Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-09-19 / 559. szám
Negyvenkettedik év. 559 szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. NEMZETI Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Vasárnap sept. 19. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Jelentés herczegprimás , somlya egészségi állapotáról. — Jótékony adakozás. — Törvényhatósági tudósítások. Nógrádból. (Rectificatio). Mármarosból (közgyűlés.) — Az életbiztosító intézetekről álalánosan. (Folyt.)— Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Franczia, Törökország. Marocco. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Jelentés herczegprimás ö fömlga egészségi állapotáról. Esztergom 1847-i szentmihályhé fokán estvéli 7 órakor. — Föagy és főtiszte— lende herczeg Kopácsy József ur, Magyarország prímása, többszöri áthülés következtében folyó hó 10- kén folytonos epés csűzos lázba esett. A betegség hatodik napján a még mindig létező lázhoz nevezetes gyengeség állapota csatlakozott. Orvosi tanácskozmányok tartottak, s az orvosok aggodalmaikat a kóros állapotra nézve egyhangúlag kijelentették. Szintazon nap a magas beteg a halottak szentségeiben részesítetett. 17kén reggel a gyengeség növekedett. örvendetes bírálatok (Crises) meg nem jelentek. Reggeli 8 órakor. Jótékony adakozás, ő felsége az anya- császár- s királynő a beszterczebányai megyés püspöknek 500 pftot azon meghagyással küldeni kegyelmesen méltoztatott, hogy ezen öszveget a beszterczebányai egyházmegyebeli ínséggel küzdő hegylakosok között valláskülönbség nélkül szétosztássá ; mi is kellőleg, és e királyi adakozásban részesetekhez bocsátott azon intéssel történt, hogy ezen legkegyelmesebb jótéteményért a mindenhatóhoz e cs. kir. felségének hosszú és tartós jólétéért esdekeljenek. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Nógrádból. (Rectificatio) Pártom édekében, és egy általam tisztelt elvbarátom mellett emelem igénytelen szavamat, kit Lev. ur a N. U. 553. száma 571. lapján gyanúba hozott s vele ezeket mondatja el: „Nem ad szavazati jogot városoknak, mert nem függetlenek, nem most káptalanoknak, mert zárt testületek, azt akarná, hogy a megyei papság által választassanak.“ Ez az egész mondat, hogy a leggyöngébb kifejezéssel élhessek, valódiatlanság, homlokegyenest ellenkezője annak, mit az általam igen tisztelt elvbarátom mondott. — Én az érintett tiszt, egyén beszédére, hivatkozva az egész megyei közönségre, igy emlékezem: „T. RR. Én rendeztetni óhajtom a kir. városokat, és ennek befejezte után 16 szavazat megadásába beleegyezem,jelenlegi rendezetlen állapotukban őket szavazattal fölruházni, mint elzárt testületeket, tanácsosnak nem tartom, de rendezésükben is kellő óvatosság szükséges, nehogy valahogy democraticusabb lábra állítassanak, mint a megyei municipiumok; ez a hazának veszedelmére lehetne, mint Spanyol- és Portugalhonban tapasztalhatni, hogy a polgári democraticus elemnek lecsilapítására, a kormány minden népes városban generál majorokat fegyveres erővel, ellensúlyul fölállítni kénytelen, azért a kormány által fölállítandó főügyelek egy monarchico- aristocraticus honban, nélkülözhetlenek.“ Midőn e férfiú ezt elmondá, a közönség által fölhivatott, hogy az előtte megpendített, még előbbeni tárgyban nem hozott végzés — a káptalanok szavazati jog tárgyában is nyilatkozzék;nyilatkozata,— miután mellette ülvén, igen jól figyelmeztem, — ő vala: „T. RR.Azon négy kerekű alkotmányos szekérnek , egyjelentékenyebb tényezője az egyházi elem, és az olly erős kereke, mellynek mellöztével, alkotmányunk velejében megingattatván, e szekér nem mozdulhat; — a káptalanok szavazati joga egy igen fontos tárgy,mert—úgyszólván — egy statusnak alkotmányos élete tőle függ; tagadhatatlan, hogy a jogot a nyolczszázados gyakorlat, szokás és törvény szentesítette, és annak épségbeni föntartásáról szó sem lehetvén, oda terjed alázatos indítványom, mellyet jelenleg csak futólag említeni bátor vagyok, hogy ha t. rz. tegnapi napon kiadott — képviseleti rendszer utasításánál fogva ahoz járulni méltóztatnának, miszerint jövendőre a káptalani követek, szavazati joguk mennél hamarábbi utóérhetése tekintetéből, az alsó clerust és annak politicoecclesiasticus érdekeit is képviseljék — ki valamint az ország és egyház minden terheiben részesül, úgy századunk szelleménél fogva,az alkotmány sánczait belül szorosabban fűzve, a káptalani követekre concurrálhatni, csekély erejéhez képest, szűkkeblű nem lesz — és miután szomorúan tapasztalhatni, hogy az ő érdekei, alig van megye, megyei követek által nem képviseltetnek — legalább meg lesz felelve a törvényhozás azon halasztó részének, kik, számot, birtokot, nyilvánosságot, intelligentiát a követek által képviseltetni óhajtnak, meg lesz felelvet. rr. óhajtásainak is, mert a káptalanok követei, egy nagy és nyomatékos morális testületnek képviselői leendnek és tündökleni fognak;az egész ügy és haza ezáltal csak nyerhet, igy p. o. az esztergomi fökáptalan követei körülbelül 1000 intelligens egyént, és annak birtokát képviselni fogják; — föntartván szólhatási jogomat bővebben máskorra, jelenleg a tárgy feszegetésétöl elállók, miután még az elöbbeni tárgy nem volna befejezve.“ — Ezen egyén pedig Imády K. b. gy. pl. ur, ki a conservativ ügynek és pártnak tántoríthatatlan barátja s védelmezője, ki számos évek során e tövises pályán férfiasan harczolván, néhány év előtti vallási viharok közepette, egy rendithetlen kószál gyanánt maga állt, maga küzdött, egyházi főnökeinek jogait,egyháza függetlenségét, férfias kebellel és elszántan védelmezte, terhes állását, csekély jövedelméhez képest, díszesen viseli. — Sajtó és véleményszabadság az emberi gyengeség kiapadhatlan forrását árulja el: —ezzel tartoztam pártomnak, az ügynek, s elvbarátomnak, és utójára evangelicus létemre Lev. urat szent Ágoston mondására figyelmeztetem: Negotium vestrum non lene, ac supervacaneum, sed summum ac prope unicum esse existimo, magnopere quaerere, dicereque veritatem. Y. S. táblabiró s ügyvéd. Marmarosból. Marmaros-Szigeth. Sept. 8. Nem hamarkodva, de a drága időt czélszerüen fölhasználva, septemberi közgyűlésünket 5 nap alatt bevégeztük. — A kívánt lelkes türelemnek nem csekély tápanyagául szolgált elnök e maga erélyes előüdvözlete, mellyre kelt, s mindnyájunk kebléből kölcsönzött viszonüdvözletet követte többszörös éljenzés után A. P. főbíró tört hangon emelt szót. — A t. szónok egy üres helyre mutatva, érzékenyül emlité föl néhai Mánn László táblabirónak közelebbi elhunytét, szavainak ólomsulya föléleszté az elhunyt fölöttifájdalom—szülte alig behegedt sebeket, és méltán, mert elhunytéval egy férfiútól váltak meg a rik, kinek 44 évre terjedt hosszas szolgálata, nevezetesen 12 évi alispáni hivatalkodása, s ezek közben a közjó iránt tanúsított buzgalma, e megye szeretetét s bizalmát kiküzdötte, melly elismerést a rendek azon élő ecsettel, mellyel azokat elnöki méltósága a közelebbi tisztujitás alkalmával emlegeté, jegyzőkönyvünkbe újólag iktatni határozták. E veszteség-szülte fájdalmat öröm s szűnni nem tudó éljen-rivalgásokkal válté föl fönséges István félig kegyes válasza, mellyben boldogult édes atyja elhunyta fölött iránta tanúsított e megyének meleg részvétét szive mélyéből köszönvén, kijelenti, hogy dicsőült atyja példája által lelkesitetve, magasztos czélul tűzte ki törekvései elé, híven atyja szellemében az általa kijelölt utat követni, mellyen ő felsége legmagasb bizalmának s hazafiai várakozásának , mennyiben tőle telik, megfelelni reményi. — Folytonos érzékenységgel kisérték a hon közveszteségét fájlaló, s hőn érező rendek fenséges M. Dorothea e tárgyban kelt levelünkrei válaszát is. — Az érzelmek emez egymást fölváltó szinvegyületei között fölolvastatott a nmgu m. kir. helytartótanács utján érkezett ő felségének legfelsőbb határozata, melly szerint legkegyelmesebben rendelni méltoztatott, hogy Groschmid Imre, itteni kir. kamarai igazgatósági irattárnoknak a szegények nyomasztó sorsa enyhítésére, úgy az erkölcsiség emelésére tett fáradalmai, nem különben 16. évi hasznos szolgálatai tekintetéből a legfelsőbb megelégedés nyilváníttassák, olly utasítással tudtul adatik, hogy a felöl a nevezett Groschmid Imre ur értesitessék. Melly kegyes intézvényben foglalt legfelsőbb k. megelégedésnek bővebb tanúbizonyságául a k. intézvény az azt megérdemlőnek hiteles párban pecsét alatt kiadatván, azon kívül a nevezett Groschmid Imre táblabirónak közönségesen tudva levő a szenvedő emberiség fölsegélése, s nyomora enyhítésére fordított fáradalmait s buzgalmait méltányolandó!?,ötét ö cs. kir. felségénél magyar nemességrel emelés végett ajánlani rendelték. — Sáskák nálunk nem mutatkoztak, mindazátal a kelt k. intézvény nyomán müködendők, — e veszély ellenében több alkalomkor hozott határozatainkat fölkerestettük. — Szatmári püspök e nagymagának, úgy az ottani főtiszt, káptalannak, a leveleikben fölfejtett okok daczára, éhezett Verhovinánk részére nyújtott szép segélyekért, úgy munkácsi püspök magának, ki kérelmünket megelőzve, a nevezettek számára szinte szép öszveggel járulni kegyeskedett, köszönő szavazatot határoztunk. — Maros-szék közönsége, s Hunyadmegye levelét, mellyben a részeknek Erdélyországtóli elszakasztása kívánásával leendő fölhagyásra kérik a megyét, addig is, mig a két hon az átalános egyesülés megközelítése iránt alkotmányos utón értekezhetnék; lévén már e részben határozatunk, tudomásul vettük.—Gömörét az éhség veszélye elhárítása tekintetéből, Ungét a pénznek Magyarországbóli kiszivárgását akadályoztatni szándékozó, s egy kölcsönös aláírásokon alapult tizkármentesítő intézetnek általa tett életbe léptetéséről szólót az országgyűlési utasításokkal foglalkozó választmányhoz utasítottuk. A gyakori esőzés a szénatakarítást gátolván, a mennyiben félni lehetett, hogy a szépen megtermett kukoricza megérését gátlandja, ebeli aggodalmunkat csak a beállt tiszta napok szüntetik; a zab, fökép Kaszó és azon fölüli vidéken emlékezetet haladólag termelt meg; árpánk a 19 szemet megadta, de burgonyánk vesz, különösen fölnövésében szára elrothadván, annyira, hogy a bokor helyére ismerni nem lehet; a burgonya, szára elvesztével ki nem vesz ugyan, de igen apró marad; búzánk igen szép és tiszta, bőven ereszt, de mint már értekeztem, e consummens megyének nem elég a 4—5 búza-termő határ, annál is inkább, minthogy a tizedtől menekülendő földművelő, a kukoriczán inkább kap,s igy a búza ára lejebb nem száll,20 frt körül forogván,mire nézve délutáni órákig két vékánál többet vásárlani nem szabad; ezen oknál fogva indítványba hozatott, hogy a burgonyás gabonábeli pálinkafőzést septemberi gyűlésünkig tiltó határzatunk továbbra is föntartassék, mivel igy a nagy mennyiségben megtermett szilvának ára fölszökkenvén, a nép kenyérhez juthatna ; az indítványnak azonban buknia kellett, mert a liberális nevet igen viselni szeretők előnyt tévesztve, gazdálkodási szempontból indultak ellene az indítványnak, megmutatván, millyjutányoson tarthatják ki az úgynevezett bráhával sertéseiket; szóval : minden liberalitás mellett fölvették a gerázenusok köpenyét „jobban szeretve sertéseiket.“ A gyűlés végeztével a kk. áthatva azon örömtől, mellyet keblükben István fölig utazása veszt a lobogványkint fölébreszté, Berkeszre * 8 *') siettek, a hódolva kedvelt fön *) A küldöttség elnökéül fölkért főispán ő amaga közbenjárása következtében berkeszi lakába, nem az átalános terv szerinti Nagy Károlyba.