Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-04-20 / 473. szám

473 szám. 1847- Kedd april 20. Előfizethetni minden es- kir. postainivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. Előfizetési ilij félévre postái és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. — Nemzeti színház. (Igazgató).— A tiszavölgyi társulatcikk nagygyűlésének különös tárgyai. — Törvényhatósági tudósítások. Tolnából (közgy. gyászmise a hold, nádorért). — Vegyes ujdonságok. Kallaid. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Franczia-, Porosz-, Olaszország. Svejcz. Görög-, Törökország. Brazília. Éjszakamerikai egyesült statusok. Hirdetés. Gabonaár. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége S vág el Balázs Frigyest, károlyvárosi váltótörvényszék elnökét,, „udvari tanácsos“ czimmel diszesíteni legkegyelmesebben méltóztatott. Nemzeti színház. (Igazgató)*) A múlt hónap végén és e folyónak elején élénkebb vitatkozások fordultak elő hírlapokban a nemzeti színház felől. Azóta a rövid napig tartó élénkség heve megszűnt, s a napi sajtó, rendeltetésével egyezőleg, más kérdések vitatásához fordult ugyan, miután azonban tisztán áll, hogy nemzetünk összes fölvirágzása a legszorosabb összefüggésben áll irodalmunk fölvirágzásával , (mint ez azon kapocsnál fogva, melly a szellemi és anyagi fejlődések közt szakadatlanul fönáll, nem is lehet máskép) irodalmunk virágzása pedig ha nem karöltve halad is, de meglehetősen hozzá mérsékelt lépéseket tesz, nemzeti színházunk, színmű-irodalmunk fejlődésével; ez okból ismételve fölfogjuk e tárgyat, azok nyomán, miket hozzá e lap i. e. 461. számában mondottunk. Három dolgot említettünk, miket színházunk közül a legsürgetőbben javítandók sorába számlálunk. Az aligazgató kinevezését, a bíráló választmány átalakítását, s a színműírók jog és méltány szerinti díjazását. És megjegyeztük, hogy a két utósa nem égett ugyan még annyira körömre, mint az első, késleltetésük azonban a színházügy legnagyobb kárával történik. Az első, az igazgató-kinevezési, ügy úgy állott egy pár hét előtt, az összes napi sajtó olly sürgetőleg szólott e tárgyban, s egyszersmind olly megnyugvó bizalommal látszott lenni a szinte kétségtelennek tartott kinevezés iránt, hogy teljes bizonyossággal vártuk, miszerint e lépés épen nem fog tovább halasztatni... A szükség érzete egy olly igazgató iránt, kiben a megkívántaib színügyi s irodalmi ismeretek meglegyenek, kinek keblében akarat , buzgalom és erély lakozzék, s ki egyszersmind ha az igazgatói hivatalt fölvállalja, állásának teljes erejéből és minden időben megfelelni kötelességül ismerje , még nem múlt el, még folyvást tart, de kielégítésére eddig legkisebb sikeres lépést nem látunk téve. Ha létetett volna, bizonyosan közlendő azt a hivatalos közlöny, mellynek, mint illyennek, egyik legtöbb kötelessége volna, épen illy fontos és minden oldalról figyelemmel kísért ügyekben nyújtani a közönségnek fölvilágosítást, holott eddig ebbeli rovata nagyobb részint abból állott, hogy egyik számában közlé a sejthető játékrendet, mellyről a másik számban elmondja , mit úgy is tudunk, hogy meg nem tartatott, mit itt nem az említett lap hibáztatására, hanem a színház belsejében uralkodó rendetlenség kitüntetésére, jegyzőnk meg... !Úgy hiszszük, hogy az igazgatóság nem tart titkot e fontos ügyben saját hivatalos közlönye előtt, s így bátran várhatjuk tőle a biztos forrású fölvilágosítást, hadd tudjuk: gondoskodnak e csakugyan valamelly üdvös változásról, vagy mindeni a régiben marad? Eddig több lapok kevés hitelű napihírei csak annyit tudattak a közönséggel, miszerint némi kilátás van, hogy, majd félév vagy több idő múlva, csakugyan lesz a nemzeti színháznak igazgatója, fölszólíthatván, vagy csak szándék lévén fölszólítni, Bajsza József urat e hivatalra. Előre bocsátván, mit fölidézett számunkban is megjegyeztünk, hogy mi gróf Rádayt, bár ellenkező politikai téren álljon is, méltó tiszteletben tartjuk; tudva van előttünk az is, hogy a fontos ügyhöz, mellynek élén áll, megkívántaid irodalmi s művészeti ismeretekkel bir, melly jeles tulajdonok összege ha eddig a kivánt gyümölcsöket nemzeti színházunkra nézve meg nem termelte, ennek okát egyedül abban véljük föltalálni, hogy a tisztelt országos igazgató eleddig nagyobb mértékben foglalkozott az ellenzék ügyeivel, sem hogy a szóban forgó nemzeti intézetre teljes erejét és munkásságát fordíthatta volna. Ha ezt teendő, a nemzeti színház ügye sokkal jobb lábon állna jelenleg, mint áll. Ha való a keringő hir , hogy a nemes gróf, Bajza József urat szándékozik igazgatóul kinevezni , mi e választásban örömest megnyugszunk. Nem mintha a kitűzött ellenében épen semmi kifogásunk nem volna; sőt egyenest kimondjuk, hogy mi a nemzeti szinház igazgatására olly férfiút kívánnánk , ki teljesen ment azon pártos hajlamoktól, mellyekről Bajza J. ur országszerte ismeretes, valamint azt is óhajtanánk, hogy az igazgató nagyobb munkássággal, elevenebb tetterővel birjon, mint mennyit B. J. urnál eddig tapasztaltunk; mert mindezek a nemzeti színház jövőjére nézve a leendő igazgatóban életbevágó tulajdonságok. Azonban valamint tudjuk, hogy kifogás nélküli embert soha semmi állásra nem kapunk, úgy örömest átengedjük magunkat azon jó reménynek , hogy a kitűzött igazgató , ezen állásában, menekülni iparkodandik az említett tulajdonok egyikétől, ellenben magáévá tenni a másikat , mert tudni fogja egy részről, hogy teljes méltánylat és tisztelet illeti ugyan az erélyes pártembert, míg pártkérdésről vagy valamelly intézkedésnek valamellyik párt általi életbeléptetéséről van szó; de midőn az intézkedés már életbe léptetett, ekkor tágul a láthatár , ekkor ugyanazon pártszines eljárás , melly egykor életet adott, most halált okozhat, ekkor nem egyes pártügyről, hanem a nemzet közös intézetéről van szó, melly iránt ildomos vezetés által minden színezetnek rokonszenvét megnyerni kötelesség. Itt nem a kivívás, hanem a föntartás kérdése forog fen. — tudni fogja továbbá a kitűzött igazgató azt is, hogy a nemzeti intézetnek, melly vezérlő kezeire bizalik, gyarapodása s fölvirágzása erélyétöl és megfeszített munkásságától függ, hogy annak ügyét a szív teljes melegével kell ölelnie s hozzá a higgadt ész az ernyedetlen akarat minden tetterejével ragaszkodnia, különben föllépése hatástalan. Bajza J. urat a közvélemény szép része látszik a kérdéses pályára óhajtani, s benne úgy tetszik , maguk a színészek rokonszenve is megnyugszik. Ezek igen fontos körülmények, mik rá nézve e nagyhatású munkakört teljes mértékben kedvessé s óhajtandóvá tehetik... S valóban ha meggondoljuk, milly szomorú állásra juttatá színházunk ügyét az ármányos házi kormány, kevély lehet a férfiú , kit ekkor a tisztába hozásra szólít föl a bizalom ; s az érdem, mellyet ildomos és czélra vezető eljárás által szerez magának, nevének a méltánylat és tisztelet adóját fogja kivíni mindenkitől, ki nemzeti színházunk ügyét szivén viseli. S épen ez utósó tekintetnél fogva, mivel t. i. a hazáját valóban szerető férfiúnak, ha a kérdéses állásra erőt és tehetséget érez magában, éreznie kell a kötelességet is, munkássága által a közügyen segíteni, —épen ez utósó tekintetnél fogva, mondjuk, nem hisszük ama másik keringő hirt, melly az előbbinek nyomában emelkedik, mintha Bajza J. ur az igazgatói tiszt elvállalásától vonakodnék. Megengedjük ugyan, hogy az igazgatói állomásra az írói karból Bajza J. urnál alkalmasabb férfiak is volnának kiszemelhetők; ha azonban az országos főigazgató bizodalma rajta állapodott meg, mi annál kevesbbé késünk személyénél megállapodni, mert hol az ügy bajai sürgetős javítást kívánnak, ott az időt személyek fölötti vitával és válogatással vesztegetni valódi bűnnek tartanák; az pedig a színházi és — mi előttünk mindig magas — a színműirodalmi ügy minden ismerője előtt tisztán áll, hogy ha a színészi karban nem található olly ember az igazgatásra, ki a szükséges ismeretekkel és műveltséggel teljes mértékben el legyen látva, kinek tudomány, szilárd jellem, hazafiság és ügyszeretet elegendő tekintélyt szerezhetnének , magától értetvén, hogy gyakorló színész lenni megszűnnék, akkor minden esetre a szépirodalom azon tér, hol e czélra az alkalmas egyént legbiztosabban kereshetni. Miután cselekvést nem látunk, a hivatalos közlöny pedig mélyen hallgat e tárgyról, csak az újságlapokban keringő hírek nyomán, mellyeknek azonban az igazgatóság részéröl nem mondatott ellen, mondtuk el fölebbi észrevételeinket... A legmeglepőbb és legfájdalmasabb azonban az, hogy ugyanazon hírek, mellyek Bajza J. urnák az igazgatóságra lépendéséről értesítenek, egyszersmind azon tudósítással csüggesztik a nemzeti színház barátait, hogy a többször tisztelt úr igazgatási korszaka csak a folyó év őszén, oktoberben vagy novemberben, t. i. az országgyűlés megnyitásával, fogna kezdődni. S e keringő hírnek sem szó, sem tett nem mondott ellen mind ez ideig. Ha ez való, ha a mondott ideig csakugyan makacs-maradósdilag megőriztetnék a nemzeti szinház jelen rongált igazgatási formája, melly már is annyi bajt és veszteséget okoz, s okoz egyszersmind compromissiokat is minden napon, mint ezt az igazgatóság ellen egyes színészek részéről egymást érve jövő fölszólalások mutatják, akkor őszintén ki kell mondanunk, hogy mi ezen eljárásban nem látunk egyebet veszedelmes daczolásnál, melly olly erélyes egyéniségnek, mint a főigazgató gróf, kisó jól és délczegen áll ugyan, de melly igen furcsán néz ki, midőn az összes közvélemény ellen, intéztetik, azon közvélemény ellen, mellyre az ellenzék, tehát épen a tisztelt gróf pártja , olly sokat szok tartani, s melly daczolás egysorsmind a jó ügyet olly nagymértékben koczkáztatja, hogy mi gróf Ráday Gedeontól, a köztiszteletben álló férfitól, méltán elvárjuk, hogy a személyes érdekeltség, az álszemérem csiklandozását ne vegye tekintetbe az országos ügy ellenében. Hiszen ahhoz, hogy bevalljuk tévedésünket, miszerint az egykor jónak tartott házi kezelés káros voltát íme által látjuk , valóban nem nagy lelki erő kívántatik, s igen csekély mértéke a hazafias kötelesség-érzetnek elegendő arra , hogy ezen belátás szerint, cselekedjünk is. S ha a tisztelt grófnak a józan számolás tekintélyének koczkáztatása annyira szivén fekszik , hogy e gyöngesége miatt képes a kezei alatt levő országos intézet fölvirágzását hosszabb időre függőben tartani, sőt azt, az eddigi nekiindulás szerint, hátra lohasztani, gondolja meg, kérjük bizalmas szeretettel, hogy javulandván az igazgató mielőbbi kinevezése által a nemzeti színház sorsa , bizonyosan nem lesz e hazában ember, ki a tanácsadó hírlapoknak mondana köszönetet, hanem a reform életbe léptetésének egész dicsősége a főigazgató fejét érendi. S ez, úgy hisszük, az ellenzéki ember kisé időn kívül feszengő hiúságának kielégítésére elfogadható. *) A színházi országos igazgató grófhoz alulirtat a legtisztább barátság szent viszonyai, a családi rokonság édes kapcsolatai és az őszinte becsülés legmaradandóbb s legbecsesebb érzelmei kötik. E háromszoros érdekű kötelék sokkal gyöngédebb tulajdonú s szivemnek sokkal kedvesebb, mintsem hogy én olly büszkeségemnek ne tartanám azt minden alkalommal nyilvánítni, mint amillyképen meg vagyok győződve, hogy az én igen tisztelt barátomnak is semmi oka nincs e köztünk fenálló viszonyokat részéről is minden érdemben nem tartani. A személyes barátság kapcsolatai azonban nem tartóztathatnak viszsza a jelen czikk közlésétől; mind a mellett is, hogy tisztelt barátom hazafiaságát s lelkes ügyszeretetét minden kétség fölött tisztának s minden tekintetben féltnélkülinek ismerem. Én a közügy mellett saját személyességemet, legtiszteltebbjeimmel s legkedveltebbjeimmel együtt másodrendbe állítom. S megvagyok győződve, hogy ezen itt kimondott elvem senkinek helyeslését nem nyerendi meg nagyobb mértékben, mint gróf Rádayé. L. S.