Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-07-10 / 313. szám
Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boriték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Negyvenegyedik év. 313. szám. 1846-Egy egy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik. NEMZETI ÚJSÁG. Alapul KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Péntek jul. 10. Előfizethetni minden cs. kir. postalhivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunnk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. If Magyarország és Erdély. Előléptetés. Halálozás. — Politikai programm. Folyt. Közjogi s diplomatikai pontok. — Törvényhatósági tudósítások.Harsból (közgy.megyeház és börtönök építése, gr. Apponyi kineveztetése, megyei körlevelek.) — Budapesti újdonságok. — Vegyes újdonságok. Hülfteld. Francziaország. N.Britannia. Svejcz. Olaszország. Északamerikai egyesült státusok. Értekező. (A pusztai földmivelő ismét fölszólal. Folyt). Társulatok és intézetek. (Hirdetés az iparműkiállitási sorsjátékról. Vége). Hirdetések. Gabonaár, Pénzkelet. Lolteria huzások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Stubenfoll Mannó tiszolczi főhuzász, a rohniczi vasolvaszmű-igazgatáshoz tartozó bisztrai megüresült pőrölydei gondnokságra lan érdemesítve. Schwa rezéneger Ferencz brumovi k. harminczados raeghalálozott. Pest, julius 9. focokai programul« (Folyt.) Közjogi s diplomatikai pontok.» Azon álláspont, mellyet a világpolitikának érdekében Ausztria betölteni hivatott, Európa által követeltetik ugyan, és annak egyenes ernyözete alatt fekszik; mindazonáltal Magyarországnak már fönálló, törvény s diplomatikai oklevelek által biztositott közjogi s nemzetiségi viszonyai is olly szentek, és a sociális élet palládiumain, t.i. a hiten, erkölcsön, becsületen és lélekismereten nyugodván, olly érinthessenek, miszerint az összes nagy birodalom egységénél s hatalmánál álló diplomatikai világérdekek sem jogosíthatnának föl odáig soha is, hogy e hon ezen kincstulajdoni javadalmaiban bármi okoknál fogva is csonkulást szenvedni, és nemzetiségi vagy közjogi állását bármelly kigondolható tekinteteknek is áldozatul hozni köteleztethetnék.... A „status quo“, melly a magyar alkotmányos életben fekszik, az összes monarchiáhozi minden dynastialis viszonyaink mellett is szigorúan internationalis állapot... Europa ugyanazon diplomatikai assecuratióinak védpajzsa alatt nyugszik az, mellyeknek ernyezete alatt az ausztriai összes monarchia áll. Annak sérthetetlensége s érínthetetlensége egyenesen azon conservativ s békepolitikai rendszernél találja bátor létét, mellyel Európának most élő legelső status-fói fia — kit Ausztria a maga dolgainak élén birni szerencsés, — a svejezi bonyodalmak irányában közzétett diplomatikai körlevele által olly egyszerűen s világosan, de egyszersmind olly hatályosan s gyönyörűen kifejezett, és politikai hitágazataként fölállított. Mindezeknél fogva, mi Magyarországnak nemzetiségi és alkotmányos állását olly érinthetlen, erőszakolhatatlan s elidegeníthetlen szentélynek hisszük és valljuk , hogy az annak ellenében fölmerülhető kérdéseknél, e hazát, teljesen s tisztán a maga eredeti internationális önállóságában követeljük tekintetni ; tökéletes és teljes függetlenségben a nagy monarchiának minden kigondolható érdekeitől s viszonyaitól; tökéletesen s teljesen függetlenül az ausztriai közös kormánytól; tökéletesen s teljesen kiválva a birodalmi kormánynak minden beavatkozásától, sőt egyezkedési kísérleteitől is.... Mi a magyarnak nemzetiségét és alkotmányos állását, elvben, minden kigondolható interventiótól mentnek követeljük.... Ez valamint hogy kizárólag a magyar király és a magyar nemzet kincses tulajdona, úgy kizárólag a magyar király és magyar nemzet közti legbensőbb bizalom s meghitt értesülés tárgya... Három század kezeskedik ugyan a fölött, hogy ama közjogi viszony, melly Magyarország mint alkotmányos nemzet s Ausztria közt létezik , jó, üdvös és hasznos; mert csak ezen időszak második és harmadik századában emelkedett föl ezen birodalom az európai nagyhatalmasságok sorába , azonban mi azt tartjuk, hogyha Magyarország kiküzdött alkotmányos nyereményeinek jelen állása (a status quo) ma ollyannak képzeltethetnék is, miszerint az ausztriai birodalom föloszlását kellene maga után vonnia, mégis annak megtámadása nem jog, nem méltányosság, hanem egyenesen nemzetjog elleni merénylet lenne— Ellenben : II. Mivel minden oda mulat, hogy alkotmányos állapotaink átalakításának előestélyén állva, a kor igényeivel s szükségeivel okvetetlenül alkuba kell bocsátkoznunk; ez alku által pedig nem egy régi viszonynak kellene megdőlni s helyébe újnak emelkedni; ennél fogva alkotmányunk utonönlésének terhes munkája által megalapítandó organikus törvényeinknek nem szabad, nem lehet ollyanokká lenniök , miszerint az ausztriai monarchia egységének és szilárd összetartásának kapcsait gyengíthetnék, vagy épen a közös dynastia alatt élő nemzeteknek egy s ugyanazon politikai hatalommá összeforrott állapotát megtámadhatnák. Illy viszonyok közt azonban már a magyar átalakulási törvényalkotásnak mozgalmait és processusát az ausztriai birodalom központi kormányának beavatkozásától teljesen mentié s tökéletesen függetlenné képzelni s követelni, merő képtelenség, merő theoretikai bárgyú illusio lenne. Mindezeknél fogva tehát mi, alkotmányos állapotunknál s már kiküzdött nemzetiségi s constitutionális nyereményeink kérdéseinél a diplomák s törvényeink betűjéhez ragaszkodunk ugyan; önkény s alkotmányba ütköző kormányi rendeletek ellen nyilatkozunk minden kigondolható esetben, és e tekintetben az ausztriai kormány minden néven nevezhető interventióját s követelményeit vagy már csak alkudozási közvetítéseit is egyenesen visszautasítjuk; átalakulásunk kérdéseinél azonban olly elveket, indítványokat s tervezeteket, mellyek az örökös tartományokkal együttélést megtámadnák, habár azok a jelölteknél számtalanszor kedvezőbb viszonyokat ígérhetnének is, és habár képesek lehetnének egy pillanatban a hazát nagggyá, gazdaggá, mivelkét boldoggá tenni, el nem fogadhatunk, miután az illy nyeremények, föltéve, hogy az ausztriai birodalom szilárd összetartásának s erejének súlyaiba valóban ütköznének , egyúttal már az európai átalános politika által követelt jelen állást is megtámadnák, ennélfogva az illy, csupán ideális elveken s elméleti ábrándokon nyugvó emelését a haza fényének, érdekeinek s prosperitásának Európa átalános politikája tiltaná, mellyel a magyarnak okos fővel s józan ésszel daczolni nem lehet, nem szabad. Minek következtében. III. Szerintünk átalakulásunk ügyébeni teendőinknél menthetlenül s okvetetlenül csak azon ész és eszélyszülte mérsékleti expediensekhez szabad nyúlnunk, mellyek az ujjont alkotandó vagy csak módosítandó viszonyok kölcsönös egybevetésénél olly közvetítési eredményeket biztosítsanak, miszerint a kor szükséges s változott társas igények által parancsolt reformok , a maguk igazságosan mérlegelt végegybevetésüknél, mind anyagi, mind szellemi, mind végre erős hatalom-gyarapulási szempontból Ausztriának is Magyarországnak is egyiránt, valóságos nyereményeket hozzanak. Az egyetlen gyakorolható utat, melly ezen eredményhez vezethet, mi e következendő elvbe foglaljuk: „nyerjent.i. Magyarország az ausztriai kormánnyali őszinte s jóakaratú egyezkedés és alkudozás utján eddigi állapotához képest kedvezményeket az örökös tartományoktól, de engedjen viszont azoknak, mennyiben szükség, olly kedvezményeket, mellyek alkotmányos szempontból tekintve, életébe nem kerülnek“. Röviden kifejezve, itt az egyetlen practicabilis rendszer: az okos és mérséklett alkudozásra s egyezkedésre fektetett viszonyosság rendszere lehet csak. És ez józan értelemben s alkalmazásban nem egyedül az anyagi, hanem az alkotmányos reformnál előkerülhető elvkérdéseknél is szilárdul s változhatatlanul áll. IV. Hogy az annyi népek nemzetekből összesült, és azok különváló s nagy részben összeütköző érdekeit s jogait egyesitni hivatott birodalom, egy közös öszponti kormány nélkül e hivatását nem teljesítheti, az az emberi okos ész legegyszerűbb szabályainál fogva is olly világos, és olly tisztán álló igazság, hogy e tényt magunk előtt tagadni annyit tenne, mint megtagadni az életet, a valóságot, inpracticus elvek s fellengzések ábrándjainál nyugvó költői élvezetek s áltatások javáért. Létezik tehát, s kell létezni okvetetlenül illy birodalmi összesült kormánynak; és ez az, mellyről mi Ildik pontunkban állitánk, hogy a magyar átalakulási törvényalkotásnak mozgalmait s processusát annak beavatkozásától teljesen mentté s tökéletesen függetlenné képzelni, merő theoretikai tárgyú illusio. Ellenben: önkényt követi ezen igazságot egy, vele ész- és természetszerű viszonyban álló, és a hiten, erkölcsön s jogon alapuló magyar alkotmányos élet fönmaradhatását egyedül s kizárólag biztosítható más szinte illy alapigazság, az t. i. miszerint: akár a Magyarországot illető kormányintézkedéseknél, akár pedig azon kompatibilitási kérdéseknél, mellyek a magyar törvényalkotás irányzatainak s kívánatainak a nagy monarchia egységes szilárd fönmaradása irányában előfordulható ügyei megbírálásánál föntoroghatnak; a magyar speciális kormánynak coordinate, mennyire csak lehet független állását akkor kell biztosítani, miszerint az, nemcsak az ország részéről óhajtott s korkivonta kérdések ajánlgatása s az egész irányábani compatibilitásuk vitatkozó remonstratiojára nézve , hanem egyenesen az összes kormány részéről előfordulható magyar közjog- s más közérdekekbe ütközhető tervek- s hibás meggyőződésekből eredhető tévedések elhárítására nézve is, elegendő súllyal s tekintéllyel bírjon; vagyis, hogy miután a magyar és az örökös tartományok irányában fölmerülhető, és a dolog természeténél fogva sokszor összeütköző érdekek elegyenlítésénél más utat és módot már csak képzelni sem lehet, mint azt, hogy azon érdekek, a hiten, jogon s erkölcsi felelőségen nyugvó, okos, méltányos s igazságos kölcsönös alkudozás és egyezkedés útján, egyoldalróli concessiók s más oldalróli viszontkövetelések által kiegyenlíttessenek; a magyar kormány a monarchia érdekeit képviselő összes kormányt tanácsban ne legyen ugyan — mint már mondánk — minden, vagyis túlsúllyal biró követelő hatalom; de igen, egy rokon állású önsúllyal bíró, mennyire csak lehet független, vagyis: közbenfekvő akár testületek, akár hivatalok időemésztő véleményezéseinek alá nem vetett , hanem közvetlenül a legfőbb tanácscsal érintkező, a többi közkormányi súlyokkal teljességgel coordinált hatóság. (Folytattatik.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Barsból. Az előfogatokban czélzott takarékosság látszott ürügyül szolgálni, hogy ez idén hosszú évek során által legelőször Bars vármegyének második rendszeres gyűlése , a már egy századnál tovább tartatni szokott úgynevezett ájtatossági gyűléstől elszakittatott, elidősült — s pedig véleményünk szerint — üdvös szokás vola az nálunk, hogy a második gyűlés a fogadmányi évenkint tartatni szokott ünnepélyt közvetlen vagy megelőzné, vagy követné; s részint ez, részint pedig az őseinktől, még csak az imént virult nemzedékre, másokat is hason tettre indító , kedves örökség gyanánt átszállott buzgóság, lehető azon indok, melly megyénk jeleslejeit, vallás, rang, s korkülönbség nélkül Sz. Benedekbe csődite, hogy, valamint őseik egyiránt részesültek az ég könyörülő jóvoltában, úgy ők is egy lélekkel nyilatkoztassák, hogy fönáll sziveikben az egek ura iránti hálaemlék, s ki tagadhatja ? hatása volt a jeles példának a népre: ez sorsával megelégedettebb, tartozásai lerovásában pontosabb, elöljárói iránt engedelmesebb , a rész elkövetésében óvatosabb s félénkebb volt; a vallásosság, mellynek példáját látta elöljáróiban, volt azon üdvös fék, melly öt a rosztól visszatartó: ez ada neki lelki erőt, melly a gyarlót is szégyenpirral boritá, felül, hogy a lelki élet nedve ki nem halt egészen lelkéből. De mióta takarékosabbak vagyunk a háladatosságban, úgy látszik hogy takarékosabb az ég is a maga áldásában, avagy