Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-01-14 / 419. szám
NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye Csütörtök jan. 14. 419. szám. 1847. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelölök minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy ív. Kapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. 1. Pest január 13. 1847. APOTHEOSIS. A föld nagyjainak napjai is az ur kezeiben vannak! Az urak urának a mindenhatónak kezeiben!......Fönséges főherczeg József Antal János, Magyarország helytartója s nádora nincs többé!....... Ma reggeli 80 órakor fejezé be áldásos pályáját!...... Egy nagy s fönséges férfiú síralkotmánya előtt állunk, — gyászos csendben, benintuitióban, szent borzalommal, mély fájdalomtól ragadtatva meg!...... A fájdalomtól, mellyel a vett jókért s nagy tettekért csak századok során sikerül költeni a hálás érzetnek!...... E fájdalmat osztja a trón, a haza, az emberiség!.... Keserűen ismerjük most már mindnyájan, a népek örökítő hódolatát ama nagy emberek iránt, kiknek éltek tettei a kornak, az egész emberiség életének typuszát sugározzák vissza.... Elragadák tehát a halál jeges kezei ama merészletes követeléseinket is, e fönséges férfiú irányában, melly követelések a megszokás tompító hatalma által uj meg uj áldáshozó tettek után sóvárgának esengő kebleinkben. E tettek arany lánczfüzére megszakadt! Nincs többé folytatás! Hajoljunk meg a hála s hódolat szent kegyeletével a sír fölött!... Hajoljunk meg igy, bármelly politikai elv- s véleményű honfiak!...... Fáradhatatlan munkásságának, a hon ügyeit emelő polgári szelíd pályájának áldásdús fénye egyiránt sugárzik vissza magasztosságában mindnyájunk felé. Élete kivétel nélkül édes mindnyájunké volt!...... Mindnyájan meghajolunk tehát igen is e sír fölött, mellynél a magyar szív emelkedik, s forró őszinteséggel fizetve le a hódolat adóját, buzgó imáinak sóhajait küldi föl az élet s halál urához...... Mi, gyászos szemléletek közt meghatott sebző bánattól elérzékenyülve, önkénytelenül lepergő könyeket szentelünk a nagy dicsőülőnél, és sírunkig fogjuk táplálni az édes önérzetet, hogy ő irántunk is nagy s kegyes volt, hogy őt egy időben érdekelni valánk szerencsések!..... Tettei dicsőítésénél azonban a szavak — nálunk — csak a hála malasztos érzelmeire fűzött bilincsek..... Öt festeni a történet nagy föladata!!!... A dicsőült nagy férfiú született 1776. március 9kén. Királyi helytartóvá 1795. julius 27kén neveztetett ki, s ugyan ez év September 22kén üdvözölték öt, magas hivatalát nemzetünk boldogitására átveendőt, a budai partok... Lakását az országházában véve — Azon nemzetnek, mellynek jövendő jólétét kezére bízta a gondviselő sors, törvényeit s szokásait magáévá teendő, Lakics Zsigmond , kir. helyi, tanácsos által oktattatott— S még meg sem pihenve uj körében, a báró Schisson halála által megürült, Pest városa szépítésére s biztosítására fölfigyelő választmány igazgatóságát magára vállalta; már akkkor élvén lelkében azon jövendőnek előérzete, mellynek alapját övetendi meg, s melly a magyarnak nemzeti életet, se nemzeti élethez egyszersmind méltó fővárost ad.... 1796. november 23-án — tehát a franczia forradalom eszméinek s fegyverének Európát megrázkódtató rémületesen nagyszerű korszakában — az egybegyűlt írnek lelkesült közfelkiáltása által, Magyarország nádorává választatván, ifjú ereje cselekvőségének s magas szellemi hatalmának kétszeres pajzsával állott, a honához s fejedelméhez hű nemzet védelmére. — Ez időtől tizenegy országgyűlésnek volt a fönséges férfin nem csak elölülője, de lelke, vezére, s éltető eleme___ Mind annak, mi csak nemzeti jövőjét s alkotmányos lételét biztosíthatja a magyarnak, mindannak alapja —■ mondjuk — e tizenegy országgyűlés alatt jön megvetve; s mintha csak reá várt volna a kor, hogy nemzetünk bevezettessék általat az európai civilisatio csarnokába, azon perezzel, mellyben országgyűléseink vezérlete hatalmas kezeibe jött, csak nem minden hongyülés egy lépést tett s egy érdemet arra, hogy helyt foglalhasson a polgárosult s egyszersmind alkotmányos nemzetek sorában ... Nemzeti nyelvünk diplomatikai poletra emeltetett, s általa nemzeti életünk biztosíttatott; az adózó nép viszonyai üdvös szabályozást nyertek; nemzeti hitelünk szökkenésére, az előleges intézkedések megtétettek; a negyedik rend érdekének emelése, a nemzet forró vágyává érleltetett; a közlekedési eszközök előállítására, több gond fordíttatott; anyagi állapotunk előmozdítására gazdálkodásunk okszerűségének lehetősége által nagyobb iparra inger nyujtatott; alkotmányunk lerombolása nélkül rés nyittatott azok számára, kik eddig annak sánczain kívül áltak. Szóval: minden újabb akár nemzeti, akár társulati intézkedéseink, mellyek csak jótékonyan ágaznak szét a nemzet test ereiben, vagy közvetve, vagy közvetlenül mind magas pártfogásának, bölcs irányadásának, s erélyes buzgólkodásának, sőt egyenesen személyes intézkedéseinek köszönhetik tételüket! .. . Örök hála-sóhaja a nemzetnek lengjen sírja fölött!!!... !