Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-10-20 / 371. szám

9 371. szám. 1846-Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap eg­yegy év Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. Kedd oct. 20. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 4­8. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Alapn­á KULTSÁrs ISTVÁN tábláidra, kiadja Özvegye. Bém­entetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláirás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. t­artat­ok. ém Erdély. Kinevezések.—Nádor ő fensége egészségi állapotáróli hivatalos jelentések. — Tár­nokszék kezdete. — A conservativ ügy körüli közvetlen teen­dők. IV. — Törvényhatósági tudósítások. Bácsból (közgy. nádori ünnepély, élelmezés, jankováczi jobbágyok el­leni karhatalom). Tornából (tisztujitás). — Budapesti új­donságok. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Sveicz. La­ Plata státusok. Értekező. (Fölszólalás a népjegyzők ügyében.) Társultatok és Intézetek. (Nemzeti színház. — Az iparműkiállitási dijbirálatok eredményének folyatása.) Hirdetések. Gabonaár.Pénzkelet. Lotteria huzások. Du­­navizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége a kalocsai főkáptalanban megüre­­sült kanonokságra Körmöczy Miklós miskei plébánost, to­vábbá a szathmári káptalan tiszteletbeli kanonokává Varga István szinye-váraljai plébánost érdemesíteni legkegyelmeseb­ben méltóztatott­­ cs. kir. ap. felsége csiktaploczai Lázár Imrét, az erdélyi kir. udv. kancelláriánál számfölötti udv. titoknokot va­lóságos udv. titoknokká kinevezni legkegyelmesebben méltóz­tatott. Az erdélyi kir. udv. kancellária Issekutz Adeodat számfölötti udv. fogalmazót valóságos udv. fogalmazóvá moz­­ditá elő, Filtsch József díjtalan fogalmazó-gyakornoknak pedig a dijpénzt ajánlotta meg. A nmlgy m. kir. helytartótanács kebelbeli kiadó-hivata­lánál néhai Frenreisz Vincze és Gatsay István halálá­val megürült irodai hites jegyzőségre Lajkó János és Nagy Sándort, ezen hivatalnál járulnokokat, járulnoki hivatalra pe­dig B­o­h­n Benedek és H­i­r­t Jánost nevezte ki. Tizenkettedik orvosi jelentés nádor­i cs. kir. főherczegsége egészségi állapotáról. Folyó hó 1rikós szike közöld­éjen bekövetkezett nyugal­mast) egészségi állapota a cs. kir. főherczegségének, az egész tegnapi napon át — legtöbb kórjelenségek enyhültével — folyvást tartott, s a magas beteg ké­ső estig körülményekhez képest jól s vidorul érze magát, ámbár a test erejének állapota még sok kí­vánni valót hagyott. 17ikről 18ikra forduló éjen a kü­lönben nyugalmas ólom, gyógyszerek működése által többször félbeszakittatott. 18ikon reggel a cs. kir. fen­sége egészségi állapota a tegnap reggel tapasztalttal majdnem egyenlő. Budán mindszenthó 18kán 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Stein­mass­ier m. k. Dr. Würtler m. k. Tizenharmadik orvosi jelentés nádor ö cs. kir. föherczegsége egészségi állapotáról. Folyó hó 16ról 17re járó éj folytán beállott nyugalmasb ál­lapota ö cs. kir. föherczegsége egészségének az egész tegnapi napon át szakadatlanul folyvást tartott, s mint­hogy a magas beteg majdnem minden bajtól mentve maradt, állandóul vidor volt, s az erők bár kis mér­­tékbeni, de még is legörvendeztetőbb gyarapodást nyertek. 18 és 19ke közötti éjen át ő cs. kir. fensége néhány félbeszakasztással jól aludt, ma reggel vala­­mivel jobban érzi magát, s erőben észrevehetőig gyarapodottnak találtatik. Budán mindszenthe 19kén 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly s. k. Dr. S­te­in­na as­sler s. k. Dr Würtler s. k. Az idei tárnokszéknek kezdetét ö­nmaga az or­szág főtárnokmestere folyó évi october 25-dikére határozta , és a bíráskodási részvételre a következő városokat hívta meg , u. m. Buda, Pest, Kassa, Sze­ged, Újvidék, Pozsony, Modra, Kőszeg, Komárom, Debreczen, és Horvátország részéről Károlyvárost. Csáky József tárnokszéki jegyző. (B. H.) Pest October 19. A conzervativ ügy körüli közvetlen teendők­ IV. Mielőtt azon kérdésre, mellyet magunknak je­len czímű Ju­dik czikluink végsoraiban fölvetettünk, közvetlenül megfelelnénk; engedjék tisztelt olvasóink szabályos progresszóban elősorolnunk azon lépcsőket, mellyeken keresztül egy részről a kormány azon ál­láspontnak elfoglalásához mind mindinkább közelit, mellyet annak a „majoritás“ alkotmányos elvének saját értelme s jelentősége szerint végtére is beven­nie okvetetlenül kell; más részről pedig a hazai con­servativ párt is, a maga mozgalmaiban s működései­ben már azon határvonalhoz jutott, melly netá­n ön­­hangon parancsolja, miszerint a szőnyegen levő egyegy specialitás irányaiban a körülmény ehhez képest egyenkint fölkerekedni szokott speciális kormány­párti állástól [melly nélkül egyes speci­ális intézkedéseket keresztül vinni nem lehet, ama állandó kormánypárti álláshoz emelkedjék föl, melly illy féle állandó kormánypárt nélkül, békés utáni organisatorius átalakulást, alkotmányos or­szágban kieszközleni a teljes és tökéletes lehetet­lenségek sorába tartozik. Ugyan­is: Csak nem rég ideje még, hogy a kormány az uralgó eszmék súlyait, vagy bizonyos tekintetben az alkotmányos élet fejlődéseinek a hazai ügyekre néz­ve nagyon is meglepő rapiditással végbement kibo­­nyolulását, elég bátor s elég erős volt azon részeiben is irányadólag szentügybe vonni, mellyekben annak kívánatai, mint nem­ csekély súlyú postulatiók, tete­mes erővel ütköznek a hatalom minden osztályainak jo­gaiba. Csak nem rég ideje még, hogy a kormány elég eréllyel s elég elhatározással bírt az alkotmányos élet­nek sajátlagos benmivoltában fekvő majoritási elvet tulajdon értelmében s használhatóságában megragadni, s annak szabad kifejlődésére egy uj tért az által meg­nyitni, hogy a nemzet politikailag jogosított azon ré­szét is kellő nyilatkozatra fölhívná , melly mérsék­leti s békeszerető jelleménél fogva, a túlhevült op­posite méltatlankodásainak következtében, vagy már csak a tanácskozmányok színhelyéről is elvonult, vagy ha a teremekben megjelent is, véleményének nyil­vánításában erkölcsileg, sőt nem ritkán egyenes e­­rőszakkal meggátoltatott. Ezen toyális lépése által a kormány, a párt­­erőszak mesterséges csinaitól fogva tartott vélemé­nyeket szabad nyilatkozatra serkentvén, illyformán, ezen, csak sajátlanul vett s illusorius többségtől, a szabad vélemények szabad nyilvánításából eredő va­lóságos nemzeti többséghez egy alkotmányos fölhí­vást intézett: „nyilatkoznék ez bátran s szabadon azon nemzeti s állodalmi és magán javítások mivol­ta, elve s kiterjedése fölött, mellyeket a kormánytól jogosan s méltányosan követelhetni vél, vagy a mel­lyeket a kormány kezeiből elfogadni kész.“ A kormány ezen őszinteségének s az okosság és eszélyesség által is parancsolt loyalitásának ama jutalmazó gyümölcse jön, hogy önmagával homogén, őszinteségével s hazafiságával mindenben ugyanazo­nos conservativ pártot látott csakhamar fölkerekedni, melly tőle függetlenül egész­en önerőnyileg, az al­kotmányos élet teljességgel szabad mozgalmaiból, csupán bensőleg nyert meggyőződések következté­ben emelkedett ki, s mellynek i­ly módoni kiemelke­désére a mondott kormány, mint akíiv tényező, csak annyiban járult, mennyiben, mint az már említetett, elég eszélyes , méltányos és igazságos volt a sza­bad vélemények szabad nyilvánítását lezárva tartó bi­lincsek megoldásával annak létrejövetelére alkalmat nyújtani. E párt mind a mellett is , hogy eddig még ren­dezve s organizálva nem lévén, hivatásának termé­szetes és terjedelmes­ körét m­ég nem futhatta, az életben számos alkalommal s különbféle viszonyok közt jótékonyan hatott ugyan már, mindig önerélyileg, a kormány befolyásától fü­ggetlenül; mivel azonban e­­zen önállóságnak köteles megőrzésénél igen is túl­­szigorúan buzgólkodott; a­mennyiben t. i. azt, hogy a mondott kormány speciális politikai czélzásai­­val, intézkedéseivel s akarásaival ismeretségbe té­tessék, sehol sem szorgalmazta—lehetetlen valane­­kie megközelítenie azon eredményeket, mellyek a po­litikában annyira nyomatékos oportunitási tekintetektől, közbirodalmi rejtettebb s csak a kormány előtt tudva lehelő viszonyoktól s más positiv adatoktól olly igen függnek. Ebből négy rendbeli anomalus állapot követke­zett, mellynek mindegyike egyiránt károsan hatolt ezen pártnak szilárd consistentiájára nem kevesbbé, mint szám­szerinti öregbedésére is , mert először is mindjárt sokan személyes, és ezen személyesség kezességei mellett elvbeli bizodalommal is viseltet­tek ugyan a kormány iránt, azonban valamelly két­ségtelen, megnyugtató, egy , minden részről homo­gén, rendszeresített, s nevezetesen a kormányi digni­­táriusok részéről is az életbe álvitt külselét is kívánván szemlélni annak,hogy az (a kormány) sympathiáját való­ban a conservativ pártnak ajándékozó, ezen, a conserva­tiv sorok szaporodására alig annyira megkívántató külfe­­let pedig nem mindig, s nem minden részről tapasztalván, a párthozi nyílt csatlakozástól idegenkedtek. De ide­genkedtek más részről ettől azok is, kik a kormány e párthozi egészben határozott csatlakozásának elmu­lasztásából alapos kétséget véltek meríthetni, hogy annak elvei s meggyőződései valóban s mindenben megegyeznek a conservativ párt elveivel s meggyő­ződéseivel. Idegenkedtek továbbá e párttal nyiltan szövetkezni azok, kik ismét aziránt kétkedvén, hogy a kormány a haza átalakításának ügyében a conser­vativ elvekkel s ezen elvek értelmében megalaku­landó majoritással egybe vágó valameily bizonyos, rend­szeres, egybefüggő tervvel valóban bír; az elmútt idők­re­ visszaemlékezés mellett állói tartottak , hogy a con­servativ ügybeni erélyesebb föllépés által állásukat compromittálván , meg fognak ragadtatni, s a kormá­nyi sympathiák végtére is az opposilio elveiért s el­járásáért buzgólkodó egyénekért fognak nyilvánulni. Idegenkedtek utójára e párt ügyéhez nyiltan ragasz­kodni még azok is, kik az alkotmányos élet szigorú exigenkiáiból indulva ki, láthatólag plasmák­ s a kor­mány által vezetett conservativ partot s partműködést kívántak annak jeléül látni, miszerint ezen párt él, és az életben nem valamelly határozatlan s bátor­talan erélytelenségű ingadékony modorban habozik, hanem egy szabályosított, összefüggő működési s ki­viteli terv iránt magával tisztában lévén, szilárd és számított következetességgel határozta el magát az egyetértés , a közügy, és a tagtársak iránti föláldo­zó ragaszkodás jelszavának nyílt zászlóra tűzése ál­tal működni a téren, mint működni látó az opposikiot így — a maga izgalmaiban. De hozzájárult még mind­ehhez a conservativek sorai csökkentésére az is, hogy igen sokan, kik egyébiránt a haza át­alakítására már initiálva levő ja­vítások keresztülvitelét szívük s lelkük meggyőződé­séből, a mérséklet, és a fönálló alkotmányos alapelv iránti sympathiák szerint kívonják : a nyílt pártmér­­kőzésben és a conservativ pártnak a majoritás rend­szerében fekvő activ mozgalmaiban résztvenni annál fogva is kétkedtek, mert sok oldalról határozatlan­ságot, az oppositio felé intézett kacsingatásokat, és az oppositio initiatioira nézve transactio­ hajlamot vél­tek szemlélni mind a mellett is, hogy ezen initiatiókat olly meredekeknek s a conservativ elvekkel olly el­lenkezőknek , ezen elvekbe olly merően ütközőknek látók, miszerint azok a két párt közti transactio al­anyát semmikép sem képezhetik. Míg tehát illy módon mind­ezek a conservativ ügy iránti bármi szeretetü­k mellett is, ezen párt eddigi mű­ködéseiben a fölül elősorolt — már akár alapos akár alap­talan — nézeteknél fogva részt venni vonakodván,ezen conservativügy tulajdonképpni állásával, s állapotainak, viszonyainak s eredményeinek kétség kívül reménylhe­­tő sikerével ismeretlenek maradtak,­­és ennél fogva nem is tekintethettek máskint, mint ollynemű, a conserva­tiv pártra nézve készen álló elemeknek, mellyekre nézve biztosan lehet számítani, hogy a fölvilágosítás, fölhárom­lás és a siker iránti koczkafekvés kimutatá­sából eredhető fölemelkedés és lelkesülés útján ez ügyért fognak nyilatkozni) az alatt a már eddigelé is activ működő és szereplő conservativ párt, a maga — fölül leírt — független állásában, kellő ideig, ku­tató s puhatoló óvakodással s figyelemmel kisérte a jelen kormányt, és azt ollyannak találván, melly czél­­zásaiban, elveiben s a haza javára intézett akarásai­ban vele (a párttal) tökéletesen coincidál; ez iránti

Next