Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-10-20 / 371. szám
9 371. szám. 1846-Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. Kedd oct. 20. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 48. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Alapná KULTSÁrs ISTVÁN tábláidra, kiadja Özvegye. Bémentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláirás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. tartatok. ém Erdély. Kinevezések.—Nádor ő fensége egészségi állapotáróli hivatalos jelentések. — Tárnokszék kezdete. — A conservativ ügy körüli közvetlen teendők. IV. — Törvényhatósági tudósítások. Bácsból (közgy. nádori ünnepély, élelmezés, jankováczi jobbágyok elleni karhatalom). Tornából (tisztujitás). — Budapesti újdonságok. Külföld. Francziaország. N.Britannia. Sveicz. La Plata státusok. Értekező. (Fölszólalás a népjegyzők ügyében.) Társultatok és Intézetek. (Nemzeti színház. — Az iparműkiállitási dijbirálatok eredményének folyatása.) Hirdetések. Gabonaár.Pénzkelet. Lotteria huzások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége a kalocsai főkáptalanban megüresült kanonokságra Körmöczy Miklós miskei plébánost, továbbá a szathmári káptalan tiszteletbeli kanonokává Varga István szinye-váraljai plébánost érdemesíteni legkegyelmesebben méltóztatott cs. kir. ap. felsége csiktaploczai Lázár Imrét, az erdélyi kir. udv. kancelláriánál számfölötti udv. titoknokot valóságos udv. titoknokká kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Az erdélyi kir. udv. kancellária Issekutz Adeodat számfölötti udv. fogalmazót valóságos udv. fogalmazóvá mozditá elő, Filtsch József díjtalan fogalmazó-gyakornoknak pedig a dijpénzt ajánlotta meg. A nmlgy m. kir. helytartótanács kebelbeli kiadó-hivatalánál néhai Frenreisz Vincze és Gatsay István halálával megürült irodai hites jegyzőségre Lajkó János és Nagy Sándort, ezen hivatalnál járulnokokat, járulnoki hivatalra pedig Bohn Benedek és Hirt Jánost nevezte ki. Tizenkettedik orvosi jelentés nádori cs. kir. főherczegsége egészségi állapotáról. Folyó hó 1rikós szike közöldéjen bekövetkezett nyugalmast) egészségi állapota a cs. kir. főherczegségének, az egész tegnapi napon át — legtöbb kórjelenségek enyhültével — folyvást tartott, s a magas beteg késő estig körülményekhez képest jól s vidorul érze magát, ámbár a test erejének állapota még sok kívánni valót hagyott. 17ikről 18ikra forduló éjen a különben nyugalmas ólom, gyógyszerek működése által többször félbeszakittatott. 18ikon reggel a cs. kir. fensége egészségi állapota a tegnap reggel tapasztalttal majdnem egyenlő. Budán mindszenthó 18kán 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Steinmassier m. k. Dr. Würtler m. k. Tizenharmadik orvosi jelentés nádor ö cs. kir. föherczegsége egészségi állapotáról. Folyó hó 16ról 17re járó éj folytán beállott nyugalmasb állapota ö cs. kir. föherczegsége egészségének az egész tegnapi napon át szakadatlanul folyvást tartott, s minthogy a magas beteg majdnem minden bajtól mentve maradt, állandóul vidor volt, s az erők bár kis mértékbeni, de még is legörvendeztetőbb gyarapodást nyertek. 18 és 19ke közötti éjen át ő cs. kir. fensége néhány félbeszakasztással jól aludt, ma reggel valamivel jobban érzi magát, s erőben észrevehetőig gyarapodottnak találtatik. Budán mindszenthe 19kén 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly s. k. Dr. Steinna assler s. k. Dr Würtler s. k. Az idei tárnokszéknek kezdetét önmaga az ország főtárnokmestere folyó évi october 25-dikére határozta , és a bíráskodási részvételre a következő városokat hívta meg , u. m. Buda, Pest, Kassa, Szeged, Újvidék, Pozsony, Modra, Kőszeg, Komárom, Debreczen, és Horvátország részéről Károlyvárost. Csáky József tárnokszéki jegyző. (B. H.) Pest October 19. A conzervativ ügy körüli közvetlen teendők IV. Mielőtt azon kérdésre, mellyet magunknak jelen czímű Judik czikluink végsoraiban fölvetettünk, közvetlenül megfelelnénk; engedjék tisztelt olvasóink szabályos progresszóban elősorolnunk azon lépcsőket, mellyeken keresztül egy részről a kormány azon álláspontnak elfoglalásához mind mindinkább közelit, mellyet annak a „majoritás“ alkotmányos elvének saját értelme s jelentősége szerint végtére is bevennie okvetetlenül kell; más részről pedig a hazai conservativ párt is, a maga mozgalmaiban s működéseiben már azon határvonalhoz jutott, melly netán önhangon parancsolja, miszerint a szőnyegen levő egyegy specialitás irányaiban a körülmény ehhez képest egyenkint fölkerekedni szokott speciális kormánypárti állástól [melly nélkül egyes speciális intézkedéseket keresztül vinni nem lehet, ama állandó kormánypárti álláshoz emelkedjék föl, melly illy féle állandó kormánypárt nélkül, békés utáni organisatorius átalakulást, alkotmányos országban kieszközleni a teljes és tökéletes lehetetlenségek sorába tartozik. Ugyanis: Csak nem rég ideje még, hogy a kormány az uralgó eszmék súlyait, vagy bizonyos tekintetben az alkotmányos élet fejlődéseinek a hazai ügyekre nézve nagyon is meglepő rapiditással végbement kibonyolulását, elég bátor s elég erős volt azon részeiben is irányadólag szentügybe vonni, mellyekben annak kívánatai, mint nem csekély súlyú postulatiók, tetemes erővel ütköznek a hatalom minden osztályainak jogaiba. Csak nem rég ideje még, hogy a kormány elég eréllyel s elég elhatározással bírt az alkotmányos életnek sajátlagos benmivoltában fekvő majoritási elvet tulajdon értelmében s használhatóságában megragadni, s annak szabad kifejlődésére egy uj tért az által megnyitni, hogy a nemzet politikailag jogosított azon részét is kellő nyilatkozatra fölhívná , melly mérsékleti s békeszerető jelleménél fogva, a túlhevült opposite méltatlankodásainak következtében, vagy már csak a tanácskozmányok színhelyéről is elvonult, vagy ha a teremekben megjelent is, véleményének nyilvánításában erkölcsileg, sőt nem ritkán egyenes erőszakkal meggátoltatott. Ezen toyális lépése által a kormány, a párterőszak mesterséges csinaitól fogva tartott véleményeket szabad nyilatkozatra serkentvén, illyformán, ezen, csak sajátlanul vett s illusorius többségtől, a szabad vélemények szabad nyilvánításából eredő valóságos nemzeti többséghez egy alkotmányos fölhívást intézett: „nyilatkoznék ez bátran s szabadon azon nemzeti s állodalmi és magán javítások mivolta, elve s kiterjedése fölött, mellyeket a kormánytól jogosan s méltányosan követelhetni vél, vagy a mellyeket a kormány kezeiből elfogadni kész.“ A kormány ezen őszinteségének s az okosság és eszélyesség által is parancsolt loyalitásának ama jutalmazó gyümölcse jön, hogy önmagával homogén, őszinteségével s hazafiságával mindenben ugyanazonos conservativ pártot látott csakhamar fölkerekedni, melly tőle függetlenül egészen önerőnyileg, az alkotmányos élet teljességgel szabad mozgalmaiból, csupán bensőleg nyert meggyőződések következtében emelkedett ki, s mellynek ily módoni kiemelkedésére a mondott kormány, mint akíiv tényező, csak annyiban járult, mennyiben, mint az már említetett, elég eszélyes , méltányos és igazságos volt a szabad vélemények szabad nyilvánítását lezárva tartó bilincsek megoldásával annak létrejövetelére alkalmat nyújtani. E párt mind a mellett is , hogy eddig még rendezve s organizálva nem lévén, hivatásának természetes és terjedelmes körét még nem futhatta, az életben számos alkalommal s különbféle viszonyok közt jótékonyan hatott ugyan már, mindig önerélyileg, a kormány befolyásától függetlenül; mivel azonban ezen önállóságnak köteles megőrzésénél igen is túlszigorúan buzgólkodott; amennyiben t. i. azt, hogy a mondott kormány speciális politikai czélzásaival, intézkedéseivel s akarásaival ismeretségbe tétessék, sehol sem szorgalmazta—lehetetlen valanekie megközelítenie azon eredményeket, mellyek a politikában annyira nyomatékos oportunitási tekintetektől, közbirodalmi rejtettebb s csak a kormány előtt tudva lehelő viszonyoktól s más positiv adatoktól olly igen függnek. Ebből négy rendbeli anomalus állapot következett, mellynek mindegyike egyiránt károsan hatolt ezen pártnak szilárd consistentiájára nem kevesbbé, mint számszerinti öregbedésére is , mert először is mindjárt sokan személyes, és ezen személyesség kezességei mellett elvbeli bizodalommal is viseltettek ugyan a kormány iránt, azonban valamelly kétségtelen, megnyugtató, egy , minden részről homogén, rendszeresített, s nevezetesen a kormányi dignitáriusok részéről is az életbe álvitt külselét is kívánván szemlélni annak,hogy az (a kormány) sympathiáját valóban a conservativ pártnak ajándékozó, ezen, a conservativ sorok szaporodására alig annyira megkívántató külfelet pedig nem mindig, s nem minden részről tapasztalván, a párthozi nyílt csatlakozástól idegenkedtek. De idegenkedtek más részről ettől azok is, kik a kormány e párthozi egészben határozott csatlakozásának elmulasztásából alapos kétséget véltek meríthetni, hogy annak elvei s meggyőződései valóban s mindenben megegyeznek a conservativ párt elveivel s meggyőződéseivel. Idegenkedtek továbbá e párttal nyiltan szövetkezni azok, kik ismét aziránt kétkedvén, hogy a kormány a haza átalakításának ügyében a conservativ elvekkel s ezen elvek értelmében megalakulandó majoritással egybe vágó valameily bizonyos, rendszeres, egybefüggő tervvel valóban bír; az elmútt időkre visszaemlékezés mellett állói tartottak , hogy a conservativ ügybeni erélyesebb föllépés által állásukat compromittálván , meg fognak ragadtatni, s a kormányi sympathiák végtére is az opposilio elveiért s eljárásáért buzgólkodó egyénekért fognak nyilvánulni. Idegenkedtek utójára e párt ügyéhez nyiltan ragaszkodni még azok is, kik az alkotmányos élet szigorú exigenkiáiból indulva ki, láthatólag plasmák s a kormány által vezetett conservativ partot s partműködést kívántak annak jeléül látni, miszerint ezen párt él, és az életben nem valamelly határozatlan s bátortalan erélytelenségű ingadékony modorban habozik, hanem egy szabályosított, összefüggő működési s kiviteli terv iránt magával tisztában lévén, szilárd és számított következetességgel határozta el magát az egyetértés , a közügy, és a tagtársak iránti föláldozó ragaszkodás jelszavának nyílt zászlóra tűzése által működni a téren, mint működni látó az opposikiot így — a maga izgalmaiban. De hozzájárult még mindehhez a conservativek sorai csökkentésére az is, hogy igen sokan, kik egyébiránt a haza átalakítására már initiálva levő javítások keresztülvitelét szívük s lelkük meggyőződéséből, a mérséklet, és a fönálló alkotmányos alapelv iránti sympathiák szerint kívonják : a nyílt pártmérkőzésben és a conservativ pártnak a majoritás rendszerében fekvő activ mozgalmaiban résztvenni annál fogva is kétkedtek, mert sok oldalról határozatlanságot, az oppositio felé intézett kacsingatásokat, és az oppositio initiatioira nézve transactio hajlamot véltek szemlélni mind a mellett is, hogy ezen initiatiókat olly meredekeknek s a conservativ elvekkel olly ellenkezőknek , ezen elvekbe olly merően ütközőknek látók, miszerint azok a két párt közti transactio alanyát semmikép sem képezhetik. Míg tehát illy módon mindezek a conservativ ügy iránti bármi szeretetük mellett is, ezen párt eddigi működéseiben a fölül elősorolt — már akár alapos akár alaptalan — nézeteknél fogva részt venni vonakodván,ezen conservativügy tulajdonképpni állásával, s állapotainak, viszonyainak s eredményeinek kétség kívül reménylhető sikerével ismeretlenek maradtak,és ennél fogva nem is tekintethettek máskint, mint ollynemű, a conservativ pártra nézve készen álló elemeknek, mellyekre nézve biztosan lehet számítani, hogy a fölvilágosítás, fölháromlás és a siker iránti koczkafekvés kimutatásából eredhető fölemelkedés és lelkesülés útján ez ügyért fognak nyilatkozni) az alatt a már eddigelé is activ működő és szereplő conservativ párt, a maga — fölül leírt — független állásában, kellő ideig, kutató s puhatoló óvakodással s figyelemmel kisérte a jelen kormányt, és azt ollyannak találván, melly czélzásaiban, elveiben s a haza javára intézett akarásaiban vele (a párttal) tökéletesen coincidál; ez iránti