Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-10-22 / 578. szám

nem engedő, minden véleményt az ő nézeteinek alárendelni törekvő egyén ; ennélfogva tehát mi azt véltük, hogy Kossuth fölmenetele által nehezíttetni fog Pozsonyban az értesülés,és így a haza átalakulásának minden oldalról eredve várt sikere jóval hátra fog vettetni. Épen ezért mi megmondánk — hogy ha fekszik abban valami érdek, miszerint K. L. ne legyen Pest megye országgyűlési követe — akkor tökéletesen hagyjanak föl a conservativek minden izgatással, mert az ellenzéknek elveire nézve mindegy , akár K. L. akár P. J. akár B. E. képviselje azokat, s köztök tisztán csak személyes s nem elvkérdés forog fen, s igy a conservativek föllépése könnyen azt eszközlendi, hogy az ellenzék elvei megbukását féltve, félre fogja tenni a személyes nézeteit, s K. L-ban megegyezik. Úgy is történt, mint ahogy mondánk. Mi K.L. választatását nem életkérdésnek, hanem ha fölvesszük, hogy Sz. M. és B. E. urak is ugyanazon szélső oppositióhoz tartoznak , egészen nyílt kérdésnek tekintjük, és így tekintették ezt azon tekintélyes conservativ férfiak is, kik ellene, ama conservativ egyének által történt első föllépés után a megye állásával meghittebb ismeretben nem lévén, később ezen föllépéshez csatlakoztak, mit bizonyára nem tesznek, ha tudják, hogy az oppositio ezen választási kérdésben , valami tüzetes kormány elleni harcot és mérkőzési kérdést lát és hirdet. Az ellenzék a kormánnyal szeretné kiüritetni a fanyar poharat, melly színig van telve egy pár egyén túlbuzgó ügyetlenségének keserű csepjeivel. Akarná az ellenzék, hogy kedvenczének diadalát úgy tekintse a közvélemény, mint a kormány ellen nyert győzelem dicsőségét.. .. E foltot nem szabad bélyegedni hagynunk a kormány szeplőtlen jellemén. A népszerűtlenítésnek e mestersége kell, hogy csonka kontárkodássá bénuljon. Kell, miszerint tisztán lássa a közvélemény, hogy az ellenzéknek Pest megyében nyert győzelme nem egy, jóakaró, hazafi emelkedésű, alkotmányos lélekismeretességű kormány, hanem csak néhány fogadatlan ügyviselő hatalom nélküli hetvenkedése ellen vivott olcsó dicsőség.... És mi, föltesszük az ellenzékről, hogy illy, a haza ügyeire csak károsan ható gyanúsítással fölhagy, sőt a mondott személyek ellen , a gyűlölet helyett inkább egy más oldalról lesz hajlandó venni a dolgokat, ablaktörések és macskazenék helyett inkább fáklyás szónoklatok mellett köszönetét szavazandó azon jeles bajnokoknak, kik sovány paripájukra fölpattanva , csak azért tudakoztak, hogy egy csinos boglárt küzdhessenek ki szaporításul az ellenzéki követek virágos nyelvekből font koszorújához... Miért irigylené tőlök az ellenzék e dicsőséget ?... Ocsmány vétek a háladatlanság! .... Hadd élvezzék vagy szenvedjék azok a dicsőséget vagy beszámítást, kik erre tetteik által érdemesek; hadd ürítsék ki ők egyedül cselekményük poharának keserű tartalmát; azonban a hazafiságnak, becsületességnek s igazságnak szózata parancsolja, miszerint hagyjátok ki a kormányt a játékból, mellyben semmi része nem volt. Ez a mi hűséges hazafi szent meggyőződésünk. Ereinkben is az imádott haza szent szeretetének vércsepjei lüktetnek. Czimünk ugyan az még, mit ezen hazában bölcsőjében beir már a tekintélyesb családból született honfi. Hivatalunk semmi. Vagyonunk az, mellyet apánktól öröklöttünk s saját becsületes szorgalmunk által neveltünk. Nem volt s ne legyen soha alkalmunk gyarapodni, ama nedvektől, miket érdem helyett sokszor a hízelgőnek s elvtagadónak juttat a sors balkeze. Még egyszer: hagyjátok ki a kormányt a játékból, mellyben semmi része nem volt. Ez a mi hűséges hazafi szent meggyőződésünk!.... Kossuth fölmenete nem csapás!.... Mi hallánk utczai beszédét fáklyafény mellett. Ő is, társa is azt mondák, hogy nem visznek szívükben más szeretetet, mint a haza szeretetét;nem más gyűlöletet, mint, a haza elleneinek gyűlöletét. Igaznak el nem fogadni ezt nem szabad. És akkor szabad vitatkozás után még jó az értesülés , és ezután egyesült fiai vagyunk e nemeslelkü nemzetnek!... Megyei, sz. kerületi és sz. kir. városi követválasztások. Komáromban: Pázmándy Dienes másodalispán és Milkovics Antal t biró. Hevesben: Schnép László főjegyző és Radics Miklós aljegyző. 670 pontban: Bory Pál és Paczolay János tbirák. Nógrádban: Károlyi János és Dessewffy Jób. Abaujból: Kassa, October 19-én. Mai napon főispáni helyettes elnöklete alatt tartott követválasztó gyűlésben, mint előre megirélt , minden párt nélkül főjegyző Szentimrey György és táblabiró Gábriel István közfölkiáltással országgyűlési követekül elválasztattak, a választásban mintegy 6 — 700 köznemes is a legilledelmesebben minden kihágás nélkül vett részt és az elnöklő főispáni helyettes önlegát harsányan élleté; a közgyűlés holnap fog folytattatni, mellyben a követek megeskedtetni és az utasításokkal megbízott választmány munkálata tárgyaltatni fog; az utasítások conservativ szellemben készültek, az ellenzék azokat fölforgatni kívánná, de nem hisszük hogy czélját elérné, mert a conservativ párt azokra nézve túlnyomó többséggel bir, jóllehet az elválasztott követek az ellenzéki párthoz tartoznak. — Rendes levelező. Hajdúkerület követei: Fogthay János alkapitány és Kövér György t biró. Jászkunság részéről: Szuha Imre nád. főkap. és Kenéz Mihály számvevő. Zomborban: Konyovics Dávid főbíró és Kovics Gáspár főügyvéd. Kismartonban : Pregardt L. A. számvevő. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Pestből. (Pótlékul lapunk 576-dik számában közlött pestmegyei tudósításhoz.) Szaniszló Ferencz püspök, s m. kir. helyt. tanácsnok, István cs. kir. gr. föherczeg főispáni székfoglalása alkalmakor Pestmegye Rdei nevében mondott beszéde. Császári királyi örökös föherczeg, királyi helytartó, főispán, kegyelmes urunk! Ha Pest, Pilis, és Zsolt törvényesen egyesült vármegyei karok és rendek, a kiknek nevében szerencsém van fölállni, és császári királyi föherczegségedet mély hódolattal üdvözleni, — azon fényes elnöki székre, mellyet fönséged épen most törvényileg ünnepies szertartással elfoglalt, fordítják szemeiket, lehetetlen nekik a történet fonalán fölmenve, meg nem emlékezni hasonló nagyszerű ünnepélyről. Ugyanis volt idő, s azóta már ötvenkét évek merésének el a múltnak feneketlen örvényébe; volt idő, — mondom — midőn ugyanazon főispáni széken szinte császári királyi főherczeg kezdé futni dicső pályáját, pályáját — e vármegyére, az egész magyar hazára s népre nézve boldogítót, a trónra s a nemzet királyára nézve üdvöst egyiránt, s dicsőitöt. Értem József császári királyi örökös főherczeget — a dicsőültet! Ki 1795-dik esztendőben September hó 21-dik napján e Pest, Pilis és Zsolt törvényesen egyesült vármegye főispáni hivatalába fényes szertartás s az örvendező sokaság szűnni nem akaró éljenzései közt bevezettetvén, egyszersmind megvető szilárd alapját azon szellemi nagyságnak, polgári erényeknek és halhatatlan érdemeknek, mellyek kíséretében a királyi trónnak erősségét, a magyar nemzetnek boldogságát legjobb akaratja szerint szakadatlanul munkálván, magát idörül időre kitünőbb mértékben érdemesítő fejedelmünk legmagasabb birodalmára, ezen vármegye s az egész magyar haza hódoló tiszteletére s kiirthatatlan hálájára. Szinte félszázadig fénylett e jótéve napkint Magyarország szép egén, s mi nem gondolánk e napnak alkonyodására , még kevesebbé óhajták annak teljes lenyugtát. Azonban,a ki halandónak született ugyan, de fönséges erényei s bokros érdemei által halhatatlanságra érdemesitetett, a halandóságot levetkezvén, a halhatatlanságot pedig fölöltvén, közülünk az égiekhez átköltözött. Ama jótévé napnak lenyugta ést haza ránk, a szomorúságnak , fájdalomnak , aggódásnak , árvaságnak borult életét. Igaz, s ki ne vallja meg közülünk, nagy, igen nagy volt belső szorongatlatásunk, s tán még nagyobb külső leverettségünk, veszteségünk; de mi azért nem esénk kétségbe, mi bizánk s reménylénk! S mint a terhes fellegeket keresztül czikázó villám fölvilágitja a környék komor sötétségét s a tétovázó vándor útját kimutatja; és mint a hajnali nap maga előtt űzi s elszéleszti az éjnek szakadozó sötétségét: úgy lelkünk borúját átfutá egy villámgondolat, és szivünk mélyéből erővel törekedik fölfelé a biztató remény hajnalcsillaga, és reménytelve velőnk szemeinket a külhonra, Csehország nagy hírű s közkedvességű kormányzójára, a gyászos ravatalon nyugvó dicsőült nádorunk fönséges fiára, Istvánra , császári királyi főherczegségedre. Mi óhajtók szép reményünk teljesültét, és felséges urunk apostoli királyunk találkozván óhajtásunkkal, veszteségünk nagyságát nyereségünk nagyságával kiegyenlítendő, legkegyelmesebben teljesítő, betöltő reményünket! — És mi már nem érezzük többé árvaságunkat, hanem dicsőült nádorunkat föléledve s megifjodva szemléljük S örvendezve tiszteljük fönséges fiában, csász. kir. föherczegségedben, erényeinek s főispáni hivatalának örökösében. S azért is mindenek előtt köteles s mély alázattal hódoló hálát mondunk felséges urunknak apostoli királyunknak, népeit boldogító fejedelmünknek V. Ferdinándnak, ki elfeledhetetlen nádorunk emlékét még halála után is fönséges fiában föntartani, megtisztelni s ez által egyszersmind szorongattatásunkat a jelen eseményterhes időkben megszüntetni , szomorúságunkat eloszlatni és szivünket a jövendőnek legjobb reményével betölteni, s fönségednek főispáni székébe dicsőséges beiktatásával császári királyi örökös föherczeget Ferencz József Károly ö fönségét legkegyelmesebben megbízni kegyeskedett. ... Legalázatosabb s mély hódolatu köszönetet mondunk a fényes s dicső reményű beiktató csász. kir. örökös föherczegnek Ferencz József Károly ö fönségének, ki hozzánk leutazni kegyeskedvén és szeretve tisztelt főispánunknak ünnepélyes beiktatását már korának virító zsengéjében, Iedik évében, magyar nyelven, tiszta s kellemes magyar kiejtésssel fönségesen bevégezvén, örömérzéssel s méltó hálával eltölte s meggyőze mindnyájunkat, mennyire kedves csász. kir. föherczegsége előtt a magyar nyelv, a magyar név, a magyar érdek, a magyar nemzet. A miért is Isten bő áldása kisérje, s erővel, egészséggel, erénnyel, bölcseséggel környékezze, fénynyel, dicsőséggel árassza el fönségednek jövendőjét s egész élete folyamát a népek s magyar nemzet javára, boldogságára!... Végre, szivünk mélyéből s meggyőződésünk teljes őszinteségében ismételve üdvözöljük e mai örömünnep fönséges tárgyát, császári királyi főhete özegségedet, már most törvényileg mondhatom, királyilag beiktatott főispánunkat. Bátrak vagyunk az egész világ előtt nyilván bevallani, a mint már föherczegséged által szerencsésen bevégezett fényes országos körút alkalmával az egész magyar haza ezer s ezer örvendetes kijelentések által be is vallotta, miszerint föherczegségedben a magyar haza legdrágább kincsét, legnagyobb nyereségét bírja, hódolva tiszteli s üdvözli. Igen is, üdvözöljük fönségedet mint született magyart, e Pest, Pilis és Zsolt törvényesen egyesült vármegyének legfőbb csász. kir. származású szülöttjét; üdvözöljük mint halhatatlan érdemű s emlékű nádorunknak reánk áldást hozó fönséges fiát, erényeinek s felséges tulajdonainak örökösét, felséges urunknak apostoli királyunknak kedveltjét, szeretett magyar hazánknak s nemzetünknek bizodalmát, vigasztalását, örömét, gyönyörűségét, ékességét, dicsőségét! Azt pedig a Magyarországon őrködő isteni gondviselés különös kedvezésének tartjuk, hogy fönséged a magyar nemzet jelen átalakulási nehéz korszakában rendeltetett Istentől s királytól az egész magyar nemzet fohásza által főispánunkká, Magyarországon királyi helytartóvá s a mit mindnyájan bizton reménylünk, az ország nádorává. Fönségednek már Csehországban is fényes eredménnyel bebizonyított fölségesen szerencsés kormányzási tapintata s bölcsesége; a királyi trónhoz s az egész császári királyi felséges uralkodó házhoz fiúi ragaszkodása s tántorithatlan hűsége; a magyar alkotmány és nemzet ismerete, méltánylása s ahhozi kétségtelenül buzgó vonzalma; a honi tárgyakbani s korkérdésekbeni mély belátása, azoknak kellő fölfogása s a körülményekhez képesti óvatos megbirálása s elintézése; a leendők gyors és pontos végzésében fáradhatlan munkássága, szilárdsága; — kit— kit elbájoló, de fönségét még is mindig föntartó utánozhatlan leereszkedése a többi jeles tulajdonaival párosulva elhiteti velünk, sőt bizonyosokká tesz minket, hogy szeretett hazánk s alkotmányunk sorsa illy erényes s bölcs , illy körülnéző s gondos , illy ügyes s erélyes vezérlet alatt a földi jólét s polgári boldogság legmagasabb fokára eljutandhat.