Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-09-12 / 555. szám

555- szám 1847-Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 írt; postán hetenkint kétszer küldve 6 írt 24 kr, négyszer­ küldve pedig 7 írt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb- sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik ev. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Vasárnap sept. 17. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes­ le­­v­elezőink­től fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Névváltoztatás. Nézetek Pestmegye országgyűlési utasításai fölött. — Erdélyi or­szággyűlés. (LXXXIII. országos ülés). — Az életbizto­sító intézetekről átalánosan. — Vidéki hírek. (Tatából.) — Vegyes újdonságok. Külföld. Spanyol-, Franczia-, Olaszország. Éjszakame­rikai egyesült státusok. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Player Antal gyógyszerésznek vezetéknevét „Ormosy“-ra változtathatni kegyelmesen meg­engedni méltoztatott. Pest, September 11. Előttünk fekszik Pestmegye országgyűlési kö­­vetutasításának 36 pontja, s bennük véghetetlen h­acsa az alkotmányos rendszerek természete iránti fogalmaknak, s a törvényhozási ügy fölötti já­ratlanságnak.... Ez utasítás szelleme: magas röptű abstract phrasisok; egymást megsemmisítő javaslatok, összeférhetlen természetű indítványok, átalános ve­zérelv s állandóság nélkül__ Örökös ellenmondás a tételekben, semmi biztosság az alkotni óhajtott in­­stitutiókban... Valóságos törvényhozási monstrum!... És mégis elég különös, hogy mi ezen tengerét az eszmezavarnak, a benne kimondott nézetek s el­vek minden fonáksága mellett sem tarthatjuk olly súlytalannak, s nem osztályozhatjuk a politikai izga­tás azon ártatlan nemeihez, mellyek minden óvószer s ellenőrködő figyelem nélkül is életnapjaik terjedé­sében nyerjék annál bizonyosabb halálukat. Ezt mind azért, mert alapjául olly elv van fölállítva, melly a hazafiság legédesebb csábhangján szól elméletben a polgárhoz, és a könnyű hit elcső árán mennyei di­­csőülést igér a honnak; mind pedig azért, mert a parlamenti kormány­rendszer — melly a szövege­zésnek minden során keresztül vonul — a népizgatók­­nak még ma sem szűnt meg kiváltkép használható igen hatalmas eszköz lenni, a tévtanok terjesztésé­re , a honfiak politikai hite megrenditésére s viszo­nyinak jövője iránti bizodalmuk megingatására; mind végre azért, mert ezen elvnek dicsérete­s ajánlása olly nevezetes ügyességgel van a szerkezetben ke­resztül vive, hogy meggyőzni ugyan nem, de lel­­kesítni sőt szédítni az olvasót igenis alkalmas. En­nél fogva mi itt tartanék ugyan kiváltkép kívánatos­nak gyakorlatba venni azon már más után kimon­dott irányelvünket, miszerint az uralkodó balfogal­maknak, téveszméknek és a népek békéje meginga­tásának alapul szolgáló káros tanokat egyedül csak velük szemközt álló tanok fölhozásával lehetvén le­vívni, elveknek elveket szükség ellenszegezni! — Ez ulal azonban részletes s kimerítőbb taglalatokba ereszkedni még sem fogunk, miután az ellenzék áta­lános politikája most már úgyis egészen nyíltan áll­­ván, végczélja s iránya felöl rövid időn lesz alkal­munk a hazafiakkal nézeteinket terjedelmesen meg­ismertetni.... Jelenleg tehát a lehető legrövidebb kivonatban csak... mintegy érinteni kívánjuk azon főbb pontokat, mellyeket i­lyenekül jelölt ki Pest, a magyarországi összes ellenzéknek nyíltan kitűzött, és jobb ügyre érdemes állhatatossággal terjesztett politikai hitágazataiból. Első pont: mind a kül-, mind a belügyekre nézve tökéletesen személyesített s befejezett, politi­kájának irányát egyenesen s kizárólag a nemzeti akarattól vevő, szóval: a parlamenti kormány el­méletének legabsolutabb, sehol széles e földön nem élő s nem létező átalános képviseleti rendszerére alapított — felelős kormány. Második pont: a megyei autonomiális szerke­zetnek nemcsak a jelen állapotbani megtartása, de sőt annak a magukat megváltott és meg nem váltott­­ községek képviselői általi nevelése és terjesztése. Harmadik pont: a magukat megváltott és meg nem váltott községek rendezése, s azoknak e ren­dezés által közigazgatási tekintetben a földesur be­avatkozása alóli fölmentése, sőt ennek s az egész nemességnek politialis tekintetben a communitások alá rendelése; egyébiránt pedig minél előbbi tökéle­tes municipális rendszerbe öntése. Negyedik pont: a trón egyenes befolyásának minden újon alkotandó s behozandó institutiok ke­­­­zelése körébeli tökéletes kizáratása. Ezen négy pont teszi sarkalapját Pest megye egész utasításának; de ezen négy pontban fekszik s egyszersmind minden divergentia, mi a conservati- í­vek és ellenzékiek politicai irányában létezik; vala­­■ mint hogy épen ezen négy pont az, mi már a maga egymáshozi viszonyositási tökéletesen antipolaris ter­mészeténél fogva is olly peremptorius politikai ulti­matum tulajdonával bír, melly a más politikai véle­ményű s meggyőződésű honfiakkali egyezkedést s az azokhozi közeledést — szóval: az engesztelés és kézfogási politikának műtételét meredeken, büszkén s kihivólag visszaveti. A többi, mint: a büntető rendszer javítása, közteherviselés, ősiségi törvények revisiója, örökváltság, vámviszonyok sat. sat., mely­­lyeket a conservatively, mint a haza anyagi és szel­lemi fejlesztésének előmozdító tényezőit a fönálló po­litikai közjog alaptörvényeire fektetve szinte óhajtnak; az ellenzék előtt mind csak olly eszközök, mellyek által csupán a fölebbi négy pont életbeléptetése ezé­­lettalik, miután azok keresztülvitelére csak azon esetben lehet következetesen nekik szavazniok, ha azok épen ezen négy pontban kimondott elvekre lesznek kivitelükben fektetve, sőt a fölebbi négy pontnak is három utólóját az elsőnek — mint vég­­czélnak elérhetésére, zsámolyul tekinti. Már mindjárt az első pontot mi illeti: az egy, eddig a legszédelyőbb politikai romanlisták által is csak képzelt, csak sejdített, a népek önkénytelen üd­vözlésére csak sóvár imádságként óhajtott transcen­­dentalis originalitas; méltó mintája a magyar ellenzéki politikai kalandorság magas röptének a kékbe.-------­egy valóságos politika-költészeti curiosum. .. Csak egy Prometheus még, ki ezen ideálba életet fuval­­jon, é­s nyitva állnak a magyar részére az „Eldo-­­rado ,“ az „Atlantis,“ az „Óceániá,“ a „Naptársu­lat“ kapui!.. . Szegény Voltaire, szegény Plato, szegény Campanella, szegény Harrington — váljon álmodtátok, váljon álmodhattátok-e, hogy ta­lálkozzanak valaha emberek, kik magukat a józanok sorába számítják, és meg is költött ideáljaitok meg­testesítésével minden komolysággal foglalkozza­nak? — E túlemberi, túlszellemi, túlelméleti kísér­letet a magyar ellenzék néhány vezérei részére tar­totta föl dicsőségül a világ ítélete — a história. . . Az illuminantismusnak egy új neme!... St. Si­mon, Laroux, Fourrier, L’ herminiere, a ti csilla­gotok lejárt........ Ti Cheridan, Fox, Canning, ti Foy, Constant s Perriere, ti remek mintái az emberi ész és stalusbölcseségnek s választollai a nemti­tök iránti jóakarat áldásinak, a ti átalános szavazási megtagadástokkal, a ti censustokkal, d­e szegény alkotmányelvvel, melly az ó világ egyik kis császára Servius Tullius inventuma — háttérbe vetetek a világ ama luminaritásai elött, kik betű szerint olly kormányt akarnak, melly az összes néptől vegye irányát, nem pedig annak irányt adjon. Penn, Loc­ke, Livingston, és ti Washingtons Franklin! a ti korlátlan praesidialis „veto“itokkal! részetökre má­tól zárva állanak a világtörténet kapui;... dicső­­ségtök egy viszonytalan nem sejditett, nem kép­zelt nagyság s magasztaltság fényében — a ma­gyar ellenzék iratai s pesti utasítás néhány büszke szerzői s ajánlói halántékaira szállítatott halhatatlan osztály-részül a sors által, a magyar név, a ma­gyar nagyság fölött őrködő sors által! ?... S tehát tökéletesen személyesített absolut par­lamenti kormány, de mellette megyerendszer a föld­írási jognak egész az ellenállásig vitt visszaélé­sével ,... s a kis és nagy megyei zsarnokok im­­paritionalis s daczos szellemével,... még hozzá a megváltott s meg nem váltott községek szava­zatával minden szám s censusi elv megemlítése nél­kül........ Olly felelős kormány, melly egész­en­­ szigorúan az összes nemzettől vegye irányát, és nem ez ő tőle. A magasztostól a nevetségesig való­ban csak egy lépés!... Voltak a földön mindig személyesített törpe satyrái a nagy embereknek, s vannak illyenek most is. Kábának s őrültnek hiszik ama tejtelmileg kis embert Thiers urat, a ki azt mondja: „a király­ság állása, s jelesül több előjogai közt a végrehajtó hatalomnak az ő személyé­ben öszpontositott egysége, nem a ki­rálynak nyujtatott ajándék, hanem egy mély álmélatra méltó institutio, mellyet nem statustanár, hanem a természet esz­mélt ki. Ez, úgymond, nem müve e vagy ama géniusznak, hanem műve az emberiség géniuszának, az idő­nek, tap­asz­talásnak, a nagy nemzetek példájának.“Vol­tak s vannak olly nagy vágyakodásu kis szellemek, kiknek rendezetlen s komoly combinatiót futó a­­gyukban — tudtukon s sejtelmükön kívül — az emberi jogok declaratiója, s a „convent“nek leg­­roszabb értelemben vett népfölségi eszméje, vívnak az alkotmányos királyság áldásos elve ellen. — Eme mesterek tudják, de szorgalommal titkolják, hogy a népképviseletnek végmélységére állított par­lamenti kormányelv a királyság nullificatiója nélkül, csak ábránd s illusio mindig. Mivel pedig a király­ság,­­ mellyet ők ostensibiliter saját rendszerük­nél is alapul vettek, a róla koholt s elterjesztett ab­stract tanok mellett (mik azt csupa idealitássá sü­­lyesztik) azon helyet, mellyet neki a szellemi világ s a nemzetek élete kijelölt, teljességgel be nem tölthető; azért ezen emberek (minthogy náluk az egész okos világ tudtával soha sem arról volt a kér­dés: váljon a nép uralkodjék-e vagy a király, ha­nem tulajdonképen mindig arrról: váljon más ural­kodjék-e, vagy ők?) épen olly hamar készen vol­tak fondor mesterségüket a királyságtól, mellyröl az visszapattant, a nép másnemű csalására átját­szani, s változott a tan rögtön, ők a népfölség eszméjében rejlő képviselet lényegén kezdettek nyir­bálni, s a dolgokat valóban oda vitték, miszerint képviseleti rendszerük szerint (mind a mellett is, hogy annak ideáljául egy trónt s reá egy önakarat­tól megfosztott embert szerettek állítani) a népek, mint ezt már Rousseau mondá „nem kormányoz­tak csak egy napig,“ vagy­is csak addig, a­míg a chartáról való ábránd szerződés végbe menvén, a választók osztályánál álló testületi, nem is aristo­­cratia, hanem valóságos olygarchia fölmerült, s a kormány ismét egy új nemű privilegiált osztály ke­zébe le nem tétetett, azon különbséggel, hogy ama koholai ezen alkotmányos épületnek, magukat sem feledték ki ezen olygarchia soraiból,... ők, a­kik a népnek azt mondják, hogy szabad, de vérpadra viszik ; ők, a­kik a népnek azt mondják, hogy kor­mányoz, de az olly szerencsétlen országokban, hol rájuk hallgatnak, a nép 7ó részének sem laba, sem ke­nyere. Mindenki látja, hogy ezen kezelés mellett csak a szerepek változtak, a dolog pedig a maga lé­nyegében szigorúan a régi maradt, t. i. a születé­si s birtokaristokratia helyett a vagyon, a pénz és a politikai kalandok­ aristocratia emelkedett ha­talomra. Megérdemlé-e ezen cserebeli nyeremény ama véres és pusztító háborúk viselését, mellyeknek a lefolyt­­ század óta tanúi valánk, s melly a világ békéjét annyira s annyiszor megingató, azt ítélje meg a nyájas olvasó, mi a tényeknél okosabbak lenni nem akarván, elfogadjuk ezen tényeket a szerint mint a hogy azok állanak , és azt nyilvánítjuk, hogy a dolgot hazánkra alkalmazva, a pesti utasítást vég­­ezélkint átlengő, tös gyökeres, és a jelennek még csak maradványait is kiirtó reformviszketeget, sem egész

Next