Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-02-25 / 649. szám

gyon tisztán kezeltessék, hogy a közigazgatás és rendőrség gyors, bátor és ne háborgató legyen, hogy minden rm há­zaik körül történik, még ha jó is, állatok történjék, mert két­szer kedves az embernek a gyümölcs, mellynek fáját maga ültette. És úgy fogjuk találni, hogy az ember buzgóbban vá­gyik azon jogot megnyerni, hogy saját községe, s úgy­szól­ván saját háza ügyeibe befoljon, sem minthogy a törvényho­zásbeli befolyást megnyerje. És ez természetes, ezt a nép jó­zan lelke sugalja, m­elly bölcsebb minden tudománynál. Midőn a szabadság és jog csak magasb távolabb régiókban mo­zog, hova a közpolgárok osztálya nem ér föl, a szabadság­nak az csak hangját hallja, csak színét látja­, szükség, hogy azt minden polgár közvetlen ízlelje az által, hogy maga be­folyhat választásai által a közigazgatásba. És csak illy köz­vetlen gyakorlata s használata által a szabadságnak, mehet az a nép vérébe, mert ollyan a szabadság mint az isteni tisztelet, mit az emberek folytonos gyakorlat által kedvelnek meg. (Közhelyeslés) Mi következik ebből tek. Rendek. Az, hogy a községi választókra alacsonyabb képesség kell; az, hogy a községi választóknak nagyobb számmal kell lenniök; mert az emberek legnagyobb számára nézve, csak a községi szabadság és befolyás az igazi szabadság és befolyás, a mit úgyszólván érez, ízlel, élvez; mert a községben a legfőbb biztosítéknak magában a községben kell feküdni, melly nem várva máshonnan pártfogást, saját bajain segíthessen, mig az országgyűlés színét, erejét, irányát nem egyes községek, hanem az egész ország választói határozzák el. Emlékezte­tem a tek. Reket úrbéri helységeink belső igazgatására, hol az 1836: 19. törv. szerint a bírákat, hiteseket,jegyzőket mindazok választják, kik a helység határában fekvő javakat bírnak, az értéknek minden meghatározása nélkül. Ez oly alap, olly kiindulási pont, mellyel nem elvetnünk, de tovább kell fejtenünk. Én részemről nem ellenezném, ho­gy minden, ki községi választó, országos választó is lehessen, hasonló okoknál fogva lehetne országos is. De a kérdésnek más helyzete van,t. i. mivel a munkálatban a községi és orszá­gos választók közt nincs téve különbség, mivel nem fogjuk kivitatni, hogy porticai választó igen sok legyen, állóig tar­tok, hogy a községi választás rovására kell magasb képes­ségeket állítanunk. Ha tehát elválasztjuk a kettőt egymástól, mindjárt tisztában áll a kérdés. A census elvének fejtegeté­sébe ez­úttal nem ereszkedem. Annyi bizonyos, hogy a suffrage universelle Európában sehol, legalább nagyobb országban sehol nincs. Mindenütt censusokkal találkozunk, mellyekben ép azért van nagy különbféleség, mivel nem philosophiai, hanem politicai alapokon nyugszanak. De bár mikép válto­zók legyenek, megegyeznek abban, hogy a községi census mindenütt kissebb, az országos mindenütt nagyobb, és ez az, amire a tek. Rendeket figyelmeztetni kívántam. És mi ennek oka? Az, hogy attól, kire a követválasztás és így az egész státust érdeklő jog gyakorlása bízai­k, több vagyoni s ér­telmi biztosíték kívántatik, mint attól, ki csak saját községé­nek ügyébe nyert befolyást. Amazok az egész státus ügyei­be vagynak befolyással, mihez­ magasb képesség kell, e­­zekre csak egy város ügyei vagynak bízva, mi hogy úgy mondjam amollyan házi ésszel is jól elvégeztethetik. Nincs is abban ellenmondás, hogy a községi választók száma na­gyobb, kik tehát kevésbbé fontos ügyet végeznek, mint az országos választóké, kiknek föladása fontosb; nincs ped­g azért, mert azon theoria szerint, mellyben census fogadti­­tik el alapul és a melly theoriára van e munkálat f­et­­ve, a biztosíték kevésbbé a számban, hanem a nagyobb va­gyonban, értelmiségben reményk­elik, kiknek száma ország­szerte kevesb; és nincs benne ellenmondás azért, mert tu a községi választó több is, de az mintegy egész jelenik meg, melly csak ön körére van szorítva, ellenben az országos vá­lasztók számát nem egy bizonyos községben, hanem az e­­gész országban levő valamennyi választókkal együtt s egye­temben kell tekintenünk. Az alapeszme tehát, a­mit k­iejteni igyekeztem, az, hogy a­mint a különböző viszony és czél természete is hozza magával, különböztessék meg a köz­ségi, s az országos választói census. Csak igy nem fog a köz­ségi census igen fölemeltetni, ha az országossal nem azo­­nosítatik;­­ csak igy megkülönböztetve egymástól fog mind­kettő magában véve egész országban egyenlő lehetni, s a törvénynek nagy erénye az, ha az országban mindenütt e­­gyenlő rendelettel hat, s nem változik a szerint, hogy itt 200, amott 300, amott 1000 forint ad választói képessé­get, melly változatosságban a nép soha nem fog igazságot találni, soha nem fogja beláthatni, hogy ugyan azon or­szágnak egyik vidékében csak 600 forint adja meg azon garantiát, mellyet más vidékben 200 ad meg, úgy, hogy m meggyőződésem szerint inkább itt ott kevesb legyen a vá­lasztó , csak a törvény illyen egyenetlenségében alap nélkül szűkölködő önkényt ne lásson, melly előtte méltán megfog­hatatlan marad. És a községi s országos választók e meg­különböztetését minden alkotmányban föltaláljuk , természe­tesen, mert a dolog természetében fekszik. Föltaláljuk, kezdve az éjszakamerikai státusoktól a legújabb német alkotmá­nyokig. Éjszakamerikában az országos vagy kerületi válasz­tókra­, nem mindenütt, de sok helyen van census, a közsé­gi választókra nincs sehol, abban minden részt vesz. An­gliában a követválasztás censusa 100 font jövedelem, de köz­ségi választó minden, a­kinek háza vagy boltja van, vagy szegény, adót fizet, és egy év óta lakosa a városnak. Fran­­cziaországban ki 26 éves és 200 frank adót fizet és az ina­fi út tagjai s az 1200 frank nyugpénzes katonatisztek, ha 3 évig laktak a kerületben, követválasztók, ellenben arra, hogy wiv Sa­n?10 le­gy?n, ,Valaki’ elég 21 év, elég bár­mi cse­kély adó, ha a legtöbb.t adózók bizonyos számából való és­ csaknem maiden értelmiség ide számítatik, két évi ott akás után, és a katonatisztek is, bár­mi kevés nyugpénzök legyen. És minden választó választható is, de követül csak a ki 500 frankot fizet, így Badenben az 1831 s ez szerint az országos választóban magasb census kívántatik, de min­den, ki a községnek tagja, egyszersmind községi választó is hogy pedig a ki a községben lakos, az községi tag ugya­­nint tekintetik, onnan is következtethető, hogy 150 — 300 tallér értékkel tagul az idegen is bevétetik, így Belgiumban is az 1842diki törvénynél fogva a városokban csaknem min­den, ki fekvőt bír, vagy ipart űz, a választó testülethez tarto­zik, több példákat fölidézni fölöslegesnek tartom. Szóval, min­denütt azon elvből indult ki a törvényhozás, hogy a kö­vetválasztás természetesebb tisztán­ politikai jog és így azt magasb censushoz kell kötni; a községi választás a polgá­roknak szükségest­, úgyszólván a ház és tűzhely körében gyakorlandó jog, és így azt k­isebb censushoz kell kötni, hogy annál többen részesüljenek benne, mert ezt csak ugyan­azon község polgárai gyakorolhatják, míg ellenben az or­szágos választók az ország különböző részeiben bár, de közczélra munkálkodnak. Ezek röviden azon tekintetek, mik­nél fogva én más censust akarnék a községi, s mást az országos választókra nézve, s a kettőt a képen kívánnám megkülönböztetni, hogy mind­egyik mind másik ország­szerte egyenlő legyen, igy fogván a népképviseletnek alap­köve is ez­úttal a képen letételni, melly a megyei életben is fog alkalmaztathatni. A tanácskozás egyszerűsítésére nézve pedig az volna véleményem, hogy ha ki lehetne is előre mondani azt, miképen a községi, s országos választói cen­sus különböző, és mindenik Buda és Pest kivételével or­szágszerte egyenlő lesz, miután azonban a census megálla­pításába vagy az egyenes, vagy közvetett választás elfoga­dása előtt nem bocsátkozhatunk, mindenek előtt meg kell határoznunk azt, hogy a kétféle választás közül melly­k fo­­gadtatik el alapul. Lipthay Antal (esztergomi főkápt. követe): Sokat le­hetne ugyan még a tegnapelőtti napon előadott nézeteim föl­­világosítására, támogatására és okadatolására fölhoznom, de nem akarok at. Rák szives béketű­résével visszaélni, és nézeteim bővebb fejtegetését, más talán alkalmas időre tar­tom föl. Engedjék meg azonban a t­­Rák, hogy tegnapelőtti előadásomra tett némi észrevételekre válaszoljak. Először is Borsod érd. követe üdvözleni méltóztatott engem azon elvnél, melly szerint én az emberek természetes jogegyenlőségét el­ismerve , a politikai befolyást olly emberekre akarom kiter­jeszteni , kik az illy befolyás gyakorlására kellő képességgel bírnak. Viszont üdvözlöm én őt azon elvnél, melly szerint ő nem a rögnek és aranynak tulajdonít politikai befolyást, hanem személyeknek. Nekem sem volt ez legkevésbbé is szán­dékom, sőt épen az ellenkező, mert én épen személyeknek a­­karok politikai jogokat adni, csak hogy, — mint ő — füg­getlen állású és értelmes személyeknek, kik megfelelhetnek azon érdekeknek, mellyeknél fogva a királyi városok törvény­hozási befolyással ruháztatnak föl. Világosan kimondom én, hogy ,,a civilizált világ a politikai képességet, a polgári ál­lás függetlenségében és értelmiségében meghatározván, az ingó vagy ingatlan vagyont csak kritériumául állította föl ezen független állásnak.“ Az érd. követ úr is censust állítván föl qualificatióul a politikai jogok gyakorolhatására, ugyan­ezen elvet karolta föl. — Üdvözlöm továbbá az érd.­követ urat azon elvnél is, hogy az országgyűlési befolyást a személyek bizonyos számához kell kötni, és nem a költ birtokhoz, az iparüzlet gépeihez. Ebben is vele tökéletesen egyetértek, mert nekem sem jutott eszembe azt állítani, sőt épen az ellenkezőt. Én is a személyek bizonyos számához óhajtom a kir­­városok országgyűlési szavazatának arányát alkalmaztatni, de olly személyek számához, kik szerinte is kellő qualiticatióval bír­nak a végre, hogy a törvényhozásban a kir. városok poli­tikai független érdekeit czélszerűen képviselhessék. — E te­kintetekben tehát az én nézeteim, és az érd. követ ur né­zetei közt nincs különbség. De van igen is annyiban, meny­nyiben az érdemes követ ur, mind a mellett, hogy qualifi­­catiókat állít föl, hogy elismeri, miszerint csupán a függet­len és értelmes polgárok száma képviselheti a városok füg­getlen érdekeit, és csupán ezek lehetnek hivatva a politikai befolyásra, még­is logikai következetlenséggel, az általános népszám elvének fölállítását a 38 szakaszban, meghagyandó­­nak véli. Eszme­menetének logikai fonalát nem vagyok képes fölfogni. Mert a kir. városok átalános népszámszerinti osztá­lyozása, vagy valami otiosum itt, és akkor a törvények közt helyt nem foglalhat; vagy ha nem valami otiosum, h­a minthogy csakugyan nem az, mert a képviselők száma és a kir. városok országgyűlési szavazata a törvényjavaslatban az átalános népszámhoz van kötve, — akkor egy részről nagy következetlenség qualificatiókat állítani föl a választó­polgári képesség meghatározására, más részről a politikai jogok átalános népszám szerinti osztogatásának közvetlen következése az, hogy a társadalomnak az oktalanság kor­mánya alá kellene jutni.­­ De még az a különbség is lé­tezik az én indítványom, és az érdemes követ úr indítványa közt, hogy én a census 3 cathegoriáját állítottam föl, ő pedig a kir. városoknak egymástól annyira különböző viszo­nyait és körülményeit tekintetbe nem véve, mind ezen kü­lönböző viszonyokat egy formába szorítja, és minden a hon különféle részein szétszórt városokban egynemű qualiaca­­tiót állít föl. — Az érdemes követ úr engedelmével legyen mondva, az sem áll, hogy az én indítványom a népképviseletet megöli, és pedig nem áll épen akkor, midőn maga az ér­demes követ úr is csak qualificatiokra akarja építeni a népképviseletet, és tehát nem maga a nép választaná, füg­getlenül és kénye szerint, — az érdemes követ úr szerint is képviselőit , hanem a törvényhozás mintegy ad és választ a népnek képviselőket, a kellő qualiticatióval bí­ró személyekben. — Ha tehát­ ez meg nem öli a népképviselet eszméjét, melly csak formájában megy tovább, de lényegé­ben egy hajszálnyira sem, épen meg nem foghatom, miért öl­né meg az én indítványom a népképviselet eszméjét. —E­­gyébiránt részemről szerencsém van biztosíthatni az érdemes követ urat, hogy mindenütt, hol a haza java, s a nép érdeke a politikai jogterjesztést kívánják , a­nélkül hogy a függet­lenség és valódi szabadság koczkáztassék, mindenkor öröm­mel fogom az érdemes követ úr nézeteit pártolni. — Most még Pest megye igen érdemes követének egy pár szót. Saj­nálva vagyok kénytelen kijelenteni, hogy hibásan méltóztatott fölfogni beszédemet, midőn azt tetszett állítani, hogy én a ki­rályi városok rendezése munkálatában valami radicalismust látok, sőt épen ellenkezőleg mondom, hogy én az egész, kir. városi rendezésben valami különös democraticus ten­­dentiát sem látok. Én tehát a radicalismust csak annyiban é­­rintettem, mennyiben a 24. szakaszban olly eszme fekszik, melly egyenesen a radicalismushoz vezethet, akkor t. i. ha majd a népképviseletről lesz szó; és azért nem kívánom a nép­számot hasisul fölállítani, mert ha a kir. városok rendezésénél már befejeznék formteendőinket, akkor egy szót sem szól­nék; de miután ez nem úgy van, meggyőződésem­ szabta kö­telesség parancsolta szót emelni. — A­­­mi az érdemes kö­vet arnak a radicalismus fölötti értelmezését illeti, erre jelen­leg bővebben kiterjeszkedni nem akarok, nem pedig különösen a svejezi radicalismusra, s itt csak annyit érintek, hogy an­nak legnagyobb magasztalói sem bírják eltörölni azon foltot, melly a conuscatiók,— mit már Oroszország is megszünte­tett — és a politicai vélemény megadóztatása által e pártra bé­­lyegedett. Azt mondá az é. köv. ur, hogy a radicalismus még de­finiálva nincs; én megengedem, hogy az é.­köv, jó szive és lángesze képes lenne a radicalismusnak olly értelmezést adni, melly szerint bizonyos körülmények közt annak mű­ködései talán menthetők lehetnek; de hogy hazánkban hasz­nosak és czélszerűek lehetnek, semmikép nem hihetem; és a miért leginkább tartózkodom a népszámbasistól, az, hogy hazánkban épen a legnépesebb vidékek, nemzetiségüktől ide­genek, és fájdalom a civilisatio legalsóbb fokán állanak, vilá­gos tanúságául annak, hogy a népszám korántsem kritériu­­ma a függetlenség és értelmiség bizonyos arányának. Az ér­demes követ ar Amerikára és Angliára méltóztatott hivat­kozni, hogy ott is népszám szerint adottak szavazatok. Ame­rikára nézve nem is szükség megjegyeznem, hogy ott egészen mások a körülmények, mint Európában. Amerikának nagy ré­szében a rabszolgaság még most is divatozik, ott tehát nagyon természetes, hogy a nem rabszolgák, többnyire értelmesebb és függetlenebb emberek lévén,mert kisebb nagyobb mértékben mind birtokosok, proletárius osztály a rabszolgaság mellett nem is létezhetik, mert a munkát a rabszolgák teszik; ennélfogva hogy itt a népszám szerint adnak politikai befolyást, igen he­lyén van, mert itt semmi qualificatio nem létezvén, a népes­ség minden egyéne,ki nem rabszolga, politikai befolyással bír, tehát a­mennyi népszám, annyi választó egyéniség lé­tezik. Azon státusokban pedig, hol már a rabszolgaság eltö­­rültetett, már qualificatiok állítottak föl, és csak azok bírnak politikai befolyással, kik e végre kellő képességgel bírnak. A­mi pedig Angliát illeti: erre bátor vagyok megjegyezni, mi­szerint az angol parlamenti reform, midőn Manchesternek, Li­verpoolnak sat. szavazatot adott, az oldborough-októl elvette, nem a népszám eszméjéből indult ki, hanem azon független érdekekből, mellyeket azon helyek képviselnek, emezek pedig többé nem képviselnek, többnyire egyes dynasták tulajdonai lévén, kik egy részről a felsőházban vettek részt a törvény­hozásban, más részről minden alapos ok nélkül, az alsóházba küldött követeik által képviseltettek. Illy anomalia megszünte­tése, igen természetes volt; azonban midőn Anglia, ezen igen practicus nemzet, melly nem szokott theoreticus elvek fölállí­tásával foglalkozni, midőn Manchesternek szavazatot adott, nem mondá, hogy azért ad neki, mert ennyi meg ennyi nép­számmal bir, — hanem szárazon practice meghatározá: — ezen városoknak szavazat adatik,ezektől pedig elvétetik.— Egyébiránt, — legyen meggyőződve az érdemes követ ar, hogy valamint ő, kinek én az emberiség iránt lángoló szeretetét kétségbe teljességgel nem vonom, úgy én is szí­vem mélyéből óhajtanám: vajha eljönne még egy megvál­tó, ki az emberiséget földi bajaitól is megszabadítaná; de miután ezen földi bajok, az ember, és a világ véges termé­netével ugyanazonosak, és teljességgel elválaszthat­­lanok: alig hiszem, hogy illy megváltó valaha eljövend. Igen­is, az emberiség súlyos betegségben sínlik, miután annak töméntelen része, a­helyett hogy mivelje elméjét,kénytelen mivelni a földet, és más iparágakkal foglalkozni, különben elmondhatná: Isten hozzád kenyér! Isten hozzád ipar és szor­galom­ és a politikai egyenlőséget élelem hiánya árán kény­telen lenne megvásárolni! Súlyos betegsége ez az emberi­ségnek , de olly régi, mint az emberiség kora. De meg kell különböztetni a betegséget a gyógyszertől, a sebet a kö­téstől. Minden természetes jogegyenlőség mellett létező ter­mészetes aránytalanságok, melly szerint egyik müveit, má­sik oktalan, ez gazdag, amaz szegény, ez szorgalmas amaz tunya, ez boldog, amaz boldogtalan sat.. — ez a beteg­ség , mellynek enyhítő gyógyszere a politikai aránytalanság, melly egyes nemzet szellemi és erkölcsi műveltségének ki­folyása, és rendeltetése az, hogy egyrészről a civilisatio üd­vös befolyását a népek boldogitására biztosítsa, más részről a fejetlen és zavaró oktalanságot korlátok közt tartsa. — A­hol kötést látunk, ott létezik seb, de ne feledjük, hogy a kötés nem a seb, és hogy ha a kötés leszakíttatik, a seb nemcsak hogy be nem heged, hanem újra fölszaggattatik. Vidós (Vas.) Az esztergomi főkáptalan k.nek nézeteire megjegyzi: miképen a váro­s nem egyéb, mint az összetele­­pedett nép közönsége, mellynek hasisa mindig a nép volt. Vélekedése az, hogy vagyoni tekintet miatt a személyes biz­tosítékról nem kell megfeledkezni, mivel a vagyontalan em­berben is doboghat jó szív, melly a vagyonossággal fölér; élhet remény, hogy a rendezési ínstitutiók által sorsa jobbra fordul. Ő nem fél azért az anarchiától, mellytől az esztergo­mi főkápt. é. k. tart, meg fog attól maga az institutio mente­ni. Az üdvözítő példáján indul szóló, ki működéseit szinte a nép körében kezdő, mig a mammon emberei keresztre fesziték. — Borsod intézeteit méltányolván, oda szavaz, hogy dön­tessék el: miképen direct, vagy indirect legyen e a válasz­tás ? — A többire nézve föntartja nézeteit máskor kifejt­hetni. — Tolnay (Zala). Mind utasításának szelleme, mind sa­ját, meggyőződése azt szabja elébe, hogy a várost választó­polgárok számát minél tágasz­ alapra terjessze ki. Ezt kívánja nem csak a városok publico-politicus állása, hanem az egyes polgárok terv­­szabadságának, és függetlenségének tökéletes biztosítása. Nem érthet tehát egyet esztergomi főkáptalan köve­tével , ki a személyt vagyonnak akarja alárendelni, ki az or­­ m

Next