Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-03-28 / 461. szám

461­ szám. 1847-Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapi­á KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Negyvenegyedik év. Vásárnál» márt. 28-Előfizethetni minden cs. kir. postahi­­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. T A R T A L O M. Magyarország és Erdély. Nemzeti színház. — Föld­szólitás­a, hazai műemlékek ügyében. — Törvényhatósági tudósítások. Hajdú-kerületből (közgy. hold. nádor halála, István főherczeg kinevezése , kijelölés). — Könyvismertetés. — Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Fran­­cziaország. Hirdetések. * S MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Nemzeti színház. A .Pesti hírlap 4 f. é. márt. 18- káról szóló számában Cza­kó Zsig­mond ur egy czik­­ket közöl .A nemzeti színház jelen igazgatási for­májáról.4 E czikkben a mostani uralkodó házi kor­mányzás , melly gróf Ráday Gedeon főigazgatása óta hozatott be, határozottan rászaltatik, a számtalan hibák és visszaélések, mellyek e kormány életbe lé­pése óta, mint annak szomorít következményei, ter­jedtek f­el, adatok fölhordásával mulattatnak ki olly egyén által, ki maga is e színház tagja lévén, tudo­mását közvetlen és biztos forrásból meríthető. E czikk­­re vonatkozólag, ugyanazon hírlap f. h. 21 és 23 diká­­ról egy ,Igazolás4 és Nyilatkozata jelent meg, az első Szigligeti, a második Fáncsy uraktól, minde­gyikben a fölszólalók személyét érdeklő egyes rész­letre tétetvén ovások. Czakó úr tapasztalati adatokon épült czikkéből értjük, hogy a házi kormányzás legközelbi követke­zése volt, a színházi személyzet alsóbb és felsőbb osztálya közt egy tökéletes aristocraticus különbség és ellenszenv kifejlődése, melly az alsó osztályban (és a felsőben is) ,kinütötte az ügy iránti buzgalmat, sze­­retetet, mit hanyagság válta föl. Innét eredtek ügyelői , rendezői kihágások, részrehajlások az igazság­szol­gáltatásban, botrányos hanyagságok, rendetlenség és önfejüsködés. Mind­ezeken nem volt ki segítsen, mert a sokfejü önkormányban bajnok kárnak soha­sem akad ura, a főigazgató pedig távolabb tartotta magát az ügyektől, hogy sem azokat valódilag ismerhette, vagy tudhatta volna. Olvasó, emlékezeti, rendelkező, fő­próbák, ha tartottak is, a legnagyobb rendetlenség, ha­nyagság kisérte s nyomoríta el azokat__És a bajok baja mindenkor az volt, sőt, — most is tartván az an­nyira hiányos önkormányzás — most is az, hogy sem­mi bajnak, hiánynak rendetlenségnek, botránynak nincs oka, nincs a­ki róla tegyen. Mind­ezek orvoslatára Czakó úr is azt sürgeti, mit már a­­Pesti divatlap­ ez évi első számaiban Vahot Imre úr erélyesen süri­­getelt, s mit, úgy hisszük, a színház ügyét szívén vi­selő közönség közkívánatául lehet elmondani, hogy igazgató választassák a színház számára, igazgató, ki ne csak e czímet viselje, hanem a nemzeti színház belső külső ügyeit valóban igazgassa, a visszaélésekért fe­lelős legyen, s az eszközlendő jókért elfogadhassa a közméltánylás helyeslő szavát buzdításul. — Megérinti még Czakó úr említett czikkében, az operák és ven­dégek körüli rendkívül czélszerűtlen gazdálkodást, s az eredeti dráma-irodalom buzdításában és jutalma­zásában azon zsugoriságot, melly midőn filléreket ki­­mérget, forintok nyereségétől fosztja meg a színházat anyagilag, a dráma-irodalom fejlődésének pedig, mel­lyel, elősegítni a nemzeti színház legfőbb teendője volna, nyomasztó sulykint áll útjában. Csak néhány szóval mondjuk el részünkről azt, mit jelenleg ez ügyhöz szólni szükségesnek tartunk. Megvalljuk, valamint eddig hallgattunk, úgy hallgat­nánk ez ügy iránt továbbra is, s csöndesen várnánk el, hova viszi a nemzeti színház ügyét azok keze­lése, kik jelenleg közülő legközelebb foglalkoznak. Miután azonban e tárgy illy közvetlenül hozatott föl szőnyegre, nyilatkozni iránta kötelességünk. Mi igen természetesnek találjuk, hogy a főigaz­gató úr mindjárt kezdetén a házi kormányzást hozta be a nemzeti színházhoz, mert ez legkényelmesebb. Mindenki gyakorol befolyást a számos meghívottak közöl, de felelősséggel senki sem vél tartozni, legke­­vesbbé pedig maga a főigazgató, mert az ő részére végtére is fölmarad a nemzet előtt azon mentség, mel­­lyet most a Pesti hírlap olly buzgóan használ mellette, hogy a rendszer erősebb az embernél.... Azonban ha természetesnek látjuk is ezen „az embernél erő­­­­sebb44 rendszer behozatalát lenyelem tekintetéből, de­­ azért épen nem helyeseljük, hogy azt a főigazgató, h­a mindjárt elején csak nem minden hírlapokban ellene­­ nyilatkozó óvások és figyelmeztetések daczára, nem­­­csak behozta, de folyton folytatta is, s gyakoroltatni­­ engedő mindaddig, mig színházunknál a dolgok a je­­t­len szomorú állásig fejlődtek ki, mellyben száz kéz van, melly bajt csinál, de egy fő sincs, melly a csi­nált bajért megfeleljen. Mi gróf Ráday Ge­deon urat a politika­i törvény­­hozás körében, bár ellenkező téren álljon is, tisztel­jük. Mert tiszteljük a szabad vélemény - nyilatko­zást minden oldalról.... De mint a nemzeti színház­nak országos főigazgatóját épen nem tartjuk el min­den h­ibát, olly annyira mentnek, mint azt a Pesti hírlap és némelly urak tenni látszanak, kik az irán­­tai tisztelet-nyilvánításokban olly sárisén és annyira mennek, hogy csak nem elhinné az ember, miszerint benne a főigazgató személye sértetlennek tartatik. Senki sem állítja azt, hogy a főigazgató úr saját o­r­­szágos kezeivel taszigálja ki a színpadra a kétkedő színészt. Egyáltalában nem vagyunk baráti a ta­­szigálási s döfködési rendszernek semmi tekintetben. De azt igen­is állítjuk, hogy a főigazgató úr saját országos szájával nevezzen ki az ügyek vezérletére olly embereket, kik hivatásuknak megfelelni tudnak és bírnak. Azt sem tagadjuk hogy a rendszer erő­sebbé lesz annál, ki azt életbe lépteté, de az ember­nek mindig van hatalma, az életbe beléptetett rend-­­­szert kiléptetni az életből, ha az a jó ü­gy előmozdí­tása helyett annak akadályozására szolgál. Mi nemzeti színházunk főigazgatójában két tu­lajdont kívánunk , a harmadik pedig magától értető­dik. Kívánjuk az erély és a műértést; magától értetődik pedig a hazafiság és ügyszeretet. Az utósó nélkül nincs üdvösség sehol e hazában , de a két első nélkül nincs a nemzeti színház körül.... Mi igen tiszteljük gróf Ráday Gedeon urat a politika­i törvényhozás körében. De sajnálva láttuk azt, hogy mióta a nemzeti színház főigazgatása alatt áll, elejénte lassan kint, a legú­jabb időkben pedig hanyatthomlok visszarohanni kezdett e magas rendeltetésű intézet mind művészeti, mind nemzetiségi tekintetben, mind népszerűségére nézve. S e hanyatlás legutóbb annyira ment, hogy a német színháznak legújabb időben történt kipusztulása, melly véletlen körülménytől saját nemzeti színházunk gya­rapodására nézve olly sok elöhaladást reményetünk, csak alig lett képes, közönségünk számát némileg is gyarapítani. Nagy, fölötte nagy hibának tulajdonítottuk a nemzeti színház igazgatása körül mindenkor azt, hogy a nyilvánosság orgánumainak olly sűrűn és annyi buzgósággal adott figyelmeztetéseire az igaz­gatóság részéről legkisebb figyelem sem fordítta­­tott. Ezzel nem azt akarjuk követelni, hogy az igaz­gatóság minden fölszólalást aggodalmasan számba vegyen; de meg vagyunk győződve, hogy ha azon aggodalmakat, miket a nyilvánosság közlönyei a házi kormányzás ellen annak idején fölhordottak, az igazgatóság figyelmére méltató, a dolgok nem fej­lődtek volna olly szomorú anarchiai állásig, hol je­lenleg vannak. Fölötte nagy és életbevágó hibának tulajdonít­juk a jelen igazgatásban azt is, hogy benne nagy hajlam mutatkozik, a nemzeti színházat nem orszá­gos, hanem párti, különösen ellenzéki intézetül te­kinteni. Roppant tévedés, melly a legszánandóbb szűkkeblüségről és rövidlátásról tesz tanúságot, egy­szersmind vétket követvén el azon haza ellen, melly a nemzeti színházat nem politikai pártosság fészké­vé törpiteni, hanem országos intézetté emelni akar­ja.. . Ezen ferde irányhoz szításnak tanúságát adja azon körülmény, midőn legközelebb a jövő ápril­­iói életbe léptetendő áremelések forogtak szóban az igazgatóságnál, melly alkalommal némelly hirlap­­szerkesztők tanácsadásai is kikérettek. Ugyanis ki fogja hallani csodálkozás nélkül, hogy ezen tanács­­kozmányra az országos intézet ügye körül, csupán ellenzéki szerkesztőségek hivattak meg! Valóban ne­vetséges volna, ha olly szomorú és sajnálandó hi­ba nem volna. Mert ki nem látja által, hogy ha e­­zen kártékony szellem valóban kifejtik és megerő­­sül , ezen, eddig a pártosság gyilkoló befolyásától megőrizett, nemzeti intézet is oda törpül, hova már több intézetet és egyesületet segített sülyeszteni az ellenzéknek mindenben zsarnokokig dulakodni szerető szelleme. Tekintsünk csak azokra, mik legközelebb a gazdasági egyesület körül történtek! Vagy tekin­tsük, mi ily szánandó állapotba sülyesztő egyik leg­szebb hivatású intézetünket, a magyar académiát, sok részben azon körülmény, hogy politikai von­zalmak és gyűlölségek színhelyévé sülyesztelek­!... Irodalmat és művészetet mindenek fölött pártatlan, független szabadelmüség ápol és gyarapít, s e szabadelmüségtöl a hazai politikai pártok közöl min­den kétségen kívül legtávolabb van az önkénytől ve­zetett , daczczal párosult, türelmetlenséggel küzködő ellenzék, mellynek szellemét, hogy kártékony befo­lyását mind­azokra, mik az egyesületi téren történ­nek, ne említsük, különösen hazai szép­ és nem szép­irodalmunkra nézve, ha így megy a dolog, valóban ellenségnek tekinthetjük. Most, midőn a hazai kormányzás által oda fej­lődtek a dolgok, hogy azt, nyilvános botrány nélkül, tovább megtartani nem lehet, most reményijük­nár, hogy a körülmények kényszerítő hatalma reá­bb­o ad­­ja az igazgatóságot arra , mit józan belátásnak és valódi ügyszeretetnek rég végre kell vala hajtania, s igy hisszük, hogy színházunk ügyei nem sokára egy ahoz értő igazgató által fognak vezéreltetni s kibonyolitatni azon zavaros állapotból, mellybe je­lenleg sü­lyedtek. S mivel ezt hisszük, hagyjunk föl az eddig elkövetett botrányok feszegetésével... É­­pen jelenleg van azon időszak, mellyben színházun­kat még azon esetben is, ha eddig a közönség ro­­konszenvét nem bírta volna, népszerűségre lehetett juttatni s a közönséget beléje szoktatni. Mennyi ha­nyagság és milly hibás ügykezelés kivántatott tehát ahhoz, hogy a népszerűség ezen emelkedése helyett épen e legújabb és legalkalmasabb időben élesztetett e nemzeti ügy iránt a közönségben idegenkedés. Két dolgot számlálunk még színházunk körül a legsürgetésben javítandók közé. Ezek egyike sem égett még eddig olly szemlátomást körömre, mint a házi kor­mányzás megszüntetése s az igazgató kinevezése, de az e tekintetekbeni változtatás mellett szinte gyakran és hangosan szólalt már föl a közvélemény, s e változ­tatások késleltetése a színházügy legnagyobb kárával történik, míg életbe léptetése tetemesen előmozdít­­ná hasznát és virágzását. Értjük a biráló-választ­­mánynak egészen újbóli elrendezését, és a színmű­írók becsületes, jog és méltány szerinti díjazását, azon arányban, mellyben nemzeti színházunk élete s virágzása egyedül tőlök függ. A biráló-választmányt szinte kényelem lépteté életbe s kényelem tartá főn benne, s azért kényel­mesen is járt el hivatalában. Igen könnyű dolog, mi­dőn elkövetett hanyagságokért nincs egyes ember, kit feleidre vonni lehessen, s mindenki födve hiszi magát­ a tekintély által, mellyel neki a testület nyújt, értsen bár még olly keveset a dologhoz művészeti tekintetben , vagy lett légyen bár még annyira ha­nyag. .. Egyébiránt a bíráló-választmány léte vagy nem léte, s czélszerű elrendezése olly szorosan van összekapcsolva a minden esetre m­űértő s ügyszeretet­tel bíró igazgató kinevezésével, hogy e részben gyökeres javításnak biztosan nézhetünk eléje. Mi a magyar színműírók becsületes díjazását illeti, erre nézve véleményünk igen egyszerű alap

Next