Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-09-26 / 563. szám

napjaiban és küszöbén — teendőink alapját megve­­j­ték. Értem legközelebbi évnegyedes közgyűlésün­ket, melly e folyó hó fokán igen szép számú kö­zönség elött köztiszteletü s birodalmu főispánunk elnöklete alatt, a követutasitási tárgyakkal foglal­kozó választmány nagy jelentőségű munkálatival nyittaték meg. Köszönet érte és hála a méltóságos elnöknek, — köszönet igénytelen szavainkkal a nem­zet nevében is, — köszönet neki harmadszor is, a megelőző szívességért, mi által valóban lelkünk leg­­édesb kivánatinak áldozott, a midőn köztanácskozá­­sunk tárgyául legelőször is e választmányi munká­latot vevé föl, minél érdekes­ előttünk — most — a nehéz napok közeledtével — a haza ügyében mi sem lehetne.... De mellőzzük a hosz­­szas előzményt, mire közleendőink sokasága miatt jelenleg úgy sincsen szükségünk,é­s lássuk ezen­nel a tanácskozás eredményeit. — Első nap, — mint említők is — a követ­utasítási tárgyakkal foglalkozó választmány munká­lata kerülvén mindenekelőtt tanácskozás alá , fölol­­vastatik az 1) pont, mellyben a követigazolás és meg­bízó levélnek bemutatására nézve a választmány oda nyilatkozott, hogy a múlt országgyűlési megálla­podás szerint, követeink a kerületi választmánynál a névjegyzék könnyebbszerű elkészítése végett, be­mutathassák ugyan megbízó leveleiket, úgy mind­­azáltal, hogy a követigazolás ottan történhető ér­demleges megvizsgáltatásába legtávolabbról se eresz­kednének. Alig hogy e pont fölolvasása elhangzik, az ellenzéknek egyik szóvivője K. L. ügyvéd fölállt, s a megyei választásoknál történt kihágások és vissza­élések tekintetéből indulván ki, indítványba h­ozá, hogy miután e bajokat hazánkban mi sem gátolhatja meg, tehát a követválasztás és igazolásnak ügyét bocsátnák a kerületi választmány ítélete alá , melly választmány szabadon minden pártbilincsektöl — elfo­gultság nélkül ítélheti meg, hogy váljon a követ tör­vényes utón választatván, — valóban a többség érdekeinek képviselője-e, vagy nem? — Erre a baloldalnak egyik vezérszónoka főtiszt. Susics György úr, győri kanonok röviden ekép vá­laszolt: A követigazolási ügy legszorosb kapcsolatban áll országgyűlésünk rendezésével, miért is azt per excerpta tárgyalni nem lehet. De nem lehet még azért sem, minthogy abban alkotmányos érdekeink képviseletéről lévén szó, annak megvizsgálását s ellenőrködését idegen kezekre bízni annyit tenne, mint nagyobb biztosítékot látni más ollyanokban, kik érdekeinket, lehet, hogy nem ismernék, — vagy nem is tisztelnék, — kik a pártvillongások jelen korszakában, lehet hogy valahányszor követ­­utasitásaink övéikkel összeütköznének, azon párt ellen fordulhatnának, mellynek ők ellenei; — de végre annyit tenne ez , mint egy választmány bi­­torhatalommá fajulható önkényét, a megyei törvény­hatóság autonómiájának is fölébe állítani. Pedig ez, va­lameddig megyéink is nem rendeztetnek — nem sza­bad, nem lehet. Miért is ő az eddigi szokáshoz ra­gaszkodva, pártolja a választmányi javaslatot (több felöl: éljen, maradjon!). Elnöklő főispán úr ő méltósága látván a többség akaratát, az itt mondottakhoz csak annyit emlite még, hogy miután az indítványozó nézete szerint, a választmány ennyire terjesztett hatása, még a képviselők táblájának elnöki jogaival is föl­­cseréltetnék, s ez nem csak hogy az 1662: 53 dik­­. czikk értelmébe vágna, hanem mind a táblák, mind a megyék érdemleges coordinatioját is megelőzné, ennélfogva , a nagyobb rész véleményét osztva , ki­mondja a többséget, melly a választmányi munkálat első pontját helybenhagyd , s a múlt hongyülés ke­rületi ülésének 1843ik évi máj. 17én hozott hatá­rozatát pártolja. Ezek után 2) a királyi előadások ügye kerülvén tárgya­lás alá, ez iránt a választmány véleménye oda járult hogy előrebocsátván azt, miszerint jelen hongyü­­lésü­nk megnyitása, mint hiszi — más kedvesbbel nem is történhetnék, mint országunk nádorának István főherczeg s királyi helytartó ö fönsége ál­tali megválasztásával — azonban ezen fölül, bárha meg van is győződve, hogy a kir. előadásokban csak vágyaink és reményeinknek megfelelő tárgyak foglaltatnak, óhajtja mindazáltal, hogy az 1791: 13dik t. czikk értelme szerint, követeink az ország sérelmei s kívánatainak vigasztaló orvoslását sür­gessék. Ezen pontnál az ellenzék részéről csupán azon kérdés merült föl, hogy: miért nincs megem­lítve e javalatban István főherczeg nádorrá leendő kijelölése? Erre Főjegyzőnk K. M. azt feleli, hogy nézete szerint itt akár a kijelölés, akár a közfölkiáltás ut­­jáni megválasztás részleteit mellőzni sokkal c­élsze­­rűbb lenne,­­ mint a megválasztás jogát illy szi­gorúan szabályozni, ennélfogva óhajtaná, hogy kö­veteink utasítása ez ügyben olly átalánosságban tör­ténnék, miszerint sem a nemzetnek eddig is gya­korlott közfölkiáltás,­­ sem pedig ő felsé­gének törvényeken alapult kijelölési joga, ne korlátoztassák. Ezen javalat értelmében nyilatkozván többek közt közszeretetű első alispánunk is, mire csak hamar végzéssé jön, hogy követutasításunk e részben illy kép módosittassék: „boldog emlékezetű nádorunknak erényekben, s szívben egyformán nagyszellemü örököse pedig, kit a nemzet megosz­­tatlan érzelme s hő szerelme karolt föl mindenütt, — országunk nádorává választassák.“ — Szóba jövén aztán a választmányi javalat nyomán 3) a lehúzás­i díj, mire nézve már a múlt országgyűlésen megkéretett ő­felsége, hogy ezt,­­ az örökös tartományokból Magyarországba — s viszont — küldendő pénzekre nézve , a mennyiben hazánk városaiban még most is divatozik — meg­szüntetni kegyelmesen méltóztatnék. A választmány ez ügybeni javalata, hogy az óhajtóit igazságos vi­szonyosság mielőbbi kieszközlése miatt ő felsége újólag keressék meg, — helybenhagyatott, — s fölvétetett .) Az országgyűlési rendtartás ügye, mire a hallgatóság és a múlt hongyű­lési ifjúság kicsapongásai szolgáltattak alkalmat. Erre nézve a választmány, a múlt országgyűlési anyautasítás nyomán azon javalatot téve, hogy addig is, m­íg az országgyűlésnek érdemleges és minden tekin­­tetbeni rendezése megtörténnék, követeink az 1723. 7dik törvényczikk értelmében, külön rendőri intéz­kedéseket sürgessenek. Köztanácskozási rendszerünk abnormis állapota, és azon álhatalmat gyakorló tri­bunal , melly megyékben is, de annál inkább or­szággyűléseinken a közvélemény nevében , mármár te­rhetlenül kezde bizorkodni, — elm­úlhatlanul szük­ségessé tevék, hogy egy, ennek fékezésére hozan­dó országos intézkedés, mellynek eszméje, még a múlt hongyűlésen pendült meg — követeinknek is utasításul adassék. S azt vélek, hogy ez intézke­dés, melly a köztanácskozások rendes eredményei­nek biztosítása, s országgyűlésünk méltóságára néz­ve csak jótékony következményű lehet: —• ellen­szóra nem is találhat. Azonban csalatkozánk. Mert az oppositio részéről ez ellen is mindjárt sűrű föl­­szólamlások történtek, s ezen intézkedés és utasí­tás szükségtelenségét következő okokkal mutoga­tó­k : K. L. Hazánkban sem nyilvánosság, sem sza­bad sajtó, következőleg semmi olly ellensúlyozó e­­rő nincs, melly a pártos önérdek,és hazaáruló politikai ármányok és béres szellemű köztanácskozások irá­nyában ellenőrködhetnek. Egyedül a hallgatóság az eddig, melly tetszése­ vagy nem tetszésének szabad nyilatkozata által ezt némileg mégis pótolja. Miért is én azon rendőri intézkedést, melly a szabadság és nyilvánosság megszorítása, vagy elnyomására va­gyon czélozva, nem pártolhatom , s azt tartom, hogy a kik azt sürgetik, bizonyára rettegik a világossá­got, mint a bagoly, melly csak a komor sötétséget keresi. Erre válaszol megyei Mügyész. M. K. Én is azt tartaid, hogy a világosságot nem kerülnünk és elnyomnunk, hanem inkább ke­resni és terjesztenünk kell; mert a világosság, miként tenyésztő napsugár a természetben, — áld­va hat a népek jogéletére is. Azonban midőn a szabadságot rend által akarjuk biztosítani, a vilá­gosságnak még szabadabb mezőt nyitunk, s olly té­ren pontosítjuk azt össze, hol hatása kétszeres ál­­dásu. Elűzi ugyanis fényével a sötétséget, s érjeszti hevével azon alkotmányos néphez illő nyilvános­ságot, mellynek zsenge plántáját csak olly intézke­dés által olthatjuk be nemzetéletünk fájába , millyet követőink utasításául a választmány javasol. S az­tán a mi a szabadságot illeti, igazak a részben Sy­esnek ama szavai, mellyeket a franczia con­­ventben mondott egykor, hogy: „ha szabadok akar­tok lenni, — akarjátok először az igazságot , és rendel !“ Én megvagyok lelkem mélyéből győződ­ve, hogy köztanácskozásaink teremében, valamed- ' dig féktelen véleménytürelmetlenséget tapasztalunk a hallgatói méltányosság, — bitor önkényt és ra­­konczátlanságot a szabadság, a túlcsapongó szen­vedélyességét s kíméletlen kifakadásokat a komoly viselet helyett, mindaddig nem csak nem biztos a köztanácskozások eredménye, hanem többnyire fer­de irányú is. I­lyenkor a szabad meggyőződés nem nyilatkozhatik, mivel ha csak a hallgatóság hiúsága és szenvedélyinek nem hízeleg, még szóhoz sem jut­hat ; — illyenkor a karzati közönség,mellynek csak hallgatni és tanulni volna kötelessége, valahány­szor nem a pártönzés, hanem a mélyebb belátás,tu­domány, a bűnt és gyengeséget egyformán osto­rozó lelki önállóságot hallja nyilatkozni: zúg, lár­máz, dörömböz, s rakonczátlankodik. S ez annyit tesz, hogy a tudatlanság, nyers indulat, és lelki kis­korúság gyakoro ellenőrséget a honatyák eljárása és bölcsesége fölött. Igazolják ezt a múlt ország­­gyűlési események­­ is, a­midőn több népszerűség­gel nem biró követek, mint U. B. és G. A. azért, mivel nem bizonyos párt tagai voltak, üldöztettek, és kigúnyoltattak. S ennek így lenni, nem szabad, és nem lehet. A múlt eléggé bebizonyítá annak szük­ségét, hogy e bajon mielőbb segitni kell. h­a j­e­­­e­n azt mindennap igazolja, s egy jobb jövő méltán i­­gényelheti. Pedig e bajon mindaddig, míg ország­gyűlésünk rendezve nem lesz, máskép segitni nem lehet, mint ollyszerű rendőri intézkedések által, mint millyeket a választmány javasol, — azért is én pár­tolom ezen javaslatot. (Több oldalról élénk, he­lyes! helyes! éljen!). (Folyt). Sopronyból. (Közgyűlés vége). August. 23-án az adó kérdése került szőnyegre.... Ugyanis: föl­­olvastatott a választmány teherviselést tárgyazó ja­vaslata, mellyben a birtok szerinti közös tehervise­lés elvénél fogva a hadi adónak a nemesség általi viselését véleményezi, olly módon, ha a ne­messég a fölkeléstől törvény által fölszabadíttatik, és igazságos kulcs s kormányfelelőség nyeretendik. A háziadót csak a jobb kulcs meglétében kívánja a nemesség által elvállalandónak.... Egyébiránt a ha­za közszükségeire bármelly kulcs melletti nemesi adózást, javai számadás terhe alatt.... Mire P. J. okait fölhordván, miért nem kívánná, hogy a jelen ország­gyűlésen a hadi s katonai adó kérdésébe gyakorlati­lag bele bocsátkozzanak, hanem ajánld, miszerint számadás terhe alatt adóznánk a haza java előmoz­dítására , mert némi közszü­kségek halaszthatlan fe­dezést igényelnek, mire pénz kell.... Gr. Sz. L. b. titk. tanácsos a közteherviselés elvének folytán vitt hosz­­szas okoskodása után pártold a választmány javas­latát. ... Ezután N. P. kijelenté, hogy hamis a vád, melly szerint a magyar nemesség a haza közszüksé­­geihez nem járult, sőt ő viselte a legsúlyosb terhet, mert a régi nehéz időkben nemcsak életét koczkáztatta a háborúban, hanem maga élelmeté s ruházd magát, s a háború költségeit tökéletesen maga viseli. Mint 1715 ben az állandó katonaság behozatott, ismét csak a nemesség adá meg a fundust, jobbágytelkeit a sta­tusnak ajándékozván— és hányszor fizetett subsi­­diumokat !.. és mégis azt merik némellyek állítani, hogy a nemes ingyenélő, és a közterhekben nem részesül___ Szóló az urbér létrehozatalakor védel­mezte a jobbágyságot, és bizonyos urak öt vesze­delmes embernek bélyegzők, pedig ő most is úgy gondolkodik, mint gondolkodott akkorában... ő a job­bágyot védelmezi azért, hogy kötelessége minden­kinek igazságot adni, nem pedig azért, hogy a nép­pel összeolvadjunk s ennek rokonszenve által re­­ményljünk erősödést__ Ő conserválni akarja a ma­gyar alkotmányt; a nép minden osztálya saját és el­­különzött jogával bírjon s kötelességei is ehhez le­gyenek szabva, s egyik osztály a másik jogába ne avatkozzék; ez constitutionalis szerkezetünk tulaj­dona___A nemességnek szabadságát akarják egy­szerre tönkre tenni, mindig csak terveznek, de min­den rendszer nélkül* Szóló minden állandó adónak egyenesen ellenmond; a hadi adónak nemesség általi viselését, egyébiránt is igazságtalannak tartja, mert a nemesség fölkelni tartozik, mellynek organizálását Sopronymegye többször sürgette.... A háziadót sem kívánja szóló elvállalni; miután pedig történnek ki­adások, mik egyedül a nemességre köpetnek, p. o. megyeház építése, nemes rabok tartása sat. ezeket igazságosan nem is űzetheti más, mint a nemes.... Szóló kész subsidiumot jövőre is adni, de csak a jövő országgyűlésig, és óhajtja látni a tervet, hogy mire lesz az az adózás___A­mi pedig a vasutakat illeti, ő felsége megkérendő, hogy statusköltségen 610

Next