Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-09-26 / 563. szám
napjaiban és küszöbén — teendőink alapját megvejték. Értem legközelebbi évnegyedes közgyűlésünket, melly e folyó hó fokán igen szép számú közönség elött köztiszteletü s birodalmu főispánunk elnöklete alatt, a követutasitási tárgyakkal foglalkozó választmány nagy jelentőségű munkálatival nyittaték meg. Köszönet érte és hála a méltóságos elnöknek, — köszönet igénytelen szavainkkal a nemzet nevében is, — köszönet neki harmadszor is, a megelőző szívességért, mi által valóban lelkünk legédesb kivánatinak áldozott, a midőn köztanácskozásunk tárgyául legelőször is e választmányi munkálatot vevé föl, minél érdekes előttünk — most — a nehéz napok közeledtével — a haza ügyében mi sem lehetne.... De mellőzzük a hoszszas előzményt, mire közleendőink sokasága miatt jelenleg úgy sincsen szükségünk,és lássuk ezennel a tanácskozás eredményeit. — Első nap, — mint említők is — a követutasítási tárgyakkal foglalkozó választmány munkálata kerülvén mindenekelőtt tanácskozás alá , fölolvastatik az 1) pont, mellyben a követigazolás és megbízó levélnek bemutatására nézve a választmány oda nyilatkozott, hogy a múlt országgyűlési megállapodás szerint, követeink a kerületi választmánynál a névjegyzék könnyebbszerű elkészítése végett, bemutathassák ugyan megbízó leveleiket, úgy mindazáltal, hogy a követigazolás ottan történhető érdemleges megvizsgáltatásába legtávolabbról se ereszkednének. Alig hogy e pont fölolvasása elhangzik, az ellenzéknek egyik szóvivője K. L. ügyvéd fölállt, s a megyei választásoknál történt kihágások és visszaélések tekintetéből indulván ki, indítványba hozá, hogy miután e bajokat hazánkban mi sem gátolhatja meg, tehát a követválasztás és igazolásnak ügyét bocsátnák a kerületi választmány ítélete alá , melly választmány szabadon minden pártbilincsektöl — elfogultság nélkül ítélheti meg, hogy váljon a követ törvényes utón választatván, — valóban a többség érdekeinek képviselője-e, vagy nem? — Erre a baloldalnak egyik vezérszónoka főtiszt. Susics György úr, győri kanonok röviden ekép válaszolt: A követigazolási ügy legszorosb kapcsolatban áll országgyűlésünk rendezésével, miért is azt per excerpta tárgyalni nem lehet. De nem lehet még azért sem, minthogy abban alkotmányos érdekeink képviseletéről lévén szó, annak megvizsgálását s ellenőrködését idegen kezekre bízni annyit tenne, mint nagyobb biztosítékot látni más ollyanokban, kik érdekeinket, lehet, hogy nem ismernék, — vagy nem is tisztelnék, — kik a pártvillongások jelen korszakában, lehet hogy valahányszor követutasitásaink övéikkel összeütköznének, azon párt ellen fordulhatnának, mellynek ők ellenei; — de végre annyit tenne ez , mint egy választmány bitorhatalommá fajulható önkényét, a megyei törvényhatóság autonómiájának is fölébe állítani. Pedig ez, valameddig megyéink is nem rendeztetnek — nem szabad, nem lehet. Miért is ő az eddigi szokáshoz ragaszkodva, pártolja a választmányi javaslatot (több felöl: éljen, maradjon!). Elnöklő főispán úr ő méltósága látván a többség akaratát, az itt mondottakhoz csak annyit emlite még, hogy miután az indítványozó nézete szerint, a választmány ennyire terjesztett hatása, még a képviselők táblájának elnöki jogaival is fölcseréltetnék, s ez nem csak hogy az 1662: 53 dik. czikk értelmébe vágna, hanem mind a táblák, mind a megyék érdemleges coordinatioját is megelőzné, ennélfogva , a nagyobb rész véleményét osztva , kimondja a többséget, melly a választmányi munkálat első pontját helybenhagyd , s a múlt hongyülés kerületi ülésének 1843ik évi máj. 17én hozott határozatát pártolja. Ezek után 2) a királyi előadások ügye kerülvén tárgyalás alá, ez iránt a választmány véleménye oda járult hogy előrebocsátván azt, miszerint jelen hongyülésünk megnyitása, mint hiszi — más kedvesbbel nem is történhetnék, mint országunk nádorának István főherczeg s királyi helytartó ö fönsége általi megválasztásával — azonban ezen fölül, bárha meg van is győződve, hogy a kir. előadásokban csak vágyaink és reményeinknek megfelelő tárgyak foglaltatnak, óhajtja mindazáltal, hogy az 1791: 13dik t. czikk értelme szerint, követeink az ország sérelmei s kívánatainak vigasztaló orvoslását sürgessék. Ezen pontnál az ellenzék részéről csupán azon kérdés merült föl, hogy: miért nincs megemlítve e javalatban István főherczeg nádorrá leendő kijelölése? Erre Főjegyzőnk K. M. azt feleli, hogy nézete szerint itt akár a kijelölés, akár a közfölkiáltás utjáni megválasztás részleteit mellőzni sokkal célszerűbb lenne, mint a megválasztás jogát illy szigorúan szabályozni, ennélfogva óhajtaná, hogy követeink utasítása ez ügyben olly átalánosságban történnék, miszerint sem a nemzetnek eddig is gyakorlott közfölkiáltás, sem pedig ő felségének törvényeken alapult kijelölési joga, ne korlátoztassák. Ezen javalat értelmében nyilatkozván többek közt közszeretetű első alispánunk is, mire csak hamar végzéssé jön, hogy követutasításunk e részben illy kép módosittassék: „boldog emlékezetű nádorunknak erényekben, s szívben egyformán nagyszellemü örököse pedig, kit a nemzet megosztatlan érzelme s hő szerelme karolt föl mindenütt, — országunk nádorává választassák.“ — Szóba jövén aztán a választmányi javalat nyomán 3) a lehúzási díj, mire nézve már a múlt országgyűlésen megkéretett őfelsége, hogy ezt, az örökös tartományokból Magyarországba — s viszont — küldendő pénzekre nézve , a mennyiben hazánk városaiban még most is divatozik — megszüntetni kegyelmesen méltóztatnék. A választmány ez ügybeni javalata, hogy az óhajtóit igazságos viszonyosság mielőbbi kieszközlése miatt ő felsége újólag keressék meg, — helybenhagyatott, — s fölvétetett .) Az országgyűlési rendtartás ügye, mire a hallgatóság és a múlt hongyűlési ifjúság kicsapongásai szolgáltattak alkalmat. Erre nézve a választmány, a múlt országgyűlési anyautasítás nyomán azon javalatot téve, hogy addig is, míg az országgyűlésnek érdemleges és minden tekintetbeni rendezése megtörténnék, követeink az 1723. 7dik törvényczikk értelmében, külön rendőri intézkedéseket sürgessenek. Köztanácskozási rendszerünk abnormis állapota, és azon álhatalmat gyakorló tribunal , melly megyékben is, de annál inkább országgyűléseinken a közvélemény nevében , mármár terhetlenül kezde bizorkodni, — elmúlhatlanul szükségessé tevék, hogy egy, ennek fékezésére hozandó országos intézkedés, mellynek eszméje, még a múlt hongyűlésen pendült meg — követeinknek is utasításul adassék. S azt vélek, hogy ez intézkedés, melly a köztanácskozások rendes eredményeinek biztosítása, s országgyűlésünk méltóságára nézve csak jótékony következményű lehet: —• ellenszóra nem is találhat. Azonban csalatkozánk. Mert az oppositio részéről ez ellen is mindjárt sűrű fölszólamlások történtek, s ezen intézkedés és utasítás szükségtelenségét következő okokkal mutogatók : K. L. Hazánkban sem nyilvánosság, sem szabad sajtó, következőleg semmi olly ellensúlyozó erő nincs, melly a pártos önérdek,és hazaáruló politikai ármányok és béres szellemű köztanácskozások irányában ellenőrködhetnek. Egyedül a hallgatóság az eddig, melly tetszése vagy nem tetszésének szabad nyilatkozata által ezt némileg mégis pótolja. Miért is én azon rendőri intézkedést, melly a szabadság és nyilvánosság megszorítása, vagy elnyomására vagyon czélozva, nem pártolhatom , s azt tartom, hogy a kik azt sürgetik, bizonyára rettegik a világosságot, mint a bagoly, melly csak a komor sötétséget keresi. Erre válaszol megyei Mügyész. M. K. Én is azt tartaid, hogy a világosságot nem kerülnünk és elnyomnunk, hanem inkább keresni és terjesztenünk kell; mert a világosság, miként tenyésztő napsugár a természetben, — áldva hat a népek jogéletére is. Azonban midőn a szabadságot rend által akarjuk biztosítani, a világosságnak még szabadabb mezőt nyitunk, s olly téren pontosítjuk azt össze, hol hatása kétszeres áldásu. Elűzi ugyanis fényével a sötétséget, s érjeszti hevével azon alkotmányos néphez illő nyilvánosságot, mellynek zsenge plántáját csak olly intézkedés által olthatjuk be nemzetéletünk fájába , millyet követőink utasításául a választmány javasol. S aztán a mi a szabadságot illeti, igazak a részben Syesnek ama szavai, mellyeket a franczia conventben mondott egykor, hogy: „ha szabadok akartok lenni, — akarjátok először az igazságot , és rendel !“ Én megvagyok lelkem mélyéből győződve, hogy köztanácskozásaink teremében, valamed- ' dig féktelen véleménytürelmetlenséget tapasztalunk a hallgatói méltányosság, — bitor önkényt és rakonczátlanságot a szabadság, a túlcsapongó szenvedélyességét s kíméletlen kifakadásokat a komoly viselet helyett, mindaddig nem csak nem biztos a köztanácskozások eredménye, hanem többnyire ferde irányú is. Ilyenkor a szabad meggyőződés nem nyilatkozhatik, mivel ha csak a hallgatóság hiúsága és szenvedélyinek nem hízeleg, még szóhoz sem juthat ; — illyenkor a karzati közönség,mellynek csak hallgatni és tanulni volna kötelessége, valahányszor nem a pártönzés, hanem a mélyebb belátás,tudomány, a bűnt és gyengeséget egyformán ostorozó lelki önállóságot hallja nyilatkozni: zúg, lármáz, dörömböz, s rakonczátlankodik. S ez annyit tesz, hogy a tudatlanság, nyers indulat, és lelki kiskorúság gyakoro ellenőrséget a honatyák eljárása és bölcsesége fölött. Igazolják ezt a múlt országgyűlési események is, amidőn több népszerűséggel nem biró követek, mint U. B. és G. A. azért, mivel nem bizonyos párt tagai voltak, üldöztettek, és kigúnyoltattak. S ennek így lenni, nem szabad, és nem lehet. A múlt eléggé bebizonyítá annak szükségét, hogy e bajon mielőbb segitni kell. ha jeen azt mindennap igazolja, s egy jobb jövő méltán igényelheti. Pedig e bajon mindaddig, míg országgyűlésünk rendezve nem lesz, máskép segitni nem lehet, mint ollyszerű rendőri intézkedések által, mint millyeket a választmány javasol, — azért is én pártolom ezen javaslatot. (Több oldalról élénk, helyes! helyes! éljen!). (Folyt). Sopronyból. (Közgyűlés vége). August. 23-án az adó kérdése került szőnyegre.... Ugyanis: fölolvastatott a választmány teherviselést tárgyazó javaslata, mellyben a birtok szerinti közös teherviselés elvénél fogva a hadi adónak a nemesség általi viselését véleményezi, olly módon, ha a nemesség a fölkeléstől törvény által fölszabadíttatik, és igazságos kulcs s kormányfelelőség nyeretendik. A háziadót csak a jobb kulcs meglétében kívánja a nemesség által elvállalandónak.... Egyébiránt a haza közszükségeire bármelly kulcs melletti nemesi adózást, javai számadás terhe alatt.... Mire P. J. okait fölhordván, miért nem kívánná, hogy a jelen országgyűlésen a hadi s katonai adó kérdésébe gyakorlatilag bele bocsátkozzanak, hanem ajánld, miszerint számadás terhe alatt adóznánk a haza java előmozdítására , mert némi közszükségek halaszthatlan fedezést igényelnek, mire pénz kell.... Gr. Sz. L. b. titk. tanácsos a közteherviselés elvének folytán vitt hoszszas okoskodása után pártold a választmány javaslatát. ... Ezután N. P. kijelenté, hogy hamis a vád, melly szerint a magyar nemesség a haza közszükségeihez nem járult, sőt ő viselte a legsúlyosb terhet, mert a régi nehéz időkben nemcsak életét koczkáztatta a háborúban, hanem maga élelmeté s ruházd magát, s a háború költségeit tökéletesen maga viseli. Mint 1715 ben az állandó katonaság behozatott, ismét csak a nemesség adá meg a fundust, jobbágytelkeit a statusnak ajándékozván— és hányszor fizetett subsidiumokat !.. és mégis azt merik némellyek állítani, hogy a nemes ingyenélő, és a közterhekben nem részesül___ Szóló az urbér létrehozatalakor védelmezte a jobbágyságot, és bizonyos urak öt veszedelmes embernek bélyegzők, pedig ő most is úgy gondolkodik, mint gondolkodott akkorában... ő a jobbágyot védelmezi azért, hogy kötelessége mindenkinek igazságot adni, nem pedig azért, hogy a néppel összeolvadjunk s ennek rokonszenve által reményljünk erősödést__ Ő conserválni akarja a magyar alkotmányt; a nép minden osztálya saját és elkülönzött jogával bírjon s kötelességei is ehhez legyenek szabva, s egyik osztály a másik jogába ne avatkozzék; ez constitutionalis szerkezetünk tulajdona___A nemességnek szabadságát akarják egyszerre tönkre tenni, mindig csak terveznek, de minden rendszer nélkül* Szóló minden állandó adónak egyenesen ellenmond; a hadi adónak nemesség általi viselését, egyébiránt is igazságtalannak tartja, mert a nemesség fölkelni tartozik, mellynek organizálását Sopronymegye többször sürgette.... A háziadót sem kívánja szóló elvállalni; miután pedig történnek kiadások, mik egyedül a nemességre köpetnek, p. o. megyeház építése, nemes rabok tartása sat. ezeket igazságosan nem is űzetheti más, mint a nemes.... Szóló kész subsidiumot jövőre is adni, de csak a jövő országgyűlésig, és óhajtja látni a tervet, hogy mire lesz az az adózás___Ami pedig a vasutakat illeti, ő felsége megkérendő, hogy statusköltségen 610