Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-10-27 / 375. szám

JfK.USf&it­. Negyvenegyedik év. 375. szám. 1846-Előfizetési díj félévre postán és hely­ben boritékkal (5 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik.­­ Alapitá KULTSÁll ISTVÁN táblabiró, Klauija Özvegye. wMwwMsagEaaEgg??..­. Kedd oct. 27. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. TARTAT.­O­M. IMagyaroratáx *■ Erdély. Kinevezés. Nádor ő fensége egészségi állapotáról! hivatalos jelentés. — Juryk. — Ifjabb Szabó Pál megszökése iránt. — Törvényható­sági tudósítások. Abaújból (közgy. nádori ünnepély). Szat­máriból (tisztúyitás). — Budapesti újdonságok. Mülföld. Portugália. Spanyol- Francziaország.­­ Bri­tannia. Olaszország. Legújabb hírek. Hirdaténak. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek­ a huzások. Danavizállás. IHASIVARORSZÁG ÉS ERDÉLY. öcs. kir. ap. felsége Csaj­ág­hy Sándort a kalocsai érsek titoknokát a kalocsai főkáptalan tiszteletbeli kanonokává kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Tizenkilenczedik orvosi jelentés nádor ö cs. k. föhorczegsége egészségi állapotáról. Ö cs. kir. föhorczegsége egészségi állapotának javulása a körülményekhez képest bár lassan, de örvendeztetőleg halad előre, é­s ezért a naponkinti orvosi jelentések mostanra megszüntetnek. Budán mindszenthé 25-én 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Würt­­ler m­. k. •I ii r . k. (K.F.) Az esküttszékok fölállítása — mint tud­juk — egyik kedves eszméje­ az ellenzéknek; az utósó országgyűlés alkalmával az alsótábla nyolcz szótöbb­séggel megállapítá az uj intézetét, m­elly hogy inkább politikai okoknál fogva pártoltatik, m­ég pedig a tör­vénytudomány daczára, s a rendes törvénybirói szé­kek hátralételével —azt az esküdtszékekről irt mun­kámban (Pest 1844.) körülményesen előadtam. Nem szűnvén meg azóta is figyelemmel kísérni az e tárgy­ról szóló külföldi literaturát s élőt jeleneteket, nem kis örömömre szolgált megérthetni, hogy az általam még 1843ban kifejtett nézetekben nem csak tekintélyes írók osztoznak, de maguk a juryk pártolói is köze­lebbi tapasztalataiknál s az életben fölmerült jelene­teknél fogva ingadozók lettek előbbi nézeteikben , mint De Vaulx kalmárifőügyvéd, De Lacuisino a dijoni esküdtszéki intézet főnöke, ez utósó nyiltan is bevallván az igazság helyes kiszolgáltatásának lehe­tetlenségét juryk által jelen szerkezetek mellett; — Colindon pedig genfi főügyvéd azott 1844 ki január 12kén törvény á­ltal létesített jury intézet fölötti ta­nácskozásban majd mindenben hason okokat fejtege­tett ki a czéltalanság irányában, mellyekkel én is él­tem azok ellenében, kik hazánkban az új eszmét rög­tön megtestesíteni is akarták. És a­mi igen fontos dolog, magában Genfben 56 tagadó szózat állott szemközt 85 helyeslő szózattal, s e tetemes ellent­mondó szám a tekintélyesebb sorból, egyik jury pár­tolót és arra szavazót is azon nyilatkozatra kényte­­le, hogy illy tekintélyes szám­át csakugyan aggoda­lomba ejti a meghozandó törvény jósága fölött. E történt 1844 elején s hogy azóta az anarchiára és radicalismusra széles alapzat nyilt föl, az ulabbi genfi események bizonyítják. De Lacuisine illy czimű munkájában „De l’esprit public dans l' institution du juri et des moyens d’ enpeecher la ruine. Paris et Dijon 1845 in 8. —. tapasztalatai után írja, hogy a jury ritkán felelt meg czéljának , (qu’ il a si rarement accompli le but) és hogy ez intézmény végkép el ne sülyedjen, sürgeti a személyek jobb megválasztását, miután a jury tagjai úgy is­merő önkény szerint n­élnek, legalább úgymond a személyek deréksége pótolja ki az önkény hiányait: „1l faut se demander si la valeur des hom­m­es ne doit pas au moiens régler l’ arbitraire dans la volonté“ nem csak ép észt, hanem e­­gyenességet és jogismereteket követel a tagokra néz­ve „Au fond méme le temps est loyen de nous ou l' on pu dire“ „Tout homme est bon pour éclaireir un fait“ így tantják ezt 1791ben a statustaviták,s némelly ma­gyar hirlapok és némelly szónokok fölujiták azt köz­tünk is 1843ban, s az, a ki idézett munkámat gonddal olvasta át — látni is fogja, hogy a franczia író — bár különben a jury intézetnek a politikai szabadság tekintetéből pártolója is, az általam fölállított elvek s lát pontok helyeslésére maga hordja össze az oke­­rösséget, még a bírák visszavotése vagy recusalio fölött is nyilt vallomást téve, hogy illy közvetítő mér­séklet által is szintannyit árthatni mint használni lehot a dolognak. Iilyesmit mondott a minapában is él egy po­rosz rajnai jogtudós, ki az eskültszékeknél gyakran bí­ráskodott , hogy őt egy idő óta gyakran visszavetik — mert a vádlottakhoz nyomos kérdéseket szokott intézni, s gyakran maguk a státusügyvédek recusálnak ollyan­kat, kik őket arra előre megkérték, pedig az illyek közöl sokan jó ügybirák lennének. A franczia író azt is nyiltan bevallja, hogy az esküttszékek intézménye a politikai szabadság elkényeztetett magzata; tanusá­­gos szavait eredetileg közlöm önmagunk megokulása végett: „Les elements de ce juri c’est le vague, ses solutions c’ est Pinconnu, ces influences c est le mystére, il faut le prendre comme il est. — — — Ce qui on passe au juri on ne le passerait au des ju­­ges, la liberté, trop bonne mere­ a pour les écarts de ces fils une indulgence lenie préte que le pouvoir n’ obtiondrait jamais.“ Innen van már az, hogy a fran­czia hirlapok soha sem is birálgatják, sem kritikailag nem bonczolgatják föl a juryk ítéleteit, mellyek elött térdet s fejet hajtanak, mert hiszen maga a code de l' instruction criminelle 342 § az eskültszók tagjait csak az intime conviction-ra utasítja; tehát az olly igen földicsért nyilvánosság is merőben hasztalan ez intézményben, mert az nem ellenőrködik az ítélet­­hozásban ; igaz hát a mit as ire mond „ses influen­ces — c’ est le mystére“ igaz, hogy a mai liberális időkorszak is kész a tekintéseknek hódolni — és minő tekintélyeknek? — a boltosoknak, kávét fűzőknek, jegyzőknek s röviden mindazon kisebb állásuaknak , kikből összeszokott szerkesztetni az esküttszék. De Lacuisine még tovább is megy, s állítja, hogy hajót meg nem választatnak a tagok, úgy az erkölcsök teljes elsülyedését okozandják egyszer a jury inté­zetek: „Au contrairc àdes loix défectuous os joig­­nez des homm­es défectueux en con­e, a des régies sans prudence, des citoyens sans vorlu seulement sans caractére, mélir la faiblesse a la force , ignoran­ce à la justice et la honte a­u honneur, qu’ allendre de co­muneste alliance , si non la decadence des mo­­eurs et la ruine de la repression ?“ Az író mindezekhez azt is hozzáadja, hogy a juryk legfölebb is békeidőkre valók, mert benső háborúk esetében a legkegyetlenebb, legigazságtalanabb esz­közök a hatalmasok kezében, mint a Tudorok, Crom­well és a convent időszakai tanúsítják, és ebben neki igaza van, azért maga Cromwell is meg nem elégülését nyilvánitá az olly intézménnyel, melly politikai szeszély szerint ítélt és kárhoztatott alatta is. (I. Geschichte Cromwells von Willemann Leip­zig 1830 p. 393.) Az u­­jabb irók is, mint Tocque­villé, Foster, Kohl a britt él északaraerikai jurykra nézve éles vonalakban festik le a bírói szeszélyeskedést, mihelyt csak a legtá­­volabbról is némi politikai kérdések vegyülhetnek az elhatározandó ügybe; a sokat utazott és tapasztalt Kohl nyilván is írja: „Der oppositions und Partheg­­geist habe die Jurys völlig verdorben , und sie seg­­en bei allen Fragen und Processen , bei welchen politische und Parthagrücksichten ins spiel kamen, die unzuverlässigsten von allen Richtern geworden.“ Nem olly régiben történt, hogy a straszburgi eskütt­szék a megkegyelmezési jogot is magának eltulaj­donító 1837ben, mikor Bonaparte Lajos czinkos társait föloldozá a büntetés alól, csupán azért, mert a főbűnös büntetlenül elillanthatván, nem vélte helyesnek, hogy a czinkosok büntettessenek egyedül; azért maga Birck, a most élő franczia király diis szellemű biographusa megjegyzi, hogy a status elleni merények elíté­lésében az illy eljárásmódok mindig kétes világot fognak a jurykre vetni, úgy is van! mert Tu­cker György, Jefferson élete megírója is tanúsít­ja , mikop e híres statusférfiú is ártalmasnak nyil­vánítá az északamerikai státusokban már divattá vált bírói önkényt és teljes függetlenséget, mellyet a ju­ryk gyakorolnak; fölingerelve volt különösen az el­fogatott Burr Áronnak az esküttszék általi föloldoz­­tatása miatt, holott a törvényszék elébe állított nyil­vános statusvétkot követett el, midőn alelnök létére saját akaratból és senki által föl nem hatalmazva, a floridai spanyol birtokokat ellenségesen megtámadta, mellyek fölött úgyis már Jefferson és a spanyol ud­var közt átvételi után folyamatban voltak az egyez­kedések. Az Allgem. Zeitung 1831: 12 Mártz. ha­son nyilvánítását jelenté egyik jogtudósnak a berni nagytanács kebléből, melly szerint a bírói függet­lenség a monarchiákban maga helyén áll, de sza­bad köztársaságokban az a legnagyobb önkényekre nyitja föl az utat. Jól hrá azért Campe is 1843ban, midőn két ellen­kező tartalmú — juryket tárgyazó könyvet volt bírá­lat alá „Eile mit Weile“ Németországnak a példa­beszédet most sem kell szégyenleni, mert a jóval addig nem kell fölhagyni, míg a jobb fölött még mindig bizonyos homály borong. Úgy látszik, az esküttszékek magasztalói elfe­ledték : 1) Hogy az esküttszékek, a nyilvánosság, szó­beli per és vádlás csak a frank-rajnai eljárásmód­nál képezik az individua vitae consvetudo-t, egyéb­­kint mindenike külön használható. 2) Hogy csak a főeljárás esik nyilvánosan és szóval, ellenben az előző kipuhatolás szinte titkos és néha veszedelmessé válható utasításoknál fogva e­­sik meg, mellyekkkel együttjáró rendellenségek rit­kán hozatnak szóba. 3. ) Gyakran még a főeljáráskor is az elővizsgá­lat egyes momentjei fölött írásos előadások tartatnak. 4. ) Hogy az esküttszék bírái csak a tény fölött ítélnek, a büntetést pedig rendes bírák mondják ki. 5. ) Még koránt sincs a dicsért nyomatékosság tisztába hozva, mellyet a nép gyakorol az eljárás törvényszerűsége és igazságos volta irányában, sőt mint fölebb érintettük, minden illy ellenőrködés inkább csak képzőjét mint valóság a franczia földön. Ugyanazért a waallandi canton Helvetiában 1837-ben szabályozván az új jegymódot, azt határozd, hogy az elővizsgálatok titokban és írásosan folyjanak, s kü­lön törvényszék ítéletesen döntse el: lehet­­ vala­kit az elővizsgálatok nyomán vád alá venni, vagy nem? első esetben kezdődik csak el a nyilvános szuper; a bíró ugyan saját meggyőződése szerint ítél a tényről, de ítélete megsemmisíthető (cassatio alá eső) ha roszul alkalmazza a törvényt, vagy a for­maságokban hibát követett el. Mindazon vádak tehát, mellyek az irá303 perfo­lyam és ügy­ előadók (referensek) ellen emeltetni szok­tak, ha a rendes törvényszékekről van szó — maguk­tól megszűnhetnének már egyszer, midőn látjuk, hogy a juryk útban rendezése is némileg azokkal ismét egybekapcsoltatik, nem is említve a jogtudókból össze­állított rendes és állandó törvényszékek egyéb hasz­nait, mellyek munkámban elég bőven kifejtve van­nak. Nekem különös örömömre vált az újabb német jogliteraturából azon meggyőződést meríthetni, hogy a jelesebb practicus írók a juryk eszméjét most sem pártolják ott, sőt a rendes törvénykezési módot ki­elégítőnek vallják, így A­bog­g, Habicht és Puch­­ta. Ez utóbbi az 1844-i kiadott jeles könyvében (Der Inquisitions­process mit Rücksicht auf eine Zeitge­mässe Reform des deutschen Strafverfahrens über­haupt, und besonders auf die Öffentlichkeitsfrage be­trachtet) nyilván mondja, hogy az esküd­székek in­kább politikai minisem törvényt kiszolgáltató intéz­ményeknek tarthatók, mellyekben a magán polgárok jogbátorsága a közszabadságért háttérbe szorittatik; „das Palladium der Rechtsfreiheit“ — folytatja a derék veteran, s praxisban megőszült iró — „kann doch wohl nicht vollständig gesichert scheinen, wenn das sub­jective Fürwahrhalten als Princip der Wahrheit selbst zum Gesetz erhaben wird.“ Hogy Abegg — szinte nagy nevezetesség a német jogtudományi pályán —

Next