Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-10-23 / 373. szám

373. szám- 1846-Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 0 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap helyegy ív-Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst ki- számittatik. Negyvenegyedik év. Alapila KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Péntek oct. 23. Elvezethetni minden cs. kir. postahi­­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. TARTÁL­OH. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Névvál­toztatás. Nádor ő fensége egészségi állapotáróli hivatalos je­lentés. —• A conservativ ügy körüli közvetlen teendők. V. — Törvényhatósági tudósítások. Mosonyból (közgy. bécs-brucki vaspályaügy, görög nem egyesültek ügye, sza­bolcsi körlevél, lajthavölgyi társulat alakulása). — Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Pozsonyból, Verőczé­­ből.) Külföld. Spanyol- Francziaország. Északamerikai egye­sült­ statusok. Legújabb hírek. Társulatok és Intézetek. Az iparműkiállitási dij­­birálatok eredményének folytatása s vége.) HA­TÁRORSZÁGI ÉS ERDÉLY. Ö cs. kir. ap. felsége Tersztyánszky Antal kir. taná­csost „udvari tanácsos“ czimmel diszesiteni; továbbá a váltófeltörvényszéknél megüresült ülnökségre gróf F­o­r­­gách Antal fiumei kormányszéki ülnököt, és Nagy János sopronyi alváltótörvényszék ülnökét érdemesíteni; végre B­o­z­­zay Antal, Esztergommegye volt alispánját „királyi ta­nácsos“ czimmel díjmentesen fölruházni legkegyelmesebben méltóztatott. A cs. kir. ap. felsége fülei F­ü­­­e­y Istvánt az erdélyi kir. kormányszéknél szegények ügyvédét valóságos kormányszéki titoknokká, továbbá Vajda Alajos kormányszéki írnokot és hites jegyzőt, nagybaczoni Incze Mihály sorjegyzőt, és P­­­­­e­p­s Károly országszámvevőszéki tisztet valóságos kor­mányszéki fogalmazókká kinevezni legkegyelmesebben méltóz­tatott. Orthmayer Alajos bányagyakornok a resiczai öntő- és vaspörölyde-hivatalnál ideiglenes ellenőrzé­sen alkalmazva. Ő cs. kir. ap. felsége kegyelmesen megengedni méltózta­tott, hogy Pribusz Ede Fejérmegye napi dijnoka vezeték­nevét Halmay-ra, Schüttensam János fejérvári pol­gár pedig Töltényi-re átváltoztathassa. Tizenhatodik orvosi jelentés nádor öcs. kir. főherczegsége egészségi állapotáról. Öcs. k. fen­sége az egész tegnapi napnak folytán kérelmesen ér­né magát. A nyugalmasan töltött éj után az egészség­ben javulás mindinkább előre halad. Budán mindszent­­he 22én 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Würtler m. k. Pest, October 22. A conservativ ügy körüli közvetlen teendők V. Az elvre nézve, mellyet utóbbi czikkünkben érintünk, azon elvre nézve t. i. „hogy békés utáni organisatorius átalakulást kieszközölni a nélkül, mi­szerint a conservativ felekezet a kormánnyal magát a teendők elvére s kivitelére nézve egy összefüggő, rendszerezett véleményt homogeneitásba tenné, az az, miszerint állandó kormánypárttá nő maga­sukon , teljes s tökéletesen lehetetlen“ — ezen elv­re nézve — mondjuk — nem lesz itt fölösleg még egy pár szó, melly a viszonyok s eszmék minél bő­vebb földerítésére szolgáland. Senki sem tagadja, hogy alkotmányos ország­ban , az önálló s egymással szigorú viszonyban nem levő speciális initiatiok körüli törvényalkotási ad­usok­­nál, azon párt, mellynek majoritási határozatára a tróntól illy egyenkinti esetekben sanctio érkezett, már tény s gyakorlatilag a kormánypárt volt. Illy e­­setekben sem ész, sem szabályelleni állapot ugyan, ha a pártok vezetése terhes hivatásának súlya alatt lankadó egyének időről időre olly állapot után sóvá­rognak, mellynél csak a kormány által initiált spe­cialitások czélszerüsége s üdvös volta határozza el időről időre a honfiakat, egyesülni, s a kormány­nak minden külön esetre külön elemek s pártcompo­­sitio képében megszavazni azt, mit ép indítványo­zott. Ez ama lejtő, bizonytalan alkalmi kor­mánypártnak képe, melly — elég csodálatosan — épen két szélső alkotmányos életet élő nemzeteknél i.i. egy részről az alkotmányosságnak még csak böl­csőjében dadogó népeknél, kiknél a politikai pártok józan s okos fogalmának hajnala még föl nem ha­sadván, minden a kísérlet, az ingadozás, és bizo­nyos feszült, ingerült, türelmetlen s nyugtalan tapoga­tózás stádiumában mozog; más részről pedig a ki­­képezettebb, százados alkotmányos életet élő nemze­teknél szokott fölvillanni, s magának a bizonyos ide­iglenes ephemerális életet kivinni. És mi — megvalljuk — magunk is üdvözlöttük s szereltük egy időben ezen elvet, az úgynevezett középpontnak (centrumnak) képében, melly ahhoz igen közeljár; de meg kell jegyeznünk, hogy sze­reltük ezen elvet a centrum képében egyedül a múlt időkre nézve, az időkre nézve f. i. midőn még a lefolyt hongyülés befej­eztéig a kormányt vala­­melly összefüggő organisatórius tervvel komolyan foglalkozni sehol sem látánk, hanem mindenütt uni­­tásokat, egymással sehol viszonyban nem álló speci­alitásokat, egymásba ütköző excerptumokat szemlé­­lünk bizonyos falalislikai modorban inik­altatni s tár­gyaltatni , és az alkotmányos politikai pártok szabá­lyos és tekintélyes, egymást s kölcsönös véleményei­ket tisztelő s becsülő modorbani ráérkezésnek még csak elemeit sem tapasztalván sehol is, csak az egy részröli túlfeszített követelések irányábani sanctio meg nem adhatásánál fekvő stagnatio elhárítására, más részről pedig a szunyadás és semmit semtevés passi­­vitásánál álló mozdulatlanság elmellőzésére szolgálható közvetítési expediensként kényszerülünk azt elfogadni. Most azonban, a­midőn látjuk , hogy az alkot­mány nyolczszázados épülete már — úgy­szólván — csak egyetlen egy olly közfallal sem bír, mellyet a vélemények edző súlya meg nem ingatott volna; most midőn látjuk, hogy a constituens nagyhatalmaknak mind a hármát egyiránt megszállta a bizodalmatlan­­ság, a jelen állás tarthatósága fölött; midőn látjuk egyhangúlag kimondatni, hogy viszonyainknál a szá­zadok elavult formáiból, a műveltebb kor igényeihez kell fölemelkednünk; most Ebiden látjuk, hogy a­ kor­mány egyiránt, mint az alkotmányos nagy testülete­ket képező minden elemek, az átalakulás villanyos jelszavát hangoztatják; de főleg, midőn látjuk eré­lyes, tevékeny s leyális kormányunkat organikus egy­befüggő átalakulási tervkészítéssel nem egyedül hogy komolyan foglalkozni, hanem annak alkotmányos uta­­kon i­s eszközökkeli keresztülvitele s életbelépteté­sének buzgalmától is áthatva lenni; most — mond­juk — az ephemer s bizonytalan elemekből szerke­zeti alkalmi speciális kormányi majoritás, és tehát il­­lyen kormánypárt kiörlődésének s kifejlődésének esz­méje elveszett, meghalt előttünk; — nekünk, s velünk mindennek, ki bár csak öt úját is politikailag össze­­számítni tudja, csak állandó organisált kormánypárt kell, csak i­lyennek szabad kelleni, ha organisato­rius átalakulási ügyünket veszve látni nem akarjuk. Mi magunk is azt hisszük, hogy az alkotmányos é­­letnél végtére is meg kell szűnni ama stereotyp, ama meredek pártmérkőzéseknek, és be kell állni a dolgok ama stádiumának, miszerint a hazai pártelemek csak egy egy kormányi előterjesztést s mniliatiot fognak min­dig vizsgálat alá venni, és az illy előterjesztésnek üd­vös voltát megismervén, alkalmi párti majoritás képé­ben fogják azt megszavazni. Azonban a dolgoknak ezen stádiuma először is már átalán fogva egy ne­mesebb, magasabb s okosabb stádium, melly az alkot­mányos nemzeteknek éltes voltára vagy legalább ha­talmas nagykorúságára mutat; másodszor pedig szi­gorúan azt teszi föl, hogy a hazában, hol ezen stádium gyakoroltatik, a politikai elvek,azon részükben,mellyek az alkotmány alapját képezik, minden felől tisztán áll­nak, s irántuk a véleményt divergentiák nem kizárók, nem meredekek... Ott a­hol ez nem úgy van, — mint a­hogy nálunk ezen állapottól valóban messze távol ál­lunk ; ott — mondjuk — az ephemer alkalmi párt vagy majoritással a kormányrendszer kivihetőségéről álmo­dozni: hiú ábránd, vastag politikai ideologismus. Maga Angelhon a politikai élet ezen stádiuma felé csak most készül elindulni. A „Daily News“, nem rég ezen állapotról — Angolhonra alkalmazva — csak pár szó­val igen jó apostrophot adott. Egyébiránt visszatérve az állandó s organizált conservativ kormánypárt megalkotásának szükséges­ségéhez, és ezen párt terjedelmének s intensiójának mi szellemű elemekbeli kikerekitéséhez : a pártala­­kitás s organisatio egész philosophiája csak a min­dennapi közéletből veszi eredetét s szülemlését. Va­­laminthogy a közönséges életben­­ létünknek minden porcze nem más, mint józan értelemben vett pártos­kodás és agitatio, sürgésforgás­a végre, hogy azokat, kikkel érintkezünk, véleményünk s érdekünkkel meg­egyező meggyőződéshez hozzuk, és ügyünkért s ér­dekünkért lelkesitni törekedvén, erre nézve magunk­nak követőket, pártolókat, egy szóval majoritást szerezzünk, úgy és épen úgy a politikában is a ha­za s a népek kormányára szükséges súlyok megszer­zésénél is egy s ugyanazon taktika­i tevékenység mindig a föladat. Valamint e közönséges életben le­gyen bár valaki a legerényesebb , legbölcsebb , s legtisztább akaratú a földön, azonban hol maga s a haza népe viszonyainak megalapítása s rendezése van kérdésben, alkalmazza folyton a philosophiai stoicis­­musnak s quietismusnak és a contemplativus passi­­vismusnak súlyait, szűnjék meg a világban apostol­­kodni magának s a magáéinak érdekében, és igen becsületes, derék, jó lelkiismeretű embernek fog u­­gyan ismertetni, de maga marad s boldogulni nem fog. Csak a tevékeny ember boldogulhat, csak az alapíthatja meg sorsát; csak a tevékeny ember ve­heti hasznát a szolgáló körülményeknek, a tevéket­­len pedig dicsétlenül, meddőn fog tengni, éhhel hal. —­ogy van ez a politikában is, úgy a kormány­­tudományban, vagy — ha akarjuk — mesterségben. Nem elegendő jót akarni, hanem buzdítani, fáradha­­tatlankodni, apostolkodni, agitálni, lelkesítni kell ma­ga körül a kormánynak, főleg ha látja, hogy ellene minden ezt teszi. A közönséges életben apostolko­­dunk magunkért, s magunk mellett lelkesítünk máso­kat, hogy szinte apostolkodjanak. — így kell tenni a kormányzó mesterségnél is. A ki a közönséges életben a tevékeny fáradhatatlanság által szerzett összekötte­tések s kiterjedt viszonyok és kapcsolatokban, minél több tevékeny hívekkel van környezve, kik viszonyaik által a maguk állását vele ugyanazonították, az fogja el­vinni a babért egy másik ellen, ki okosabb, hatal­masabb, gazdagabb, de bárgyú, tevéketlen, tespedő.­­ A politikában szinte a szám szerint kisebb párt fogja elvinni a győzelmet a nagyobb ellen, ha ez passivisálva nézi amannak tevékenységét. Szörnyű káros állapota volt eddig a conserva­­tiveknek, hogy napról napra nem sürögtek, nem forogtak, nem iparkodtak barátokat, követőket sze­rezni,nem vetemenynn igazságát s helyességet má­sokkal elfogadtatni, azaz: másokat maguk vélemé­nyére téríteni, és mégis arról álmod­nak, hogy va­­lamelly terembe belépvén, csak ott fogják megszerezni a majoritást, mert — úgymond — elvük okos, szán­dékuk tiszta. Ne higyye azt senki, hogy a kormány, vagy a conservativek , ha lojalitásukat, jóakaratukat bár a napfénynél világosabban bebizonyítandják is, hogy — mondjuk — a kormány s a conservativek ez­által le­fogy­vérzik, elnémítják az oppositiót, azt töredel­­mességre, eddigi ellenségeskedéseinek megbánásá­ra, szóval őszinte közeledésre erkölcsileg kény­­szerítendik. Nem­ ebből semmi sem lesz; és hogy semmi sem lesz: annak alapja s oka a politikai élet­nek, az alkotmányos kormány theoriájának egy sa­­játszerű s a dolgok belsejében fekvő, attól elvitáz­­hatlan tulajdonában keresendő. A politikai pártjátéknak theoriája is, gyakorlata is egyiránt az, megbuktatni az átalellenben álló po­litikai pártot, azt t. i. kisebbségbe hozni, leszavazni. Ezen theoria s gyakorlat, azon észszerüségen nyug­szik, melly szerint kinek kinek a maga véleménye s meggyőződése leven bálványa s istene, mind azokat, kik a mienkkel ellenkező véleményeket, elveket s akarásokat táplálnak, erkölcsi s hazafi kötelességünk a dolgok vitelétől a leszavazás által eltávolítani. Ezen hivatásunk valósításával mint becsületes honszerető pol­gárok csak akkor tartozunk fölhagyni, ha magunk a pártunk egy nem türelmetlen, nem erőszakoló, nem az elrettentés-elnémításhoz nyúló, hanem rationabilis

Next