Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-16 / 215. szám

az eddigiektől különböző jegyeket kell teremtenünk. Tegyük magunkat azon helyzetbe, mintha még a mostani cs, gy, ny, ty, sz, stb.-re teljességgel semmi jegyünk nem lett volna , s most kellene már százados szokás által szentesített római magyar be­tűink közé beillő, s azokkal megegyező ugyan, de az egyesektől különböző betűket feltalálnunk.­­Annál kevésbé helyeselhetem a felszólaló úr tervét, mivel czélra, melly eddigi összetett betűink egyszerűsítése, legkevésbé sem vezet. Mert az ál­tala ajánlott írásmód összetett betűinket épen nem tenné egyszerűbké, s az eddig használatban volttól csak annyiban különbözik, hogy mit eddig egymás után írunk, azt most egymás fölé jegyezzük. Vagy­ le­het e azt betű-egyszerűsítésnek nevezni, ha cs he­lyett­e , zs helyett­e et kellene írnunk ? Ugyanez áll a többi betűkről is , mert azt hiszem, hogy az ál­tal , ho gy helyett / és felette /\ , ly helyett 1—et és alatta /\ jegyet írunk, az egyszerűsítés tá­volról sincs elérve. Végre még egy végképen nem mellőzhető körül­ményre kell a felszólalás szerzőjét előterjesztett ter­ve ügyében figyelmeztetnem. Az egyszerűt csak ak­kor hagyhatjuk helyben, ha ez által a szépség, a kel­lemes szabályai sértetlenek maradnak, és az ez utób­biakban gyakorlott szemeket nem sértik. Hogy pe­dig e kívánatnak sem felel meg az ajánlott terv, már azon néhány példából, mellyek felhezallak, eléggé ki­tűnik. Mert azon belül, mellyeken felül áll a jegy, sokkal lejebb jutottak; míg ellenben azok, mellye­­ken alul helyezvék az egyszerűsítési jegyek, feljebb emelkedtek a többieknél, s igy egy illy mo­dorban irt sor magyar döczögő irtainkhoz nem leg­­helytelenebbül hasonlítható. De feltéve, hogy idő ha­ladtával ezen az ügyes nyomdák segítenének, a szép­pel mégis ellenkeznék a feltaláló terve, miután bi­zonyos, hogy azon írás legszebb, melly minden pon­tokat és a sorok közt helyezett jegyeket nélkülöz. A zsidó írást az ékteleniti leginkább, hogy magán­­hangzóikat pontok és más a sorok közé jegyzett je­lekkel nyomják. A latin könyvek előnye szépségi tekintetben a mienk felett abban áll, hogy mi hosszú szó tagjainkat a feléjük irt vonásokkal , továb­bá az ö és ü belüket szinte felül rakott pontokkal jegyezzük. *) Miután e szerint azon okokat, mellyek miatt az érdeklett czikk írójának ajánlott terve el nem fo­gadható , előadtam volna , renden van , hogy a le­rontott épület helyébe egy­mást, nézeteim szerint czél­­szerűbbet állítsak fel. Elég volna itt az olvasó közönségei Vörösmartynak valamelly Tudomány­tárban, vagy Fo­­garasynak „magyar nyelv szelleme“ czimű munká­jában közlött tervekre utalnom, ha azokat is egész kiterjedésükben elfogadhatóknak tartanám. Ennélfog­va részint az említettem két jeles szó tervei, részint előterjesztett nézeteim nyomán én a következő betü­ket bátorkodtam ajánlani: A ez helyett maradna a többek által elfogadott egyszerű c. A cs helyett igen könnyű volna behozni a fran­­czia nyelvben cédille-vel jelölt cs-ét, például Fé­ri, cap. A Gy-ét minthogy a g-vel valami hasonlatos­sága csakugyan van, ettől az által lehetne megkülön­böztetni, hogy a nagy G második vonása jóval h­osz­­szabbra nyuttatnék, mint a G-nél, a kicsinyben pedig e vonás a legalsó hajláson keresztülvonatnék, p. o. Csógit, Cjula, gors. Az Ly-et az L-től úgy lehetne megkülönböz­tetni, hogy függőleges vonásán keresztül húzódnék egy kis vonal, körülbelül mint a kis t-nél, a kicsinyt pedig úgy, hogy míg az 1 egyenes vonalból áll, az ly alul horoggal végződhetnék, péld­­átuk , mellel. Ugyan igy lehetne képezni a nagy Ny-et, ha a vonás közép számra helyeztetnék, a kicsinyt pedig úgy írnák, hogy második szára a vonal alatt megnyuj­­tatnék, mint: Wáry, merpj, körírjebb stb. Az Sz-et ezen jel által lehetne az s-töl megkü­lönböztetni, péld. Wák, Sisek. Ez áll a nagy Ty-röl is, míg a kicsinyen azon módon alkalmaztatnék, mint a gy-nél, péld. Tűk, atya, kútja. Szinte a Zs-röl is ezt mondhatni, s igy len­ne : ZuZi. Ajánlom egyszerű tervemet a t. közönségnek. Mi már akár ezen , akár más bármelly terv é­­letbe léptetését illeti, erre legalkalmasb eszköznek tartom, ha az illy írásmodort valamelly hírlap akarná elfogadni. Különösnek látszik ez, de vannak okaim rá. És­pedig először: mivel a hírlapot legtöbben ég,mi több — mindenféle emberek olvassák, míg a könyv csak azon szakbeliek kezébe kerül, kiknek számára íratott. Másodszor: a tapasztalás is ta­núsítja , hogy a hírlapok e tekintetben legtöbbet tehetnek. Elég itt nyelvünk csinosodását emlí­tenem, mellyel legnagyobb részint hírlapjaink buz­­góságának köszönhetünk. Hát de sok szó nem ho­­nosult volna meg nálunk, ha hírlapjaink nem siettek volna azokat használni. A kérdés kényes, igaz, de valaha csak kell kezdenünk, hogy czélt érhessünk, s ötven vagy tán száz év múlva is ne kellessen csak tervezgetnünk. Erősen hiszem , hogy ez az előfize­tők számát nem csökkentené, mert csak néhány szám okozna egy kis nehézséget, aztán hozzászokván az olvasók, olly könnyen olvasnák mint mostani össze­tett betűinket. M. E tekintetben sem ártana javítást tenni,ha... M. 38 TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Hornádból január 16kén. Ha alkotmá­nyos életünk jelen átalakulási korszakában a köz­igazgatás terén felmerült erőszakos mozgalmakat, higgadt, szenvedély dühétől nem lángoló kebellel s pártosság örvényébe nem sü­lyedt lélekkel mérlegez­­zü­k, lehelsen nem rettegnünk, s vérző szívvel fel nem sóhajtanunk, valahányszor köz- vagy bár­miném­ü me­gyei gyűlésre összehivatunk: mert fertőzhetlen lel­künknek mindannyiszor elötükrözödnek azon párt­­gyülölség szülte véres jelenetek , mellyek napjaink­­ben már napi­rendre erőszakolák fel magukat; mely­­lyekkel napjainkban a mindinkább kisebbségre olvadó ellenzék pártérdekeinek kivívására szentségtelenül tört be megyei szabad közgyűléseink teremeibe, s mellyeknek áldhatlan pártdiadalul emberélet hűl em­bertelen áldozatul. Én behunyt szemmel nézni sem­mit sem szeretek. Engesztelhetően ellene vagyok nem csak a sötétségnek, sőt még a homálynak is. Ámde annál inkább kedvelem a világosságot ott is, hol má­sok és sötétébe fojtani óhajtják a már többé meg nem semmisíthető lett­ dolgokat, s álőszinteség kárhozatos rejtelmeivel fedezgetni ármányos terveiket, mellye­­ket túlgyötört koponyájok elmenyavalyája halálos kínjában megszüli; pedig aljas önérdek­lii fel benne­teket gőgös munkásságra; s midőn dörgő hangon be­zsarolj­átok az embereszközök lelkébe nem a nép­élet s alkotmányszerüség köréből merített dölyfös elveiteket, s pirulatlanul kinyilatkoztatjátok, hogy ti vagytok a hatalmas né­pb­oldogitók (!) kik lel­kességet bitorló szavaitokkal a dicsön­ltség csillagho­nában kalandoztok, tettleg pedig mit sem tesztek egyebet, mint önmagatoknak bálványszörnyeteget faragtok szappanbuborékból, rögtön halottas bűz leng felettetek, s a halálmadár mindig elég jókor érkezik, hogy clkároghassa fekete nótáját, melly olly tisztán, olly őszintén, s olly rettenthetlenül hangzik. De forduljunk el ezektől, mellyek a megtörhetlen férfi­kebel türelmét is megkísérlik, s tekintsünk inkább leg­közelebb múlt megyei gyűlésünk eseményeinek tük­rébe , hogy láthassuk tisztán, s megkülönböztethes­sük a dolgokat úgy, a­mint azokat megkülönböztetni kell. Múlt évi december 27dikére rendkívüli közgyű­lésre hivattunk össze. A megjelent sokaságot tanács­­terem­eink alig fogadhaták, s csalatkoznék, ki azt hin­né, hogy a roppant kortestömeget közügyek szere­tete csödilé össze; s nem­ azt a tisztujítás hatalmas szózata tévé, s azon körülmény, miszerint tisztviselők által parancsoltának be , hogy már a határnapot ala­pító gyűlésen is voltakésien hitessék, ki lesz majd az „éljen“. A gyűlésteremben a két párt jelöltjeinek ne­ve hangoztaték, de rend- és csendbontás nélkül, mert az itt ott párhtürelmellenségből történt megöklözése­­ket s megczibálásokat s néhány orrbavágást rendbon­tásnak neveznem nem lehet. A gyűlés tárgyai vala­­nak : a közmunkák felosztása és szabályozása, és a tisztújítási rendszabályok kidolgozása. Az ezen két tárgyban munkálkodó választmányok beadák vélemé­nyeiket, mellyek némi módosításokkal el is fogadtat­tak, bár a közmunkákra fordíthatandó erő felette cse­kélynek lön bemutatva. Jövő lisztujitásunkon szava­zattal birandnak: minden törvényes vallások lelkészei; minden 18 évet meghaladó nemes, ha kétséges is, de a megyében lakik s birtokos; ellenben a honorak­o­­roktól megtagadtatok­, mivel azt csak országgyűlé­­sileg hívók a rendek megalapíthatni; továbbá a két alispán szavazattal lesz elválasztandó, a többi tisztvi­selők pedig csak azon esetben, ha a többséget a fel­kiáltásból nem lehetne kivenni, titkos szavazat fog­használtatni ; a választás helyére csak kardosan leend szabad megjelenni, a dorongok és botokkal ellátottak nem fognak oda eresztetni. Ezen s még más cseké­lyebb érdekű elöintézkedések elhatároztatván, s igy a tanácskozás befejeztetvén, főispáni helyettes ö­nsga a tisztválasztás határnapját folyó évi január 26dikára mondá ki. És lön lárma, még zajosabb mint azelőtt, és lön szűnni nem akaró kiabálás.­­ Az ellenzék kakas tollakkal különbözteti meg magát a másik párttól, melly nemzeti szalaggal megkötött zöld bokrétát visel. Az incselkedések, pártoskodások, csábítások és csábítta­­tások napi­renden vannak. Az ellenzék részéről a gyű­lölség s türelmetlenség felbérelt zsoldosságként űzetik, s a más párton levők családi körökben is ki vannak téve erőszakoskodásaiknak. Toborzás és tivornyázás czin­­ezogó czigányzene kíséretében nagyban űzetnek. A kortesvezérek s magok a tisztviselők is járásonkint csa­tangolnak, s izgatják a mámorosokat; tanyájuk leginkább az egri járás, hol már két zöld bokrétást csakugyan jól meg is vagdaltak, mint mondják, tisztviselői izgatás kö­vetkeztében. És nemcsak hogy ezeket megvagdal­­ták, de később, a zöld bokrétások tanyájuk előtt el­vonulva , számtalan lövés történt részükről, s egy szép reményű ifjú — a másodalispán írnoka, — és egy más köznemes lön martaléka a személy- és pártgyü­­lölség hóhérainak. Ezen gyilkosság után panasz emel­tetett a szerb­ öldöklők ellen, s főispáni helyettes ö­naga rögtön kisgyülést tartott. A kisgyülésben jeles ősz szónokunk emelt szót, s kinyilatkoztató, hogy miután tisztviselők is terheltetnek nehéz vádakkal, a megye pedig két ellenkező pártra van szakadva, pártérdek nélkül működhetendő nyomozó választmányt kinevezni teljes lehessen. És főispáni helyettes ö liga elnöklete alatt rögtön ki lön nevezve egy nyomozó választmány, mellylöl annál is inkább óhajtott sültért reményiünk, mivel mind a két pártból egyenlő szám­mal működendnek benne a megválasztott egyének. — Illy abnormis állásba van sülyesztve jelenleg szép me­gyénk. Mi lesz a folytonos korhelység következmé­nye , a közeljövő fejlendi meg. lsrontból. jan. 13. Első napi közgyűlésünk­­ről, rövid tudósításom után, sietek röviden az eddig történtekről is előlegesen értesíteni a közönséget... Közgyűlésünk más s több napjain administrationális tár­gyakkal foglalkozotunk, a többség mindenkor hasonlít­­h­atlan arányban conservativ volt. — Egy különös ese­tet tartok itt tanúságul megemlitendőnek, ugyan­is: Pest megye a horvátok ügyében közrebocsátott körle­velét, nem a rendes postán, hanem első aljegyzője Bóczy J. által küldé hozzánk, ki is ezt mod alispánunk­nak a gyűlést megelőző estre átaladá ; azonban ettől másnap — alkalmasint látva az oppositionalis minori­tást — azon ürügy alatt, hogy a rendes praesidiummnak adja át, visszakérte; de eltelt két három nap s a levelet még sem mutatta be, s miután a BR. a levél itt létét tud­ván, őt ezért kérdőre vonák, ekkor a gyűlésből kiillant; mire nézve Pest megyének megiratni határoztatott, hogy jövőre a rendes postán, sue illy hütelen levélhor­dóktól küldje hivatalos levelet, ezen levélhordót pe­dig vonja kérdőre eljárási hűtlensége miatt; a­mi továbbá Pest megyének K. L. indítványára s ferde előadására történt határozatát illeti: előlegesen is kijelentették, hogy abban teljességgel nem osztoz­nak, nem pedig, azon hazafias kötelességből, mivel illyes insinualiók, nem arra hogy a kapocs köztünk s a horvátok közt megerősitessék, hanem egyenesen ezen üdvös köteléknek szétszaggatására s valóságos repeal-re szolgálnak alapul.— Mai napon, azaz jan. 13. újólag megpróbálta az ellenzék kortesek által majo­ritást vívhatni ki, és pedig a bihari eseményeket illetőleg, s az ottani főispáni helyettes ellen felírást indítványozott. — Elnök­helyettesünk részrehajló b­án elnökösködését ez alkalommal maga az ellenzék is kénytelen volt elismerni, mert bár a szónokok több­sége háromszorosan meghaladta a conservatív rész­ről az ellenzéki szónokok számát, de miután számos kortesek is voltak jelen, mi az általános többséget kétségessé téve, szavazatra bocsátotta az ügyet, és így délutáni 5 órakor lett vége a szavazásnak, melly­­nek eredménye volt az ellenzéki indítvány meg­­bukása.. . Sopronból. Az 1845dik évi karácsonda 2-tól kezdve ugyanazon hó­ngig tartott megyei polgári tör­vényszéknek eredménye: A múlt törvényszékről vizs­­gálatlanul maradt 1) per; a fenérintett törvényszék­re ujonan beadatott rendes 22, szóbeli és sommás *) Addig is, míg t. rendes levelezőnk tudósítását vehet­nék, adjuk ezen, egy más t. ervbarátunktól vett köz­leményt. Szerk.

Next