Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-07-01 / 513. szám

hason szükség parancsolta okoknál lógva már ko­rábban e szokást gyakorlatba vették, hogy midőn tiszteletbeli tagok nem jelennek meg, a legidősb tag elnöksége alatt tartják meg osztály­gyűléseiket. 2) Olvastatott ezek után Karvasi Ágostonnak, mint a történeti osztályhoz megválasztott levelező tagnak beköszöntő beszéde a nemzeti képvise­letről, mellyel , maga személyesen meg nem je­lenhetvén, Bertha Sándor lev. tag végig fölolvasott. 3) A júniusban tartott osztály­gyűlések jegy­zőkönyveinek felolvasása s meghitelesitése a jövő közgyűlésre halasztatott, melly július lső napján le­­end tartandó , mivel a beérkezett törvénytudományi pályamunkákról akkor a titoknoki hivatalnak okve­­tetlenül tudósítani kell a közgyűlést, hogy az bírá­kat nevezzen ki , és a szokott tudósítás a pálya­munkák számáról, felírásokról, hírlapi utón közzé­­tétessék. 4) A titoknok fölolvasta ő nagysága­ig Esz­­terházy Pál meghívó levelét az academiához, melly­­ben azt fölszólítja, hogy a természettudományi tár­sulat sopronyi gyűlésére, melly augustus 1lén nyit­­tatik meg, s 18kán bevégzödik, a maga részéről is nehány tagjait elküldeni szíveskedjék, mire hatá­roztatok, hogy a meghívás a tagok közt köröztes­sék a szinte nyomtatásban közlött kérdésekkel e­­gyütt, mellyek a t. tud. társulat­odik nagygyűlésé­ben vitatkozás alá kerülendnek. 5) A titoknok bemutatja Plutarch párhuzamos élet­rajzainak harmadik kötetét magyarul fordítva Székács által, kinek levelét is a tiszteletdíj elhatározása végett fölolvasta. Az 1840 ben kelt határozat nyomán, melly szerint egy iv három arannyal jutalmaztatott , jelen­ben végeztetett, hogy a harmadik kötet is, melly terjedelmesebb s a két első kötethez arányosítva 29 ívre számítható, az 1840—diki mérték szerint légyen megjutalmazandó; mi is az elnöki s igazgatói hivata­loknak fölterjesztetik. 6) Olvastatott Bugát Pál levele, mellyben a természettudományi társulat nevében megkéri az aca­­demiát, hogy az eddig kijött s ezután is folytatandó Értesítő egy egy példányával, nemkülönben a Tu­domány­tár szinte egy példányával ajándékozná meg az egyesületet; melly kérelem elfogadtatván, annak tel­jesítése eszközlése a litoknoki hivatalra bízatott. 8) Bemutattattak a junius hónapban , az acad. könyvtár számára megküldött könyvek, mellyek közt a müncheni acedemia évkönyvei s bulletinjei 1846. s nehány ottani acad. tagok külön nyomatott tudomá­nyos értekezései legkitűnőbbek voltak. Vegyes újdonságok. *** (Coburg-Koháry h­e­r­c­z­e­g,) menyével, Clementine franczia herczegnővel, s ennek gyer­mekeivel, múlt napokban érkezek városunkba­, s a városi hatóság üdvözletét ünnepélyesen fogadá. A fenséges család innét hazánk felsőbb vidékeire uta­­zandik , terjedelmes jószágait megtekintendő, s azok gyönyörű ölében töltendő a nyarat. (Hivatalos tudósítás szerint) Oláhorszkból nagy mennyiségű gabona fog hazánkon keresztül szál­líttatni gőzösökön. E hírnek már csak hallatára is tetemesen alább szállt piaczunkon a gabona ára, s fog alábbszállani annál inkább, miután az alföldről is — hol eddigelé a roppant szárazság fölülre nyug­talanító a szegény mezei gazdát, még elég jókor be­következett esőzés után a termésre nézve a leg­megnyugtatóbb hírek érkeznek. (A pesti do­log házban­ van jelenleg 5 évestől 14-ig 70 férfi, 15 évestől 50-ig 85 , ném­­ber 7 évestől 16ig 40, 17 évestől 60-ig 403, ösz­­szesen 298 egyén. (A pesti 52 mészárszékben) június 18- kától 25-dikig levágatott 567 db ökör, 36 db te­­j­bén, 216 db borjú és 304 db u­ris. (A népünnepre­ndező) Tomala­ur folyó hó 11-kén ismét nagy népünnepet rendezene a vá­rosligetben, s mint mindig, úgy ez alkalommal is „jótékony czélra.“ — A még most is csukott Szé­­chenyi-liget ünnepélyes megnyitásakor begyűlt szép pénzöszvegről a városi hatóság előtt — mint mond­ják — a legutósó fillérig számolt. (Nemzeti színházunk igazgatósága.)­ mint halljuk, egy másodtenoristával, ha még nem szerződött, bizonyosan rövid idő alatt szerződni fog,­­ miután talán már maga is megunta azokat a kuszáti előadásokat. — Jobb valaha, mint soha. (Emberiség nevében) a maga idején föl­szólalni legszentebb kötelesség! — E tekintetből in­dulván ki mi is, nem lehet kebleinkben elfojtanunk "­­ azon örömet, mellyel a pesti orvosi egyetem egyik tanára­­. Arányi Lajos ur nekünk okozott, midőn hi­vatalunk egyik tagját F. P. urat, kinek — mint a leg­vészesebb viláz, petecs,s rothasztó-lázban szenve­dőnek életben maradásáról már mindenki lemondott, — semmi fáradságot nem kimélve, sőt a legnagyobb önfeláldozással a halál jég­körmei közöl megmentette. — Fogadja tisztelt orvos ur e nemes téliéért nyilvá­nos köszünetünket, s egyszersmind a tökéletesen föl— lábbadt betegnek — kinek ajkairól minden ember előtt áldás zeng — keble legforróbb háláját! — Legyen is ön elött tisztelt orvos ur örökre szent azon érzelem, s emberiség iránti kegyelet, mellyel ez alkalommal velünk tapasztaltatok. — Szavaink a nyilvánosság te­rén rövidek, de higgye el, hogy ön iránti tiszteletünk fogyhatlan, mint neve Örökre emlékezetes marad, a pesti kö­fösóhivatal előtt. (Beküldetett). (A s­z­o­r­g­a­l­m­a­s Szerel­m­e­s Mikl­ó­s) jeles mükönyomdájából ismét egy uj és nagybecsű mükép lá­tott, e napokban napvilágot, mellyet a közönségnek, melly a kiadó legújabb nagyszerű vállalatát, a „Ma­gyar hajdan és jelenet olly nagy kedvezéssel fogadta, sietünk figyelmébe ajánlani. E m­itlap egy a magyar elölt nagybecsű ereklyét ábrázol: M­átyás király va­lódi hű arczképét azon eredeti után, mellyet e dicső királyunk 1487-ben augustus 1 Tdikén a bécsújhelyi polgároknak önkezűleg ajándékozott, s melly a nagy fejdelem emlékéül mai napig hűn őriztetik. Az arcz­­kép valódi diszlap, olly jelesül rajzolva és nyomatva, hogy a legszebb képcsarnoknak ékességére vállik. A legnagyobb ivén van rajzolva a dicső nagy király korabeli öltözetben hermelin-palásttal, nyakából ékes lánczról megváltónk anyjának képe függ alá. Arcz­képét legközelebb cser- és borostyán levelekből font koszorú környezi, melly körül gondos megválasztás­sal vannak előállítva sűrű s jelesül kivitt díszítmények a feledhetlen király jellemzésére szolgálók és törté­neti emléknek. Közvetlenül az arczkép alatt az orosz­lán áll, köztudomás szerint Mátyás egy kedvencz ál­lata, s egyszersmind jelképe az erős léleknek, melly annyi bajjal megküzdeni s rajtok diadalt aratni tudott. Balra Hunyad, jobbra Buda vára láthatók, mindegyik azon korbeli állapota szerint rajzolva , mint Mátyás származásának és uralkodásának székhelyei. Két fe­löl meghódított országok és tartományok zászlói len­genek, ékességéül a képnek s emeléséül a néző lel­kének, ki büszkén emlékezhetik vissza a fényes kor­ra, melly magyar hazánk fölött is derült egy időben. Följebb a vallás és igazság s a tudományok jelképei állanak, mellyek a dicső emlékezetű nagy királyban mindenkor buzgó védőre, kiszolgáltatóra s terjesztőre találtak. Legfölül a Hunyadyak ismeretes nemzetségi czimere díszült, a magyar koronától födve. —­ A min­den tekintetben jeles műkép ára finom vastag Ve­linen 2 pírt, chinai papíron 2 frl 30 kr p.p. melly ár, a nagybecsű kép jelességéhez mérve, valóban fö­lötte jutányosnak mondható; s a derék kiadó teljes méltánylatunkat érdemli azért is, hogy illy aránylag csekély árszabás által szándékozik az emlékezetes tör­téneti ereklyének minél nagyobb körben elterjedését elősegitni. (S­áros m­egye Z b­á­r­ó helységébe­n) gr. Erdödyné udvari kápolnájából két zsidó két nagy ezüst lámpát, mintegy 1200 pfnyi értékűt rabolván el, a pesti rendőrségnek sikerült a két gaz tolvajt hurokra keríteni. K fi L I C L I). Portugália A „Times“ egy portoi levélben bővebb adatokat közöl azon tanácskozásokról, mel­lyek a junta megadását megelőzik. Ez csak azon fel­tétel alatt valt hajlandó a Wylde ezredes által elő­adott czikket elfogadni, ha az angol consul magát kötelezendi Saldanha-t s a parancsnoksága alatt le­vő seregeket minden hadi működések megszünteté­sére bírni. A consul (Johnstone) jun. okán a jun­tával írásban tudató, miszerint ő csak az angol hajó­csapat működéséért kezeskedhetik, de Saldanha-ért s a spanyol seregekért nem. Ez irat vétele után a nép­párt valamennyi főnökei, több miguelista tiszt s na­gyobb földesurak,kik a lázadókhoz csatlakoztak, össze­hivattak s nekik a junta al­elnöke José Passos ál­tal az egész ügyállapot megmagyaráztatott. Ő maga a közbocsánat föltétlen elfogadása mellett szavazott. Testvére, Man­o­el Passos, a miguelista lisztekhez tartott beszédében azt nyilvánító, hogy a junta kép­telen lévén az ország szabadságait az egyesült fran­czia angol s spanyol hatalmasságok ellen sikerrel vé­deni, az angol közbenjárási ajánlatok elfogadását el­­határza. Ha azonban a miguelista tisztek azt hiszik, hogy­­ a folytatott harczban némi sikeres eredmény reményb­­­eli, úgy (Passos) barátai többsége készen áll éle­tét s vagyonát inkább koczkára tenni, mintsem azt vessék szemükre, hogy fegyvertársaikat cserben ha­­gyák. A fölszólítottak lelkesült tetszéssel válaszolva kinyilatkoztaták, hogy a junta irányukban becsülete­sen viselte magát. A gyülekezet erre szétoszlott, né­­hányan a legtúlzóbb demokraták közöl egy új junta alakítását , pedig José Passos elnöksége alatt, pedig ez utóbbinak dic­tatorrá leendő kinevezését kívánók. José Passos ezen ajánlatot visszautasító. Ezután az angol consulnak azonnal tudtára adatott, hogy a junta a közbocsánatot föltétlenül elfogadja.S­a­­­­danha azonban az ellenségeskedéseket megszün­tetni nem akarja. A junta azt nyilvánító , hogy a várost egy britt tisztnek s katonának ugyan átadja, de Said­a­n h­át, mint győztest abba bevonulni nem en­gedi, annál kevesbbé fogja azt a spanyoloknak át­adni. — Spanyolországon át azon tudósítás érkezett, hogy Concha táborunk jun. 11 -én Braganzát elfog­lalta. A 15 ikei „Gazeta“ a királynétól egy procla­­matiot tartalmaz, mellyben a népnek átalános és teljes amnestia igértetik.­­ Britannia, London, jun. 18. A tegnapi felsőházi ülésben Brougham lord kérdést ten a cabinettanács elnökéhez: ha váljon igaz-e, hogy Bomfim grófot s a többi torres-vedrasi foglyokat, nagyobb bátorság okáért Angolába vitték, mivel a madeirai nép megszabadítási készületeket látszik ten­ni. Lansdowne marquis azt válaszola, hogy ő bizonyosan nem tudja, ha alapos-e ezen hír.—Lynd­­hurst lordnak azon indítványa, miszerint a bir­minghami-oxfordi vaspályabill még egyszer a vizs­gáló választmányhoz utasíttassék, 28 szóval 22 el­lenében keresztül vitetett.­­ Az alsóházban ismét élénk vita folyt a Portugáliábani közbenjárás fölött. Osborne kinyilatkoztató, miszerint indítványt te­emt, hogy miután a britt kormány Portugália ügyébe beavatkozott, tehát kötelessége a portugál nép min­den alkotmányszerv­ jogairól kezeskedni, s azokat szükség esetében kierőszakolni.“ Hutt azt kérdé , hogy Oportonak a kereskedésre nézve annyira káros ostromlása soká fog-e még tartani. Palmerston lord: „Miután a junta Anglia ajánlatait elfogadta,te­­hát szeménylem, az ostrom meg fog szűnni.“ Osbor­­n­e: „Igaz-e, hogy a királynő egy rendeletet bocsá­tott ki a személyes szabadság s a sajtó korlátozásá­ra ?“ Palmerston lord: „Lissabonból érkezett utósó tudósításaink, mit sem közölnek arról.“ Ugyan­ezen tag további kérdésére, hogy Portugáliára vo­natkozólag a kormány ezután mit szándékozik tenni, a minister mint helyenkívülire mit sem válaszolt, mi fölött a ház tetszését nyilvánító, f­rancziaország. Minthogy Gi­rar­din Emil, da­czára a kölcsönös biztosításoknak, még­sem titkolha­tó el bizonyos félénkséget vádjai valóságába köze­lebbről bocsátkozni, tehát természetesen annál fe­szültebbek voltak, miután végre maguk a miniszerek kívánságára, kiket az ellenzék is pártolt, késznek nyi­latkozott mindent kimondani. Egy vastag tározóval hóna alatt lépett a szószékre, állása biztosságot árult el, s azt lehetett hinni, hogy a legjobb bizonyítvá­nyokkal legyen felfegyverkezve, mert eleinte meg­vető hangon szólott a miniszeriális megtagadások ér­téke valódiságának fokáról, mire ő már elkészülve van. Mindenekelőtt megemlítő, a „Moniteur“ jelen­tésének fölhozása mellett, a kamrai vitatkozások al­kalmával érintett színházi Szabadalom eladását az „E­­poque" részére. A­d­a­in és T­h­ib­a­u d­e a­u egy har­madik lyrikai színházért folyamodtak, midőn az első egy rejtélyes személytől látogatást nyert, ki neki ér­tésére adó, hogy Dúc­hat­el az „Epoque“nak töb­bé pénzt nem adhat, tehát e hírlap pénztárában 100,000 frank fizetése mellett a szabadalom rendelkezésére ké­szen áll. A váltó megi­atott s bizonyos jegyzőnél lete­tetett, és e pillanattól fogva Duchatel határozot­tan a folyamodók mellett volt. Itt Thibaudeau bi­zonyítására hivatkozók, ki ezt vele írásban közlölte. Midőn Cassagnac néhány nappal később a mi­­nisterrel kertjében találkozott, ez utóbbi ezt monda annak: „Itt egy csibe, ez 100,000 frankot ér. Fo­gadja el Adam és Thibaudeau-tól. Ez ön sza­badalma.” Az előbbi tanácskozásban a minister a kamrát a budget-tel vigasztalta, melly alkalmat nyúj­tana az igazgatás minden cselekményeinek megvizs­gálására, a nélkül, hogy ezért a dolog alapjába kel­lessék bocsátkozni! Egy más bizonyságot, annak megmutatására, ha a minister az „Epoque“nak se­­gélyt nyújtott, de azt később elvitázta, a párisi tér- 4.

Next