Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-07-01 / 513. szám

vényszék előtt folyt bizonyos perből vette, s pedig a „Gazette des Tribunaux“ tudósítása szerint. Az irományok közt a törvényszék elébe egy emlékirat terjesztetett,mellyben kimondatott, hogy a conservativ párt egy tagja ezen hírlap nyomatásáért hónaponként 5000 frankot, sokszor többet vagy kevesebbet fizet, ki legyen azonban ezen gazdag conservativ, a törvényszék mindeddig ki nem puhatolható, s az ügyvéd nyilatkozatával meg kelle elégedni, annyi mindazáltal bizonyosnak látszik,hogy az fölötte gazdag s ez a nyomtatónak elegendő. A további vádak közt volt, hogy a ministerium nemesi czímekkel, diszkeresztekkel, sőt törvényjavaslatokkal is üzérkedett, nevezetesen egy gazdag falusi lilkónak (imbecille de province) bárói czímet 15.000 frankért, egy megbukott kereskedőnek pedig a becsület rendet adó el, nem különben egy postamester-gyülekezetnek ajánlatot ten az előfogatokra nézve igényeiket fontolóra venni, azon föltétel alatt, hogy előre semmi dijt sem kíván, hanem magát kötelezze azután 1,200,000 frankot letenni. Ezen esetekben neveket megnevezni a gyöngéd kímélet tekintetei — mint állítá — tiltják. Ezen tekinteteket azonban úgy hiszi nem kell tovább figyelemben tartania, csak még a pakségi ígérvényekre jó, így folytatva beszédét: „Ha tagadni fogják , én azt mondom úgy van, tehát azt fogják önök mondani: bizonyságot, a neveket ide! Én azt fogom felelni, hogy midőn e tényeket állitom, valóságuk felöl bizonyos s pedig nagyon bizonyos voltam, s pedig hivatkozhatnára , a kül-s belügyminiszerekre, mert már kétszer szólottam felölök a külügyministerrel visszatérte óta, a miniszer azt válaszoló: az távollétem alatt történt s visszatértemkor én azt roszalám. Guizot cselekedte azt.“ (Minden padokban kiáltozások, mind a két minister tagadólag integetett). „Én ezen ellenmondást előre látom — mondá, midőn a csend helyre állott — de hogy a kamra részéről minden kétség eloszlattassék, miként fogadja szavaimat s az ellenmondást, tehát egy levelet fogok fölolvasni, melly alatt, olly aláírás van, melly egy tagnak sem engedi meg tartalma őszinteségét s valóságát kétségbe hozni. Csak kérem a kamrát megjegyezni, hogy én senkit sem támadok meg, hanem csupán magam védem, mivel arra kényszeritettek. Én titkos ülést kívántam, de ezt a ministerium ellenzé. A levél, mellyet fölolvasni fogok — erre fölhatalmazásom van — ő felségéhez van intézve, s ő felsége kezei közt van; tehát annak létét tagadni nem fogják, következőleg hangzik: „„A királyhoz. Sire! minthogy több okom van hinni, hogy Guizot úr a királynak azon különféle alkudozásokról, mellyekbe , egymással bocsátkozánk, nem ha tudósítást tön , tehát szükségesnek vélem, felséged iránti tiszteletből úgy saját énemet is tekintve a tények igazságosságát s rendet helyreállítani. Mindenek előtt, midőn a királyt 8 nap alatt történendő pairségrei kineveztetésemet tárgyazó kérelmemről értesítő a nélkül, hogy okaimat elősorolta volna, mellyek engem e kérésre bírtak, nagy tévedést követett el, mit bejelenteni ezennel sietek. Midőn a külügyek miniszere múlt héten velem tudató, hogy felséged kegyes leend óhajtásomat betölteni, megjegyzé, miszerint az időt kényszeríteni nem lehet, hanem a kamra ülésének bevégzésén túl semmi esetre sem terjedend — e biztosítás nekem elegendőnek létszik s ellene semmi megjegyzést sem tevék. Ennélfogva sietek fölségedhez legalázatosabb kihallgattatásért esedezni, hogy hálanyilvánitásomat s mély tiszteletemet tanúsítsam, fölséged e legkegyesebb kihallgattatás napját utóló hétfőre tűzni kegyeskedett, mi aztán következő szerdára halasztatott. De minthogy e közben megtudtam, hogy Guizot úr ezen kineveztetéshez bizonyos föltételeket csatol, mikről nekem utóló beszélgetésünkkor egy szót sem szólott, tehát kötelességemmé vált ellene nyilatkoznom. Ezen nyilatkozat tegnap megtörtént s én valójában megtudám, hogy Guizot úr nem átalla ezen kegy dijául azon befolyás gyakorlatát tekinteni, mellyet ő nekem a „La Fresse“ hírlapra tulajdonba, azaz: nem átallá föltenni, hogy én képes lehetnék a péirséget meg vásárolni, s pedig olly alattomos egyezkedésnél fogva , melly ép olly sértő lenne a státustestület méltóságára, mint magamra nézve.““ „A kamra illy bizonyítvány fontosságát el fog ismerni.“ Minden oldalról e kérdés: Milly bizonyítvány fontosságát? Ki van a levél alá írva? „Girardin Sándor gf . tábornagy.“ Ez a (házasságkivüli) atyja a nagyon tisztelt tagnak, ki diadalmaskodó arczal a kamrához még e kérdést intézé: ha most tisztán lát-e? A legújabb pairségigérvényi üzletet,melly Benot Fould valóságos kamrai taggal történtnek lenni látszik, hallgatással mellőzé. A bizonyságok világos hiánya mellett Duchatel belügyminister még megjegyzé, miszerint Thibaudeu vallomásaitól, s a „Mode“legitimista gúnylaptól minden hitelességrei igényt megtagad; a postamesterekkel alkut illető vádakat pedig balgaságnak nevezé, minthogy illy törvény soha elő sem terjesztetett; a mi azonban ügytársát a kíili ügyek ministerét illeti, tehát tagadta, hogy valamit ellenében mondott volna , egyébiránt ő reá magára hagyta igazolását. Guizot erősíte, hogy Girardin valójában ismételve, s pedig már az előbbi ministériumok alatt is, az atyja számára ipariségért folyamodott , csak hogy egy körülményt elfelede. Ugyanekkor a minister egy levelet vont ki zsebéből, azt nem mondva, kinek van írva, hanem a levél 1848ik évi jul. 25röl kelt s szerzője Girardin Emil. Azt elolvasó, s nehogy kevesebb gyöngédséget mutasson mint amaz, több vezetéknevet elhallgata, és mennyire álmélkodott a kamra, midőn hallá, hogy a hamisítás fölötti nagy vádemelő maga megvallja , miszerint lapja akkorában Girardin tábornok számára iparrség ígérete mellett, négy hónapra a ministerium zsoldjában volt, bármilly súlyos maga legyőzésébe került, mint maga mondja, ezen megalázási, sajátlag önmegtagadási tény, midőn személyeket vagy dolgokat kelle megtámadnia, mellyekről inkább hallgatott volna, vagy ollyakat kelle védnie , kiket szívesebben megdorgált volna. Guizot emberét erkölcsileg megsemmisítő, s ez által megkímélhette volna a fáradságot, magát tovább személyesen védeni, a kamra legalább ezt felőle föl nem téve. Maga Girardin Emil le vala sújtva s némán és védtelenül véve a halálos csapást. Mindazonáltal nem tagadhatni, miszerint e ministerium, ha egy méltatlan ellenen győzedelmeskedett is, de a pairigérvények dolgában egészen diadalmaskodhatik. H Ha a pairek kamrája vagy a törvényszék a dolog alapjára akar látni, úgy nevek neveztettek — csak Adam, Thibaudeau és Girardin tábornokot szükség kihallgatni, hogy legalább két vádpont fölött tisztába jöjjenek. A követek kamrájának jun. 19én tartott ülésében a júliusi ünnepély megölésére 200,000 frank szavaztatott; azon indítvány, hogy ezen öszveg a szegények segélyezésére fordittassék, számba sem vétetett. Szinte jun. 19én ministeri tanács tartatott,mellyben Pasquier kancellár és Decazes is résztvettek. Több Girardin ügyét illető kérdés jött tárgyalás alá, minthogy e per legközelebbi kedden a pairek kamrája előtt megkezdetik. A követek kamrájának tanácskozási teremében azon hír terjengett, hogy a pairek kamrája utasítást adó bizottmányának határzata által a többször említett aknaügyben Teste Cubiéres, Pellaprats Parmentier vádló állapotba helyeztetnek. Annyi bizonyos, hogy a pairek, holnap mint kamratanács, összegyűlnek, a bizottmány jelentését kihallgatandók. Törökország, Konstantinápoly jun. 16. A porta e napokban azon fontos tudósítást kapta, miszerint a Persiávali békeszerződés jun. 7-én mindkét oldalról a fölhatalmazottak által aláíratott. Ennek következtében Enveri Effendi és Mirza Takhi Erzerum várost odahagyák, s az első Konstantinápolyba , az utóbbi pedig Teheránba elutazott. Jun. 13 és 14-ik közti éjjel a galatai wojvoda hajdani laka közelében mintegy 50 ház s több csűrtűz által fölemésztetett. Állatkínzás elleni egyesület. Két év folyt le mióta a magyar nemzet a humanitás minden akadályok ellenére is naponkint terjedő szellemében állatkínzás elleni egyesület alakítására felszólitatott (1. Budapesti Híradó 149 sz. 1845). Azonban fájdalom a siker mindeddig igen csekély! Mint szokott efféle fölszólitások után történni , az első közgyűlésen szép számú vendégek jelentek meg, részint újságkivonásból, részint az ismeretes magyar szalmatűz sugallatából. Miután az alapszabályok sok baslakodás után világot láthatának, többször hirdettettek közgyűlések, számos meghívók hordaltak ki; nem jött senki, nem jöttek még azok sem, kiktől joggal várhatóak, hogy a humanitás terjesztésében már hivatalaiknál fogva is buzgó és hű segédkezeket nyujtandanak. Múlt év végén végre dec. 8-kán megtörtént nagy nehezen, csak nem mind új vendégek által, a tisztválasztás , mellynek legnevezetesb eredménye a volt, hogy a derék s meleg keblű ideiglenes titoknok hivataláról lemondott, s uj titoknok választatott. Azonban az egyesület csak ott maradt, a hol volt. A történt határozatok mind teljesítés nélkül maradtak, mert az uj titoknok hirtelen itt hagyá Pestet, s csak nem rég márt. 25-kén tudósitá az alulirtat, hivatalos lemondásáról. S igy hónapok hónapok után folytak le minden legkisebb eredmény nélkül. A közönség nem nagy részt látszaték mindeddig venni az ügyben , s egy pár ujdonságíró folytonos gúnyai és elménczkedéseinek tárgyául tűzé azt ki. Pedig a tárgy uraim gúnyt épen nem éidérnél, sőt kimondhatlan érdekű. Ezen sorok írója, elmondó a Pesti Hírlap ötödik számában, hogy ezen egyesületnek czélja nem csupán az állatkínzás megakadályoztatása, hanem álalában az erkölcsök nemesítése és szeliditése, minden hatalmában álló eszközökkel. Az elménczkedők azzal állnak elő, hogy előbb emberkínzás elleni egyesületet kellene alapítani, nem gondolván meg azt, hogy az állatkínzás elleni egyesület közvetve ugyan azon czélra vezet, hogy I. J. az embertársa iránt szelídebb érzelmeknek nyisson keblébe utat, hogy a felebaráti szeretetet tettleges erénnyé érlelje, és hogy átalában az erkölcsi érzés nemes sugallatait felébressze és táplálja, az élet zajai és mocskos érdekei közt elfásult keblekben. Mert kérdem, váljon attól, ki szegény kiéhezett lovait túlságos zeller verejtékei közt, durva ostorcsapdosások és dorongsujtások közt készteti előre; ki hiú szeszélyből, van tán csupán vad mulatságból lovait agyon kergeti; ki beteg lovát czéllövésre használja s hét nyolczszor lő belé , mig azt földre roskasztja, ki a földére tévedt szárnyas állatok belét, önur lábaival tapossa ki, vagy ki fölfortyant dühében a kutyát, a második emeletből a kövezetre sújtja; váljon mondom attól, ki ilyeket s ezen esetekhez hasonlókat visz végbe, lehet-e aztán várni, hogy szegény éhező embertársán könyörülend, hogy a szenvedő beteg sebére, szánakozó Samaritánusként, olajat öntend, vagy hogy szerencsétlen embertársa iránt emberi szivet tanusitand , s szenvedéseit meleg és tettleges részvéte által enyhitendi? Bizonyosul nem, mert a ki egy irányban kegyetlen és nyers szivü tud lenni, az más irányban sem fogja magát megtagadni. Ha mélyebb pillanatot vetünk az erklcsi szörnyetegek életébe, úgy találjuk, hogy azok többnyire állatkínzók is voltak. Állatkínzó volt,nevezetesen az, ki juhászát dühös haragjában a szekér hátuljához kötteté, úgy hogy a szaladni kényszerűen szerencsétlen, a zsarnok úri kérni által nyargalva hajtott szekér minden zökkenésére állát a szekéroldalrudba csapdosá. Állatkínzó volt az, ki dühös haragjában egy zsidót megkötöztetett s száját erősen kipeczkeltetvén, őt több órákig ezen knos helyzetben kínlódni hagyá. Ezen tények számát fájdalom könnyen lehetne sokra szaporítani az erkölcsi krónikából. Ha már ezen urak szívébe jókor becsepegtették volna azon erkölcsi szabályt, hogy még az állatot sem szabad, akár szeszélyből, akár haragból kínozni, bizonyosan illy vad indulatkitörésekre nem vetemedtek volna. Azon elménczkedő urak egyébiránt, kik emberkínzás elleni egyesületet sürgetnek, maguk sincsenek azzal, mit kívánnak , tisztában, különben átlátnák, hogy az emberkínzások fő forrása sociális viszonyokban van, hogy azok teljes megszüntetését mit hát semmiféle, bármelly nagy genius által kidolgozott terv szerinti egyesület nem eszközölhet, mert apróságok és töredékek itt czélhoz épen nem vezetnének. Igen is, az ezer alakú emberkínzások megszüntetése egyik fő feladata társadalmi tételünknek s minden nemesi keblű ember buzgó fohászokat bocsát azért az égre; de fájdalom! azon szerencsés korszak, mellyben minden ember úgy tekintendi embertársát, mint a világ polgárát, mellyben durva uralkodás vágy, kegyetlenség és állati dühöngés nem zavarandják az emberisé boldogságát, mellyben egyszóval az emberkinzások csak kivételek leendhetnek, — ezen aranykorszaka az emberiségnek, most még csak szebb álmaink sorába tartozik , mellynek megvalósulása keblünk legbecsesb vágya s hitünk legnemesb tárgyainak egyike; mellyet a távol jövendő tartalomdús felhőfoltjában fölfedezni óhajtanánk , de a m ilynek biznatása nekünk s a közelebbi nemzedékeknek nem adatott De hát azért össze kell-e nekünk tennünk kezeinket s nem tennünk semmit? Nem, sőt gúny és elménczkedések tárgyává tenni az emberi faj nemesítésére czélzó igyekezeteket? Nem teljes félreértése-e ez haladási törekvéseinknek ? Korunk nagy jelentésű mozgalmait két genius vezeti. Egyfelől a tudomány ragyogtatja fényes diadalait, s folytonos munkásságra ébreszti az embert lelkesítő isteni szikrát, másfelől az erkölcs ömleszti szelíd, mennyei sugárt a szív nemesítésére. Ki csak amannak szenteli valóját s nem gondol a szív nemes vágyaival, ki csak ragyogni kíván Minerva templomában, de nem óhajt részesülni a szív benső boldogságában , ki mindent a hideg ész számításaihoz mér, s annak szabályai szerint kíván elintézni, s nem hallja a szívnek az emberiség érdekei iránt minden kebelben fölfölébredő sugallatait, az csak félig felelt meg emberi magas rendeltetésének, s hasonlít azon kőhöz, melly külsőleg fényt sugárzik, de bensőleg semmi értékkel nem bir. Az értelmi miveltség s ész fenség teljes becse, csak az erkölcsiség egyensúlya által nyer szentesítést. (Folyt, követ.) A pesti gymnasiumi ifjúság fél évi nyilvános vizsgálatai július harmadikén kezdetnek meg, mellyeken a tisztelt szülők s ügybarátok szívesen láttatnak : részletei az iskolaház csarnokában minden illy alkalommal kifüggesztetni szokott vizsgálati rendben szemlélhetők. 412 Lipthay Sándor vezetése mellett szerkeszti Illcz Oláh János. (Az állátkínzás elleni egyesület, későbbi utasítás szerint folyó ha 3dikán délelőtti tizenegy órakor a természettudományi társulat teremében (kecskeméti utcza Almásy ház) közgyűlést tartami, mellyre mindazok, kiket ezen nemes tárgy érdekel, lisztlelettel meghivatvák. Káró Nyári Antal elnök Nyomalik Trattner-Károlyi betűivel, uri-utcza 453. szám. — Papírját a kir. egyetem kükmöczi papírgyára adja.