Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-10-19 / 576. szám
Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 írt, postán hetenkint kétszer küldve 6 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik ev. Kedd oktob. 19. 576. szám 1847. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál , helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. A királyi helytartó körútja Trencsinben. — Káptalani, megyei és kir. városi követválasztások. — Törvényhatósági tudósítások. (Pestből, Baranyából Biharból és Barsból). Külföld. Spanyol-, Franczia-, Angol- és Olaszország. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ő cs. kir. ap. felsége Ürményi József tolnamegyei főispánt a legközelebb tartandó országgyűlés idejére helyettes királyi főajtónok mesterré, Zichy Jenő grófot pedig helyettes királyi főlovászmesterré kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. A rémlga m. kir. udv. kanczelláriánál Jurkovich Mátyás halála által megüresült Valóságos udv. ügyvivőségre Balassa István, a nmlgu kir. hétszemélyes táblánál megüresült iglatóságra pedig Heranus János eddigi iglatói segéd len érdemesítve. A királyi helytartó körútja. Trencsin. October kilenczedikén. — Míg más megyék valódikig élvezhették azon nagy szerencsét, mellynek szellemi nagysága elragadja az embert István csász. királyi főherczeg jelenlétében, addig nekünk csak reményben kellett élnünk, és egyedül képzelni lehetett azon szellemi jóérzést, mellyet a magas vendég kebleinkben ébreszteni fog jelenlétével, és midőn azt hittük, hogy egy éj lefolyta után reményünknek valójára ébredünk föl, akkor még egy egész napig reménnyel kellett beelégednünk, mert ő csak 8kán jött megyénkbe. — Midőn az első mozsár-örömlövés tudtunkra adá a nagy vendégnek megyénk Bán mezővárosábal megérkeztét, hol Osztroluczky Gusztáv másodalispán üdvözlé, mindenki utczára sietett, noha ez csak jel vala az után elhelyezett öröknek, kik mintegy ötven hatvan ölnyi távolságon örömtüzet raktak. Városunk határszélén a városi választmány főtisztelendő Szarek Lajos helybeli lelkész s czimzetes kanonok üdvözlete mellett tolmácsolta a város érzelmeit, mire ö fönsége a beszédhez alkalmazva magas bizalmát méltóztatta nyilvánítani Trencsin város hűsége iránt, innét a polgárság számos fáklyákkal és zenével kisérte özönségét, de csak kis darabig, mert az ötfogatos kocsi „éljen zaj“ közt a menet elöl sebesen elrobogott a vármegye kapujába, a lépcsőkön, mellyek az alispáni lakba özönségének szállására vezetnek , fehér ruhába csinosan öltözött mintegy ötven kis lyánka ártatlan öröméből virágot hintegetve üdvözlé az ország kedveltjét. Az nap az utazási kellemetlenségektől elfáradva, senkit sem fogadott, mert pihenni ment, hogy uj, fris erőt kapjon megismertetni velünk azon nagy magyar lelket, melly fáradt testében fáradni nem tud. — Míg lent a várost a kivilágítás piros fénybe bobtá , addig ott fent a hajdani trencsini Máté vára setét magányból, — szomorkodva a múltak után, — mintegy pirulva nézte , mennyivel többet tehet kicsikart anyagi erő fölött a szabad szellemi erő működése. A kivilágítások közt a városháza egyszerűségben nagyszerű volt, kitűnők voltak a többi díszítmények közt azon betűk , mellyek az emeletes épületnek ablakain egyenkint elhelyezve ezen szavakat adták vissza : „Éljen István“, az épület homlokzatán a korona is ügyeimet gerjesztette meg a népkert. De leggazdagabb jelentésű volt a szentháromság szobránál egy transparent az útfélé, melly özönségének képmása volt egy aláírással, baloldalról Buda vára fölött a nap sugárai közt. ,Menni ragyogó fényünk örök évre derült föl egünkre. Buda vára alatt a fúriák sötétségbe repültek magukkal ragadván: a bizalmatlanságot, korteskedést, megvesztegetést, hűtlenséget, vallástalanságot, uzsorát sat. egy régi kívánságot értelmező verssel: „Gordon fajzatait! döntse homályba erőd“. Jobboldalról a bőség szarvából minden jó omlott ki, úgymint: Magtárak, vasutak, lánczhidak, gyárak, nemzetiség, büntetőcodex, népnevelés, utak, örökváltság, csatornák sat. ezen distychonnal: „Nagyra emelte Magyart Prágának hajdani rabja. Volt ura Prágának most dicsőíti honát“. Egy bolt elött Rebusban ezt lehetett olvasni, hogy most István föherczegnek nádorrá választásában Isten király és a nép kívánsága egy volum, a Rebus további tartalma még az vala, hogy: „szeretve tízszeresen üdvözlégy tehát óhajtva várt nádor, mert most az egyszer nem protestál a magyar“ , ezt a sz.háromság képe előtt nagyon is maga helyén volt kizárni. Másnap oct. 9kén reggeli 92 órakor méltóztatott ö fönsége a megyei választmányt fogadni fötisztelendő Vagyon Istv. nyitrai valóságos kanonok szónoklata mellett csmlrgos főispán elnöklete alatt, mire ö fönsége kenetteljes előadásában kijelenteni kegyeskedett magas reményét, miszerint megyénk kebelében az egymás ellen ragadó személyeskedéseket közbizalom és egyetértés fogja fölváltani, hogy bennünk is a közczél elérésére elég szilárd támaszt találhasson. Aztán nyájas s leereszkedő társalgása a jelenlévők kedvét , vallomásuk szerint, annyira meghóditá, miszerint többször felejte, hogy királyi herczeghez van szerencséjük, ö fönsége tudakozódott megyénk termékenységéről, az égaljról, a mellyről egy pár szóváltás után mosolyogva azon észrevételt tette, hogy talán úgy van itt is, mint Csehországnak egy részén, hol 6 hónapig hideg van, és 6 hónapig nem igen meleg, kérdezősködött, tanácskoztunk-e az éhség ellen állandó óvószerek iránt? amire nemmel kellett volna felelnünk. Az illavai lelkésszel, kit mgos főispán úr mint megyénk leggazdagabban adományozott plébánosát mutatott be, a hegyek közti nehéz lelkipásztorkodásról beszélt, amiért a lelföldi papok csak azt nyerik, hogy kétszer terhesebb munka után az alföldiekhez képest kétszer szűkebben vannak dotálva, gyárakról is tett említést, az elszegényült felső vidéki nép iránt azon észrevételt méltóztatott tenni, hogy különös, miszerint a szép vidéken közönségesen szegénység uralkodik, holott a nép nem olly tunya, rost, mint az oláh, különös figyelmére méltatta ö fönsége drótos tót földjeinket is, a kiket első alispán ul mint Eszterházy herczeg jobbágyait mutatott be. — Ezután a városi választmányt és végre a zsidó községet fogadta. — Tiz óra után eltávozott körünkből a nagy vendég Budatin felé gróf Csáky asszonysághoz éjszakára, és ámbár anyagilag nincs többé köztünk, de szellemileg még mindig városunkban látjuk őt, mert az öröm, midőn regfensebb pontját érte, nem csak hogy beszéde egész a csevegésig, hanem a képzelődés erejét is egész a valósításig fölemeli, mert hiszen tudva van, hogy mindenütt a szurtos kunyhótól egész a legfinomabb palotáig a vastag, szűrön át úgy mint a vékony posztón minden kebelből István főherczeg iránt tisztelet, szeretet, kegyelet, és hódolat bizalommal egyiránti törnek ki. Éljen sokáig ! Rábek Pál. Káptalani megyei és sz. kir. városi követválasztások. A szepesi káptalan részéről: Andreanszky Menyhért kanonok. A székesfejérvári káptalan részéről: Pendi Ferencz kanonok. Temesben: Szabó Antal első alispán és Lukáts Ignácz főjegyző mindketten conservativ jelöltek választottak országgyűlési követekké. Debreczenben: Komlóssy László tanácsnok és főkapitány, és Sápy Sámuel választó polgár és ügyvéd. Lőcsén: Szőnyey Károly főjegyző és Deleviczinyi Róbert ügyvéd. TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Pestből, October. 17. Mult számunkban tett ígéretünket beváltandók ezennel közöljük részleteit Izsván cs. kir. örökös főherczeg s kir. helytartó ö fönsége Pestmegye főispáni székébe, beiktatása magasztos ünnepélyének. Tegnap — 16kán — már reggeli 7 fél órakor megtelt a terem a megye rendeinek színével, kik mindnyájan a legpazardusabb keleties öltözettől csillogának, köztök az országbírótól s támoktól kezdve az ország legfőbb hivatalnokai. A karzat fele részét a legszorosabb csomóba font hölgy koszorú övezte, míg a másik része csaknem leszakadt a kapatos intelligentiának százaitól. Pontban 8 órakor megjelent főispányi helyettesünk, s a közgyűlés indokát előadva fölolvastatá, ö felségének kegy. leiratát, mellyben tudatik a megyével, miszerint fönséges István föherczeg mint e megyének főispánja immár ő felsége kezeibe letette törvényes esküjét,s hogy beiktatására Ferencz József cs. kir. örökös föherczeg neveztetett ki kir. biztosul. A leirat fölolvasását kísérő harsogó éljenek után, elnök ö méltósága négy küldöttséget nevezett ki: az elsőt, mellynek elnöke országbíró ö nagy méltósága s szónoka Fogarassy Mihály püspök ö méltósága vala; Ferencz József cs. királyi örökös föherczeg—a másodikat, mellynek elnöke tárnok ö méltósága, s szónoka Szaniszló Ferencz püspök s királyi helytartó tanácsos ö méltósága vala . István cs. királyi őr. főherczeg királyi helytartó s e megyének beigtatandó főispánjának a megye rendei közé leendő meghivására. A harmadik és negyedik küldöttség Ürményi Ferencz körönyöz s Almássy Móricz kincstári alelnökön,méltóságuk vezérlete mellett a fönséges személyeknek a megyeház lépcsőjénél s a terem ajtainak elfogadására neveztetett ki. E küldöttség tagjai közt a legfőbb hivatalnokok s előkelő t. bírák fényes egyéniségeik tündöklenek. Az elsőrendű két küldöttség mintegy 10 kilencre visszatérvén, szónokaik által jelenték a főherczegeknek a rendekhez küldött kegyes üzenetüket,miszerint örömmel teljesítik a megye óhajtását, s körükben azonnal megjelenendnek. Így is történt: még nem volt egészen 9 óra, midőn a megyeház előtt a fönséges személyek iránti hódoló vonzalomból kiállott fővárosi polgári őrség sorai közt ö Fönségük négyesfogatú pompás hintája a megyeház udvarába, a kintlevő sokaság örömrivalgó élreneitől körözve berobogott. E pillanat a legnagyobb várakozástól feszült keblek mély csendét varázslá a megye teremébe. A kedélyek szélcsende volt ez; előjele azon hallatlan „éljen“ viharnak, melly a jövő perczben midőn a fenséges személyek beléptek, mindent magával ragadva tört ki az öröm és szeretet szenvedély hullámaitól tornyosuló szivérzeknek tengerén!... Nem mondhatjuk meg, meddig tombolt a legmagasztosabb indulatoknak ez orkána, miután elseprett minden számitó öntudatot... Elöl föherczeg Ferencz József mint királyi biztos jött, őt nyomba követő föherczeg István, mind ketten kamarásaiktól kisérve. István föherczeget szivünk bálványát ismeri már a hon. Ferencz József föherczeg külseje, bár még csak most élte túl 17dik tavaszát, méltóságos és igéző, személye mind termetében , mind arczalakjában szép, s férfikorában középszerűnél nagyobb magasságot igérő; hangja férfias erélyes és kegyteljes, nyelve betűszerint a legtisztább m,szóejtésű, magatartása fölkent, fenséges, bájoló, királyi; előadása szilárd, biztos, tisztán folyó. A szellem,melly magát ifjuarczán, s bájokat sugárzó kék szemeiben jellemzi; érett megfontolásra, mélly ítélő tehetségre, átgondolt tettre, s a dolgoknak egymástóli egész a legvégső analysig éles elválasztására mulat. Egy szóval: Az egész, egy nagy jövőt,s lángészt igérő,méltósággal megható tünemény!... S igy szivünk kedveltjei, a fönséges főherczegeknek mindketteje, azon ritka választottak az embe