Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-09-26 / 563. szám
Negyvenkettedik év. 563. szám 1847. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 fr, borítékkal 6 írt; postán hetenkint kétszer küldve 6 írt 21 kr, négyszer küldve pedig 7 írt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyogy hasáb-sorért apró belükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Vasárnap sept. 26. Előfizethetni minden cs kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelük a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Névváltoztatás. Előléptetések. — A királyi helytartó körútja. (II. Várad). örményi József Tolnamegye főispánjának István kir. helytartót megköszönte( beszéde). — Törvényhatósági tudósítások. Mosonyból (közgyűlés). — Sopronyból (közgyűlés vége). — Vegyes újdonságok. — Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Franczia, Görögország. Éjszakamerikai egyesült statusok. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Oravecz Antal és János testvéreknek vezetéknevüket „Ormy“-ra változtathatni kegyelmesen megengedni méltoztatott. A nmlgy m. kir. udv. kincstár a megüresült ungvári kincst. erdőmesteri állomásra Joksmann Lajos marmarosi kínosz igazgatósági sollvivőt saját folyamodása következtében alkalmazta. A pesti k. első kir. váltótörvényszéknél megürült irnoki állomásra Pataky Ignácz segélydijas gyakorló, és az ekkép ürességbe jött segélydijas gyakorlóságra Gáthy Károly díjtalan gyakorló alkalmaztatott. A királyi helytartó körútja. Nagyvárad, sept. 20kán. Mivel erősen meg vagyunk győződve, hogy tudósítói véleményünk s illetőleg ízlésünk fölött a cambridgei egyetem a dublinivel hajbakapni nem fog, s a st. andrewsi a vita kiegyenlítése végett békehíréül föllépni nem leszen kénytelen, bátrak vagyunk kijelenteni, miként nekünk Nagyvárad Debreczennél mindig jobban tetszett, azért, mivel a nagyváradi nép értelmen debreczeniénél fejlettebb, ízlése műveltebb, tapintása finomabb, szokásai simábbak, viselete csinosabb, szive gyöngédebb, nemesebb, atalán kedélyesebb, derültebb, vidámabb, hajlékonyabb, jóra roszra fogékonyabb? azért, mivel az állaidon alig van város, hol annyi, a lakosok fejlettebb erkölcsi érzelmét, az öregek, betegek, özvegyek, árvák, szegények és nyomorultak iránti kegyeletét s részvétét tanúsító intézet léteznék, mint Nagyváradon ? vagy azért, mert e város jön szülőföldünk, itt repültek el tőlünk a gyermek- és ifjúkor boldog álmai, itt ült elénk bajnokává a kebel azon legszentebb kincsének , mellynek az alföldön annyi makranczes és elfogult ellenségei vannak? véleményünk okának elhatározását arra bízzuk, kinek magán nézetünk fölött elmélkedni tetszenék. Találkozik e illyen ember? nem a mi gondunk. Elég legyen tudatnunk, miként mi Nagyvárad iránti megrögzött előszeretetünk folytán, dobogó kebellel ültünk szekérre, ő fenségét körutazásában Nagyváradig követendők. Debreczenen kívül valánk , s visszaidézendők emlékezetünkbe a debreczeni szives fogadtatás részleteit s azon sok ezer mécs világát, mellyek Debreczen sötétségét egy éjre földerítek, még egyszer visszapillantánk, s ezután bevonulván ülésünk egyik szögletébe, a piresi laposról elküldök képzelődésünket megyénk székvárosába Nagyváradra, hogy tekintsen végig a városnak a lóherczeg elfogadására czélozó előkészületein, s nagy vonásokban kezdők rajzolni a nagyváradi nép örömének képét, s örömmel teszünk bizonyságot arról, miszerint a való túlhaladta képzelődésünk rajzát. Illy foglalkozás között értük el M. Pircs helységét, mellynek Debreczen felöli szélén a nagyváradi káptalan által István főherczeg tiszteletére épitett diadalív vala fölállítva, s hol megyénk küldöttei szeretett másod alispánunk vezérlete alatt várakoztak az érkező királyi helytartó ö fönségére. Ő fönsége megérkezék, s Biharmegye küldöttségének üdvözlő szózatát, s debreczeni kísérete búcsúszavát nyájas leereszkedéssel meghallgatván, s mindkettőre szokott velős rövidséggel válaszolván, utját kitűzött czélja felé, az elötte lovagló köznemesség bandériumának s tisztelgő megyei küldöttségnek kíséretében folytatá. Nagváradig terjedő útja közben, az útvonal szélein fekvő falvak tisztelve elébe tóduló népességei, az állomásoknál pedig, jelesül: Derecskén, Újfaluban, Keresztesen amazokon kívül, az egymást fölváltó, de számra mindig nagyobb nemesi csapatok által üdvözöltetván. Keresztesen várakozók az érkező nagy vendégre Biharmegye conservativ pártjának diszlovassága és b. Bémer László nagyváradi püspök ö mlga, kivel egy kocsin közeledek ő fensége elfogadtatása helyéhez Nagyváradhoz. Nagyváradhoz közel egy falu fekszik, neve Püspöki, (püspöki lak) mivel monda szerint, a nagyváradi püspököknek hajdan székfoglalási ünnepélyük elött három napig a faluban kelle lakniok. E falu az érmelléki hegysornak itten kikönyöklő merevebb szöge alá van építve, s míg bal részén az itt végződő váradi hegyek emelkednek, balszárnyát szorosan a falu alatt a kis Körös alja mossa körül. Püspökit az országultal az e folyóra épitett kőhíd köti össze. E falu az alföldről érkezőnek messze zöldelló hegyfokával, a hegyoldalra épített tornyával, a fák sűrűjéből kifejelt e mezei lakjaival, alatta csillogó folyamtükörével kellemes látmányul szolgál. E falu Nagyvárad kapuja, ide szokott a debreczeninél sokkal kandibb váradi nép ünnepélyek alkalmával kiseregleni, ide seregle jelenleg is. Itt vala a bihari ellenzék bandériuma fölállítva, itt valónak a váradi előkelő urak és hölgyek csinos alkalmatosságaikon szemlélhetők, Ő fönsége e ponton is éljen kiáltozások között elvonulván, Püspökin átrobogott, hogy meglássa a néptömeget, melly tiszteletére a négy városból az útfelekre kivonult, s hogy egész Nagyváradig folyvást tartó örömrivalgások között érjen e napi utjának czéljához. A nagyváradi nép elmés gondolatai és érzelmei kijelentésében, erre a hitnézetek taniták meg őt, studja mikép kell beltiszteletének külalakot kölcsönözni. A Püspökitől Nagyváradig terjedő néptömeg egy oldalt hajtott gúlához, vagy a hegy öléből fakadó és léptenkint széleskülő folyamhoz való hasonlatos, tarka szinvegyületében a viruló rét mosolygó arczához hasonlítván. Ő fensége nyájas leereszkedéssel fogadá a tömeg örök éljeneit. Szent János hidjánál, Nagyvárad alatt, Várad olaszi küldöttsége nevében Nagy József t.biró; a papnövelde előtti téren a zsidó község által épített igen csinos diadalív alatt, ugyan azon község nevében szóló Grosz Frigyes orvostudor üdvözlő a fenséges herczeget, honnét a nép szűnni nem tudó örömrivalgásai között szállására, a püspöki palotába kísérletek. A püspöki palota előtti udvar megtelt néppel. Ő fönsége szobáit elfoglalván , kinyilatkoztató: „itt minden arra mutat, hogy haza jöttünk.“ E nyilatkozatra Bémer ömisága leleményessége nyújta alkalmat, ugyanis a tisztelt házigazda két szobát úgy bútoroztatok ki, mint ő fönsége éi Budán bútorozva vannak. Kevés perczek múlva ő fönsége a tisztelkedő küldöttségeket fogadá el. A bihari nagy számú küldöttség Tisza Lajos ömsága, a szomszéd testvér háza 32 tagból álló díszes küldöttsége pedig gróf Nemes János öisága vezérlelek alatt tisztelkedett, s e küldöttségeket a négy város követei , és zsidó község küldöttei követvén, az ebéd 7 órakor megkezdetett. Számos poharak ürítettek ö fenségének hosszas áldott életéért, ö fönsége a jó kivonatokat hasonló jó kivonatokkal szép anyai nyelvünkön visszonozván. Ebéd után kegyes volt ö fönsége a tiszteletére a püspöki palota előterén rendezett tűzijátékot, s később számos kísérettel a város kivilágítását megszemlélni. A kivilágítások közt megemlítendő bér- s czeg Hohenlohe Sándor nagyváradi prépost e nagyságának kivilágítása, Tisza ö méltóságáé, Várad-ola- Iszí, és Nagyvárad városoké, Lippert v.olaszi főbiróé, a vár - és zsidó imaházé. Másnap ö fönsége a püspöki palota kápolnájában, püspök ö uisága által bemutatott szent misén jelenlevén, reggeli 7 óra után a diszlovasság, két nagyváradi püspök s több megyei küldöttek kíséretében Nagyváradról elutazott. Áldás uljára 10 hati. Pécsett 1847. sept. 18 án Ümnényi József Tolnamegye főispánjának mint ezen megye küldöttsége elnökének köszöntő beszéde István királyi helytartóhoz. „Cs. kir. föherczeg, királyi helytartó, fönséges uram! — Fenségednek örömet árasztó lépteit a magyar bon széles határain keresztül a szeretetnek, az üdvözlő tiszteletnek jelei környezik. — Hasonló szives érzéseket nyilvánítandó áll mély tisztelettel fönséged elölt Tolnamegye rendeinek küldöttsége. — Ha czólunk nem volna egyéb, mint a tisztelőinek köteles formáit teljesítve, fönségednek magas figyelmét reánk, kegyes emlékezését küldőinkre vonni, akkor e formasági czél eszközeinek lényegét szinte csak formákban, megjelenésünk külső fényében, szavainknak minél ékesebb idomitásában keresvén, azon félelemtől aggasztanánk, miszerint a formák lelketlen mérlege tiszteletünknek félreismert fokozatát azok irányában könnyűnek találná, kiknek hódolatát a fénynek nagyobb sugara, tiszteletük kifejezéseit ékesebb szózat, szerencsésebb képek emelik. De nem igy van fönséges uram s mert nem a formáknak, a szívnek emberei állanak fönséged lelkesítő tekintete elött, s igy ama hideg mérleg lankasztó súlyától nem tartanak Tolnamegye rendei, midőn őszinte magyar sziveik általunk fenségednek szivéhez szólanak, midőn színlelést nem ismerő leplezetlen lelkesedéssel legbensőbb örömüket fenségednek határaik vidékén való tisztelhetésén, midőn ezen szerencsénk alkotója koronás urunk királyunk iránt legmélyebb hálaérzésöket nyilvánítják. — Tudta a magyar fönséges uram eddig, s adja az alkotmány nemzeje, hogy tudja mindig, minden emberi tekintet nélkül sőt ellenére is tisztelni az alkotmányos formákat, az alkotmányos hivatalok lényeges hatású méltóságát, mert csak igy lehet nem ingatag, nem személyekhez kötött e hazában a rend, a közigazgatás, általa a megelégedettség, s az ebből származó bonnak boldogsága ; ha tehát ezen némellykor önmegtagadással járó polgári erény még a személyes ellenszenv szomorú esetében is biztosítja az alkotmányos hatalmak erejét, mennyire nem neveli ezt a határtalanságig akkor,midőn az azokat kezelőkben a nemzet rokonszenve pontosul. Ez esetben van boldogságunkra fönséged,boldogságunkra,mellyet nevel az,hogy a nemzetnek fönséged iránti vonzalma nem az érzelmek pillanatnyi melegén, nem mulékony örömizgatta elragadtatáson, hanem szereteten s bizodalmon fenekükt. — Fönséged magas születése nem csak egy hódolva tisztelt nemzetségnek ivadékát, de a honnak is kedves fiát tiszteltek velünk fönségedben; fönségednek osztatlanul szeretett nagy emlékezetű atyjában a nemzet 13 atyját szerette tisztelni, s igy testvéri érzetet alkotott fönséged és a nemzet között a sírnak fátyola. Fönségednek e honbani olly bölcs vezér melletti nevelése, alkotmányunk ismeretes szeretete bizodalommal tölti fönséged iránt pártkülönbség nélkül a magyar honpolgárt. Ezek azon alapok, mellyeken születik és nő egy lelkes nemzet rokonszenve,mig a hálaérzet föloldozhatlan szeretet kapcsává nem varázsolja ezt. Ezek azon tényezők, mellyek fönséged alkotmányos hatalmát óriásivá növesztik, mellynél nagyobbat nemzet nem adhat, mert rabigája alá szivet bocsátja; ez azon hatalom, mellyről nem csupa kivonatunk, nem csupa reményünk, hanem erős a meggyőződésünk, hogy midőn kezelésétől egykor késő évek után fönséged egy magasabb bírónak számot ad, nyugodt lélekkel egy általa boldogított nemzetre foghat mulatni, mellynek minden egyes fia szivében él a gondolat, hogy a nemzet első reménye fönséged, s mellynek minden ajkiról harsog a szivek viszhangja: a nemzet jövendő jóltevője éljen! TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Mosonyból. Ismét egy óra megyénk életküzdelmeiből , — ismét egy fontos momentum, mellyben magvakat vétünk a jövő földébe, — magvait a reménynek, mellyben itt — az országgyűlés elé-