Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-10-22 / 578. szám

nem engedő, minden véleményt az ő nézeteinek a­­lárendelni törekvő egyén ; ennélfogva tehát mi azt véltük, hogy Kossuth fölmenetele által nehezíttetni fog Pozsonyban az értesülés,és így a haza átalakulásá­nak minden oldalról eredve várt sikere jóval hátra fog vettetni. Épen ezért mi megmondánk — hogy ha fekszik abban valami érdek, miszerint K. L. ne legyen Pest megye országgyűlési követe — akkor tökéletesen hagyjanak föl a conservativek minden iz­gatással, mert az ellenzéknek elveire nézve mind­egy , akár K. L. akár P. J. akár B. E. képviselje azokat, s köztök tisztán csak személyes s nem elv­kérdés forog fen, s igy a conservativek föllépése könnyen azt eszközlendi, hogy az ellenzék elvei megbukását féltve, félre fogja tenni a személyes nézeteit, s K. L-ban­ megegyezik. Úgy is történt, mint a­hogy mondánk. Mi K.L. választatását nem é­­letkérdésnek, hanem ha fölvesszük, hogy Sz. M. és B. E. urak is ugyanazon szélső oppositióhoz tar­toznak , egész­en nyílt kérdésnek tekintjük, és így tekintették ezt azon tekintélyes conservativ férfiak is, kik ellene, ama conservativ egyének által tör­tént első föllépés után a megye állásával meghit­tebb ismeretben nem lévén, később ezen föllépés­hez csatlakoztak, mit bizonyára nem tesznek, ha tudják, hogy az oppositio ezen választási kérdés­ben , valami tüzetes kormány elleni harc­ot és mér­kőzési kérdést lát és hirdet. Az ellenzék a kormánnyal szeretné kiüritetni a fanyar poharat, melly színig van telve egy pár egyén túlbuzgó ügyetlenségének keserű csepjeivel. Akarná az ellenzék, hogy kedvenczének diadalát úgy tekintse a közvélemény, mint a kormány el­len nyert győzelem dicsőségét.. .. E foltot nem szabad bélyegedni hagynunk a kormány szeplőtlen jel­lemén. A népszerűtlenítésnek e mestersége kell, hogy csonka kontárkodássá bénuljon. Kell, misze­rint tisztán lássa a közvélemény, hogy az ellen­zéknek Pest megyében nyert győzelme nem egy, jóakaró, hazafi emelkedésű, alkotmányos lélekisme­­retességű kormány, hanem csak néhány fogadatlan ügyviselő hatalom nélküli hetvenkedése ellen vivott olcsó dicsőség.... És mi, föltesszük az ellenzék­ről, hogy illy, a haza ügyeire csak károsan ható gyanúsítással fölhagy, sőt a mondott személyek el­len , a gyűlölet helyett inkább egy más oldalról lesz hajlandó venni a dolgokat, ablaktörések és macs­kazenék helyett inkább fáklyás szónoklatok mellett köszönetét szavazandó azon jeles bajnokoknak, kik sovány paripájukra fölpattanva , csak azért tuda­koztak, hogy egy csinos boglárt küzdhessenek ki szaporításul az ellenzéki követek virágos nyel­vekből font koszorújához... Miért irigylené tőlök az ellenzék e dicsőséget ?... Ocsmány vétek a há­­ladatlanság! .... Hadd élvezzék vagy szenvedjék azok a dicső­séget vagy beszámítást, kik erre tetteik által érde­mesek; hadd ürítsék ki ők egyedül cselekményük poharának keserű tartalmát; azonban a hazafiságnak, becsületességnek s igazságnak szózata parancsolja, miszerint hagyjátok ki a kormányt a játékból, melly­­ben semmi része nem volt. Ez a mi hűséges hazafi szent meggyőződésünk. Ereinkben is az imádott ha­za szent szeretetének vércsepjei lüktetnek. Czimünk ugyan az még, mit ezen hazában bölcsőjében beir már a tekintélyesb családból született honfi. Hivata­lunk semmi. Vagyonunk az, mellyet apánktól örök­löttünk s saját becsületes szorgalmunk által nevel­tünk. Nem volt s ne legyen soha alkalmunk gya­rapodni, ama nedvektől, miket érdem helyett sok­szor a hízelgőnek s elvtagadónak juttat a sors balkeze. Még egyszer: hagyjátok ki a kor­mányt a játékból, mellyben semmi része nem volt. Ez a mi hűséges hazafi szent meggyőződé­sünk!.... Kossuth fölmenete nem csapás!.... Mi hallánk utczai beszédét fáklyafény mellett. Ő is, társa is azt mondák, hogy nem visznek szívükben más szeretetet, mint a haza szere­­tetét;nem más gyűlöletet, mint, a haza elleneinek gyű­löletét. Igaznak el nem fogadni ezt nem szabad. És akkor szabad vitatkozás után még jó az értesülés , és ezután egyesült fiai vagyunk e nemeslelkü nem­zetnek!... Megyei, sz. kerületi és sz. kir. városi kö­­vetválasztások. Komáromban: Pázmándy Dienes másodalispán és Milko­vics Antal t biró. Hevesben: Schnép László főjegyző és Ra­dics Miklós aljegyző. 670 pontban: Bory Pál és Paczolay János tbirák. Nógrádban: Károlyi János és Dessewffy Jób. Abaujból: Kassa, October 19-én. Mai napon főispáni helyettes elnöklete alatt tartott követválasz­tó gyűlésben, mint előre megirélt , minden párt nél­kül főjegyző Szentimrey György és táblabiró Gábriel István közfölkiáltással országgyűlési kö­vetekül elválasztattak, a választásban mintegy 6 — 700 köznemes is a legilledelmesebben minden kihá­gás nélkül vett részt és az elnöklő főispáni helyet­tes ö­nlegát harsányan élleté; a közgyűlés holnap fog folytattatni, mellyben a követek megeskedtetni és az utasításokkal megbízott választmány munkálata tárgyaltatni fog; az utasítások conservativ szellem­ben készültek, az ellenzék azokat fölforgatni kíván­ná, de nem hisszük hogy czélját elérné, mert a con­servativ párt azokra nézve túlnyomó többséggel bir, jóllehet az elválasztott követek az ellenzéki párthoz tartoznak. — Rendes levelező. Hajdúkerület követei: Fogthay János alka­­pitány és Kövér György t biró. Jászkunság részéről: S­z­­­u­h­a Imre nád. fő­­kap. és Kenéz Mihály számvevő. Zomborban: Konyovics Dávid főbíró és Kovics Gáspár főügyvéd. Kismartonban : Pregardt L. A. számvevő. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Pestből. (Pótlékul lapunk 576-dik számában közlött pestmegyei tudósításhoz.) Szaniszló Ferencz püspök, s m. kir. helyt. tanácsnok, István cs. kir. gr. föherczeg főispáni székfoglalása alkalmakor Pestmegye Rdei nevében mondott beszéde. Császári királyi örökös föherczeg, királyi helytartó, főispán, kegyelmes urunk! Ha Pest, Pilis, és Zsolt törvényesen egyesült vármegyei karok és rendek, a kiknek nevében szerencsém van fölállni, és császári királyi föher­­czegségedet mély hódolattal üdvözleni, — azon fé­nyes elnöki székre, mellyet fönséged épen most törvényileg ünnepies szertartással elfoglalt, fordít­ják szemeiket, lehetetlen nekik a történet fonalán fölmenve, meg nem emlékezni hasonló nagyszerű ünnepélyről. Ugyan­is volt idő, s azóta már ötvenkét évek me­résének el a múltnak feneketlen örvényébe; volt idő, — mondom — midőn ugyanazon főispáni széken szinte császári királyi főherczeg kezdé futni dicső pályáját, pályáját — e vármegyére, az egész magyar hazára s népre nézve boldogítót, a trónra s a nemzet királyára nézve üdvöst egyiránt, s dicsőitöt. Értem József császári királyi örökös főher­­czeget — a dicsőültet! Ki 1795-dik esztendőben September hó 21-dik napján e Pest, Pilis és Zsolt törvényesen egyesült vármegye főispáni hivatalába fényes szertartás s az örvendező sokaság szűnni nem akaró éljenzései közt bevezettetvén, egyszers­mind megvető szilárd alapját azon szellemi nagy­ságnak, polgári erényeknek és halhatatlan érdemek­nek, mellyek kíséretében a királyi trónnak erősségét, a magyar nemzetnek boldogságát legjobb akaratja szerint szakadatlanul munkálván, magát idörül időre kitünőbb mértékben érdemesítő fejedelmünk legma­gasabb birodalmára, ezen vármegye s az egész ma­gyar haza hódoló tiszteletére s kiirthatatlan hálá­jára. Szinte félszázadig fénylett e jótéve napkint Magyarország szép egén, s mi nem gondolánk e nap­nak alkonyodására , még kevesebbé óhajták annak teljes lenyugtát. Azonban­,a ki halandónak született ugyan, de fönséges erényei s bokros érdemei által halhatatlanságra érdemesitetett, a halandóságot le­vetkezvén, a halhatatlanságot pedig fölöltvén, közü­lünk az égiekhez átköltözött. Ama jótévé napnak lenyugta ést haza ránk, a szomorúságnak , fájdalomnak , aggódásnak , ár­vaságnak borult életét. Igaz, s ki ne vallja meg közülünk, nagy, igen nagy volt belső szoron­­gatlatásunk, s tán még nagyobb külső leverettsé­­günk, veszteségünk; de mi azért nem esénk két­ségbe, mi bizánk s reménylénk! S mint a terhes fellegeket keresztül czikázó villám fölvilágitja a kör­nyék komor sötétségét s a tétovázó vándor útját kimutatja; és mint a hajnali­ nap maga előtt űzi s elszéleszti az éjnek szakadozó sötétségét: úgy lel­künk borúját átfutá egy villámgondolat, és szivünk mélyéből erővel törekedik fölfelé a biztató remény hajnalcsillaga, és reménytelve velőnk szemeinket­­ a külhonra, Csehország nagy hírű s közkedvességű kormányzójára, a gyászos ravatalon nyugvó dicsőült nádorunk fönséges fiára, Istvánra , császári királyi főherczegségedre. Mi óhajtók szép reményünk teljesültét, és fel­séges urunk apostoli királyunk találkozván óhajtá­sunkkal, veszteségünk nagyságát nyereségünk nagy­ságával kiegyenlítendő, legkegyelmesebben teljesítő, betöltő reményünket! — És mi már nem érezzük többé árvaságunkat, hanem dicsőült nádorunkat föl­éledve s megifjodva szemléljük S örvendezve tisz­teljük fönséges fiában, csász. kir. föherczegséged­­ben, erényeinek s főispáni hivatalának örökösében. S azért is mindenek előtt köteles s mély alá­zattal hódoló hálát mondunk­ felséges urunknak apostoli királyunknak, népeit boldogító fejedelmünk­nek V. Ferdinándnak, ki elfeledhetetlen nádorunk emlékét még halála után is fönséges fiában föntar­­tani, megtisztelni s ez által egyszersmind szorongat­­tatásunkat a jelen eseményterhes időkben megszün­tetni , szomorúságunkat eloszlatni és szivünket a jövendőnek legjobb reményével betölteni, s fönsé­­gednek főispáni székébe dicsőséges beiktatásával császári királyi örökös föherczeget Ferencz József Károly ö fönségét legkegyelmesebben megbízni ke­gyeskedett. ... Legalázatosabb s mély hódolatu köszönetet mondunk a fényes s dicső reményű beiktató csász. kir. örökös föherczegnek Ferencz József Károly ö fön­­ségének, ki hozzánk leutazni kegyeskedvén és sze­retve tisztelt főispánunknak ünnepélyes beiktatását már korának virító zsengéjében, Iedik évében, ma­gyar nyelven, tiszta s kellemes magyar kiejtésssel fönségesen bevégezvén, örömérzéssel s méltó há­lával eltölte s meggyőze mindnyájunkat, mennyire kedves csász. kir. föherczegsége előtt a magyar nyelv, a magyar név, a magyar érdek, a magyar nemzet. A miért is Isten bő áldása kisérje, s erővel, egész­séggel, erénnyel, bölcseséggel környékezze, fény­nyel, dicsőséggel árassza el fönségednek jövendőjét s egész élete folyamát a népek s magyar nemzet ja­vára, boldogságára!... Végre, szivünk mélyéből s meggyőződésünk teljes őszinteségében ismételve üdvözöljük e mai ö­­römünnep fönséges tárgyát, császári királyi főhete özegségedet, már most törvényileg mondhatom, ki­­rályilag beiktatott főispánunkat. Bátrak vagyunk az egész világ előtt nyilván bevallani, a mint már fö­­herczegséged által szerencsésen bevégezett fényes országos körút alkalmával az egész magyar haza ezer s ezer örvendetes kijelentések által be is val­lotta, miszerint föherczegségedben a magyar haza legdrágább kincsét, legnagyobb nyereségét bírja, hódolva tiszteli s üdvözli. Igen is, üdvözöljük fönségedet mint született magyart, e Pest, Pilis és Zsolt törvényesen egye­sült vármegyének legfőbb csász. kir. származású szülöttjét; üdvözöljük mint halhatatlan érdemű s em­lékű nádorunknak reánk áldást hozó fönséges fiát, erényeinek s felséges tulajdonainak örökösét, felsé­ges urunknak apostoli királyunknak kedveltjét, sze­retett magyar hazánknak s nemzetünknek bizodalmát, vigasztalását, örömét, gyönyörűségét, ékességét, dicsőségét! Azt pedig a Magyarországon őrködő isteni gondviselés különös kedvezésének tartjuk, hogy fönséged a magyar nemzet jelen átalakulási nehéz korszakában rendeltetett Istentől s királytól az e­­gész magyar nemzet fohásza által főispánunkká, Magyarországon királyi helytartóvá s a mit mind­nyájan bizton reménylünk, az ország nádorává. Fönségednek már Csehországban is fényes e­­redménnyel bebizonyított fölségesen szerencsés kor­mányzási tapintata s bölcsesége; a királyi trónhoz s az egész császári királyi felséges uralkodó házhoz fiúi ragaszkodása s tántorithatlan hűsége; a magyar alkotmány és nemzet ismerete, méltánylása s ahho­­zi kétségtelenül buzgó vonzalma; a honi tárgyakbani s korkérdésekbeni mély belátása, azoknak kellő fölfogása s a körülményekhez képesti óvatos megbi­­rálása s elintézése; a leendők gyors és pontos vég­zésében fáradh­atlan munkássága, szilárdsága; — kit— kit elbájoló, de fönségét még is mindig föntartó u­­tánozhatlan leereszkedése a többi jeles tulajdonaival párosulva elhiteti velünk, sőt bizonyosokká tesz min­ket, hogy szeretett hazánk s alkotmányunk sorsa illy erényes s bölcs , illy körülnéző s gondos , illy ügyes s erélyes vezérlet alatt a földi jólét s polgári boldogság legmagasabb fokára eljutandhat.

Next