Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-09-17 / 558. szám

Negyvenkettedik év. 558­ szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, boritékkal 11 írt; postán hetenkint kétszer küldve 6 frt kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. ÉTI I.lftVG. Alapn­á KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiailja Özvegye Péntek sept. 17. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendülik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. A királyi helytartó kör­útja. (r­övidközlés) — Törvényhatósági tudósítá­sok. Verőczéből (közgyűlés). — Erdélyi országgyűl­­­é­s. (LXXXV. országos ülés). — Nemzeti színház. — Is­mét szent Gellért hegye. — Esztergomból Rumy levélgyüj­­teményét illetőleg. — Nyílt levél. Külföld. Portugália. Spanyol-, Franczia-,Görögország. Hirdetések. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A királyi helytartó körútja. (Rövid közlés). September 9én reggeli 7 órakor Marmaros és Ugo­­csa képviselői szerencsekivonatai közt Nagy-Lónyá­­ra útnak indult, s ide 10 órakor megérkezvén, Be­­regmegye küldöttsége kihallgatása s rövid villás reg­geli után útját N.­Károly felé folytatta. A szatmári határszélnél Vitka helységnél e megye küldöttsége által fogadtatott, innen köznemesi bandérium előlovag­­lása mellett Ecseden keresztül estvéli 11 órakor Nagy-Károly városához ért. Itt egy 200 főnyi bandé­rium vezére üdvözölte ő fenségét, melly bandérium kíséretében, folytonos árgyúzás közt tartotta a fé­nyesen kivilágított s négy diadalívvel fölékesitett ut­­czákon fényes bemenetét gróf Károlyi György ö­nsága lakába. Itt megérkezése után mindjárt Szat­­mármegye küldöttsége tolmácsolta megyéje ér­zelmeit, mi­után ő fensége tetemeibe vonult. — Sept. 10-dikén a délelőtti órákban Szatmár­­megye összes karait és rendeit (a kapcsolt megyék közöl csak Kővár-vidék küldött követeket), Kő­vár-vidéke, Szatmárnémeti, Felső-és Nagybánya sz. kir. városok, Nagy-Károly városa, a szatmári káptalan, a helybeli zsidóság küldötteit hallgatta ki ö fönsége­s több magánosok tisztelgéseit fogadta el. Délben a háziúr 100 teritékü asztalához ült. Ebéd után a tiszteletére rendezett bált szerencséssté magas jelenlétével. — Sept. 11 -én reggeli 8 órakor ki­indulván ö fönsége banderialis előlovaglás mellett Nagy-Károlyból, a bihari határszélnél Szatmár­­megye küldöttsége búcsút von. A Hajdúkerület ide­­szögellő határánál, Vámospércs városánál e kerület küldöttsége s 200 főnyi bandériuma által üdvözölte­­bett s reggelivel kináltatott meg. Innen csakhamar Debreczen városa határa kezdődvén, itt e város küldöttsége fogadta ő fenségét, beljebb pedig a vá­ros csinos bandériuma. Ennek s a küldöttségi tagok kíséretében, folytonos taraczkdörgés közt, a nem­­zeti lobogókkal kijelölt után Debreczen városába délutáni 5 órakor fényes bemenetelét tartotta. Itt a városházban megszállva, egymásután fogadta a vá­ros , Szabolcs megye, a Hajdúkerület, a kath. pap­ság , vallótörvényszék, a tiszáninneni ref. superin­­tendentia, kerületi tábla és postahivatal tisztelgéseit. A küldöttségek kihallgatása után a város 100 sze­mélyre terített gazdag asztalához ült, ebéd után pe­dig a fényesen kivilágított város nevezetesb pont­jait tekintette meg. (B. H.) Erre vonatkozólag a nagyméltóságu m. kir. hely­tartótanács megkéretni határoztatott, miszerint leg­felsőbb helyen eszközölni méltóztassék, hogy ezen katonai gyakorlatok az ez évi rész­termés tekintetéből vagy egészen megszüntettessenek, vagy pedig ezek tartása 14 napi időre szórhatnék. — V­ay gróf országos főbiztos irata tudatja a megyével, hogy ő cs. k. fensége, a királyi helytartó, September 19- dikén Eszékre érkezendvén, ott fogja Verőcze s Sze­­rémmegyék küldöttségét elfogadni... Ő cs. kir. fen­ségének, mi­után s módoni ünnepélyes fogadtatását egy különös választmány fogván elhatározni, melly is az e czélra irányzott terv kidolgozásával azonnal megbizatott. — A rá következett nap tartott ülés­ben az ünnepély-terv kihirdettetett. — Ő cs. kir. fönségének fogadtatása fényes s a magas személy méltóságához tökéletesen illő leend... A más napi ülésben több felsőbb rendeletek, más megyei leve­lezések, s a szolgabirák hivatalos jelentései, vala­mint sok a beligazgatásra vonatkozó tárgyak jöttek szőnyegre.... Valamint a gyűlés elött, úgy az első napi ülés alatt is igen sok szó volt Körösmegye leveléről, mellyben Verőcze rendet fel­­hivatnak, miként Körös ama határozatát, hogy „a legközelebbi horvát-tót tartományi gyű­lésen a nemzeti nyelv hivatalos ügyvite­li nyelvvé emeltessék,“ — tegyék maguké­vá, s követeiknek erre nézve utasítást adjanak... Ama kellemes reménybe helyezénk magunkat,hogy ezen levél tárgyalás alá vételendvén, Körösmegye­rrnek ki­­vonata szerint fog majd határozat kerni, mit annál biz­tosabban szabad vala hinnünk, minthogy többen a helybeli honfiak közöl előre készültek az e tárgy fölötti tanácskozást a körösiek részére hajnítandók... De várakozásunk hasztalan jön... A körösi le­vél nagy fájdalmunkra­ nem­ vétetett elő!!... Azonban hevesen óhajtják megtudni, váljon mi van tulajdonképen a dologban, — mire nézve a veröczei honfiak megkeresik a körö­si rendeket, hogy nyilvános vagy magán után tu­dassák, váljon az emlitett levél elküldetett­e való­ban Veröcze megyéhez? ... S ha elküldelek, fölszó­lítják Köröst, hogy a fönmondott eljárásra nézve a törvény rendeletét alkalmazzák; — ha pedig nem küldetett el: ezen tudósítást addig a meddig, ugyan azon utón hívják vissza, a mellyen ők ezt nyil­vánosságra hozák. (Agr. Zung.) Erd­é­hi országgyűlés. A LXXXV. országos ülésben sept. 9-én egypár országgyűlési iromány fölolvasásán kívül az idő nagyobb részét némelly szász hatóságok követeinek az adó­nem növekedé­séről és ujonszállításról szóló t.javaslatok ellen be­adott különvéleményeiben a kk. és rr. többsége ellen emelt súlyos vádak s illetőleg alkotmányellenes esz­mék c­áfolása foglalta el. Az első különvélemény­ben t. i. azon vád van emelve, miszerint a kk. és rt. többsége a földadó nem növeléséről alkotott t. javaslat által a celatiokat jövőre törvényesilni akar­ják, s igy a csalárdságot pártfogolják, az igazságot büntetik. Föl van hozva továbbá, miszerint a küülön­­vélekedők bámulnak, hogy a többség ez alkalmat mohón nem ragadja meg a végett, hogy az úrbér következtében­ adónövekedés által igen sok magyar és székely t.hatóság háziadó rovatának hiánya pó­toltassák, mi igen nagy mértékben föltételezi a házi pénztárak hatósági kezelés alá mehetését. Ezen vádak ellenében a kk. és rr­­a fönforgó­­,javaslatot kísérő feliratukban, vonatkozva a mellé csatolandó különvé­leményre, fogják sejteni, miszerint celatiokat törvé­­nyesitni nem akarnak; azon úrbéri földmennyiség­ből ugyanis, melly 1754-ben összeh­atván, a jelen­legi adórendszer alapjául volt kijelölve, semmit sem kívánnak adó alól kivenni. Ugyde 1754 óta szinte egy század alatt sok eredetileg majorságföld, közhely és irtás került urbéresi kezekre; a behozandó urbér által pedig, midőn az ország rendei az úrbéres osz­tály irányában egy kor kivánta kötelességüket telje­sítik , nem tartják elegendőnek csak az adó alapjául összeírt földeket hagyni urbéresi kezeken, hanem a szükségesnek vélt mennyiségig pótolni kívánják ollyan természetű földből is, melly eddig adó alapját nem­ tette. Midőn tehát a kk. és rt. biztositni kívánják az úrbéres osztályt arról, hogy ezen úrbériekké válandó más természetű földek miatt, az adórendszer átalános ki­dolgozásáig , a jelenlegi földadó nem fog növeked­ni , nem csak a fölsegíteni c­élzott úrbéres osztályt súlyos nyomással fenyegető teher elhárításáról gon­doskodnak, sőt ő­felsége azon nem egyszer nyil­vánított k­ k. akaratát is szem előtt tartják, hogy a mostani adórendszeren az adóügy átalános elintézé­séig változás ne történjék. Megjegyzik továbbá a kk. és rt., miként a földadónak árbér következtébeni növekedése aránytanul sújtaná a magyarföldet a ki­rályföld fölött. Tagadhatlan ugyan­is, hogy celatiok a királyföldön is vannak, ámde királyföld urbér alap­ja nem lévén , míg úrbéri rendezés következtében az adólajstrom­belinél sokkal több földnek urbéresi ke­zeken tétele derülne ki a magyarföldön, és így a jelenlegi adóöszveg többszöröződnék, a királyföld maradna in statu quo. Végül a háziadó hiányainak pótlását illetőleg kifejtik a kk. és rt., miszerint itt is e­élge azon ki­nézetével találkoznak, hogy a házi­­pénztárakbeli hiány az adózó nép újabb terhelése nélkül pótoltassék. A másik különvéleményben, melly az ujoncz-állításra vonatkozik, azt kíván­ják némelly szász hatóságok követei bebizonyitni, hogy Erdély törvényhozó testületének nincs joga­­) a kiállítandó ujonczok számáról határozni; mert a pragmatica sanctionál fogva Erdély külön hadi se­reggel nem bírván, hanem quo ad mutuam defen­­sionem egyesülve lévén az ausztriai örökös tarto­mányokkal, ez által kötelezte magát, hogy az ausz­triai összes hadi seregbeli hiányt aránylagos men­nyiségben időről időre pótolni fogja; nincs joga a kb. és rr-nek 2) a megállított újonczok számát a törvényhatóságokra kiosztani, mert ez a végrehaj­tó hatalom körébe vág, mert gyakorlatiatlan, midőn a törvényhozó test értekezést a hatóságokkal nem folytathat, s igy a fölmerülhető akadályokat, ellen­vetéseket el nem enyésztetheti, fölvilágositásokat nem tehet sat. Mind­két állítás támogatására idézik a külön vélekedők az 1791: 6. törvényczikket, pragm. sanct. idéznek egyes phrasisokat némelly ö ilge elé­be fölterjesztett, de meg nem erősített törvényjavas­latokból , országgyűlési jegyzőkönyvekből sat. E­­zen állításokra is fölfejtendik a kk. és rendek illető feliratukban , miszerint ép azon törvény­­czikk, melly a pragmatica sanctionál fogva „ma­nia defensio“ végetti unio-ról szól , biztosítja Erdélynek minden m­ás országtól független alkotmá­nyos önállását, miből önként foly, hogy a honvé­delemre kiállítandó katonai erőről is nem más, ha­nem saját törvényhozása intézkedhetik. Ez annyival kevésbbé szenvedhet kétséget, mert ő felsége nem csak a jelen országgyűléshez intézett, hanem ré­gebben kelt k. k. leirataiban is fölhívta az ország ren­deit az ujonczállítási jog törvényhozás útjáni gya­korlására. Fölfejtendik továbbá, hogy a kk és ren­dek az ujonczok kiosztása tárgyában teljességgel nem vágnak a végrehajtó hatalom körébe. A kk és rendek ugyan­is a kiosztási kulcs megállítása után magát a kiosztást a k. kormányszék útján a főszám­vevőség által tétetik meg; a kiállítás végrehajtása szintén a kormányszék teendőjéül van határozva azon fönhagyással, hogy a végrehajtásról a kk és rendeket koránkint tudósítsa. Nem teszik hát a kk és rendek magukat semmi közvetlen érintkezésbe a törvényhatóságokkal, nem vágnak legkisebbé a vég­rehajtó hatalom körébe; azon határozat pedig, hogy a törvény végrehajtásáról tudomást vegyenek, tör-' vényeken és régi, jelesen 1794-ki gyakorlaton alap­szik. Végül a meg nem erősített törvényjavaslatok­ból és jegyzőkönyvekbeli idézetre nézve megjegyzik TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Verőczéből. (Aug. 9diki közgyűlés főispáni elnöklet alatt) Az első alispán jelenté a rendeknek, miként a múlt hónap 21dikén hullott jégeső a ve­­rőczei s Vacsina járásbeli igen gazdag termésre va­ló kilátást megsemmisité, s hogy ezen szerencsét­lenségteljes nap előtt Sopje faluban nagy tűz dü­höngött, melly 19 lakot hamvaszta el, s mellyeknek lakosait a legnagyobb nyomor ölébe taszitá... Ezen jelentés folytán az illető járásbeli szolgabiráknak meghagyatott, miszerint az adózóknak az elemi csa­pás által okozott kárait számítsák össze, hogy igy aztán a kimondott határozathoz képest, nem fogván elmulasztatni legfelsőbb helyen a segélyér­ti folyamodás. — Ezután egy kegyes intézvény olvastatott föl, mellyben meghagyatik a megyének, miszerint az ez ősszel tartandó katonai gyakorla­tokra nézve szükséges intézkedéseket tegyen.......

Next