Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-01-26 / 426. szám

intézkednek. Miképen történjék ez intézkedés , ennek vitatásába most nem ereszkedik; ő részben osztja Kolozs­vár nézetét. M. Vásárhely e. követének utasítása lé­vén hogy ha valami olly indítvány létetnék, melly az úr­bért hátráltatná, ellene mondjon: pártolja elnök önmaga véleményét. Új egyházszék egyik köv. Akár­hogy dűljön el a vita tárgya, óhajtotta volna akkorra halasztani, mikor az adó lesz napirenden. Azonban, mivel úgy látja, hogy a kk. és rr. többsége, a fönfor­­gó kérdésben csakugyan határozni akar, szóló is fölhív­va érzi magát nyilatkozni. Utasítása tisztán arra kötele­zi, hogy az urbérnek minden egyéb tárgytól külön tár­gyalását pártolja. Küldőinek okai a múlt országgyűlé­sén hozott positiv törvényben gyökereznek, melly vi­lágos szavakban rendeli, hogy az urbér „separate ab omni alio operato“ tárgyalandó. De vannak e mellett szólónak egyéni nézetei, vannak politikai okok. Mint al­kotmányos polgár, nem kívánhatja az úrbérnek olly móddali tárgyalását, hogy általa valamelly alkotmányos jogkoc­káztassék. Angolország az európai országok legalkotmányosbika,s mégis voltak példák, miként elál­­lott az alkotmányos következetességtől, csakhogy al­kotmányát megmentse. Említi szóló a Skótziávali vi­szonyokat s a katholikusok emancipatioját. Van még egy igen fontos ok, s ez az, miszerint Erdély történetei soha olly kedvező időpontot, mint a jelen, nem mutat­nak arra, hogy a kormány eljárása a nép jogaival har­­móniába jöjjön. Aggodalmuk van a kk. és ernek az iránt, hogy úrbéreseik, az úrbér következtében netalán nö­vekedendő adóval terhelve lesznek. Ámde gondolják meg, hogy mindenütt, hol a civilisatiónak jövendője van, tisztába kell jöni a külön érdekekkel, hogy ott, hol a közállomány szükségeire legtöbb gond fordíttatik, legkevésbé vannak a külön érdekek koc­káztatva. Ná­lunk eddig élő az az elv uralkodott , hogy ha a stá­tus szükségei kielégíttetnek, a nemesség érdekei nem állhatnak fen sértetlenül, s innen véli szóló az említett aggodalmat számlázottnak, minélfogva a kk. és rt. az urbért csak az adóval kapcsolatban kívánják tárgyal­ni. E véleményben szóló nem osztozik, s előrebocsá­­tott okainál fogva, hogy az alkotmány megmentessék , az urbérnek külön fölvétele s külön fölterjesztése mel­let szavaz. (Folyt köv.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Esztergomból, (közgy. vége.) Most némelly hi­vatalos levelek kerültek szőnyegre: a)Ő felsége,Bozay János megyénkbeli volt első alispán,urat hazafiui érde­meinek méltánylatául kir. tanácsosi czimmel ruházta föl, kit másod alispánunk jelesen üdvözölvén, hosszas szol­gálatának és érdemeinek e megdicsértetése jegyző­könyvbe íratott. b) Szögyényi László ö­nmagának, mint k. kineveztetett al-kancellárnak üdvözlő levelet kül­dünk. c) Somogy levele a részek visszacsatoltatá­­sát sürgető pártoltatik, úgy szinte d) Doboka,­­forda s Alsó-Fejér megyéknek egész Erdélyt ve­lünk egyesítő kivánatuk meleg részvéttel fogadtatván, arra kéretnek föl általunk, hogy már a mostani er­délyi országgyűlésen ezt követeik által hathatósan sür­gessék, mihez mig biztos kilátásunk nem lesz, addig a részek törvényszabta visszacsatlását követelni meg meg nem szűnünk. e) Boldogult Horváth István tu­dós hazánkfia nagybecsű könyvtárát s jeles gyűjte­ményét, nemzeti kincsnek tekintve, megszerezhetni kívánjuk. f) Kassa város a természettudósok ottani gyülekezete emlékéül veretett emlékpénzt példánya szívesen fogadtatott. A marhahús ára — egy nemes mészárosnak ez ügyben tartott hosszú s a politika majd minden ágait tartalmazó, de jelesen mondott beszéde következté­ben — s­orral fölebb emeltetett. A borjúhús ára különb­ség nélkül 24 krra határozhatott. A népjegyzék fize­tésének bővítése, ingatag állásuk biztosítása a jövő országgyűlési követekre fog bízatni. Harmad napon a gyűlés kezdetén egy gyász­hír mély szomorúságba dönté a rendeket, lehangolt kedél­lyel, bús csöndben hallgaták fö­lyu hg-primás főispán urunknak Budáról első alispánunkhoz intézett levelét — nádor ő fensége előbbi napon reggeli órákban történt haláláról­— tudósítót, ámbár a nagy férfiúnak egészségi állapotáról közlött hirdetmények aggály­teljesek valanak — e hír mégis váratlanul a nagy veszteség egész súlyával nehezült a jelenlevőkre. A nagy dicsősésnek gyász-szertartásaira — végső tisz­teletet leendő nagyszámú küldöttség nevezhetett, 14 napra minden zene s lármás mulatság megyeszerte ellillalolt, a megye rendei gyászt öltöttek s ennek jelei­ a jövendő nádor-választásig fekete pecsétet h­aszmálandnak. M. Ifj. szívrehaló szónoklattal áldozott e­lHe­th­elten nádor dicső emlékének, ki félszázad alatt az átalakulás legzivatarosb korszakában velünk ro­koniévá honboldogító érdemeivel e nemzet legmél­tóbb háláját érdemtette! — Jeles főjegyzőnk még e gyűlés folytán tette s olvasta föl e gyászos esemény szomorú emlékének a jegyzőkönyvben örökölendő tartalmát olly helyesen, hogy az tüstint legkisebb változtatás nélkül meghitelesíttetett. Gyűlésünk egész hét alatt tartott, mellyben el­ső alispánunk erélyes elnöksége mellett higgadt ta­nácskozás, kölcsönös capacitatio utján megyei ügye­ink, viszonyaink reménydús siikerrel rendeztettek — tisztviselőink pedig pontos eljárásaikkal jövőre is a legszebb eredmények biztosító zálogát tevék le. Törvényszékünk mart. 8kán, közgyűlésünk april 20kán lészen. Mosonyból. Magyar-Ó­vár. Junius 21. Év­­negyedes közgyűlésünk főispáni elnöklet alatt jan. 18kán nyittatott meg, és mai napig folytattatott.— Ismét vámügy, ismét a győri ellenzék jelen volt; de hála az égnek, zavargások nem történtek. Ő mlga főispánunk szíves éljen közt fogadtat­ván, elnöki székét elfoglald, s nemes szive­ sugalta szavakban előadó a magyar nemzetet érte nagy csa­post — ő fensége kegyes nádorunk elhunytét; és ma­gát elégtelennek vallván a fenséges halottnak szám­talan érdemeit e honra nézve kellőleg előtüntetni, elő­­számlálni a jövő iránti reményeket, mellyek ő fen­ségében öszpontosultak, inditványozá, hogy a ren­dek mély és igazságos fájdalmaikat jegyzőkönyvbe iktatnák, és ezen fájdalmukat ő fenségének az öz­vegy nádornőnek, ugyszinte nagy reményű István ö föherczegségének is levélben tudtul adnák, kije­lentvén, miszerint sebzett vérző szivünk csak azon biztos reményben lelt itt, hogy ö föherczegségében olly nádort lelentünk, kiben a haza és e megye köz­bizodalma pontosul; szinte egy alázatos fölirással kér­nénk meg kegyelmes urunkat és királyunkat, hogy István ő fenségét magyarországi helytartójává ad­­digian is kinevezni méltóztatnék, mig a nádori ki­jelöltek közé sorozhatván, törvényes módon ez a nemzet óhajtóit nádorának elválasztandja; és erre a többi testvér-hatóságokat is körlevél által pártolás­ra fölszólítanánk. O mirga ezen indítványa a rendek szivök legbelsőbb érzelmeiknek viszhangja lévén, egy szóval egy lélekkel elfogadtatott. — Ez után szőnyeg­re került, a múlt közgyűlésünkből a brucki vám miatt fölterjesztett föliratunkra érkezett kegyelmes leirat, melly a feliratunkban kifejtett aggodalmaink alapta­lanságát kimutatván, minthogy sem az ország in­tegritása, sem helyhatósági jogaink, a vám áthelyez­­tetésével csonkítva nincsenek, minthogy nem uj ju­­risdictio hozatott be; ugyszinte, hogy nem a kincs­tár nyeresége tekintetéből hozatott be a vám és a magyar harminchad, és ezért ő felsége a vámot a magyar harminczadi­ hivatall­al együtt a brucki pálya­­főre visszahelyezi, és nekünk a királyi legfőbb te­kintély bántása terhe alatt parancsolja, hogy minden erőszakos tény­­i­ hatalmaskodástól szorosan óva­kodjunk. Ezek hallatára sokaknak sziveikben a jobb szellem győztes jön; mély csend közt első szót e­­melt I. J. tbiró : ő — úgymond — soha sérelmet a brucki vámügyben nem látott; de ezen nézetben még jobban meggyőződött egy uj körülmény által, mellynek tudomására csak most jött; mi legyen kútfeje azon százados szokásnak, hogy Magyaror­szág határain vám-hivatalok vannak? csak most jut­ván az 1754. évben az 1729. 2. t. ez. fölhatalma­zása következtében kiadott királyi resolutio tudomá­sára, mellyben a vámok és harminczadok iránt a reciprocitás elve fölállítatom, melly körülmény ha a rendek tudomására lett volna, bizonyára hiszi, hogy a rendek a sérelmet e tárgyból előlegesen ki nem mond­ták volna, mert sérelem csak az, mi a törvénybe vagy a törvényes gyakorlatba ütközik; de a vámnak Bruckra való áthelyeztetése sem törvénybe, sem törvényes gya­korlatba nem ütközik, mert a törvényen alapuló, törvény fölhatalmazása következtében­ kiadott, és annak idejé­ben minden megyétől elfogadott resulalioba a recipro­citás elve fölállítva vagyon, és ezen viszonyosság már százados minden ellenmondás nélküli — szokás ál­tal szentesitetett, és azon viszonyossági elv következ­tében helyeztetett a vám Bruckon magyar földre; integritása az országnak és helyhatóságunk sértve nincsen, biztosit erről a jelen leiratban adott királyi atyai szó, és valamint Ausztria integritása és juris—­­hollója sértve nincsen a magyar harminczadok ausz­­t­­riai földöm létezésük által, úgy a vámok magyar földö­­m­ létezésük által országunk épsége, helyhatósága cson­kítva nincsen,hiszen a megye azon földön, hol apályaié vagyon, és a vám­hivatal az adót szedi, az ott történt kihágások fölött bíráskodik, a jó rendet saját ott létező tisztviselője által föntartjasat, mind ennek következté­ben kéri a­rrót, hogy a már előlegesen kimondott sére­lemtől elállani méltóztassanak; és noha ő nagyobb garan­­tiát nem ismer, mint a királyi adott szót, de ha a rr. még hiteles!) alakban kívánnák az integritás és jurisdictio irán­ti biztosítást, úgy adnák a rr. jövő országgyű­lési köve­­teiknek utasításul, hogy jelen kegyelmes leiratban az ország integritását és jurisdictiokat biztosító királyi szavak törvénybe iktatassanak, minthogy úgy is ő fel­sége az 1844 évi nov. 7kén kiadott leiratban ígérte, hogy a vámrendszert más alakba öntendi. — Méltán megérdemelt „éljen“ követé e jeles szónok beszé­dét. Oly értelemben szónokolt Seb. Gy. győri kanonok, megmutatván, hogy sem törvényt, sem törvényes szo­kást a kormány nem sértett, hanem jogszerű­leg cse­lekedett; kijelentvén, hogy ha a kormány törvényt vagy törvényes szokást sértene, ő volna első, ki fölszó­lalna a kormány ellen ; inconsequentiáról — mondó — a megyét vádolni nem lehet, ha a sérelemtől eláll, sőt igen consequens, mert a megye a vám áthelyez­­tetésében akkoron megegyezett, midőn a htótanácshoz fölírt, hogy közölné a Dévényben létező vámrend­szert ahoz való alkalmazás végett; továbbá — úgymond — hogy Magyarországban vámok van­nak, annak törvényes okának kell lenni, mert ha azt mondjuk, hogy nincs, akkor a gyávaság bé­lyegét sütjük a haza szeplőtelen homlokára; gyá­vasággal bélyegezzük őseink hamvait, hogy tör­vénytelenséget eltűrtek, mit szónok tenni nem mer, mert épen őseinknek köszönhetjük, hogy alkotmá­nyunk van, minthogy ők éber figyelemmel őrködtek fölötte ; törvényes oknak kell tehát lenni, és ez , az 1754 évi resolutio , melly resolutio nem úgy erősza­­koltatott a nemzetre, mert háborús idős korszakba esik, mivel illy korszakban a nemzet erőszakolhat va­lamit a kormánytól inkább mint a nemzettől a kor­mány ; továbbá a vámnak Bruckra való áttétele ál­tal nem uj törvény hozatott, hanem a törvényes gya­korlat uj viszonyokhoz alkalmaztatott — és mond — ha csekélység a rt. előtt az utazók kényelme, de ő előt­te nem csekélység a közérdek, a közczél, a kereskedés emelkedése, mellynek fötényezője a Vaspálya- akarjuk a vaspályát, tűrnünk íveli ott ^ y/m­0[. gS p]y protestati­­ók által, mint mn tettünk a brucki vámügyben, a karhata­lom elrendelése által, csak elriasztjuk a vaspályás vál­lalkozókat; továbbá szónok ur szive hevükében, melly mindnyájunk szivét elragadó, bizalomra — a királyi szó iránti bizalomra fölszólít, kegyes kirá­lyunk atyai voltát mutogatván, különösen e jelen ügy­ben tapasztalt kegyességéből, hogy ő maga kívánt és kegyeskedett minket fölvilágosítani. — Monda­tott még többektől sok alapos ok a conservativ részről; szólott az ellenzék is , sérelmet vitatván ; de látván a conservativ párt összetartás által nyert erejét; látván hogy hatalmuk, mellyel nem en­gedés és erőszakoskodás által kivivtanak, a szét­­ágazó conservativ többség ellenében már meg­tört, a győzedelmet egy pár szónoklat után, minden reményünk fölött könnyűden átengedők, és igy határozatta jön, hogy Mosonymegye rendei a brucki vámügyben kimondott sérelemtől elállónak, és a jelen közgyűlésre érkezett kegyelmes királyi leirat szavait, mellyek az ország épségét és hely­­hatósági jogainkat biztosítják, követeik által jövő or­szággyűlésen törvénybe iktatni szorgalmazandják. — És igy a brucki vámügyet, melly olly sok zava­roknak jön oka, némelly ellenzéki tagok ingerke­dései által Mosonyban békésen befejeztetett, bár okulnának rajta az illetők, kik a virágos czifra szavakat igazságnak vélik, és könnyűden a czifra beszélővel szavaznak. Uraim , ha önök, kik ve­lünk jelen alkalommal együtt szavaztak vagy sza­vazni készek voltak, a karhatalom ellen szavaztak volna, het de sok nem történt volna e megyében, de sok időt kíméltek volna meg más megyék ta­nácskozásaikban , de a magyar mindig önkorán­yá­nál, talán okulunk majd mi is e történeten. Ez után, minthogy nádorválasztási országgyű­lés kezéig, és e megyében azon szokás uralt, hogy ha tisztviselő követül választatik, napi díján kívül tiszti fizetését is hozza, mig másnak kell kö­telességét teljesíteni; jelen gyűlésen, midőn még önmagunk sem tudjuk, kit akarunk követeknek, nehogy későbben személyeskedésnek vétessék , in­­d­itványoztatok­, hogy ezen szokás , melly az igaz­sággal össze nem fér, tömt illessék el, mi el is fo­­gadtatott. Megyei levelezésekre kerül­vén a sor, 58

Next