Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-05-23 / 492. szám

492­ szám. 1847. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben boritékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. Alapitá KUITSÁR ISTVÁN táblabiró­, kiadja Özvegye Vasárnap máj. 23. Előfizethetni minden cs­ kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Hérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. t­artalom. Magyarország és Erdély. Előléptetés. Halálozások. — Örökváltság II. Pest városa rendőri kihágásai statistikájá­­nak egész évi áttekintése. — Törvényhatósági tudósí­tások. Vasból (közgy. örökváltság). — Erdélyi ország­­gyűlés. (LH. Lili. LIV. országos ülés) — Uj találmány a mathematica körében. — Vidéki hírek. (Zsolnából). Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Fran­cia-, Olasz-, Görögország. China. Éjszakamerikai egyesült státusok. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Sta­­tuspapirosok és részvények árkelete. Lotteriahozás. Duna­­vizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nmrgy magyar kir. udv. kincstár a dobrovai kir. hai­­­raviczadhivatalnál ürességben levő ellenőrködő állomásra Kosz­ti­ch Anastáz glinai útlevélvizsgálót alkalmazó. A haza lelkeséjeinek sorait ismét egy érzékeny csapás érte. Május 12én szenderült jobb létre Bécsben erős ideg­láz következtében életének 55dik évében méltóságos galanthai és örökös fraknói gróf Eszterházy József, szivéből sze­retett nejének, született Bezobrazow Ilonának, örök fájdal­mára. Benne a hon egy lángbuzgalmu fiát, egy tiszta ma­gyar jellemű mágnást, a körök, mellyekben megfordult, egy leggyöngédebb érzelmű s közkedvességű­ tagokat vesziték. Mint földesur jobbágyai üdvét mindenkor hőn viselé szivén, mit jelesen a népnevelés buzgó szorgalmazása s tettleges ke­gyelése által kitüntetett. Végintézetileg szerette jobbágyai kö­zött kívánván nyugodni, hült tetemei Cseklészre, kedves lak­helyére hozattak, s e hó­szén temérdek néptől, kik között több, messziről ide érkezett legfényesb nevüek is díszelgőnek, kisértetvén, az itteni temetőbe takaríttattak el. Legszebb vég­­tiszteletben részesült, mert sírja hantjaira a közfájdalom kö­­nyei ömlenek.Béke hamvainak s örök üdv lelkének!(Beküldetett.) Szloboda Mihály pestvárosi tanácsnok s több me­gyék láblabirája i. é. május 21k én reggeli 8 órakor munkás életének 67ik évében szélütés következtében hirtelen meg­hámozott. Béke poraira! Örökváltság. II. (K. F.) Az előkészületek sorába számítok az esz­mék kijavítását magára az ügyre nézve. — Úgy van! ez máskép nem is lehet, mert az örökváltság ál­talános tervezete a közéletre hat ki, egy részről a birtok s birtokolhatási jogok, s azoknak megszerzés­módja, más részről a­z önálló érvényes jogok kiegyen­lítése összeütközés esetében jönek kérdésbe, s itt tudni kell a törvényhozónak nem csak azt: quid j­u­­r i­s? hanem azt is: quid c­o­n s i­­ i i ? ezt pedig csak úgy tudhatjuk meg, ha elméletileg készen kifejtve ta­láljuk magunk elött azon statuspoliticai eszméket, mel­­lyek a nemzetek társadalmi életéből levonvák, s mint illyek, merő practicumokká képesülnek, s épen az által­a hánykodó kebeleket megnyugtatják, a szilaj és czéltalan declamáliókat lecsilapitják. Ki merné monda­­ni, vagy még inkább állitni, hogy jelenben már tisz­tában áll az ügy? melly a megszaggatott pártke­délyek hullámaiban csalfa színezeteket öltött magá­ra — mellyektöl a bölcs törvényadónak menekülni kell, hogy a külső szint az érdemlegességgel, a for­maságot a dolog lényegével föl ne cserélje, hanem túl és fölül emelkedve a pártszinezeteken , mint minden másban, úgy itt is az örök igazságot kö­vesse, mellyet megtalálni épen nem nehéz , ha a jó szív és jó akarat mellett tudományos bölcseség is vezeti a törvényhozót, hallgatván és követvén a jó szót, mellyben nem indulatok, nem pártkedélyek, ha­nem maguk a dolgok, ellentmondhatatlan tényekben ezólanok. Párt­kérdések ugyan voltak és lesznek mindig kivált alkotmányos életben, s ez igen ter­mészetes dolog az emberek közt s az előbb - ha­ladás útján, de természetes az is, hogy a pártvélemé­nyeknek nem szabad s nem kell merevült feszültsé­get magukra ölteni, azoknak, hogy úgy szóljak, fo­­lyóknak, ruganyosoknak kell lenni, hogy a két szél­ső tulságok okos transaclio utján közvetítessenek; és ezt,a nem régiben is egyik hírlapban ok nélkül kigunyolt juste millieit adhatja meg,melly olly régi dolog, mint maga az emberiség története, ferdén azt hívén némellyek, hogy az Perner Kázmér találmánya, hogy mihelyt új nevet adnak a régi dolognak — az már az által újjá is válik.___________________________ A helyes közép ut — mint mondánk — egy idejű az emberiséggel, mert az egyensúlynak, mérsékletnek, a szélsőségek közvetítésének eszméje s érzete, gon­dolkozó lényünkben csíráznak. Politicában az abso­­lutismus s anarchia közt már közép ut nem lehet, mint a nép erkölcsi szabadsága észjogosan — okosságunk alaptörvényeivel megegyezőleg elrendezve, azonban e közép ut az alkalmaztatásban mindig viszonylagos és ingadozó, melly a tapasztalgatások hosszú lánczo­­latát szüli; ugyan azért egyenes vonalon nem me­hetni mindig, néha betérni, néha ellensúlyt kell tá­­masztni, ha nagyon is kigörbült a vonal. Leghelye­sebb közép után akkor jár bármelly ország, mikor szellemdús polgárainak minél kevesebb kívánni való­juk maradt hátra. A fölingerlelt pártkedélyek közt te­hát a törvényhozónak a mérsékleti szerep jutott, ne­vezetesen az örökváltságnál tudni kell neki a vezér­pontokat, mellyek az olly igen kényes érdekek ösz­­szeü­tközésében fáklyavilágul szolgálnak, és itt már figyelmet kérek a következendő t­­áz meg át­fontolása végett. Az észjog, mint a praxis, két fő elvszabályt ho­zott létre a stáluséletben, egyik a birtok sért­hetetlensége, mitől senkit kárpótlás nélkül meg­fosztani nem lehet; a másik a status rendel­kezhetési joga birto­k­k­e­r­e­s­e­t­i módok fölött. Minden birtoknak (vagyon, cserebecsü javak öszvege) természete keltős, anyagi és alaki, az elsőt a status mint status nem adja, nem adhatja a polgárnak, mert a birtok anyagát vagy szerzemény, vagy öröklés, vagy végre s­z­e­r­e­n­c­s­e utján nyer­te a polgár, a statusnak azért mást nem is köszön­het, minthogy a keresmény és birtok bizonyos meg­állapított formáit védi s oltalmazza. Ezen törvénye­sen meghatározott formák teszik már a birtok külső alakzatát, mellyek természetesen csak addig állnak fen, míg azokról szóló törvények saját erejükben állanak. Láthatni ebből, hogy az alaki formák ko­rántsem a fő dolog, hanem az anyag az, mellynek állományát, használását biztosítni kell, mihelyt birto­kot illető törvényes változtatások sürgettetnek. Ön­­kényileg a status még az alaki formák fölött sem rendelkezhetik, mellyek mellett állhat csak fon a va­gyon, és szereztethetik! Minden alaki változtatásnak a szükségesség érzetéből kell kiindulni, hogy az anyag az illy változtatás által még inkább biztositta­­tik, annak használás-módja kötetlenebb lesz, követ­kezményesen akár melly jó törvény birtok­ irányban soha nem érdekelheti magát a vagyon substantiáját, mellyet, mivel az nem a statustól jó , meg sem tá­madhat, hanem csak a formákat tárgyazhatja, mel­lyek szerint szerezni, s a szerzeményt föntarta­­ni kell. Ha nem önkényből, hanem szükség érze­téből kell kiindulni a változtatásoknak, átlátható az is, hogy olly esetekben, midőn a vagyon sub­­stanciája támadtatik meg, az teljes kárpótlás nélkül meg nem eshetik, mert azért a régi törvények szel­leme kezeskedett, s egyeseket az egészért károsít­­ni nem lehet, nem szabad. E szabályt a kisajátítá­sokban hi­ven is követték mindenütt, röviden ki­mondva, ha már a státus rendelkezési joga birtok­alaki tekintetben kétségbe nem hozható is, más­fe­lől szint olly igaz, hogy ha már az örökváltságot szükség érzetéből életbe kell léptetni, e változás mindig azon föltétel alatt eshetik meg, hogy az úr­­béresség a föld czélszerű művelésével s a gazdálkodás jobb módjával ellenkezik, m­ert aztán a status köteles is az úri jogunkat kám­­­entesíttetni. Az itt kifejtett nézetek régi tanon épül­tek , Cicero írja „illud natura non patitur, ut alio­­um­ spoliis nostras facultates, copias, opes augen­­tius. Neque vere hoc solum natura idest jure gen­­ium sed etiam legibus populorum eodem modo con­26 59 15 stitum est, ut non licat sui commodi causa nocere allen.“ így tanítják ezt Grotius, Pütter,Ilü­­ber­­­in, G­l­ü­ck, Kl­ü­b­e­r s más egyéb fötekintélyei a római jogtudománynak, melly örökös tanról most sem lehet lemondani. A kérdés, melly jelenben a magyar törvény­hozót örökváltsági dolgokban foglalatoskodtathatja, legfölebb abban áll, határozottan megítélni a szük­ségességet, melly az úrbériség megszüntetését örök­váltsági úton igényli. Nézetem szerint a kérdés meg­oldása itt még bajjal nem jár , mert a szabad föld­­birtokosok szaporodása magában kívánatos dolog, az alkalmazáson s kivitelmódon fekszik a súly, mi­ért állítom, hogy némi előkészületek nélkül a dol­got mindjárt megkezdeni nem lehet, hogy előbb bel­ső viszonyainkat el kell rendezni, míg a nagy mun­kához foghatnánk,­és ez az,miről jövő czikkü­nkben fo­gunk szólani. Pest városa rendőri kihágásai sta­­tistikájának egész évi áttekintése. Va­lamint múlt évben, úgy ez idén sem akarjuk elmu­lasztani a lefolyt évi fenyitó törvényszéki kimutatás után a rendőri kihágások áttekintését is közrebocsá­tani. Ezeknek száma 1846dik évben négyszerte több, mint a bünmerényi eseteké­ volt t. i. 3794 (mig az utasokból csak 874), sőt az 1845-dik évhez ké­pest tetemesen szaporodott, bár mostanáig, hoszabb időszakon keresztül, évről évre folytonosan keresbe­­dett. Volt jelesen 1840ben a befogottak száma 7045 1841 „ ,, 55 4798 v. is 2247 tel ke-1842 „ „ 55 4662 ,, 136 al ve-1843 „ „ 55 4502 „ 160 „ sebb 1844 „ „ 55 4057 „ 445tel 1845 „ „ ellenben 1846-ban 55 55 3794 tehát 406 több mint a legközelebb mult évben. Tekintetbe veendő, hogy a rendőri eljárás alatt voltak többsége útle­vél nélküli csavargó, mesterlegény, kik sem meste­reknél, sem a legénytanyán nem tartózkodnak, enge­­delemmel el nem látott házalók, gazdátlan cselédek, kik szállásbizonyitvány nélkül ide oda tekeregnek, éjjelenkint portyázó kétszemélyek s több illyenek; e­­gyébiránt ezen nem örvendetes szaporodás ama szomo­rú helyzetből, t. i. a csekélyebb kereset mellett túl­­nyomorgató szükségből magyarázható , minek még károsabb hatása is lehetett volna ez évben, mi ter­mészetesen csak a föbajt, mellyben szenvedünk, a minden világrészből ide özönlő földönfutók csödülését képes előmozdítani, úgy találjuk, hogy a fölebb ki­mutatott plussal egybehangzókig 396-tal többet kel­lett vala a városból kikisértetni (i. i. 1219-et), mint 1845-dik évben. Egyébiránt az arány, — mellyben a benszülött pesti lakosság,a vidék s a nem magyar örökös tar­tományok (a külfölddel együtt) vannak a rendőri ki­hágások évszámához, — körülbelül egyformának lát­szik, így az utosó két évben a befogottak száma 1845-ben: pestiek 709 vagy is 210-je az egésznek vidékiek, Magyarhonban . . . . születtek 2,100 „ 579 62 17 Külföldiek 1846-ban: Pestiek 1,011 „ Vidékiek, Magyarhon­­születtek 2,211 ,, Külföldiek 572 „ Habár az 1846ki arány a pesti benszülöttekre nézve valamivel kedvezőtlenebb, még is Vi-ed részben a be­vándorlónak töltik ki az egész öszveget, kik a bör­tön s dologháznak jelöltjei, s ezek, ha a város so­rompóján kikisértetnek is, csakhamar találnak utat a a városbai visszatérésre. ban 55 3388­­ 669-el „ A pünkösdi szent ünnepek végett legközelebbi ujságlapuunk jövő csütörtökön fog megjelenni.

Next