Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-05-28 / 494. szám
494. szám, 1847. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Péntek máj. 28. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint. a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. István főherczeg levele gróf Teleky Ádámhoz. — Örökváltság III. — A meggyőződések. — Ünnepélyes vitatkozás. — Könyvismertetés. (Ősiség- írta Gosztonyi Miklós). — Erdélyi országgyűlés. (LV. országos ülés folytatása). — Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Dunavizállás. — * 6 MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. 6 cs. kir. ap. felsége báró Majthényi Izidort, Kars— megye tiszteletbeli főjegyzőjét a fiumei kormányszékhez tiszteletbeli litoknokká, — dr. Hahn Jánost pedig ideiglenes és kir. alonsullá Jminába, Törökalbániában, kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Reinbold József bánsági k. bányaigazgatósági pénztár-ellenőr bányaigazgatósági pénztárnokká, az imigy megüresült pénztár-ellenőrségre pedig Érti Gusztáv dognácskai k.érczkisérleten érdemesítve. Fenséges István cs. kir. főherczeg levele gróf Teleky Ádám nádor - huszár ezredbeli ezredeshez, mellynek kíséretében istenben boldogult édes atyja ezredbeli egyenruháját is az ezredesnek átküldé:„Prága máj. 3. 1847. Kedves ezredes ur! Ön szintúgy tudja, valamint én, hogy azon ezred, mellynek parancsnokságával ő felsége, legkegyelmesebb császárunk önt ruházta föl, 1800 évbeni létesülését boldogult atyámnak köszöni, s ennek következtében „Nádor-huszárok“ névvel ékesittetett, egyszersmind elhatároztatott, miszerint Magyarország időszerinti nádora ezen ezred tulajdonosa legyen. — Kegyeletes cselekedetnek tartom e szép s derék ezred, s boldogult atyám emlékezete irányában, önnek kedves ezredes ur ezennel atyám teljes ezredesi egyenruháját olly megjegyzései küldeni, miszerint ő azt boldogult I. Ferencz e cs. kir. felsége emlékének fölszentelése alkalmával (1846 jun. sékán) következőleg igen nevezetes időpontban viselte utójára! — Kivánom, hogy e derék ezred tisztikara imez egyenruhát tőlem ajándékul fogadja el, s azt örök időkre tisztelje mint emlékjelét azon férfiúnak, ki az ezrednek valóban jóakarója volt, s minden egyesnek jólétéért atyailag gondoskodott. — Kérem tehát önt kedves ezredes úr, hogy ezen ajándékot véleménye szerint illőnek látszó módon, szállásán megőrizze s az ezred átadásával parancsnokságbani utódjának akaratom nyilvánításával kézbesítse, miszerint az ezred idő szerinti parancsnoka e történeti emlék czélszerű megtartásáról gondoskodjék! — Örömmel veszem ezen alkalmat, hogy önt kedves ezredes úr különös tiszteletem s nagyrabecsülésemről biztosítsam, mellyel maradok jóakarója — István főherczeg s. k.“ (B. H.) Örökváltság. III. (K. F.) Ösiség és örökváltság egymás oldalai mellett meg nem állhatnak, legelébb is hát az ösiségről kell határozni, ha kívánjuk az örökváltság megindítását. Úgy de az ösiség magában már egy igen bonyolódott kérdés, mellynek csomózatát gordiusi karddal elvágni akarni nagy igazságtalanság volna. Törvények, szokások, családi viszonyok, adományi és szerzeményi levelek s régi öröklésmódok szólnak az ösiség mellett, annak megszüntetése hát bizonyos határidőt kíván, melly alatt az érdeklettek (osztályosok záloglók, hitbizományosok, birtokon kívüli felperesek stb.) vagy atyaliságosan s szabad egyezkedési, vagy pedig törvényes uton is elrendezhessék magán ügyállapotukat, mielőtt rájok s úrbéreseikre kimondatnék a kényszerítő örökváltsági parancsszó, melly kényszerítést azonban mi semmi esetre nem ajánlhatunk, még akkor sem, ha már elrendeztük belső viszonyainkat, kivéve bizonyos eseteket, mellyekről csak alább lehet szó. Az ősiséghez századok forraszták a magyar nemzetiséget, a törvényhozónak vigyázni kell azért, hogy az ösiség megszüntetése nemzetiségünknek alá ne ásson, azt föl ne dúlja; ez csak úgy eshetik meg, ha törvényt hozunk, melly gátat vet az idegen elemnek a magyar földbirtokok fölvásárlásában, mellyek az ösiség megszűntével adás s vevés által szabados keringésbe hozatván, könnyen olly kezekre szállhatnak át, mellyek csupán a haszont szedendik, de a nemzet fölemelésével mit sem gondolnak. Ez igen kényes, mondhatni veszedelmes állapot lenne! azért nem fölösleges az óvakodás , melly a bonfiusitásról szóló törvények újbani átnézését, azoknak módosítását s kiegé- szítését szükségli, hogy az újban keletkezendő magyar állapotokkal, főleg nemzetiségi szempontból, minél szorosbsszhangzásba hozattassanak. Valóban nehéz föladat, mellynek mély érzetében sokan az ősiséget még továbbra is föntartani kívánják, de azt hitünk s meggyőződésünk szerint ápolni már nem lehet, ha akarunk elébb haladni; minden attól függ, hogy a törvényhozás nemzeti szellemből induljon ki a birtokolhatási jogok, s személytulajdonságok meghatározásánál , hogy számítva az ős magyar birtokosok jellemére is, gondoskodjék egyszersmind a hitelintézetek fölállításáról, mellyeknek kikölcsönözései fóltévőleg hathatnak a netalán eladósodott, vagy más után szerencsétlenségbe esett ősbirtokosok fölserélésére, a jobb gazdálkodás fölvirágoztatására. Mennyi határidő kívántatik az ősiséggel együttjáró kérdések, ügyes bajos dolgok kiegyenlítésére, azt a megyei s más födicasteriális följelentések alapján kellene az orsz.gyűlésen elhatározni, minden esetre a perek száma s lefolyta akadályozhatnák meg leginkább az ősiség minél előbbi megszüntetését; de ezen is könnyű segitni, ha szigorú törvény hozatnék, hogy a már függőben levő és jogi perek soron kívül egymás után fölvétessenek, s azérffban végítélet hozassák , az uj perek megkezdésére s végrehajtására néhány esztendő tűzetnék ki, melly alatt — félre téve minden haszontalan időt húzó kifogási formalitásokat, a per lényeges érdeme megvitatására biróilag kényszerittetnek a felek — ezt elrendelni hatalmában áll az országgyűlésnek, mint azt is, hogy a bírák száma e kivételi esetekre megszaporítassék, s azok két, vagy három senatusban is folytonos üléseket tartsanak a végső határidőpontig. Az ősiség megszüntetése magával hozná jövendőre a hosszas perek számának s a perköltségeknek megkisebbedését is, de mivel az újban alakuló viszonyok tán még számosabb de rövid perekre adnak alkalmat, mellyeket az örökváltsági perek szinte tetemesen szaporitnak, szükséges mindenütt az országban az állandó törvényszékek fölállítása, mellyeknek jótéteményeit más országok már rég élvezik, szükséges az uj viszonyokhoz alkalmazandó perlekedésmódnak s bírói eljárásnak s a bírák feleletterhének törvényes szabályozása, az ügyvédi kar hatáskörének körülírása; mind ez országbizottsági munkálatok által annál könyebben eszközlendő, mivel nyugoti szomszédaink mind ezeken rég keresztül estek, s török egyet mást biztosan elfogadhatunk., ollyakat, mellyeknek jósága fölött az életpraxis is kedvezőleg nyilatkozott. így van a behozandó telekkönyvekkel is a dolog, azok nyugoti szomszédainknál már a múlt században rendezve voltak, királyi városaink rég használják azokat, a birtokosnak, vásárlónak jogait hűen megőrzik, múlhatatlan alapok az örökváltság eszközlésére, a helyes és czélirányos közszükségekre, adóztatás rendszerének fölállítására.'“') Végre a zsidó-ügy szabályozását is az előkészületek sorába iktatom, s nem ok nélkül, mert a királyi városok ellenszenve, s azon tény, hogy ahol magukat megfészkelték , a lakosság zsírját ezer uton s módon kiszívják; szerfölötti megszaporodásuk Lengyel-s Magyarhonban, mellyek stalistice kimutathatók; a méltó félelem, hogy az örökváltságnál veszélyteljesen fognak szerepelni, a czélzott jó eredményeket magukra szivárogtatják, hatalmas indító okok a zsidóság fékezésére. Ez ügyet, mint nagy fontosságút, nemsokára külön is tárgyalandom, addig is röviden megérintem, hol bal fölfogás vagy a helyzetek s történetek nem tudása az, ha állíttalik, mikép a zsidók, mint üldözött nép, eddig kénytelenek voltak összetartani és csalni, majd ha emancipáltatnak, maguktól visszatérendnek a jó útra. Voltak a zsidóknak a középkorban is hatalmas pártfogóik, de azért soha nem iparkodtak a nemzettel egyesülni, mellynek kebelében éltek, mellynek históriája, erdödjeik viszonyai, hagyományai úgy sem érdeklik őket, uzsoráskodásaikról , keresztény rabokkali kereskedésükről, mellyet szerecsenföldre folytattak, huzavonáikról, mellyeket a köznépen elkövettek, sok adatot gyűjthetni minden európai ország történeteiben, ők többnyire mindig a mammonnak áldoztak, mióta Mózes vallása szelleméből talmudják, rabbijaik, schachtereik, bachereik (kószáló házi tanítók), kántoraik által következtetve, a legnagyobb tudatlanság, legostobább babonák tengermélyébe elsülyedvék; mint egy fecske még tavaszt nem csinál, ugy azon néhány zsidó család, melly állítólag reformczimet tűzött ki zászlójára, s igyekszik a rabbik nyűgei alul menekülni, mit sem jelentő dolog a többséghez képest, melly még mindig a Messiásra várakozva, titkon a keresztény hitet gyűlölve, feszes merevedtséggel ragaszkodik nem Mózes tanításaihoz, mikről fogalma sincs, hanem a rabbik irományai által köztük ápolt s mély gyökeret vert babonákhoz. Az, és csak az ítélhet helyesen a dologban, ki fáradtságot vett magának a zsidó Talmudban s annak magyarázóiban megokulni, a rabbik nevelésmódját,a zsidó elemi iskolákat figyelmes szemekkel kisérte külföldön, ki kinyomozta az okokat, miért a zsidónak sem kedve sem hajlama, még inkább nincs testi ereje a földművelésre? Ki tudja, hogy számtalan kézimesterségek tisztátalanok a zsidó szemei elött, hogy a zsidók — valamig keresztények nem lesznek — erkölcsileg eltemetvék, egyedül világi javak után sóvárganak, s megpolgárositásuk mindaddig időelőtti dolog, mig elemi iskoláik rendezése, tanítóik kiképeztetése s a statusi felügyelet a tanításmódra, egészen, mint már megkezdetett, foganatba nem vétetnek, legfölebb is jelenleg per módum dispensations lehetne az érdemesebbeknek polgári jogokat osztogatni. Hogy külföldön minő lépések tétettek a zsidó ügyek szabályozására, hogy minden concessiók mellett is a dologban nehéz boldogulni, azt annak idejében előadandom; csak azon csalfa nézpontot akarom most megérintni, melly szerint sokan hiszik, hogy hajdan a zsidók vallásuk miatt üldöztettek; ez nem áll; a népek s uralkodók mindenütt azért támadtak ellenük, mert uzsoráskodásaik, titkos csalásaik, nyomták a földnépet,az elkeseredés aztán vallásgyűlöletet is gerjesztett; de ez kölcsönös volt mind a két részről; a hep hep! történetek Németföldön néhány évekkel ezelőtt szinte a fölebbi okokból történtek. Bél Mátyás több adatot összeszedett a magy.honi zsidókról, kikre országos törvényeink épen azért szórtak átkot, „velut jurium incapaces, insideies et nulla conscientia praediti, mint az 1655: 29 tartalmazza, miről de Serre gróf status-főügynök Metz városban nem olly rég is bizonyságot tett, hogy a felek minden áron készebbek kibékülni,ha a zsidó hitletételtől függ a végítélet-mondás. Valamint egykor a saracenusoknak,úgy később a törököknek kémszolgálatokat tettek a keresztény magyarok ellen, ők Magyarországban magyar zsidók, Németországban német zsidók, Francziaországban franczia zsidók, de nem magyarok, nem németek, nem francziák, a nemzettel összeolvadásra ezer év óta gondolatukban sem volt sehol még csak lépéseket is tenni, de legjobb akaratuk mellett sem tehetik azt, míg a keresztény és zsidó hit közt létező köszirt-falak le nem omlanak; ők vendégek voltak s vendégek maradnak akármelly országban is; a politika fő föladata rájuk nézve épen abban áll, hogy *) Ezek már leírva voltak, mikor Gosztonyi Miklós ő méltósága ősiségről irt könyvét kézbe kaptam; az igen jeles könyv élettapasztalatból merítve vezérfonalul szolgálhat az ősiségi kérdéseknél.