Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-04-20 / 473. szám
Mostansági, ezen csaknem nyilvánosan bevallott érzetével az igazgató kinevezése szükségének egy részről, másról pedig azon maradósdi szellemű tartózkodással e kinevezéstől, úgy áll a tisztelt erről a közvélemény előtt, mint egy olly ember, ki megadja ugyan, amit a legnagyobb veszteség nélkül többé vissza nem tartóztathat; de e mellett megőrizni akarja önszámára azon hiúságot, hogy azt nem mások tanácsaira teszi most, hanem saját belátására akkor a mikor.... Ezen állása az ellenzéki grófnak, ki egyszersmind, bízunk hazafiságában, a józan haladás és igaz szabadelműség barátja is akar lenni, mostanság kisé nevetséges ugyan, de ha általa, mitől félünk, nemzeti színházunk ügye még inkább fogna kockáztatni, mint jelenleg kockáztatva van, többé nem nevetséges , hanem siralmas lesz. Igazgatót kívánunk tehát a nemzeti színház számára az országos főigazgatótól, s ezen igazgatót, kevetkezésével minden vonakodásnak, mit hiúság és mellékérdekek szíthatnak, minél előbb, minél előbb!! Jelen czikkünk már akkor a betűszedők kezei közt volt, midőn az Életképek 16ik számában Egressy Gábornak „Színházi kormány és Czakó“ czím alatti értekezése vagyis inkább cáfolata megjelent. E. G. urnak e czikkére utólagosan jónak láttuk még a következőket megjegyezni. Czikkében ugyanis E. G. úr azt akarja megmutatni, hogy a jelen rendszer, minden más lehető rendszerek közt a legjobb, és pedig azért, mivel ez alkotmányos szellemű kormány és pedig képviseleti rendszer alapján nyugvó. — Szerinte a színház igazgató és testület, vállalkozó felek, s mint illyenek, egyenlő joggal bírók sat. — Midőn e sorokat olvastuk, lehetetlen volt ez uj nemén az alkotmányos életnek el nem mosolyodnunk, s gondoltuk, még csak az hibázik, hogy valakinek eszébe jusson színészetet csinálni az alkotmányos életből, miután ez épen olly helyen lehetne, mint színházban az alkotmányos élet... Hogy a „színházigazgató és a színészek, vállalkozó felek,64 ez tökéletes igazság.... de hogy mint illyenek „egyenlő joggal bírók „lennének, itt egy betű tévedés egész zavarba hozá a t. ur fogalmát, mit bizonyára elkerülend, ha egy n. betűt ki nem felejti az egyenlő joggal helyett egyenlő» joggal kitételt használ... E. G. ur jogfogalma szerint, oda vezetnek a dolgok, hova a franczia forradalom alatt az ur és szolga közti polgáregyenlőségi fogalmak vezettek, hogy t. i. a szolga a bakról ura mellé ült a hintóba, s mi gondja reá, ki tartja föl a hintót, ha az valamikép föl akarna fordulni?... A mi fogalmunk szerint ellenben egészen más fejlemények következnek, éspedig: a színházigazgató kötelessége a színészt alku szerint fizetni, és a színésznek joga van a fizetést követelni; más részről az igazgatónak joga van a színésztől mind azt követelni, mire magát az, a fizetésért lekötelezte, és a színésznek kötelessége az igazgató mindazon rendeleteinek engedelmeskedni, mellyekre maga fölött a fizetésért jogot adott....... Az egyenlőség csak az egyezkedés előtt és az egyezkedés perczéig áll, ezentúl mindkét részről különböző jogok és kötelességek keletkeznek.... Ebből is láthatja a tur, milly egészen más téren állanak az igazgató és színész, és a polgári társaság és fejedelem közti viszonyok, és pedig olly annyira más téren, hogy e kettő közt minden alkotmányos hasonlítgatás — leghizelgebben szólva — csak vakmerő szerénytelenség__Egyébiránt e tárgy fölött alig is érdemes a szóvesztegetés, miután E. G. ur maga is elismeri, hogy ezen önkormányzási Eldorado nem egyéb, mint lehetetlenség fölötti ábránd, azt nyilvánítván ugyanis: „Hány ízben kisértem már meg e leghálátlanabb terhét életemnek, mellyet csupán áldozatképen viselek, a rendezőséget, lerázni nyakamról“ és ismét tovább: „És így mit lehetek én is róla , ha magamban a színészt a rendezőnek föláldozni nem tudom, s nem akarom? Annyi bizonyos, — kimondom világosan — hogy ha két hivatalom kötelességei összeütköznek, s annyira, hogy egyiknek szenvednie vagy épen esnie kell: e szenvedő legtöbb esetben a rendezői kötelesség lesz, melly inkább külső formaszerüségekben és nem a művészeti, melly életfeladatom lényegét teszi, bár törvényeink e cselekvést kárhoztassák is.“—így ír szóról szóra E. G. úr, és tökéletes igaza van, mert két urnak nem lehet szolgálni a nélkül, hogy egyik vagy másik, vagy mindkettő rövidséget ne szenvedjen. — Színésznek első kötelessége életföladatának, művészetének kifejtése s tökélyesítése, s ez magában elég arra, hogy igénybe vegye egész életét s szellemi erejét.... Külső formaságokkal, miilyenek a színészi önkormányzás utópiái, őt elfoglalni, annyi mint gátolni kötelessége s életfeladata teljesítésében, és — adjuk meg kinek kinek a magáét — E. G. úrnak e nyilatkozata, sokkal többet bizonyít a mostani rendszer alkalmatlan és czélszerűtlen volta ellen, mint Czakó urnak és az egész journalistikának összes czikkei. — Jelenleg legyen ennyi elég. A tiszavölgyi társulat 3dik nagygyűlésének különös tárgyalásai. Márt. 21én: 1) Torontói képviselőji jelenték küldőiknek azon utasítását, miszerint tudakozzák meg eleve a társulat nagygyűlésétől, váljon az a társulati eszme értelmezését oda is kiterjeszti é, miszerint tekintetbe nem vétetvén Torontálmegyének a társulat keletkezte előtt tett töltés-munkálatai, miben a többi társulat természetesen részt nem vett. Torontól fognak kényszerütletnl a többi társulat költségeiben részt venni, mert küldőiktől egyenesen oda utasíttattak, hogy kijelentsék, miszerint ama társulat, kész ugyan a társulati kormányzás közköltségeit a többivel aránylag hordozni, de saját körében teendő szabályozási munkák költségeit sem a többiekkel megosztani, sem a másokéban részt venni nem akar. Mire határoztatott: mivel jelenleg minden társulat s így Torontói is saját körében munkálván, költségeit önmaga fizeti, a fölvetett kérdés végképeni eldöntetése pedig a törvényes bíró elítélése alá tartozván, a nagygyűlés valamint ebben semmi aggodalmát nem látja a torontáli társulatnak, úgy ezen kérdést határozóig nem döntheti el. ( 2) A szatmári társulat képviselője előterjesztő küldőinek azon utasítását, miszerint azon társulat vízi rendezésének sikerét nagyobbszerű átvágásokban keresvén , töltésrendszer alkalmazásától annyira nem vár semmi jótékonyságot, hogy a keblében már fönálló töltéseket is közelebbről lerontatni határozó. Ennélfogva a társulat által a terv bírálására meghívott külföldi tekintély műtani nézeteiben egyáltalában megnyugodni nem tud, mire nézve kívánja, hogy a szabályozási tervek, legalább egy évig, közmegvitatásnak nyitva tartassanak, mielőtt azok iránt határozó állapodás történik s igy terjesztessenek föl e fels. k. k. helybenhagyása alá. Továbbá megemlítő azon kívánatot, miszerint Lamm Jakab mérnök tervezete a Szamos, Kraszna és Tisza egy részének az Érvölgyén való levezetése iránt vétessék vizsgálat alá, mert az általa képviselt társulatot egyedül ezen terv létesítése mentheti meg maradandólag az árvizek rongálásaitól. Végre tiltakozólag szólal föl a Szabolcs alvidékén Tiszadobon történt töltésmunkák ellen, mellyek a felsővidékre, következőleg a szatmári társulatra nézve azért hatnak kártékonyan , mivel a vizek megszorulván, föntartatnak.’ Kijelenti végre, hogyha ezen kivonatai nem teljesítetnek, a társulattól visszavonulni kénytelen. Ezekre egyhangúlag határoztatott: „A társulat ügyeinek kifejtését egyes vidék félszeg nézete meg nem akaszthatván, valamint a tiszavölgyi társulat saját akaratán kívül egyik vidéki társulatot sem akarja munkálatra kényszeríteni, azon esetet kivéve, ha általa más társulat károsodást szenvedne, melly esetben a fenálló törvények igen világos rendeleteiben fel elegendő támaszt a vonakodókat kellő közremunkálásra törvényes uton kényszeríteni.“— 3) Olvastatok a nm. htartótanácsnak gr. Széchenyi István önmit. mint közlekedési elnökhöz irt levele a tiszaszabályozási terveknek Paleocapa Péter által kifejtett s munkájában előadott elvek szerinti kegy. helybenhagyatása s megerősitetése iránt: „mire a tervek felsőbb helybenhagyatása hálával fogadtatván, az abban foglalt szabályozási elvek részletes alkalmazása s annak megfelelő részletes tervek elkészítése a központi választmánynak meghagyatott.“ Márt. 22 kiad. ülésb.: 4) Olvastatok a központi igazgató tudósítása a debreczeni nagygyűlés óta történtekről, mint az már ezen s minden hírlapban is közhírré tétetett. Ez tudomásul vétetvén 5) Széchenyi István gr. önmaga terjedelmesebben előadván a társulat magas!) hivatását s a szabályozási tervek iránti nézetek hiányosságait,uj buzgalomra, együtltotásra, közremunkálásra figyelmeztető a társulatot, egyszersmind tudósító, hogy ő felségénél az ezen s köv. évre kívántaté kölcsön iránt megtevő kérelmét, biztosíthatja a társulatot, miszerint számára egy millió pft kölcsön megadatott. Ajánlja azonban a társulatnak, hogy olly módokról intézkedjék, minél fogva jövendőre saját erején képes legyen a kölcsön-megszerzésre nézve sikeres lépéseket tenni bármelly időben. Figyelmeztető egyszersmind azon körülményekre, hogy noha ezen kölcsönről a felső nevében biztosíthatja aj társulatot, annak föltételei t. i. biztosítékai s a kifizetés ideje iránt azonban a társulat részéről kell az egyezménynek megköttetni s ez még további intézkedésre vár. „Őrmélt, buzdításai, mint mindig, élénk viszhangra találván, a megszerzett kölcsön tekintetében tett hathatós és sikeres közbenjárásért önméltóságának hálás köszönet szavaztatott.“ 6) Szóba hozatván a főmérnöki állomás betöltése iránti állandó intézkedés: „miután a debreczeni nagygyűlés határozata szerint a tiszavölgyrendezés műtani vezetőjét a központi választmány nevezi ki, a nagygyűlés ennek elhatározásába nem bocsátkozik, hanem meghagyatik a központi választmánynak, hogy ezen tárgyat közelebb ülésében tanácskozás alá vévén, az iránti végzéséről adjon a nagygyűlésnek tudósítást.“ 7) Olvastatott a társulati pénzügyekről szóló tudósítás, valamint az egyes társulatok körében kifejtett számadási eredmények egybehasonlítása. Minek folytában a beregi társulat képviselője előadó küldöttnek abeli kívánatot, miszerint a vidéki társulatok körében hivataloskodó tisztviselők fizetései máskép rendeztessenek s a munka eredményétől tétessenek függővé, nehogy a szabályozási s kezelési költségek közt itt ott tapasztalt aránytalanság is lehető legyen. „Mivel azonban a központi igazgató fölvilágosításai szerint a beadott vidékii számadások nem annyira részletesek, hogy azokból biztos öszszehasonlítást lehetett volna készíteni, de továbbá a munka első kezdeténél itt ott természetes okokból több nehézség támadván, az eddig történtekből biztos következtetést a fenálló fizetési rendszer hiányosságára nem vonhatni, ez okból az eddigi munkaszak és annak eredményei puszta tudomásul vétetvén, a központi választmány figyelmeztetik, hogy a költség külön rovatainak arányára nézve szigorún ügyeljen föl s a kifejlendő körülményekhez képest ollyformán intézkedjék, hogy ezentúlra az aránytalanság szüntessék meg s minél kedvezőbb eredmények éressenek el. (Folyt. köv.) Júr. 248 TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Tolnából. Tóth-Keszi aprilikán. Tolna rendeinek múlt vagy is március 22dikén kezdett s 28- dikán végzett közgyűléséből közönség elébe hozni a következőket véltük érdekeseknek. Utóbbi közgyűlésünk határzata folytán első nap , minden más elölt, legközelebb elhunyt nádorunkért végzők s mutatók be a magasságbelinek gyászmisei áhítatunkat. Áhitatunk külyeleit s diszszereit, noha mindent, mi e részben rendelkezésünk alatt s tehetségünkben álló, tűnődő gonddal fölhasználánk, a szivek érzelmeivel, a tisztelet szeretet s hála benyugalmaival arányba hozni, megváltjuk, nem bírtuk , s hisszük, nem bírta az ilyetén szerekkel legkényelmesebben s választékosabban intézkedhető bármellyik megye is, ha amit egyébiránt mindegyikről fölteszünk — úgy van lelkesedve, mint mi. Azonban bátran elmondhatni véljük, a megyék közt, mellyek hason körülményüek Tolnával, s székvárosaik ezével egy osztályúak, díszesben az nem volt s nem leszen tartva. Ugyanis: a gyászmisét egyházmegyei főpap, az e végre megyeileg különösen fölkért n. m. pécsi püspök, két püspök-süveges, dignitarius s egyéb alsóbb rendű papok segédszolgálata mellett teljes dísszel végző. Az ünnepélynek megfelelő gyászzene s karénekről szinte volt gondoskodva. A jeles s nagyszerűség tekintetében sok székegyházzal vetélkedő, és ép ezért illy ünnepély fényét hatalmasan emelni termett templomban, a pompás kiállítású gyászemelvény, számtalan gyertyavilág fényözönében mintegy merengve, hullámárban lebegő toliz hajónak bús képét fejező ki, s rajta, valamint szinte a templomban a fenségének czimerei — a földi, tehát mulékony nagyság emlékjelei hirdetők a komor enyészetet. Szekszárd városa derék s ízletes öltözetű lövésztestülete a dicsőült iránt, kinek főleg köszöni lételét, végtiszteletet tanusitni egész ünnepéllyel előálló; ezenkép a számos ezédek fáklyás képviselői, s a megye katonái, s hajdúi is. — Az áhitatosság minden rendű és rangú részvényesei nagy számmal. — S midőn e kép gyászolt a szív belül, s gyászolt minden kivid, azaz: belérzet s külkészület egymásra hatva összemunkájának: imafohászaink, ha azoknak