Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-06-01 / 496. szám
496. szám. 1847-Előfizetési díj félévre postán és helyien borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. IS egy emnegyedik év. Alapitá ZULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiaijja Özvegye Kedd jun. 1-Előfizethetniinden cs. kir. postahivatalnál s hebben a szerkesztőségnél-Zöldkert utcz. 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott meket kérünk. Levelek a szerkesziségnek czimzendők- Hérmentetlen eveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegei ezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. tartalom. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. — Nyílt levél a Nemzeti Újság szerkesztőjéhez. — Felszólítás a Nemzeti Újság érdemes levelezőihez. — Örökváltság IV. — Törvényhatósági tudósítások. Barsból (közgyűlés és még valami.) Ungból (közgyűlés vége).Zágrábból (közgyűlés). — Nemzeti színház. — Vegyes újdonságok. — Könyvismertetés. (Publius Ovidius Naso keservei. Fordította Egyed Antal). Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. kir. ap. felsége Kilián János komlói, Gonos József várkonyi plebánusokat, Németh Mihály professort, és Ferenczy Imre érseki kancellárt az egri érseki megye tiszteletbeli kanonokivá, továbbá Ridl János karancskeszi és Szuhányi János doboczi plébánosokat a rozsnyói káptalan tiszteletbeli kanonokivá kinevezni; végre Beniczky Ágoston kir. ítélőtáblás ülnököt „királyi tanácsos'* czimmel diszesiteni legkegyelmesebben méltoztatott Ö cs. kir. ap. felsége Beinisch Lajost a nagyszebeni kir. tereziai árvaház igazgatóját Erdélyben a károlyvári székes káptalan tiszteletbeli kanonokává ; —Biró Miklóst pedig az erdélyi kir. kormányszéknél tiszteletbeli fogalmazóvá kinevezni legkegyemesebben méltoztatott. Frankenburg Adolf, magyar kir. kincstári járulnok a magyar kir. udv. kancelláriához magyar tolmácscsálón érdemesítve. Pitzinger János a budai kerületi főpostahivatalnál kezelő tiszt. ellenőrködő tisztté, Sejte Sándor, Geörgh Móricz és Mottoni Zsigmond járulnékok pedig ugyanott kezelő lisztekké lőnek előléptetve. A nmlgy m. kir. udv. kincstár az ófalusi k. sómázsamesteri állomásra Horánszky József kézsmárki mázsáiét, és ennek helyére Zemányi János kézsmárki sópajtnőrt alkalmazá. Maglód május 31 k én 1847. T. szerkesztő ur! A Nemzeti Újság 489—493. számait,a „Nyilt levelekben“ foglalt Józsa Péter kir. táblai ülnök urnak egy pár szószerkezet elleni polemialis föllépésével s kegyednek reá adott feleletével együtt, lusculanumomban, hova, — mint a 474 ik számú lapunkban érintve is volt, — gond s bajok elöl néhány hélre kivonultam, tegnap este vettem. A polémia tisztes s illedelmes ugyan, azonban mivel még is csak polémia, pedig a leghűbb ügyrokonok közt egy nagyrabecsült ügybarát által indított polémia, annálfogva az, mint a conservativ pártviszonyokra nézve kedvetlen, lelkemnek nem lehete más mint fájdalmas. A dolognak ezen állása sürgetően kívánja az én nyilatkozatomat, melly, reményiem, minden oldalról megnyugtató teend. Mivel azonban e nyilatkozatom a holnapi számban már meg nem jelenhetik, hanem a csütörtökire kell maradnia; annálfogva bizodalommal kérem, ne terheltessék jelen — előleges nyilatkozatul szolgálandó — soraimat a holnapi lapban okvetetlenül adni. Szives tisztelettel maradvány, szerkesztő úrnak lekötelezett szolgája Lipthay Sándor. Maglód május 30-dikán 1847. Sokszentás a Nemzeti Újság érdemes levelezőihez. A lemerült két év szomorú tüneményeit mutató föl s nyugtalanító nyomdokait hagyá maga után az ínségnek. Méltó eset, teljes mértékben fölkelteni figyelmét a résztvevő, a közügyet s szegényebb sorsú embertársait szerető, nekik segitni s sorsukat javulni törekvő polgárnak s a földművelő osztály munkabére s szorgalma nevelését szem elött tartó statusférfiának. Világos, hogy 1845-ban az élet ára mesterségesen csigáztatott föl,szeriát az ínség nagy részben a bűn s mesterséges cselszövény eredménye volt. Ezt ha kiszámítva nem tudták is, de legalább érezték s sejtették a jobbak is, és számításaiknál, a következő évi termés mennyisége s elegendőségénél a lemerült év viszonyait tartva szem előtt, hajlandók voltak oda combinálni; hogy először is már nem czélszerű a termés szűk volta iránti sűrü panaszok által (múlt ez 1841.-ban történt) a buzatőzsérek zsaroló irányait elősegíteni; másodszor pedig, hogy az 1845/16- ban megtakarított gabona az 1846. évinek netaláni fogyatkozását pótolni fogja. Innen jött, hogy a múlt évi aratás idejekor úgy a közigazgatási úton, mint a sajtó, sőt már csak a társadalmi téren is minden figyelmeztetés a közeledő szükség iránt egészen elmaradt. Mi ugyan tökéletesen átlátjuk, melly nehéz legyen a kormányszékeknek rendes és kimerítő statistikai bureánk mellett is a termés mennyiségét, és tehát annak elegendőségét vagy szűk voltát s átalján fogva a beállandó szükség fokát szigorúan előszámítani. Világos például szolgálhat erre a franczia kormánynak múlt évi, meglepő adatokra és számokra fektetett kiszámítása, melly mind a mellett is csaknem olly annyira csal, mintha épen semmi számítás nem történt volna. Azonban épen ezért e politikai lap szerkesztősége szem előtt tartván azt, hogy a termés valószínű szűk volta vagy praesumtivus elegendőségének kisülésére mi hasznos legyen minél több s különbözőbb utakon adatokat gyűjteni a végre, hogy a földművelő osztályzat a termésnek való,v.csak megközelítő reményeire vagy aggályt gerjesztő mivoltára nézve az ország minden tájairól tudomást szerezhetvén , egy részről idején korán a szabandó árakra nézve magát tájékozhassa; más részről pedig mind maga a termesztő, mind pedig a fogyasztó szükséges évi gabonájánál a takarékosság vagy bőkezűség szabályait minél korábbb alkalmazhatván, a nép a gabnanyerészek áldozatait ne essék. Ennél fogva a szerkesztőség hazafi buzgalommal fölszólítja ezennel a megyékben lakozó tisztelt levelezőit, hogy miután a múlt évekreli gabnoprovisio jobbadán kifogyott, sokkal tökéletesebben mint 1816-ban , s a szükségnek fedezése, tehát valamint a keletkezendő árak is szigorúan csak a jövő termés mennyisége s minémüségétől függök — szíveskedjenek szokott ügyszerető dicséretes készséggel először is mindjárt most, azután pedig a megkezdendő aratás és nyomtatás elején minden megyéből a termés mennyisége s minémüsége felöl hova komolyabb lélekismerettel s hova gondosabb ügyszeretettel szerkezendő tudósításaikat hivatalunkhoz beküldeni. Örökváltság. IV. (K. F.) Megmondottuk az előbbi czikkben, mi előzményeknek kellene az örökváltságra utat törni, (ösiség megszüntetése, állandó törvényszékek, törvénykezésmód, felelőség, hitelintézetek, telekkönyvek s zsidó ügyek szabályozása);érintettük azt is,ami különben is magától értetik, hogy mindezeknek sikeresítésére még hosszú idő kívántatik; most áttérünk azon országos előmunkálatokra, mellyeknek folytában a törvényhozó testület az örökváltság fölött némi biztossággal és kedvnyugtatólag határozhat. A II-dik czikkben kifejtve és indokolva vagynak az elvek, mellyek a földesurak teljes kármentesítését kívánják, ha örökvártságról van a szó. Teljes kármentesítést ugyan a szó szoros értelmében semmiféle státus nem adhat, mert azt már az örökváltság természete lehetetlenné teszi, az évi jövedelmek pénzalapra húzása csak szükségpótló eszköz, de mégis a legjobb, s legbiztosabb mód az örökváltság megindítására. Nézetem szerint a pénz és földbirtok közt mindig igen nagy a különbség, s ha nem csalatkozom, a báró Dercsényi-féle indítvány épen azért fog hajótörést szenvedni, mert a hitbizományosokat akaratuk s megkérdeztük nélkül is pénzzel kívánja kielégittetni, kifeledvén a számításból, hogy országos kezesség s különös zálogalapok (speciális hypothecák) lekötése nélkül a hitbizományosok beleegyezését a tervbe, hogy jószágaik dobra ültessenek, nem is reménybetni. Ila csakugyan akar e tervből valami lenni, mégpedig békés utón, erőszak nélkül, úgy első lépés arra, hogy legelébb is szép utón kell megkísérteni az egyezkedést a hitbizományosokkal, hogy fogadnák el előre is az elvet, melly szerint a status gondoskodni fog róluk, hogy birtokaik eladása esetében nem fognak megkárosíttatni, tehát a kölcsönös egyezkedésben azon záradék is fölvétetnék , hogy míg a hitbizomány lenáll, a pénzben meghatározandó évi jövedelem épen ki fog szolgáltatni, és akármi oknál fogva az elmaradna, vagy a tőke is egészben, vagy részben kárba menne , a status köteles leend más hason értékű tőke összeszerzéséről gondoskodni, vagy pedig ugyanannyit érő fekvő vagyont a hitbizományosoknak átadni, és ez volna az átalános biztosítás; de mivel károsodás esetére még az sem elegendő, mert ítéletet ország ellen végrehajtani bajos, legtermészetesebb az olly biztosítás, melly különös zálogalap lekötésével jár, mint az a státusadóságok csinálásánál is szokásos, hogy bizonyos státusjövedelmek köttetnek le; itt is hát illy bizonyos értékű jövedelmeket vagy pedig kamarai jószágokat kellene nagyobb bátorság végett lekötni, mert csak illy záradék és lekötés által tétetnek a hitbizományosok teljes bátorságba, ami fő dolog, ha az ahhozi önkénytes hozzájárulásukat kívánjuk megnyerni. Az aztán más kérdés ismét, váljon az ország illy terhes kötelezvényt magára vállaland-e vagy nem? — ha igen — úgy önkényt megy a dolog; — ha nem , úgy marad minden a réginél , annál is inkább, mert az árverés ellen még sok fontos ok szól, mellyeket itt hely szűke miatt mellőzni kénytelen vagyok. Szükségesnek tartom e kis kitérést már azon okból is, hogy az ősiség természete is némi tekintetben más egyéb nemes úri javakban is hitbizomány; hogy az örökváltság pénzalapra húzásánál tekintetbe kell venni, miszerint a földbirtok több bátorságot nyújt mint a pénz, mert azt az ellenség hátán el nem viszi, s ha változnék is az uralkodás, a magánbirtok mindig tiszteletben tartatik;a természetes csapások ellen is némileg biztosítva van a földesúr az által, hogy egyike kipótolja a másiknak hiányait, takarékosság s jobb gazdálkodás által helyrehozhatók a mostoha idők által okozott károk, ellenben a pénztőkék a kamatláb ingadozása, rész kezelet, háborúk, börzei nyerészkedés, pénzhamisítások, rész pénzrendszer mellett, melly a legjobb bankokat is már sokszor tönkre tette, vagy legalább megrázkódtatta , veszedelmeknek könnyebben vagynak kitéve , kivált ha státuscsapások, gyakori devalvatiók vagy ellenséges elfoglalások is történnének. Méltó joggal követelhetik hát a földesurak, hogy az országos előmunkálatokban mindezekre tekintet legyen ott, hol a jövedelmek pénzbeni meghatározása, a váltság maximumának s minimumának eldöntése fog szóba jöni; de ez még csak egyik oldala a dolognak , mégis elég bajjal járó, mert a felek közt kiegyenlíteni a viszályos kérdéseket a váltságbér mennyisége fölött — magában már nem könnyű dolog, mihelyt az kölcsönös egyezkedés útján el nem érhető. Az országos előmunkálatoknak oda irányozóaknak kell lenni, hogy hiteles összeírások történjenek a megváltandó úrbéres földek fölött, vagy a már létezők hiányai kipótoltassanak. Egy illy összeírásnak mindazon tulajdonokkal kell birni, mellyeket a rendes telekkönyvek igénylenek, ezt azért, hogy abból mint tiszta tükörből kitessék az úrbéri állományok mennyisége, fekvése, minősége, nem azért,hogy a váltságbér meghatározásában az legyen egyedüli alap, ami igen nagy egyoldalúság volna, hanem azért, hogy idővel is, ha már az örökváltság megtörtént — a hiteles összeírás egyedüli biztos kútfő mindennemű változások esetében, mellyek osztály, csere, vásár, kölcsönvétel, adózás által az életben létre jönek, igen természetes lészen az is, hogy a törvényhatóságoknál rendezetve is kell ugyanakkor lenni a telekkönyvi hivatalnak, melly minden legkisebb változásokat beírjon s följegyezzen, vagy mint a műszó mondja — a telekkönyveket a tour tartsa. Hogy az úri birtokok fölött is hasonló külön összeírásokat kell készíttetni — miután az ősiség megszűnt.—