Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-02-25 / 443. szám
Negyvenegyedik év. 443. szám. 1847-Előfizetési díj félévre postán és helyien borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Eözvegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblaimé, kiadja Özvegye-Csütörtök febr. 25. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. István főherceg válaszlevele a dunáninneni ker. táblához. — Igénytelen szózat a kath. clerus teendőit illetőleg, a megyei gyűlések körül. — Törvényhatósági tudósítások. Barsból (közgy. bold. József nádor halála, István főherczeg kinevezése, intézkedések a közönség ügyében). Vasból (közgy. bold. József nádor halála, István főherczeg kinevezése, széksértés). — Erdélyi országgyűlés. (XXX-dik országos ülés).— Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. N.Britannia. Francziaország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend- Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Lotteriahozás. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Kocsi -Horváth Sámuelt, Veszprémmegye alispánját, „királyi tanácsos“ czimmel dij— elengedés mellett diszesíteni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs. kir. ap. felsége a beszterczei székeskáptalannál Fogt József kanonokot a bold, szűz Mária szebegény-hegyi apátja; Cherven Tamás kanonokot pedig a bold, szűz Mária újházi (de casa nova) apátja czimével fölruházni legkegyelmesebben méltóztatott. Válasza fenséges István főherczegnek a dunáninneni kerületi törvényes tábla által hozzá intézett részvéttanusító iratra: „Nagyságos, nemes és vitézlő urak! Azon bánatos részvétért, mellyel uraságtok felejthetlen édes atyám elhunyta fölötti fájdalmamban olly híven osztoznak, szivemből köszönetet mondok, a mint hogy szívből eredteknek hiszem azon bizalomteljes ragaszkodás nyilatkozatait is, mellyeket uraságtok Magyarországban kir. helytartóvá lett legkegyelmesebb leneveztetésem fölött folyó évi boldogaszony hava 29kén kelt üdvözlő föliratukban irántam kifejezni szíveskedtek. — Magasztos példa gyanánt áll előttem ez uj pályán a boldogultnak félszázados dicső működése; s az áldás, mit háladatos elismerés az ország minden részeiben hamvaira mond, hatalmas ösztönül szolgál nekem, hogy nyomdokait követve, a bennem helyzett legmagasb bizalomnak s irántam nyilvánuló várakozásnak Isten segedelmével lehetőleg megfelelni törekedjem. — Ki egyébiránt, őszinte köszönetem ismétlése mellett, minden jót kívánván, maradok czimzett uraságtok Bécs böjtelőhelyén 1847, jóakarója István m. k. kir. helytartó,a Igénytelen szózat a Kath. clerus teendőit illetőleg, a megyei gyűlések körül. Valamint egyes, úgy egész nemzetnek haladni, és a tökély minél magasabb fokára emelkedni, legszebb , legdicsőbb föladata. A legutóbbi században honunkban is kitüzetett a haladás lobogója, és alig foglaltatja jelenleg érdekes!) valami a honfiakat, mint a politika, melly úgy látszik, a magán és nyilvános körökben egyiránt főszerepet vitt ki magának. És találkoznék e az édes honban magyar, kiben a hazafius erény csak legkisebb szikrája is szunyadozik, ki hazája átalakulási pontján megállván, azt közönyös, vagy épen hideg kebellel tudná szemlélni? Hisz Ulysses szintúgy kívánkozik a kopár Ithacába mint Agamemnon a gazdag Mycenebe, mert Cicero szerint: Tanta vis patriae est, ut Ithacam illam in asperrimis saxulis tamquam nidulum affixam sapientissimus vir immortalitati anteponeret. S Aeneas az elhamvadt Trójához imigy fohászkodik: O patria, o divum domus Ilium, et inclita bello moenia Dardanidum! Kinek szivében a haza nem él,— mond egy koszorús költő, — az számüzöttnek tekintheti magát mindenhol, s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt! — Nem lehet tehát igaz hazafi, ki hazája fölvirágzása, szellemi és anyagi jobblétén szive mélyéből ne örvendene, vagy az iránt érdektelenül viseltetnék. Azonban óriási hibát követ el, és messze téveszti a czélt, ki hazánk átalakulását, a reformot, máskép mint alkotmányos utón véli eszközlendőnek. S fájdalom, vannak, kik azon kárhozatos eszmét tevék sajátokká, miszerint azt más téren is reményük megközelitendőnek; kiknek minden törekvéseik az alkotmányos jogok meggyengítésére irányozvák; innét magyarázhatni, hogy a többi közt a kath. clerus sarkalatos jogai is a megyegyüléseken nem gyéren és pedig az ingerültségig megtámadtalak. Váljon milly gyümölcsöt aratand ezen alkotmányszerütlen modor? meg fogja e teremni a haladás üdvös magvait? — nem czélunk e fölött most palctát törni, de a nemzetek történeti nyomán indulva , annyit mégis legyen szabad itt őszintén nyilvánítanunk, hogy az illy féle alkotmányos jogok megkisebbítése vagy letiprása, távol legyen hogy jó hatással voltak valamelly nemzetre, sőt mindenkor a legroszabbnak vetették meg csíráját, míg végre az állodalom tökéletes fölbomlását, az anarchiát varázsolták elő.— így lévén a dolog állása, természetesen következik, hogy miután az egyházi ügyek a megyei gyűléseken többször fölidéztetnek, a katholikus clerusnak ez által egyszersmind elkerülhetlen szükségessé tétetik a megyegyűléseken megjelenése. Több jeles értekezéseket olvasónk már e fágyban, nem szándékunk azért továbbá ezen igazság aknázásába ereszkedni, meggyőződve lévén a felől, hogy azt az eddig elé tett demonstráltok tökéletesen kimeríték: jelenleg egyedül az ügy fontosságától ösztönöztetvén, annak gyakorlata, vagyis inkább minél czélszerűbb életbeléptetése körül (melly még eddig tudomásomra meg nem vitattatott) szeretnék néhány igénytelen szavakban csekély nézeteinket elősorolni. Mindenekelőtt tehát a legalkalmasbnak tartanám, ha azon megyében, mellyben az illető egyháziak lelkipásztoroskodnak, minden egyházi kerület — ha nagyobb— egy társainak bizalmától kerületileg megválasztott egyén által képviseltetnék; kinek kötelességgé tétetnék a megyei gyűléseken rendesen megjelenni, vagy pedig két egyházi kerület fölváltva, az esperesen kívül még egy másik plébános társával foglalna helyet a kitűzendő megyei tanácskozásokban. Értetődik, hogy azért a clerus többi tagjai is szabadon és önkényesen gyakorolhatnák jogaikat. *) b) A megválasztás legünnepélyesebben történhetnek — hol ezek divatoznak — a kerületi gyűlésekkor, vagy ezeken kívül, de mindenkor egyhangú akarattal. Az illyképeni megválasztást már azon tekintetből is javalnám, mert ekép a kiszemelendő megfontolván azt, hogy egyházi kerületének bizodalom- választotta képviselője, tisztében csak annál erélyesebben és buzgóbban járna el. **) c) Szükségesnek hinném, hogy az illető kijelölt a tartandó megyei tanácskozásokban mindvégig folytonosan venne részt. Ezt pedig főleg azért, mert a tapasztalásoint megtörténik, mikép sokszor az egyházi ügyek, vagy érdekes tárgyak, azok halmaza miatt, a gyűlés utósó napjaiban kerülnek szőnyegre, mellyekben pedig az egyháziak föllépése okvetetlen szükségessé válnék. De ezen a megyegyüléseken folytonos jelenlétét a clerusnak, ha nem épen önérdek, de a közjó iránti részvét és buzgóság is méltán igénylik. d) Természetes, hogy miután e szerint a küldendők híveik köréből több napig eltávoznának, nehogy hon nem létekben lelki hivatalaik némi fogyatkozást szenvedjenek, a körülményekhez alkalmazva, mindenkor a szomszéd lelkipásztor vagy segédeik által lennének helyettesítendők. Végre e) Az emlittetteket megtartatni óhajtanám, valahányszor valamelly ünnepélyes eset, mint például megyei főkormányzó vagy helyettesének beigtatási ünnepélye előadandja magát. Mindanyiszor t. i. a megyebeli kath. clerus e czélból már előlegesen elkészülve s egyetértve, egy megbízott tekintélyes szónok s több rendű egyháziak kíséretében végezné az illető tisztelgést. Szerintem illy alkalmak . *) Sőt szükség, hogy gyakorolják is. Szerk. *'*) Az illy személyek, ezen kiküldetésüknél fogva nyert minéműségűk által, bizonyos nyomatékos és tekintélyes állást nyernének, és igy nem kevés befolyást a közdolgok vitelében. Szerk. leadására előkészület leenne szükséges, hogy a clerus Magyarhonbani állásához képest egyes provinciális testületi formákban is tudjon megfelelni a maga hivatásának ; miután ámbár a megyei kiküldetések elvben az egyháziakat is képviselik, az illy sajátlagos föllépés mindazonáltal azok tekintélyét még inkább növelni fogná. Ezek volnának csekély belátásom szerint korunkban a kath. clerusnak a megyegyüléseket illetőleg, egyik föteendői. *) Kort élünk, melly föllépésünk és őrködésünket kétszeresen kívánja; más különben önmagunknak tulajdonithatnók a részvétlenség és hallgatásunk okozta károkat. Hogy pedig ezt annál biztosabban tehessük, készüljünk reá, s tartsunk meg bizonyos formalitásokat, mellyek habár nem is teszik a dolog lényegét, de még is sok, — igen is sok rejlik bennük. Ne mulasszuk el a legkisebbet, mi tán sokszor önmagunk, s milliók boldogságát elöserélné. — — Végezetül még csak azt kívánjuk megjegyezni, miszerint keblünkben régtől táplált véleményünket nem mint csalhatatlant óhajtók napfényre hozni, — egyedül az egyház és saját alkotmányos jogaink forogván szemeink előtt. Miért is Horáczczal zárjuk szavainkat: Si quid novisti recitus istis , Imperti, si non, his litere mecum. ........... P. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Rácsból. Fájdalom dúlta kebellel vették ugyan különváltan is Barsnak rendes, a jobb életrel fölé viradásra szenderült fenséges nádorunk halálának gyászos hírét, mindazonáltal még nagyobb fokra emelkedett fájdalmuk egyesülten, midőn folyó hókén tartatott rendkívüli gyülekezetükben e szomorú eseményről közkedvességü mélt. főispánok által hivatalosan is értesítve, fölhivattak, miszerint mindnyájan, kik, mint biztosan hinni lehet, vele a legöszintébb részvéttel osztoznak az egész nemzet fájdalmában, másnap tartandó gyászmise áldozatnál a nagy dicsőüktnek lelke örök nyugalmáért Istenhez buzgón fohászkodjanak. A borús homlokkal mély csöndben hallgató rendeknek e kép lehangolt kedélyüket varázsképen azonban földerité a nyomban fölolvasott legkegyelmesb urunk királyunknak, fenséges István főherczegnek királyi helytartónkká lett kineveztetését tartalmazó magas határozata, mellyből örömtelve feszült kebellel ujonan értették hazánk javát mindenkor ezélzó kegyes szándékát, mellynél fogva, alig alkonyodon le közfájdalmunkra vezércsillagunk, legottan áldott fejedelmünk hasonló fényűt, melly köztünk sarjadzott, fejlett, és növedett, varázsló atyailag honunk egére, minket sokáig boldogitandót. Azért is elnök ö magának átalános helyeslésben részesült indítványára, két rendbeli fölirás határoztatott: egyik hálaadó ő felségéhez, másik pedig üdvözlő ö fenségéhez, őt mint elfelejthetlen atyja erényeinek hasonmássát addig is a rendek örömteli hódolatáról értesítendő, míg általa kegyesen kijelölendő időben azt küldötteik által is ünnepélyesen kitüntethetni szerencséltetnek. Ezek után a jelen nyomasztó ínség szükségelte intézkedés kerülvén szőnyegre, mint nagyobb fontolgatást igénylő tárgy, többek kívánatéra másnapra halasztatván, magánügyek tárgyaltattak. Másnap febr. 5bén az irgalmasság atyjának a fenséges elhunytért T. I. apát és kanonok által *) E főteendőknél nem lehet említés nélkül hagynunk, a fő tendőknek egyik legfőbbikét, t. h a politikai szellemet, mellyel a kath. clerusnak illy módoni föllépéseinél képviselni kell. •... A kath. clerusnak állásánál fogva egyenes hivatása, hogy a conservativ pártnak természetszerű frigyese legyen; azonban ellenkezőleg egyenesen és határozottan kimondjuk, hogy a conservativeknek is át kell azt látniok, miszerint a clerus nélkül nem lehet politikai tartós jövendőjük, miután e nélkül lehetetlen szilárd majoritásra vergődniük E kölcsönös frigyből virágozhatik csak föl a haladásnak azon neme, mellyet nemzeti független alkotmányos életünk érdekében, minden hazáját és nemzetiségét szerető hű polgárnak kell óhajtania! Szerk.