Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-07-01 / 513. szám
513 szám. 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik év. ÉTI UJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegyei Csütörtök jul. 1. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utca 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Nemesítés. Névváltoztatás. Halálozás. — Miről van a kérdés ? Mi az első, az alapteendő ? 1. — Törvényhatósági tudósítások. Esztergomból (közgyűlés). — Magyar academia. — Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. N. Britannia. Franczia-, Olasz-, Törökország. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Miltenberger Mih. és Schneiler Antal tolnaraegyei táblabirákat magyar nemességre emelni;s legkegyelmesebben méltoztatott. Ő cs. kir. ap. felsége Szlaninka András jász-ladányi segédpap vezetéknevének „Szaonay“-ra átváltoztathatását kegyelmesen megengedni méltóztatott Ő cs. kir. ap. felsége Rózsahegyi István, magyar k udv. kincstári járulnoknak a bajor-frauendorfi kertművelő társulattól neki megküldött tagsági oklevél elfogadhatását kegyelmesen megengedni méltóztatott Nádasi Tersztyánszky Imre, választott pharosi püspök, tereskei sz. Benedek apátja, a pécsi székeskáptalan nagyprépostja és kanonoka, a főmaga hétszemélyes tábla bírája, és a magyar tudományos egyetem bölcsészeti karának igazgatója, a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után folyó évi június 28-án déli 1 órakor, munkás életének 61-dik évében tüdő-szélhüdésben Pesten meghalálozott A boldogult derék egyház férfiúnak ismertetett, mint szónok ifjabb korában a pesti megyegyüléseken, valamint később az országgyűlésen is, kitűnően jeles készültséget fejtett ki; mint hivatalnok, ernyedetlen buzgalommal ölelte pályáját; és mint biró, törvénytani mély belátása, szeplőtelen becsületessége s megvesztegethetlen jelleme által köztiszteletet vívott ki magának. Elhunytát kesergik számos tekintélyes rokont, s minden honpolgár, kinek őszinte bírói szilárdságával közelebbről volt alkalma megismerkedni. Béke lebegjen hamvai fölött. Pest, junius 29. Miről van a kérdés? Mi az első,az alapteendő? I. Olly roppant erők mellett, mellyek e szép hazában szunyadnak; olly özönében a természet áldásainak ; olly bőségében a föl nem használt termő eröknek; Magyarország anyagilag tekintve mégis egyike a leggyengébb állodalmaknak Európa minden polgári modon országai közt, nemzeti és alkotmányos consistentiájára nézve pedig a világ minden müveit népe által úgyszólván ignoráltatik. Földünk áldott termékenysége; nemes és egyéb érczeink kiaknázhatlan bősége; folyóink; más kimerithetlen kincsforrásaink; és sok illy kedvezményei mellett a szerencsének s geographiai helyzetnek — ugyan nem fölölte szomoru-e, miként a magyar nemzet egyéb balsorsu állapotai mellett még nagyon szegény nemzet is egyszersmind? ugyan nem megfoghatatlan-e, hogy a hányszor valamint elszánt erösz akaratú honfiak a nemzeti szegénység kábító varázsa , t. i. a henyeség mámorából üdülni akarván, az iparnak — másként az egész élő műveit világban dúsan jövedelmező — különbféle nemeit megragadják, vállalataikban többnyire bukniok kell?... bukniok: mintha Istennek átka alatt örökké holtan kellene feküdniük Magyarország virányos térein a szorgalom minden áldásinak!!!... Szorongató, lesújtó állapot!!........ Kibonyolíthatlan, balsorskint fejünkre nehezedni látszó talány!___ mellynek azonban megfejtésére a kulcsot részint épen ott látjuk rejteni, hogy az ipari tevékenység mezejéni pályafutás hajlama nem átalánosul, hanem csak az egyeseket, az erőseket szállja meg, kiknek a sok munkátlan here közt végre is el kell vérzeni; részint pedig ott, hogy alkotmányos alapelvünk s ezzel egybekapcsolt, ettől föltételezett politikai jövőnk fölötti tájékozásunk s eligazodásunk hiányában, az ipar és szorgalom helyett — az alkotmányos súlyok s formák tanát képező — magasabb politikának művelése szállván meg átalánosult kiterjedésben s tömegben lelkünket, ez által nem egyedül a tejtelmi, hanem a real tudományok művelésétöli aversio végeit a szellemesült s a magasb anyagi erők is parlagul hevernek, és a literatoris jog- pályánn félműveltségű ivadék vásott impracticus lelkülete messze taszítván magától azon elvet, miszerint: „hol az alkotmányos nemzet vagyonos, ott politikai jövője is biztos lábon áll,*4 — bizonyos kietlen, kényelmetlen állásnak érzetében, tudva nem tudva, sejtve nem sejtve, szive s lelke legmélyebb mélyében a közjogi s kormányi biztosítékok felé sóvárog, s minden anyagi javítások kérdéseit az alkotmányos jogoknak ezen kérdések által melly mértékbeni ki —, vagy ki nem terjesztése szempontjából mérlegelvén, nem kétkedik: az illy javításokat az alkotmányos alapelvnek csak paraszt adagú morzsányi kiterjeszthetése árán is megfoghatatlan könnyelműséggel visszalökni. A múlt országgyűlés november 10-diki üléséből kelt ama híresen könnyelmű, bizodalmatlanságot szavazó határozatában az oppositio kereken kimondá, „hogy a haza jelen állapota akár összesen, akár részleteiben, sem közjogi, sem közérdeki tekintetből többé nem kívánatos, azért egyedül a parliament felelős kormányban látja a törvények szentségének biztosítását, és az ország kifejlődésének föltételét.“ A centralisatio leple alatt szinte ezt mondd ki a Pesti Hírlap csakhamar__ Akkor az idézett országgyűlési nyilatkozat egy fölhevült, a diaeta végóráiban rögtönzött kitörésnek, a Pesti Hírlap követelése pedig, annak akkori vezetője K. E. J. ábrándjának s magán poesiójának tekintetvén, az összes magyar oppositio ezen kimondott elvet nem egyedül hogy sehol nyíltan magáénak nem vallotta , hanem elsőbbrendű képviselői által azt, mint a megyei szerkezettel meg nem férőt, egyenesen defavouirozta ugyan; mi azonban már akkor mondánk, s azóta számtalanszor ismétlénk, hogy az összes oppositionak véghitágazata, végimádsága nem egyéb, mint ez........ És ime egy idő óta az ellenzéki eszmék s czélzások földerítésére, és a fönforgó politikai kérdések fölötti tájékozásra s eligazodásra hatalmas lépés történt, mert az ellenzék egyenesen és széltében hirdeti, hogy a hazának aggasztó helyzeténél fogva az alkotmányos állások biztosítékait növelni s erősbítni igyekezvén,az alkotmányos élet természetében fekvő kormányfelelőséget, mint a Magyarországban is olly igen szükséges parliamenti kormány alapját, melly a magyar kormányt az idegenszerű elemek befolyásától megóvja — mielőtt életbeléptetni lesz legfőbb törekvése. Ez egy okadatolt köznyilatkozat az oppositio részéről; szüksége, ténysúlya,czélja s irányának igazolására... Komoly mérsékletet lehet mindenütt észrevenni. Első ötletre úgy látszik, hogy az ellenzéknél a kedélyizgalmak nyugosznak, s úgy látszik, mintha el volna általuk ismerve az ész superioritása s a védvek hatalma az indulatok vad követelései ellen; azonban komolyabb fontolás után mégis csakhamar kitetszik, miszerint a kehidai férfiú elvei adnak irányt véleményüknek... Túlsúllyal bir t. i. náluk a gravaminalis politika, D.F. e kedvencz, nem mondjuk egyetlen statustalentuma. Túlsúllyal bír náluk a panasz, melly annyival inkább sújtja a kormányt a nemzet színe előtt, minthogy ama lehetőségtől, miként „a hatalom egykor még a nemzet alkotmányos jogai s független állása elleni törekvésekre is vetemedhetnek,“ nem félnek, ezen történhetőség fölött nem sopánkodnak, nem jajongnak, hanem a kormány illynemű törekvését egyenesen s kereken mint valamelly világos, senki által kétségbe nem vett s befejezett tényt állítják elő. És ez ismét a vezetők módszere: keserű andalgásra, közelálló catastrophtóli félelemre költeni a polgárok lelkét, s ezt mind, mint ész által parancsolt gerjedelmet oltani a nemzet keblébe.... Minde mellett mégis őszinte egyenességgel kell elismernünk, hogy az oppositio egész terve s iránya a mérséklett alkotmányos vitatkozás terére van jelenleg általuk áttéve. A nemes hangú vitatkozás náluk nem egyedül hogy kizárva nincs,hanem egyenesen általuk fölhivatik... Mi büszke hivatásunknak tekintjük észszel és? ellen, okkal ok ellen vívni meg itt... Megvíni, föndobogó emelkedett hazafi kebellel s azon lélek—undorító számítással, miszerint egyetlen egy ellenzéki tag sem létezvén a hazában nálunknál függetlenebb, sokunk lehet reménylem, hogy honfitársaink jelen közvetítő szellemű részrehajlatlan nyilatkozatunkat félreismerhetlen hivatásunknak , s tiszta forrásból s hazafias öntudatból eredetinek tekintvén, figyelemre fogják méltatni. A siker e vonalon sikerünk legjutalmazóbbika, életünk legboldogitóbbika lenne. De ha bármelly részről félreértetnénk s félreismertetnénk is, hagyjuk Istent őrködni a népek s nemzetek végsorsa fölött olly megnyugtató önérzettel, hogy többet ugyan nem, de hazafi kötelességünket híven teljesítőnk. Látja az ég , de látja az egész élő világ, hogy nem vagyunk ama szerencsések közöl, kik a kormány sympathiájának bármi igen csekély külseleivel is dicsekedhetnénk. Politikai pályánknak eddigelé még csak két csalhatlan eredményét érezzük. Vagyonunkban t. i. tűrhetően fogytunk, s ez az egy. Mi a másodikat illeti: ez jóval kellemesb , mert azt mondja lelkünk, hogy parányiságunkhoz képesti erőfeszítéseinktől sem vonta meg Isten malasztja a siker áldását. ... Ez a jutalmak legnemesbike.... Szóval, érezzük, miként bármelly illusiónk sem volna a földön csalékonyabb, mintha abban riagatkoznánk, hogy a kormány kedvenczei vagyunk. És ime mégis meggyőződésünk szilárd szikláin nyugvó hitünk az, hogy a kormány azon után, mellyen azt most menni látjuk, nemcsak hogy legkisebb alkotmányellenes tervet nem forral, hanem őszinte, jóakaratú, nemzeti s alkotmányos rokonszenvet táplál lelkében... És ez az első alapdivergentia a mi nézetünk s az ellenzékiek által kifejtett — örök igazság gyanánt kikiáltott — tény között ,hogy t. i. a kormány nemzetiség elleni elemekből lévén szerkesztve, most is mindannyi jeleit adja alkotmányunk s nemzetiségünk elleni törekvéseinek.“ És ebből azután csak önkényt folyik azon második divergentia iránti részünkre kedvező eligazodás is,hogy illyformán nekünk okunk van épen a jelen kormány elveihez kötni a pártolást; azután pedig, hogy épen a jelen viszonyok a legkecsegtetőbbek arra nézve is, miszerint a magyar ügyekben a kormányszerkezetnek eddigi rendszerét illetőleg minden aggodalmat megszüntető módosítás kieszközöltessék. Mi itt az oppositiót koránt sem kívánjuk hitünkre téríteni; midőn azonban épen azt mondjuk, miszerint „legyen mindenkinek a maga hite szerint,“ ez által legalább is csak annyit véltünk megdönthetlenül kivivottnak tekinteni, hogy így lévén a mostani kormány őszintesége s becsületessége felől meggyőződve nem egyedül mi, hanem az egész politikai párt, mellyhez tartozni szerencsénk van... a taglalás alá vett oppositionális állításnak ezzel ellenkezően hangzó hitágazata: nem valamelly kétségtelen, stereotyp hitágazat, hanem igenis kétségbe vett, a magyar haza nagy többsége , a conservativ többség által ellenkezően állónak nyilvánított vélemény... Nem tény, hanem állítás, melly bizonyítást nem nyújt, hanem igényel. Igaz igenis, hogy a mi kormányunk tényleg nem parlamenti, annak tagjait nem valamelly többség akarata jelöli ki, fönállhatása sem függ az illy többség bizodalmától; azt sem lehet tagadni, hogy az a honiaktól különvált elemektől is környeztetik; azonban minde mellett is a kérdés az: váljon aggodalmaink eloszlatására a képviseleti rendszer mostani divatos új szabásával járó, de alkotmányos alapelvünkkel megférhetlen, ennél fogva annak gyökeres változását maga után vonó, s igy teljességgel atóérhetlen parliamentáris felelős kormány követeléséig kell-e fölmennünk? vagy nem létezik-e ennél egyszerűbb, gyakorolhatóbb módszer, mellynek követése fönálló rendszerünk s írott törvényeink