Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-08-02 / 326. szám

Negyvenegyedik év. 326. szám. 1846-Előfizetési díj félévre postán és hely­ben bontókkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket fölvesznek. Belyegy hasáb-sorért apró betükkel ös ezüst kr. számittatik. ff Alapu­á SYILTSÁR ISTVÁN táblabiró, ki.at Özvegye. Vasárnap aug. 2. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. TARTALOM* Magyarország én Erdély« List tanár és a védvá­­mok s egyetek. VII. — Az erdélyi kir. hivatalosok­ névsora a sep­­temberi országgyűlésre. — Vidéki hírek. (S. A. Ujhelyből. B. Gyarmatról. Sz.Lőrinczról). — Vegyes újdonságok. Halttild. Portugália. Francziaország. Nagy-Britannia. Olasz-, Törökország. Északamerikai egyesült státusok. MAGYARORSZÁGI ÉS ERDÉLY. Üst tanár és a vimi vámok s egyletek. VII. Francziaország más és újabb bizonyítványát ad­ja annak, hogy magas vadvámok mellett nem sokat boldogulhatni; ott is a gyárüzletet, mint Ausztriában, már régóta különösen pártolja a kormány, még pedig a földmivesi osztályok érdekeinek elhanyaglásával; ott is mint Ausztriában a tilalomrendszer hason foga­­nata volt a műipar egyéb ágaira nézve, kivéve némelly gyárkészitményeit, mellyek tetemesebb mennyiségben vizetnek ki, mint az előtt, mivel a vad­­rendszer oltalma alatt állanak; de helyes, vagy igaz­­ságos-e a népesség egy kis töredékét, melly gyárt­mányokkal foglalatoskodik, a nagyobb rész kárá­val gazdagitni akarni? olly kérdés, mire könnyű is a földet. Gironde megyét 452,939 lélek lakja, 226,000 bortermesztésből él, az egész országban alig megy 600,000re azok száma, kik pamut szövetekkel bánnak, s minden gyári ipart összevéve, két millió főt alig foglalatoskodtál az ország, midőn egyedül a borter­mesztés három millió kezeknek ad dolgot, mellyek még egy millióval szaporodhatnának, ha más orszá­gok visszatorlási jogot nem gyakorlanának a franczia magas vámok ellen. Bizonyos, hogy a bourdeaux-i borok kivitele 1792 óta esre leolvadt a régibb kivi­teli mennyiséghez képest, pedig a vámszabados ki­vitel is megengedtetett, csak hogy segítsenek a bor­­termesztőkön , de híjába és haszon nélkül, mint azt azon hivatalos utón kelt statistikai táblák bizonyítják, mellyek a bécsi évi könyvek 101. kötetében lap 118. közölték. De nem csak a borral van ez igy, hanem sok más olly czikkekkel is, mellyek egykor főbb részeit alkották a franczia kivitelnek, s jelenleg vagy na­gyon alább szálltak, vagy nagyon csekély gyarapo­dásra mutatnak. így például a kormány hivatalos statistikai táb­láit 1825—1836 összevetve a korábbiakkal (1815— 1817) is ez átnézet kerül ki: — Kivittek: 1815-1817. — 1834-1836. Olasz...................... 1,115,702 kilogr. 1,030,285 Öltözet,­s fejérnemüt 450,287 „ 346,579 Selyemkelmét . . 1,106,306 „ 1,111,030 Gyapotkelmét . . 1,664,684 „ 1,712,249 Divatczikkeket . . 5,096,119 „ 4,615,564 Bijouteriát . . . 3,227,394 „ 2,203,293 Üveg készítményt . 4,533,858 „ 2,991,346 Lenszövősét . . . 2,529,912 , 943,683 Mi káros a gyárak eretetése ott, hol a körül­mények számba nem vétetnek, mutatja a departe­­ment du Nord végképi elszegényedése pamutgyá­rak miatt, mellyet Villeneuve Bargemont után a ber­lini évkönyvek (1835 august) előtüntetnek. A napó­leoni kormány elég hiú volt minden áron pamutgyá­rakat ben az országban keletkeztetni, hogy Angliá­ra ne szoruljon, hol legalább is száz procenttel ol­csóbban állíttathatnak ki a szövetek, mint Franczia­­földön; s mi lett a megelőzetés következtetése ? az, hogy Villeneuve Bargemont szerint tönkre jutott az egyik megye, másutt pedig süllődnek a gyárak, s jutalmakkal serkentenek a kivitelre, midőn Anglia Babbage tudósítása szerint első kézből saját hajóin hordatja Keletindiából a pamutot, azt Lancashire gyá­raiban fölszöveti, s Indiába ismét mint kész kelmét visszaküldi, és még­is olcsóbban adja mint az otta­ni helybeli gyárak adhatják, pedig a szövök bére Cal­cuttában kétszerre kevesebb mint Angliában. Méltán híresek a franczia sewer s gobelini gyárszövetek, de azok sem hoznak annyit be, mint a­mennyibe kerülnek; ezek különben is királyi bő­kezűségből fényűzés s a külföldiek valutája végett tartatnak főn , vagy Costaz szavaival élve „e ag­­randir­e idée, que les etrangers ont de la France.“ A franczia nemzet gyengeségéhez tartozik különben is a kérkedés, innen műipari kiállításaiban is a luxust és fényt hajhássza és serkenti inkább, mint a köz­hasznút és solidumot, mert a néptömeg szereti ott a parádét, csecsebecsét, midőn a britt gyámok hason színpadi fitogtatásokra magát le sem alázná, elég lé­vén neki, ha műveit boltjában kirakja, ott mindent lát­hatunk, megkaphatunk, ami az élet könnyebbségére tartozik. A britt műipar kevésbé foglalatoskodik palo­tákban való ritkább darabokkal, de annál inkább szo­rítkozik a közéletre, s kevélysége nem abban áll, hogy resz portékákat, úgyszólván semmiért csináljon, ha­nem, hogy jókat olcsón készítsen, mellyek a világ köz­birtokába átmehessenek. Az előadottakból úgy hiszem elég világosan ki­tűnik, hogy vadvámok és tilalmak által a civilisatio jelen állapotában nem boldogulhatni, hogy a szabad közlekedési elv, a­mennyire az a financz vámjöve­delmek tetemes csonkulása nélkül egyezkedés utján megeshetik, bent és kívül egyedüli óvszer a nyo­morok ellen, mellyek gyáros mint gyárnélküli orszá­gokat egyiránt látogatják; a ki a pauperismus kút­fejeit nyomozza, s magának országszerte kívülről is gyűjti az adatokat, az fogja végre is átlátni, hogy a nemzetek egymástóli elszigeteltsége saját műiparuk­­nak nagyobb emelése és kelendősége végett egyik fő­­oka azon borzasztó jeleneteknek, mellyek a fölületes s palliativ rendszereket rendesen követni szokták, s Istennek hála, ha Magyarországnak jócska adag ju­tott is e pokolkinokból, ne gondoljuk, hogy másutt könnyen ki tudnának azokból lábolni, sőt minél inkább megfeszítik erejüket az elkülönözésre, annál jobban sülyednek a bajba, mellytől menekülni akarnak. Nem akarom itt a külországi pauperismus rémitő képeit ad­ni, mellyek az alsó néposztálynál föllelhetők, de azt hiszem, hogy Magyarországra , ha e tekintetben komponálta tétetnék, az összehasonlításban nem es­nék a legtöbb árnyék, ha a néptömegről, s könnyen vagy nehezebben a megélhetés­ módról van a szó. Magyarország Ausztriávali kereskedése a két or­szág természetes és jogos összeköttetéséből kereke­dett ki, (szomszédság és az uralkodó­ház egysége) a hosszú idő reá nyomta arra a maga helyeslését, melly alatt olly kölcsönös viszonyok fejlettek ki, mel­­lyeken rögtön túl adni nem lehet. A mit Chaptal a ré­gibb Franczia és Német két szomszédországok ke­reskedése állapotjáról följegyzett, igen sokban egye­zőnek találom a miénkkel, azon különbséggel, hogy a magyar kivitelek mérlege eddigelé legalább nekünk volt kedvező, mert meghaladta a behozatalt, midőn ott megfordítva állott a dolog, mert Chaptal szerint (d’ l’ industrie française 2, vol. Paris 1819.) 1787ben 8,835,800,1788ban 8,077,300,1789ben 8,613,000 frank árut vittek be Németországból Francziaor­­szágba; ellenben ebből kivittek Németföldre 1787- ben 22,464,400, 1778ban 23,588,600, 1789ben 24,490,000 frank árut, s ezen fölül még évenkint gyár­­czikkekben 18 millió ft. árut, a­mi nincs a kitett sum­mákban beszámítva; és még­is Chaptal, e nagyon kü­lönböző mérleg mellett is állítja, hogy az nem volt kárára Németországnak, mert a bizományi kereske­dés haszna a németek zsebében maradt, s a kivitt czikkek jó nagy része Lipcsében, Frankfurtban az észa­ki népek által vásároltatott föl. Mi is eddig elé élveztük Ausztria részéről e bi­zományi kereskedés hasznait, s épen nem áll az, hogy az onnan leszállított műveket csak Magyarország fo­gyasztaná föl, midőn azoknak fogyasztásában a török tartományok, meg Galiczia és Bukovina is nem kevés részt vesznek. De Németországban 1820. óta kezdett a termesztők és fogyasztók közti illendő arány mind inkább fölbomlani, ezerenkint hagytak föl a földmí­veléssel, melly ha bár csekély, de­ bizonyos jöve­delmet hajtott; gyárüzletekhez fogtak, mellyből igaz több a nyereség, de az aztán ingadozóbb is ; a ki­csi nemesség mindenütt, kivéve Hannoverét s West­­phaliát, az által meg is bukott, s az egyes tartomány­ok, hogy gyáraikat védjék, tilalomhoz fogtak, mellyel ismét csak magoknak ártottak, míg nem végre, a vám­­szövetségi eszme életbe lépett 1834 ben, melly a belső forgalom gátjait elhárító. Váljon —kérdem — ez ipar­mi­vágy és nyerészkedési kívánat — a mi különben magában igen természetes — nem fogó hason ered­ményt köztünk is előhozni? Épen midőn e kérdés megfejtésén törném feje­met, vettem a pesti hírlap 413. számát, mellyben Tóth Lőrincz úr eloszlatni iparkodik a védegylet ügye fölött támadt kétségeket; engedje meg nekünk, hogy barát­ságos észrevételeket tehessünk közlésére, itt egyszers­mind kinyilatkoztatván, hogy a Nemzeti Újság azon czikke, melly ellen kikér, nem tőlünk való. a) Abban igaza van közlő úrnak , hogy a kor­mány a magyar műipar kifejtését nem fogja gátolni, mert ha azt szándékolná, a műipartanodák fölállításá­val magával jöne ellenkezésbe; de váljon Ausztria műiparosai — váljon más örökös tartományok nem fognak e retorsióval élni ? — ez már nem olly bi­zonyos, mint az igen tisztelt úr hinni látszik; mert ha jövedelmeik a védegylet munkálatai által csökkenni fognak, igen természetes, hogy ők sem fognak an­nyit vehetni tőlünk, mint különben vettek volna a régi állapot mellett: azon utasítás, hogy keressenek ma­guknak más piaczokat, aligha nagy vigasztalásul vagy könnyebbségül szolgáland nekik, mert a megszokot­takkal fölhagyni s újakat keresni nehéz dolog, s ha lehetséges volna is, olly sok időbe kerül, hogy az alatt mind a két résznek, utasítónak mint utasítottnak veszitni kell. b) List tekintélye e tárgyban nem eldöntő, a vádrendszer magában már fölcsigázott s eretetett dolog, még a külföld ellenében is nem hoz kívánt si­kert, annál inkább meddő leend az a monarchia egyes tartományai közt. c) Fogják-e olcsóbb áron adni a külföldi gyá­rosok maguk czikkeit vagy nem ? a körülmények­től fog függeni, ha azokat köztünk el nem adhatják, másutt pedig nem kellenek, mert másutt is a vevők s adók közti állapot reg­agálva lévén, az egy penna­vonással fel nem bontható, akkor önkárukkal is el­adják — ez igen gyakori eset a kereskedő világban, de nincs is szükség azok elvesztegetésére, mert ol­csóbban állíthatván ki a gyártmányokat, könnyen vetél­kedhetnek mind olcsóságra mind minőségre nézve a mi gyárainkkal; a dolog lényegét hát csak az dönti el, mellyik fog olcsóbb s jobb minőségben adhatni, mert annak mindig lesznek vevői, azt a védegylet nem tudja megakadályozni. Igaz, hogy a drágább ár­ért már itt ott a törvényhatóságok kezeskednek, de az nem a maga rendén van, mert adót kivetni a kö­zönség erszényére sem nem igazságos, sem nem törvényes, példátlan dolog is a nemzetek műipari történeteiben , hogy vásárlatokban a drágább ár san­­ctionáltassék a fizetők contojára, mert hiszen a me­gyei cassák is csak egyesek zsebéből meríttetnek. d) Örvendetes jelenet, ha külföldről is jelenték már sokan magukat gyárfölállításra, — de hiszen azt eddig is tették, habár gyérebben is, most pedig az iparvédegyletnek kire futamodván, igen termé­szetes ezen csőd, mert nyereségen mindenki kap, s ott hol biztos az eladás, a vállalatok el sem maradhat­nak , de az megint más kérdés, váljon a toborzók hogy járnak el a dologban? váljon a toborzás ma­gában már ép tapintat-e ? váljon a fölcsapott ujon­­czok egy része az első ágyudörgésre magától nem oszlik-e szét, s nem fogja-e oda hagyni a harcz­­tárt, ha az iparverseny komoly fordulatot veend, s az elkedvtelenedés mindennemű symptomái reánk ne­­hézkednek ? Becsempészésekről, hamis firmákról eleget szólt

Next