Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-10-27 / 375. szám
JfK.USf&it. Negyvenegyedik év. 375. szám. 1846-Előfizetési díj félévre postán és helyben boritékkal (5 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁll ISTVÁN táblabiró, Klauija Özvegye. wMwwMsagEaaEgg??... Kedd oct. 27. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTAT.OM. IMagyaroratáx *■ Erdély. Kinevezés. Nádor ő fensége egészségi állapotáról! hivatalos jelentés. — Juryk. — Ifjabb Szabó Pál megszökése iránt. — Törvényhatósági tudósítások. Abaújból (közgy. nádori ünnepély). Szatmáriból (tisztúyitás). — Budapesti újdonságok. Mülföld. Portugália. Spanyol- Francziaország. Britannia. Olaszország. Legújabb hírek. Hirdaténak. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek a huzások. Danavizállás. IHASIVARORSZÁG ÉS ERDÉLY. öcs. kir. ap. felsége Csajághy Sándort a kalocsai érsek titoknokát a kalocsai főkáptalan tiszteletbeli kanonokává kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Tizenkilenczedik orvosi jelentés nádor ö cs. k. föhorczegsége egészségi állapotáról. Ö cs. kir. föhorczegsége egészségi állapotának javulása a körülményekhez képest bár lassan, de örvendeztetőleg halad előre, és ezért a naponkinti orvosi jelentések mostanra megszüntetnek. Budán mindszenthé 25-én 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Würtler m. k. •I ii r . k. (K.F.) Az esküttszékok fölállítása — mint tudjuk — egyik kedves eszméje az ellenzéknek; az utósó országgyűlés alkalmával az alsótábla nyolcz szótöbbséggel megállapítá az uj intézetét, melly hogy inkább politikai okoknál fogva pártoltatik, még pedig a törvénytudomány daczára, s a rendes törvénybirói székek hátralételével —azt az esküdtszékekről irt munkámban (Pest 1844.) körülményesen előadtam. Nem szűnvén meg azóta is figyelemmel kísérni az e tárgyról szóló külföldi literaturát s élőt jeleneteket, nem kis örömömre szolgált megérthetni, hogy az általam még 1843ban kifejtett nézetekben nem csak tekintélyes írók osztoznak, de maguk a juryk pártolói is közelebbi tapasztalataiknál s az életben fölmerült jeleneteknél fogva ingadozók lettek előbbi nézeteikben , mint De Vaulx kalmárifőügyvéd, De Lacuisino a dijoni esküdtszéki intézet főnöke, ez utósó nyiltan is bevallván az igazság helyes kiszolgáltatásának lehetetlenségét juryk által jelen szerkezetek mellett; — Colindon pedig genfi főügyvéd azott 1844 ki január 12kén törvény által létesített jury intézet fölötti tanácskozásban majd mindenben hason okokat fejtegetett ki a czéltalanság irányában, mellyekkel én is éltem azok ellenében, kik hazánkban az új eszmét rögtön megtestesíteni is akarták. És ami igen fontos dolog, magában Genfben 56 tagadó szózat állott szemközt 85 helyeslő szózattal, s e tetemes ellentmondó szám a tekintélyesebb sorból, egyik jury pártolót és arra szavazót is azon nyilatkozatra kénytele, hogy illy tekintélyes számát csakugyan aggodalomba ejti a meghozandó törvény jósága fölött. E történt 1844 elején s hogy azóta az anarchiára és radicalismusra széles alapzat nyilt föl, az ulabbi genfi események bizonyítják. De Lacuisine illy czimű munkájában „De l’esprit public dans l' institution du juri et des moyens d’ enpeecher la ruine. Paris et Dijon 1845 in 8. —. tapasztalatai után írja, hogy a jury ritkán felelt meg czéljának , (qu’ il a si rarement accompli le but) és hogy ez intézmény végkép el ne sülyedjen, sürgeti a személyek jobb megválasztását, miután a jury tagjai úgy ismerő önkény szerint nélnek, legalább úgymond a személyek deréksége pótolja ki az önkény hiányait: „1l faut se demander si la valeur des hommes ne doit pas au moiens régler l’ arbitraire dans la volonté“ nem csak ép észt, hanem egyenességet és jogismereteket követel a tagokra nézve „Au fond méme le temps est loyen de nous ou l' on pu dire“ „Tout homme est bon pour éclaireir un fait“ így tantják ezt 1791ben a statustaviták,s némelly magyar hirlapok és némelly szónokok fölujiták azt köztünk is 1843ban, s az, a ki idézett munkámat gonddal olvasta át — látni is fogja, hogy a franczia író — bár különben a jury intézetnek a politikai szabadság tekintetéből pártolója is, az általam fölállított elvek s lát pontok helyeslésére maga hordja össze az okerösséget, még a bírák visszavotése vagy recusalio fölött is nyilt vallomást téve, hogy illy közvetítő mérséklet által is szintannyit árthatni mint használni lehot a dolognak. Iilyesmit mondott a minapában is él egy porosz rajnai jogtudós, ki az eskültszékeknél gyakran bíráskodott , hogy őt egy idő óta gyakran visszavetik — mert a vádlottakhoz nyomos kérdéseket szokott intézni, s gyakran maguk a státusügyvédek recusálnak ollyankat, kik őket arra előre megkérték, pedig az illyek közöl sokan jó ügybirák lennének. A franczia író azt is nyiltan bevallja, hogy az esküttszékek intézménye a politikai szabadság elkényeztetett magzata; tanuságos szavait eredetileg közlöm önmagunk megokulása végett: „Les elements de ce juri c’est le vague, ses solutions c’ est Pinconnu, ces influences c est le mystére, il faut le prendre comme il est. — — — Ce qui on passe au juri on ne le passerait au des juges, la liberté, trop bonne mere a pour les écarts de ces fils une indulgence lenie préte que le pouvoir n’ obtiondrait jamais.“ Innen van már az, hogy a franczia hirlapok soha sem is birálgatják, sem kritikailag nem bonczolgatják föl a juryk ítéleteit, mellyek elött térdet s fejet hajtanak, mert hiszen maga a code de l' instruction criminelle 342 § az eskültszók tagjait csak az intime conviction-ra utasítja; tehát az olly igen földicsért nyilvánosság is merőben hasztalan ez intézményben, mert az nem ellenőrködik az ítélethozásban ; igaz hát a mit as ire mond „ses influences — c’ est le mystére“ igaz, hogy a mai liberális időkorszak is kész a tekintéseknek hódolni — és minő tekintélyeknek? — a boltosoknak, kávét fűzőknek, jegyzőknek s röviden mindazon kisebb állásuaknak , kikből összeszokott szerkesztetni az esküttszék. De Lacuisine még tovább is megy, s állítja, hogy hajót meg nem választatnak a tagok, úgy az erkölcsök teljes elsülyedését okozandják egyszer a jury intézetek: „Au contrairc àdes loix défectuous os joignez des hommes défectueux en cone, a des régies sans prudence, des citoyens sans vorlu seulement sans caractére, mélir la faiblesse a la force , ignorance à la justice et la honte au honneur, qu’ allendre de comuneste alliance , si non la decadence des moeurs et la ruine de la repression ?“ Az író mindezekhez azt is hozzáadja, hogy a juryk legfölebb is békeidőkre valók, mert benső háborúk esetében a legkegyetlenebb, legigazságtalanabb eszközök a hatalmasok kezében, mint a Tudorok, Cromwell és a convent időszakai tanúsítják, és ebben neki igaza van, azért maga Cromwell is meg nem elégülését nyilvánitá az olly intézménnyel, melly politikai szeszély szerint ítélt és kárhoztatott alatta is. (I. Geschichte Cromwells von Willemann Leipzig 1830 p. 393.) Az ujabb irók is, mint Tocquevillé, Foster, Kohl a britt él északaraerikai jurykra nézve éles vonalakban festik le a bírói szeszélyeskedést, mihelyt csak a legtávolabbról is némi politikai kérdések vegyülhetnek az elhatározandó ügybe; a sokat utazott és tapasztalt Kohl nyilván is írja: „Der oppositions und Partheggeist habe die Jurys völlig verdorben , und sie segen bei allen Fragen und Processen , bei welchen politische und Parthagrücksichten ins spiel kamen, die unzuverlässigsten von allen Richtern geworden.“ Nem olly régiben történt, hogy a straszburgi esküttszék a megkegyelmezési jogot is magának eltulajdonító 1837ben, mikor Bonaparte Lajos czinkos társait föloldozá a büntetés alól, csupán azért, mert a főbűnös büntetlenül elillanthatván, nem vélte helyesnek, hogy a czinkosok büntettessenek egyedül; azért maga Birck, a most élő franczia király diis szellemű biographusa megjegyzi, hogy a status elleni merények elítélésében az illy eljárásmódok mindig kétes világot fognak a jurykre vetni, úgy is van! mert Tucker György, Jefferson élete megírója is tanúsítja , mikop e híres statusférfiú is ártalmasnak nyilvánítá az északamerikai státusokban már divattá vált bírói önkényt és teljes függetlenséget, mellyet a juryk gyakorolnak; fölingerelve volt különösen az elfogatott Burr Áronnak az esküttszék általi föloldoztatása miatt, holott a törvényszék elébe állított nyilvános statusvétkot követett el, midőn alelnök létére saját akaratból és senki által föl nem hatalmazva, a floridai spanyol birtokokat ellenségesen megtámadta, mellyek fölött úgyis már Jefferson és a spanyol udvar közt átvételi után folyamatban voltak az egyezkedések. Az Allgem. Zeitung 1831: 12 Mártz. hason nyilvánítását jelenté egyik jogtudósnak a berni nagytanács kebléből, melly szerint a bírói függetlenség a monarchiákban maga helyén áll, de szabad köztársaságokban az a legnagyobb önkényekre nyitja föl az utat. Jól hrá azért Campe is 1843ban, midőn két ellenkező tartalmú — juryket tárgyazó könyvet volt bírálat alá „Eile mit Weile“ Németországnak a példabeszédet most sem kell szégyenleni, mert a jóval addig nem kell fölhagyni, míg a jobb fölött még mindig bizonyos homály borong. Úgy látszik, az esküttszékek magasztalói elfeledték : 1) Hogy az esküttszékek, a nyilvánosság, szóbeli per és vádlás csak a frank-rajnai eljárásmódnál képezik az individua vitae consvetudo-t, egyébkint mindenike külön használható. 2) Hogy csak a főeljárás esik nyilvánosan és szóval, ellenben az előző kipuhatolás szinte titkos és néha veszedelmessé válható utasításoknál fogva esik meg, mellyekkkel együttjáró rendellenségek ritkán hozatnak szóba. 3. ) Gyakran még a főeljáráskor is az elővizsgálat egyes momentjei fölött írásos előadások tartatnak. 4. ) Hogy az esküttszék bírái csak a tény fölött ítélnek, a büntetést pedig rendes bírák mondják ki. 5. ) Még koránt sincs a dicsért nyomatékosság tisztába hozva, mellyet a nép gyakorol az eljárás törvényszerűsége és igazságos volta irányában, sőt mint fölebb érintettük, minden illy ellenőrködés inkább csak képzőjét mint valóság a franczia földön. Ugyanazért a waallandi canton Helvetiában 1837-ben szabályozván az új jegymódot, azt határozd, hogy az elővizsgálatok titokban és írásosan folyjanak, s külön törvényszék ítéletesen döntse el: lehet valakit az elővizsgálatok nyomán vád alá venni, vagy nem? első esetben kezdődik csak el a nyilvános szuper; a bíró ugyan saját meggyőződése szerint ítél a tényről, de ítélete megsemmisíthető (cassatio alá eső) ha roszul alkalmazza a törvényt, vagy a formaságokban hibát követett el. Mindazon vádak tehát, mellyek az irá303 perfolyam és ügy előadók (referensek) ellen emeltetni szoktak, ha a rendes törvényszékekről van szó — maguktól megszűnhetnének már egyszer, midőn látjuk, hogy a juryk útban rendezése is némileg azokkal ismét egybekapcsoltatik, nem is említve a jogtudókból összeállított rendes és állandó törvényszékek egyéb hasznait, mellyek munkámban elég bőven kifejtve vannak. Nekem különös örömömre vált az újabb német jogliteraturából azon meggyőződést meríthetni, hogy a jelesebb practicus írók a juryk eszméjét most sem pártolják ott, sőt a rendes törvénykezési módot kielégítőnek vallják, így Abogg, Habicht és Puchta. Ez utóbbi az 1844-i kiadott jeles könyvében (Der Inquisitionsprocess mit Rücksicht auf eine Zeitgemässe Reform des deutschen Strafverfahrens überhaupt, und besonders auf die Öffentlichkeitsfrage betrachtet) nyilván mondja, hogy az esküdszékek inkább politikai minisem törvényt kiszolgáltató intézményeknek tarthatók, mellyekben a magán polgárok jogbátorsága a közszabadságért háttérbe szorittatik; „das Palladium der Rechtsfreiheit“ — folytatja a derék veteran, s praxisban megőszült iró — „kann doch wohl nicht vollständig gesichert scheinen, wenn das subjective Fürwahrhalten als Princip der Wahrheit selbst zum Gesetz erhaben wird.“ Hogy Abegg — szinte nagy nevezetesség a német jogtudományi pályán —