Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-16 / 215. szám

TARTALOM. M­­agyarorasság és Erdély. Kinevezések. — Körel­­választás feletti eszmék.— Tudomány és irodalom.(Ész­revételek a nyelvünk ügyébeni felszólalásra.)—T­ö­r­v­é­n­y­h­a­t­ó­­sági tudósítások. Borsodból, (rendk.közgy. tisztujitási elő— intézkedések, korteskedési vérengzés). Honnból, (közgy. folyt.). Sopronból (polgári törvényszék eredménye).—Vidéki hírek­­(Sopronból). H Alföld. Francziaország. N.Britannia. Északamerikai egyesült státusok. Tű­zstalatok és intézetek. (Hirdetése a magyar orvosok s természetvizsgálók VI. nagygyűlésének. Jelentése a jégverés ellen kölcsönösen biztositó magyar egyesület kor­mányzó választmányának). Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahozások. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. 6. cs. ap. kir. felsége Németh György esztergomi ka­nonokot és hétszemélyes táblai ülnököt püspöki czimmel fel­díszíteni legkegyelmesebben méltoztatott. Ó cs. ap. kir. felsége Fogarassy Mihály nagyváradi kanonok s az ottani tanulmányi kerület aligazgatóját püspöki czimmel feldíszíteni, s egyszersmind a pesti középponti theo­­ogiai kar igazgatójává kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Műveiválasztás feletti eszmék­ *) Zaleuikus görög­ törvényhozó, midőn a befolyásá­val létesült törvények sanctionáltattak, hazafiainak azt tanácsolja , hogy ezentúl kiki, a ki törvénybe vágó indítványt tenni akar, a nyakán kötelet hoz­zon, hogyha indítványa roszabb a fenálló törvények­nél, őt azonnal meg lehessen fojtani. Alkalmasint az inditványi düh olly lábon állott ott, mint édes hazánkban , — hol most egy vár­megye gyűlése alatt is több inditványoztatik, mint egy emberi élet alatt végezhető — hogy az említett törvényhozó illy gátló indítványt hozott, és hozni mert, mellyet azonban véleményem szerint hozha­tott, ha kötél lett volna is a nyakán. Én is felveszem azt nyakamra , midőn bátor vagyok kedves hazámfiainak ha nem is indítványt tenni, de legalább az előadandó tervet méltóbb figyelmekbe ajánlani; mentsen meg a szent czél és a tiszta kebel az összehúzástól, mert törvény ellen semmit, csak mindent szerinte és mellette kívánok , s tudom is méltánylani Fü­löp franczia királynak — a párisi püspöknek egykor adott válaszát, mellyben h­á­ ne fogjunk annak építéséhez, mellyet be nem vé­gezhetünk. A múlt országgyűlése alatt volt már szóban , kívánták s indítványozták később több vármegyék, egy minden esztendőben tartandó, ha nem is ép olly hosszú, mint eddig szokásban van, de végezhetési modorunkhoz képest,legalább 13 hónapos országgyű­lést, kívántak később több nemes vármegyék extra­­serialist, de ámbár az ezekre küldött követekkel való megelégedés nem közönséges az országban, czélszerűbb választásokról legalább elhatározott hang nem emelkedik ; már­pedig csekély véleményem sze­rint nem az országgyűlések sokasága, nem a tör­vények halmaza, de ezeknek c­élszerű­sége, és szi­gorú megtartása az, a­mi az országot érdekli; ugyan­ezen tekintetből bátor vagyok édes hazámnak aján­lani , hogy most, midőn az országgyűlésnek törvé­nyes ideje is majd közelget már, követeink válasz­tására fordítsuk legnagyobb figyelmünket, nehogy a sebesen folyó idő által meglepetvén, a régi hibákba essünk. Nem czélom elősorolni azon visszaéléseket, mellyeket a választási törvény ugyan nem enged, de a mellyekkel a fenálló törvény magát kijátszatni engedi; mert hiszem fájdalom, ezt kiki látja és ér­zi; csak azt próbálom tervezni, miképen lehessen a most fenálló törvények és rosz szokás mellett is e bajon némanémaképen segíteni. A Magyarországbani követválasztás, mellyről az elnöklőnek csupán a voks többségét kimondó jo­ga van, egy teljes, törvény által épen nem korlá­tozott, de egoismus, és népvesztegetési modorok­kal, főképen mióta csábítás, ólmos bor, csákány, bor, pálinka, pénz, most már pisztoly is játszák ben­ne a főszerepet, annyira megvesztett szabadság, hogy egy józan s­zékeséget szerető hazafinak minden sza­badságából csak ennek veszte, és igen gyakran az épen nem érdemesnek megválasztása feletti sírásra marad joga. — Midőn szolgákat fogadunk , ugyan megszoktuk ám nézni a recomendáttól; megkérdezzük a fiscá­­list, tanult-e már más kárán pörlekedni; próbát főze­tünk a szakáccsal, kenyeret süttetünk a gazdasszon­­nyal, sat. Csak midőn törvényhozót választunk, épen nem tűnődünk rajta, ha tudja-e a választandó, mi a törvény; elég, ha az erősebb hitfelekezethez tartozik ; csábító, vesztegető eszközei, sok jó baráti vannak, s ollykor kemény esküt is tesz le, legalább feleke­­zete kezébe, nem ugyan arra, hogy szentül fogja hazáját szolgálni, hanem arra, hogy soha királyi hi­vatalt vállalni nem fog. Nem is gondolkozunk vá­lasztásunk alkalmával azon szent czélra, mellyre töre­kednünk kellene, hanem dühödt szenvedélyünknek ál­dozzuk a hazát s igy önmagunk szivébe dőljük a gyilo­kot, melly vétkes gondatlanságunk általi hibáink vá­lasztásról választásra annyira nevek­ednek, hogy ma­holnap egy vagyonos ember nemes k........át fogja választatni tréfából dietalis köveinek, mint hajdan egy főispán jó tánczos nemes huszárját viceispánnak. Hogy az előadott részteljes választási szokás törvénytelen , káros és orvoslandó , azt még az is ál­­tallátja, aki e szerint a legnagyobb kihágásokat ma­ga szokta elkövetni; az orvosszerek azonban ép ezeknek olly keserűk, hogy bevételüktől a lehető­ségig óvakodnak, féltvén a balul magyarázott sza­badság palládiuma alatt élvett uraságokat. Én azonban , ki kedves édes hazám állapotját úgy tekintem, mint a jó uj bort, melly több hó­nap alatt a forradalom tiszta és mocskos idején ál­­talkelvén, végre a legjobb szesszé változik ; bízván a jó Istenben, remény­em, hogy ezen politikus for­radalmunk szülte is jó leend maga idejében ; de mivel Priznicz bácsi ellenére most is megkívánom a jó borocskát, ezt a régi, már tisztából tartom men­tendőnek ; s ugyan ezért kedves hazámfiainak aján­lam­, hogy követvén a legrégibb szabad nemzetek példáját, határozzák el közgyűléseikben : milly tulaj­donságokkal kelljen birniük azoknak, a­kik országos követeknek választhatók. Hogy illyesmiről eldödeink gondoskodtak, elég nyomát lelhetnénk a tripartilámpán, de a mindennapi példa mutatja, hogy eddig vagy nem kerestük, vagy meglelni nem akartuk, vagy ha megleltük, ezen, úgy mint legtöbb törvényeinket, nem azért hozaftaknak vél­tük , hogy megtartassanak, hanem csak azért, hogy legyenek, és hogy belőlük ollykor contrázni lehessen. Mivel azonban a baj elég nyomasztókig éreztetné magát mindenkivel, helyén találnám, hogy a közgyűlésekből választmányok rendeltetnének, m­ellyek a régi, már hozott illy törvények során a követeknek választandó egyének szükséges tulajdonságit kidolgozzák , ezek­nek munkája pedig a közgyűlésen rostáltatnék és hi­telesítetnék meg. — Ezt tenni véleményem szerint, a ns. vármegyék közgyűléseinek teljes hatalmukban van, s igen érde­kes kötelességükben állott eddig is; fájdalom,hogy nem történt, de sat cito si bene, hozzuk helyre valahára az elmulasztottat, ne sero medicina paretur. Én úgy hiszem, hogy minekutána országos te­kintetből véve, csak meglegyenek szükséges tu­lajdonságai, mindegy, Péter vagy Pál választatik-e or­szágos köreinek, a választási kicsapongások édes hazánk létének többé nem árthatnának, sőt épen az így elválasztott követek orvosolhatnák csak annak egyéb bajait is. Egy nagy kérdés tűnik itt fel azonban , az tud­niillik , hogy kinek lenne joga azt elhatározni: vál­jon bir­e a választott követ törvényszabta tulajdon­ságokkal. — S erre, azt vélem, egy titkos szavazat által választott sedria, melly választásakor és a ho­zandó ítélet előtt is, különös esküvel kötelezné ma­gát az igazság kiszolgáltatására, épen úgy, mint a statarialis törvényszék összeü­lésével ez történni szo­kott és történni kell is. Zemplén megyében a sedri­­alis táblabirák már több évek óta választatnak igy; történtek illy választások már másutt is ; nem áll hát ellent a lehetőségnek semmi, nem is hiányzik ez egész­ben, csak az erős és erényes akarata jóra. Mi, adnák az egek! hogy édes hazamfiait megszólja, — szívé­ből kívánja Luzsénszky János. TUDOMÁNYBIRODALOM. JEN Krevételek a nyelvünk ügyében! felszólalásra­ (L. Nemz. újság 162 sz.) Az idézett czikk szerzője nyelvünk nagy ügyét szivükön hordó minden honfiakat bizodalmasan felhi­­ván , szíveskedjenek az általa nyújtott tervet nyilvá­nossági uton megvitatni ; bátorkodtam ez ügyben igénytelen észrevételeimmel fellépi , mit csupán azon szeretettől inditatva leszek , mellyel nemzetisé­günk alaptényezőjt — a nyelv — iránt mindenkor viseltetni legszentebb kötelességeim egyikének tar­tottam. Nem csekély örömömre szolgált az ez ügybeni felszólalást olvasnom ; mert nincs észszel, nincs nyel­vünk szellemével ellenkezőbb , mint azon egyszerű kellemes hangokat, mellyekkel nyelvtársai felett di­csekszik, több jeggyel írni; nincs nagyobb követke­zetlenség, mint egy hangot több betűvel jelölni, mind írásban, mind nyomtatásban. És tudja isten miért, miért nem, hogy e régen elismert következetlenség, más annyi czélszerű javítások mellett, nincsen meg­szüntetve ; miért nem léptek fel ez ügyben irodal­munk bajnokai erélyesebben, hogy összetett betű­ink egyszerűsítését valahára már életbe léptették volna. Annál kívánatosabb lett volna pedig ezt mi­nél előbb eszközölni, mivel minél tovább halogatjuk a dolgot, annál több akadályokra fogunk akadni ki­vitelében , minthogy mind tudományos, mind szép­irodalmi művekben naponkint gyarapodó irodalmunk szünetlenül több könyveket állítván elő a régi schlend­­rián szerint, annál nehezebb lesz azoktól elszoknunk. E tekintetben tehát a felszólalás szerzőjével tökéle­tesen egyetértve és vele kezet fogva, az általa elő­­számlált okokhoz még csak azon egyet kívánom mel­lékelni, miszerint összetett betűink egyszerűsítését a közéletnél még sokkal inkább az olvasás tanításának könnyítése igényli. Mert képzeljük csak azon kínt, midőn a gyermek azt hallja tanítójától, hogy a gy­­ben az első jegy y, a második pedig y, az ny-ben az első n, a második y, továbbá a zs-ben az első z, a másdik s , és mégis amazt sem y-nek­, sem y-nak, a másodikat sem n-nek, sem y-nak, az utósót sem z-nek, sem s-nek , hanem egészen más , azoktól különböző hangoknak kell az olvasás­ban kiejteni. Vagy azt gondolja valaki, hogy a gyer­meki értelem az illy következetlenségeket nem ve­szi észre? sőt inkább sokkal előbb öllenek fel azok a különféle zavart ismeretek halmazától le nem lán­­czolt észben, mint előttünk, kik az élet viszontag­ságai között valamint számtalan más fonákságokhoz­, úgy ehhez is hozzászokni kényteleníteténk. Valamint pedig e nézetben a 1. felszólalóval egyet­értek, úgy azon tervet, mellyet közlött, nem a leg­­czélszerűbbnek tartom. Ő ugyanis az összetett betű­ket — hogy tervét alkalmazhassa — három rend­beliekre osztja, s némelly egyszerű betűk fölé vagy alá helyezendő A, D és r,J jegyek által kívánja eléretni. Mindenek előtt azon különböztetés tételét felesleges­nek hiszem, miután itt egészen el kell felednünk, váljon eddig az egyszerűsítetni szándék­ott betű­v­­nal, vagy sosem iratok­. Nekünk egészen egyszerű. .... *) Jelen czikket az igen tisztelt új bárónak saját kivona­­tára adjuk; a nélkül, hogy annak tartalmából, e tekin­­tetbeni saját véleményünkre legkisebb következtetést is vonni lehetne. Szerk. Negyvenedik év. 215. szám, 1840. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Péntek jan­ 10. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik.

Next