Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-02-21 / 441. szám

az ország nádora ő cs. kir. föherczegsége József ezen földi életből, az örök valóságba szólitatott, kinek elhunytával az egész nemzetet érő veszteséget, és az elhunytnak ragyogva tündöklő elszámlálhatlan félszázados nagyérdemeit előadhatni szavakat nem talál , és a melly érdemek a magyar nemzetnek kebelében felejthetetlenek maradnak; mindazonáltal, miután a gyászesemény által okozott nemzeti fájdalmat, az atyáskodó királyi felségnek azon kegyelme, miszerint a boldogult felejthetlen nádornak fenséges fiát , cs. kir. fenségét Istvánt kir. helytartónak méltóztatott kinevezni, vigasztalókig némikép enyhítette , ezen gyász képpel a megye rendeit hosszadalmasan tartóztatni nem akarja. Az ezekre vonatkozó htótanácsi intézmények , úgy is a tárgyalandók sorában elő fognak kerülni, hanem megújítván e mai napra kitűzött évnegyedes közgyűlést, az ennek folyama alatt tárgyalás végett előfordulandó ügyekre nézve a megyei rendeknek közremunkálását, figyelmét kikéri, magát pedig tapasztalt szivességekbeajánlja — e rövid, de fontos elnöki szózat többszörös éljenektől volt félbeszakasztva. Ezután első alispánunk ismert szorgalmát kívánván ismét tanúsítani, elősorolá hivatalos megyei eseményekről jelentését, szomorú hangulattal, s azonérintéssel kezdé beszédét, hogy a megyei rendek által a szegények súlya enyhítésére kivetett 20,000 pártnyi segély, a becsületességre ható végzésünk ellenére is alig fog behajtathatni, addig is mig e pénzöszvegből valami beszedethetnék, az egri takarékpénztártól 10,000 ftot, — és a főtisztelendő káptalan pénztárából 5,000 ftot pengepénzben volt szerencsés előlegeztethetni. A jelen nyomasztó szükség fedezésébe kivetett öszveg be nem szedhetési okát a kivetési kulcs hibás és aránytalan voltában találja — és azért egy küldöttséget javal annak megigazítására, melly javalat, egyhangúlag elfogadtatván, a küldöttség rögtön ki is neveztetett. Altaltért azután jelentésének a megyei hivatalos eljárást tárgyazó részére. A folyó év elejétől 8 kis gyűlésben 17 udvari rendelet, 70 helytartói intézmény, s három kir. táblai hivatalos levél, 18 hatósági levél, 15 egyvelyes levél, 499 kir. tiszti jelentés, 106 folyamodás; — a rendes törvényszékeken: az urb. t. széken 6 urb. per; a polgári t. széken 15 polgári per, 1 k. üdv. rendelvény, 3 htó tanácsi intézvény, 5 törvényhatósági rendelet, 65 tiszti tudósítás, 64 folyamodás; a fenyitó törvényszéken 2 helytartói intézvény, 11 törvényhatósági tudósítás, 1 kir. táblai hivatalos levél, 88 hivatalos tiszti jelentés, 44 folyamodás, megvizsgáltattak; 56 fenyitó per megkezdetett, 24 büntető ítélet hozatott; A múlt decemberi közgyűléseken volt megítélt rab 200, felebbezett per alatt 19, folyamatban levő per alatt 23, bővebb nyomozás alatt 19, összesen 261 , ezen idő óta behozatott 105, ítélet mellett bejött 8, bővebb próbáig szabadon 16, szabadon 6, börtönre s testi büntetésre ítéltetett 68, egyszerű büntetéssel szabadult 3, más hatósághoz küldetett 1, szökevény katona 1, fenyitó per alatt maradt 24, kezességre 9 , fölebbezett per alatt maradt 16, meghalt 1, bővebb vizsgálat alatt lefogott 13, összesen 166, jelenleg fogházban van megítélt rab 236, fölebbezett per alatt 16, folyamatban levő per alatt 24, bővebb nyomozásig 13 , összesen 289. A pénztárak rendben vannak, a katona-élelmezésre megkivántatott 600 köböl búzát szükséges árlejtés útján nem sikerült szerezni, holott 1105 köböl a katonáknak, s a raboknak 350 köböl szükséges, kér e részben további utasítást. Az egészség megnyugtató. Ezen jelentésnek a katonaság miképeni eltartó hatását illető része, élénk vitára nyújtott alkalmat, miután e részben a nm. m. k. itótanácsnak a katonaság elhelyezését kérő megyei fölirásra keletkezett azon k. intézvénye is fölolvastatott, miszerint további intézkedésig a katonaság az árpa és zabszalmának széna helyetti elfogadására tett utasításról tudósitalik a megye. P. P. kijelenté, hogy a kormány jelleme leginkább illy nyomor idejében kiadott tagadó válaszából világlik ki; mi a katonát nem tarthatjuk, tartsa azt a kormány, úgy is többel használja mint a nemzet. *) F. L. Megütközik, hogy a kormány a parádi pofozkodás ügyében kir. biztost küld, és a nép nyomorának megyénkbeni megvizsgálására nem , sőt a katonát tovább is nyakunkon hagyja. Elnök figyelmezteti a szónok urakat a kormány intézkedésének rendes kerékvágásbani fekvésére, miután e tárgyban fölküldött kérelmünkben nem mutattuk ki a katonatartásbani lehetetlenséget, a k. intézvénynek azon szavai „további intézkedésig“ mutatják, hogy a katonaság elhelyezése iránt, maga helyén lépéseket tett a htótanács. Végzés lett: egy alázatos fölírásban kifejtjük, hogy árlejtés utján nem voltunk képesek gabonát szerezni, — ha az illető kormány a katonaság számára piaczi áron nem rendelendi meg a gabonavehetést, egy holnapnál tovább tartani képesek nem vagyunk ; — mindazonáltal még több árlejtési próbák tétele, illető föszbitáinknak meghagyatott. — D. L. a végzést nem hallván , nem tudhatja. Elnök sajnálja, hogy a rendek magán tanácskozásaik között nem érthetik , azonban ismétli a végzést. P. P. tiszteli az elnöki jogokat, a végzés kimondva van, de kénytelen megjegyezni, hogy a végzésben nem hallja foglalva lenni azon okről, amellyet F. L. kimondott, t. i. hogy a parádi pofozkodás vizsgálatára kir. biztos küldetett, és e jelen nyomor szülte katonaság el nem tarthatását olly könnyen veszi a kormány. Elnök. A végzést mindig a szólók többsége szerint szokta kimondani, e lépésére igen vigyáz, de engedjenek meg a rendek, ha kimondani kénytelen, hogy a fölkiáltók szavát soha számításba nem veendi. Ámbár ugyan a parádi esemény a jelen tárggyal összeköttetésben nincs, ha arról: bemenjen-e a fölirási kérelembe okfeül? tanácskozni kívánnak a rendek, nem ellenzheti. D. K. egykori alispán. Valóban furcsa dolog ez: commissariaticum, azután parádi pofozkodás! mikép illenének már ezek egybe; illy dolgot még a „Cisio“ban sem olvasunk. (nagy nevetés) Eg. I. tbiró, K. M. és L. S. kanonok és én azon oldalról támadtuk meg P. P. indítványát, hogy mivel a katonatartás kötelessége a nemzeté, s ezen kötelességétől csak a lehetetlenségnek teljes kimutatása által menekülhet egy megye, mutassuk azt meg józan okokkal, de kormány ellen szemrehányó incselkedéssel föllépni kérőlevélben, folyamodás útján, két ellenkező s a megye méltóságával egybe nem férhető dolog. R. F. nem hallotta szinte a végzést, de ha bár ki van is mondva, kívánja F. L. indítványát a fölirásban érintetni, menjen be a parádi eset mindannyiszor a fölirásokba, valahányszor lehet. R. A. nem látja jónak kérő levélben egyszersmind vádlani, de mivel meggyőződik abban, hogy a többség kivánata volt, mert engedjen meg elnöke maga , sokszor vannak ollyanok, kiknek kedélyei fölingerülvén, nem győzik várni a szólásbani sort, s maguk értelmét fölkiáltással fejezik ki, ezért kívánja a parádi comissiot a fölirásban megérintetni. Elnök, sajnálja ha a rendek közöl ollyak is tanácskoztak, kiknek kedélyei föl vannak ingerülve, — az ilyen uraknak javalja, hogy várjanak mind addig , mig fölingerült kedélyök lecsilapul. N. P. A. E. L. M. P. P. föesperest és S. A. a parádi dolgok megemlítését nem czélszerűnek, nem oda valónak ítélték. Z. I. pedig figyelmeztette a rendeket, hogy ha mi vádaskodunk, majd szemünkre lobbantja a kormány szinte maga vádjait, p. o. midőn 1832 és 1836ik években is a katonaságnak megyénkbeli elhelyezését azon okból sürgettük, mert eltartani képesek nem vagyunk; erre is tagadó válasz érkezett, még is eltarthattuk; az illy esetek a megye ellen könnyen jellemző vádat idézhetnek elő; — végzés lett végre nagy többséggel, hogy vádolni s egyszersmind kérni is, nem illő; — azért a fölirásban a parádi botránynak helye nem lesz. — Mit mond hát erre a t. szerkesztőség! nem de jól iitézkedtünk! midőn az éhhel küzdő nép rovására egy isten adta napot ismét e kérdéssel fölemésztettünk. Hja! írva van a népboldogitók nagy könyvében, mindent a kormány elleni *) (Folyt. köv.) Erdélyi országgyűlés. A jan. 29-én tartott huszonhetedik országos ülésben az urbériek székelyföldre bevitelét s az urbériséget tárgyazó vitatások folytában Alsófejér megye követe következő érdekes beszédet tartott: Ezen kérdés : mi az urbériség? nem tulajdonkép úrbéri kérdésnek, hanem inkább és egyátalában, a szabad földbirtokviszonyok rendezésének A. B. C-je; és nem csak az urbér készítésénél, hanem az örökváltságnál is legelsőbben eldöntendő e kérdés „mi az urbériség“ azaz: azon föld, mellyhez a rendezés után az úrbéresen kívül senki igényt neformálhasson, s birtokából soha senki ki ne vethesse. Ezen kérdés okszerű eldöntésére, legbiztosabb a földesur s úrbéres közötti igények tekintetbe vétele, — nem pedig holmi elmélet , mint tegnap és már ma is ismételve a székely nemzet eredetéről, közte s a magyar közti különbségről hallani lehetett, mellyekből utójára is csak annyi jön ki, hogy mindegyiknek eredetéről in summa summarum, semmi bizonyost nem tudunk. Egyébiránt is annak vitatása : hazaroknak, pecsenégeknek, vagy hunnusoknak maradékai-e őseink, nem ide, hanem a tudósok körébe tartozik; mert a jelen és nem a múlt idő számára kell meghozni a törvényt; s nem az a kérdés, mint változik nagyapáink idejében a polgári élet állása , hanem mi a törvényhozás föladata most? E pedig nélkülözővé teszi az időnek a jobbágyság eredeti kutatása fölötti hiábani vesztegetését, és minden e tárgyban hallott adatok és törvények ellenében, szóló a leopoldi hitlevél 14 pontjának e szavaival: „exceptis jobbagionibus siculis,“ megelégszik. Föltévén azt, hogy a székely követek kívánatának többsége szerint csak a személyes viszonyokat intéző s nem egyszersmind a földbirtokot rendező úrbér vitetnék be székely földre, ennek gyakorlatilag a végrehajtó bizottmány általi alkalmazását, következőleg adá előszónak , a meghozandó törvénynek a székely jobbágyok tisztes körében fölolvasásánál. Mivel a székely nemzet bejövetele nem ollyan mint a magyaré, s a székely nemzet municipális alkotmánya sokban különbözik a magyarétól: azért ti nem is lesztek annyira biztosítva mint a magyar jobbágyok , s tőletek az úrbéri föld , a földes ur által akár mikor el fog vétethetni. Ezen sok józan ésszel biró paraszt, ki a mellett szegény, de mégis székely, s nem vetkeztetett ki Isten adta természeti józan eszéből, a végrehajtó biztosok szemébe nézvén, ezt kérdené: „Uraim, miért történik ez rajtunk most? Erre ismét a biztosok azt mondanák: Nem értitek jó barátim ? Nézzétek csak, fontos dolog ám ez! megírták ezt Pray, Katona, Benkő a maga Transylvániájában, Turóczy és sok más tudósok, hogy más a székely nemzet jobbágyságának eredete, mint a magyaré, s lássátok, nagy fölfedezést tettek ezen tudósok ti reátok nézve, hogy a székely jobbágy sorsának nem illik olly helyesen elrendeztetni, mint a magyarénak; ezt ugyan némellyek nem tudják fölfogni, hogy ebben nagy jólét van, pedig meg van mondva. — — (E szavaknál „rósz“ „rósz“ fölkiáltások hallatszván a karzatról, szóló kijelenté, hogy sok általa rosznak tartott előadást, békével végig hallgatott, s megnyugvását fejezé ki az illy roszóló kiabálásokra nézve is azon esetben, ha azokban a kiabáló lélek nyugalmát vagy dicsőségét találja föl.) A mondottakra a székely atyafiak ismét azt válaszolnák: nem értjük mi ezt, mire a biztosok ismét azt felelik : ennek így kellett történni, mert ha a székely jobbágyság azon állapotba tétetett volna, mellyben van a magyar, okvetetlen elvesznének a székely nemzet jasai, megsemmisülnének e székely nemesség kiváltságai; el lenne választva a székely a többi nemzetektől, s fölbomlanék az unionis juramentum, márpedig ezek olly nagy dolgok, hogy ezekben rejtvén egyedül minden boldogságtok, bennük megnyugodnotok kell. No már ha ezeket valaki előadni, megmagyarázni tudja a székely parasztoknak, hogy ezekben fekszik a székely nemzetnek boldogsága . Isten neki, csináljuk meg azon törvényt! Hasonló elmélet és tantérez az, hogy az úrbéreseknek azon földet adjuk, mellyet 1820- évben összeírtak, melly összeírás köztudomás szerint plus minus hibás. Ezt is gyakorlatilag véve, kiszállna a végrehajtó bizottmány, — föltéve, hogy ezen intézkedés legfelsőbb megerősítést nyerne és fölolvasná az urbért. A paraszt bizonyosan ezt kérdené: „Uraim, csak azt tudtátok bölcsességtökben kitalálni, hogy bár az urbér által könnyítést vártunk, már most a földnek nagy részét, mellyeket őseitek a mi apáinknak adtak, tőlünk elveszitek? mondjátok meg ennek okát ?“ És a bizottmány erre azt mondja: Ennek oka az, mert egy 1820an e tárgyban munkálkodó bizottmány a páitokat döhivá és kérdezvén: mi urbériséget bírnak, ők tisztán megmondották; ez az igazság, s ezzel elégedjetek meg. Erre ismét mondanak a parasztok. Uraim, mi is, mint ti apáitoktól hallottátok, apáinktól hallottuk, hogy ők csak azt adták föl, a mit akartak. Ugyanis apáitok — apáinkat arra beszélték , hogy komelly helyen sokul, másutt pedig ellát a közbátorság te átalános béke föntartása, mi végett a katonaság leginkább létezik, a nemzetnek nincs érdekében?... Valóban bölcs okoskodás!...( Szerk. *) Részünkről sokkal jobban szerettük volna, ha ezen, nemcsak mit sem érő, sőt egyenesen káros olcsó intézkedés helyett, inkább az ínség enyhítésére kivetett segélypénz befizetésében lettek volna buzgóbbak arra Igaz, hogy a tárgyak közt egy kis különbség van , de épen e különbségben fekszik a bélyegző. Varjon mikor lesz már vége ezen sokat követelő, előadni mit sem akaró vitézségnek?! 118