Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-01-02 / 618. szám

szónok által elmondatni azt, hogy — mivel mi a haza javát fölhevülés által koczkáztatni nem engedjük — csak physice s nyers tömeggel győzünk. Ezen kifejezés a táblára, hol az ország szilre öszpontosul, nem alkalmazható. Nyers erő alatt olly tömeg értetik, mellynek eldöntő szava van a nélkül,hogy bí­ráló tehetsége volna, ez a táblára nem alkalmazható;m­elly­­től ha az eldöntő szó elvétetik, csak zavart okoz. Illy nyers erő van itt e teremben, melly nagysádtoknak éljenekkel töm­­jénez. — Hallám azt is, hogy a dynastia érdeke egy a­ nem­zet érdekével; ezt minden törvényhozói s törvényhatósági te­rem ajtajára arany hetükkel kellene fölírni, mert midőn az egyik érdek védelmeztetik, akkor a másik pártoltatik. Már ha ezen elv el van fogadva, hogyan lehet a király parancsá­ra kiadott rendeleteket gyanúsítani ? Gróf Zayval tartok, ami­dőn törvény szerint kormányt nem ismerek, mert egyedül a király kormányoz törvényes dicasteriumaival. Ezt Verb. II. 3. ez. adja a király kezébe , mire amaz elménetség hozatott föl, hogy Verbőczy megsemmisité az 1790: 10. t. czikket, a mi nem elégséges ok, mert a két törvény rendelete igen össze­egyezik. S azért is, míg jelen alkotmányunk fönáll, felelős kormányról szó sem lehet, mert az minden parancsokat kö­teles lévén teljesíteni, a megyék omnipotentiája akadályul szolgálna. De a többi tartományokéval vegyes ministérium ellen sem lehet törvényesen kikelni, mert őseink kivonatára 1741 : 11. t. 4. §-ában megígérte a fejedelem, hogy „et ad ipsum etiam status ministerium nationem hungaram adhibere dignabitur.“ — Végül gróf F. M. szemére vetette gr. For­­gách A. Józsefnek, hogy t. i. csak 3—4 hónap előtt is el­lenkezőleg nyilatkozott volna Somogyban, mire azt válaszo­lom, hogy a megtámadott gróf már másfél év óta távozott el azon megyéből, különben pedig hiszem, hogy a megtá­madó gróf nem igen szeretné, ha külön időkben tett kije­lentései fölhordalnának. — Pártolom főpohárnok ő excját, liptói főispán észrevételeivel együtt. Gr. Péchy Manó, zempléni helyettes: A tárgyat olly fontosnak tartja, hogy annak érdemleges tárgyalását elmel­lőzni nem lehet, eh­ez azonban csak akkor fog részletesen szó­lani, a midőn az rendes vitatás tárgya leend. — A főpohár­nok indítványára megjegyeztetett, hogy egyes embernek az öröm pillanataiban el lehet felejteni fájdalmait, de a törvény­hozó testületnek azt tenni nem szabad. Ki kell igenis tárni azt a mi fáj, de a válaszfelirat az illető kellékekkel ellátva nincs, ez csak külföldnek utánzása, ennek tehát semmi hatást nem tulajdoníthatni, minélfogva legczélszerűbbnek látná, ha egyedül a hálaérzet fejeztetnék ki, s csak a régi megpróbált sérelmek emlit­etnének meg. Ezen csodálkoznak némellyek, de az megnyugtatásul tétetett, nehogy szemrehányás történ­jék, mikép mi a régi sérelmeket sem akarnak orvosoltatni. Vélekedése szerint, ez a bizalomnak inkább megfelel, mint azon kívánat, hogy olly sérelmek is jöjjenek a válaszföliratba, mellyek pertrad­álva nincsenek. Rövid kíván lenni szóló, de némellyekre mégis felelnie kell. Mondatik, hogy az 1790: 10. nem valóság, mert a kormányon ülő férfiak egy felsőbb hatalom vak eszközei; már kérdem: illy átalános vád — úgymond — méltányos-e? ezt bárkinek bírálata alá bocsá­tom; olly fegyver ez, melly a hivatalnokok öntudatán meg szokott törni. A reeriminatio, melly oda intéztelik, hogy a többséget vagy intimidálja vagy meggyöngitse, czélját soha nem fogja elérni. Ha valaha, most itt az idő, hogy mellőzve a reeriminatio politikáját, vállvetve és karöltve dolgozzunk a hon boldogságán, hogy összeforrjanak mindazon tényezők, mellyektől függ hazánknak fölvirágzása. — A mi a részeket illeti: vádolja szónok az összes törvényhozást, melly illy el­hamarkodott törvényt hozhatott; de más részről pártolnia kell ő felségének előadásaiban kijelentett manifestatióját. — A horvát-ügyre nézve K. Prónay nyilatkozatát magáévá teszi, ki azt mondá, hogy ne csináljunk ebből gravament adat nél­kül. Hallotta szóló, hogy a conservativek conferentiája irányt és szabályokat adott volna a hivatalnokok működésének. Nem töri el felettök a palotát, de tagadja, hogy ezen szabályok meg­tartottak volna, mert a hivatalnokoknak működésében egyéb alapjuk a törvénynél nem lehet. Múlt országgyűlés előtt is ezen helyzetben volt szóló, és igy megtehette a különbséget az akkori és jelen állás között. Ha bármikor is — végzi szó­nok — olly parancs érkezett volna hozzám, mellynek végre­hajtása által törvény s alkotmány sértetik meg; lemondtam volna inkább hivatalomról, semhogy segédkezeket nyújtanék törvényellenes tettekre. Pohárnok ő excját, a liptói főispán hozzáadásával pártolom. — Gróf Erdődy Sándor pártolja azr. javaslatait. Rimely M. szentmártoni főapát. Főpohárnok ő excljával egyetért, s elősorolja röviden okait. A válaszföliratot három részre osztja: az elsőben hála-nyilvánitás, a másik­ban sérelmek fölterjesztése, a harmadikban indítvány foglal­tatik.— Az elsőt illetőleg: abba beleegyezik, mert ha volt valaha ok a köszönetre, az valóban most előadta magát, s aranybetűkkel lenne bevésendő történeteink évkönyveibe. A sérelmekre vonatkozólag, fölemlik­ szónok az 1790: 10. tör­vényt, s nem hiheti, hogy kormányunk nem volna független, mert — úgymond — van hely, tanácsunk, van kancelláriánk, és ezek nem panaszolkodnak, hogy idegen befolyás által kény­­szeriltetnének a törvényellenes lépések elkövetésére, és igy azon törvény életben van. — A részek vissza nem csatolásá­ból eredeti sérelmet kihagyatni szeretném, mert miután ő felsége királyi előadásaiban kijelentette, miért nem hajtó, végre a törvényt, most nem lehet aziránt panaszt emelni; — megválik majd ha tárgyaljuk, mi okból, nem tette azt. Mondatott, hogy a kormány vagy nem akarta, vagy nem tudta végrehajtani a törvényt, megczáfolják ezt a királyi elő­adások, mellyekben ő felsége kijelenti, hogy azt tenni akarja, de önkényszerűen bánni nem kíván. — Az új rendszerre nézve, majd ha a tr. okaikkal együtt azt már megvitatva fölterjesz­tik, előadandja saját nézeteit is.— A horvát ügyhez sem akar szólani, nem állván még tisztában a dolog, annyival inkább, mert a szükséges intézkedés megtételeit, hogy a dolognak mibenléte kiderüljön. — Az évenkinti Pesten tartandó or­szággyűlésre nézve, osztja liptói főispán nézeteit. Báró Bar­­kóczy Imre pártolja főpohárnok ő excra indítványát.— Gróf Forgách Antal. Nekünk, kik a jelen kérdést, anélkül, hogy lényegébe bocsátkoznánk — immár három napi tanácskozáson keresztül taglaljuk — vajmi szűk kör jutott okoskodásaink előadására; — a­­zért bocsássanak meg a mgos fő­rendek, ha ismételé­­sekbe esünk, fogadják ezeket is mint tanúságát azon érzelemnek, hogy mi a kérdés lényegét törvényes fo­galomnál fogva mellőzve — mindenkép igyekszünk, törekszünk, már ezen előleges tanácskozásban is a föl­merült aggodalmakat csilapitani. Több országgyűlés után — ez az első, mellynek első szava a fejedelem a trón irányában öröm-kö­szönet — és melly működéseit nem a bizalmatlanság körén kezdi meg; —és azért, ki átalakulásunk minden részét figyelemmel kisérte — kiben a közjóért erős és magyar szív dobog — örömmel üdvözli e perczet — mert valahára azon téren látja a törvényhozást — hol a nemzet és fejedelem karöltve állanak — a haza és trón elválaszthatlan javának előmozdítására ; e térre érni vala pedig minden haladásoknak legfőbb haladása , mert e téren működve biztos a jelen — és nem ké­tes többé a jövő. Azért mondjunk köszönetet a királynak — kö­szönetet a szóban és tettben a magyar királynak — ki már erős gyökerelvert nemzetiségünk diadalát maga szentesité, — köszönetét a királynak; kinek uralkodása alatt alig tiz évi békés haladási működés a százados stagnatio minden nyomát eltörlötte , — és kinek a nemzethez intézett rövid de bizalmas szavaiban — rej­lik a nagy — szebb és magyar jövőnek garantiája. Nézetem szerint a tettes Rendek javaslatában tá­volról sincsenek kifejtve azon érzelmek, mellyek az ösz­­szes Rendeket az országgyűlés kezdetén, minden véle­ménykülönbség nélkül lelkesítik. — Régen ült a ma­gyar illy ünnepet, — midőn egy nemzet siratta veszte­ségét, — a király, ki csak maga vala képes egy egész nemzetet ismét boldogítani — kipótold azt; — magyar ünnep volt ez, millyel Europa chartás szabadsági­ sta­tusai nem ismernek; — ünnep, hol minden magyar szív rokonérzelem lelkesedésében találkozott; — és ép ezért nézetem szerint a tettes Rendek fölirási ja­vaslatában a magyar jellem őszintesége hiányzik; — mondják elleneink hogy: annak hangulata lágy és mo­dora jó; — igaz: a hangulat, modor sokat képes pótol­ni — de mi a lényegben hiányzik, azt puszta szó pó­tolni nem képes ! — pedig tény, hogy a válaszfölirat 17 § közöl csak kettő van az érzelemnek szentelve. — Azt is halottam ellenvetésül, hogy a válaszfölirat legyen hű képe az ország állásának;— én magos urak, barátja annak nem vagyok, hogy édes és keserű — jó és rosz — magasztos és aggasztó egymással összezavartassanak — mert e keverék az ország állásának hű képe semmi esetre sem lesz; — de ha ennek úgy kelletik lenni, ha aratáskor nem szabad feledni, milly kemény munka a szántás, — akkor elő kell vala sorolni azokat is, mik az országgyűlés óta a hon javára s hasznára történtek. A vallástörvény ki nem hirdetése — melly ellen a Csanádi püspök ő excja — kinek püspöki megyéjében három határezred esik — ellentmond;— a részek visz­­sza nem kapcsolása, melly törvény, mint gróf Péchy Manó igen helyesen állitá, hogy már készültében a kivihetetlen­ség csiráját rejté — melly iránt hogy teljesülhetővé vál­jék uj proposiliók is történnek; — a horváthoni gyűlés rendezése — az adm­inistratorok stb. stb mind­ezek meg­vannak említve; — a kormányhatalom egyoldalú ter­jeszkedésről vádolta­tik ; — az ország sarktörvénye az 1790 ó ra nem létezőnek állitalik; — szóval: minden e­­lőleges és más néven nevezett sérelmek, aggodalmak —­­ sőt kivánatok is megvannak említve — mert ezek az ország hű képéhez tartoznak. — De mit a fejedelem a közlekedési eszközök előmozdítására, — a Tisza sza­bályozására, — a balparti vasútra, — a gazdasági egye-­­ sülésre, — igen nevezetes vámszabályzati leszállítás ál­tal a közlekedésre, — mit az ipartanodákra, és elemi iskolákra és sok egyebekre lett — ezek kimaradtak; — talán mert ezek az ország hű képéhez nem tartoznak,? "­­ — és azért méltóságos urak, nem lehetek barátja annak hogy egy felírásba sok érzelmek kevertessenek, — mert ez mindenkor egy vagy más érzelem rovására történik; — pedig tisztább a köszönet, és többet ér, ha leplezetlen, tisztább sajgóbb a panasz, ha be nem burkolt. De hagyján, ám említtessenek meg a már tárgyalt sérelmek, de azt határozottan ellenzem , hogy olly tár­gyak is említtessenek föl, mellyek még országgyülésileg nem tárgyaltattak — és mellyek iránt a részletek tárgya­lás eredményes közlését a t. KR. és RR. önmagok ígérik; — ellenzem ezek megemlítését és nem osztom itt igen tisztelt b. Wenkheim Béla nézeteit — mert az 1790. io. t.cz. máskép rendelkezik, — ennek rendeletét pedig a fomlyy tábla mindenkor híven megőrzötte, és magas ál­lásában már csak a fönálló törvény iránti tisztelet által is köteles — a törvény sérthetetlenségét biztosítani, mert midőn sérelmeket panaszlunk föl, és ezek orvoslását kér­jük , nem akarunk ezek orvoslásához újabb sérelmes után jutni; a magos báró, ki politikus tapintata nézeteiben a jövő kellő méltánylatát soha sem szokta kifelejteni. El fogja velem együtt ismerni, hogy a Főrenciek állását semmi sem veszélyeztetné inkább, mintha a törvényhozás orvosolhatlan rögtönzésébe esnének — mi igen könnyen megtörténhetnék, ha parliamentáris rendszer hiányában azon egy törvény rendeletét is tetileg gyengítenék , mert némileg a tanácskozást szabályozza; én a vitától nem fé­lek, nem tartok, sőt óhajtom, hogy azon kérdés, melly a megyei termekben olly sokszor, olly mérgesen, és többször egyoldalúlag vitalatlott meg, a főrendi tábla hig­gadt és mérsékelt tanácskozása alá kerüljön, és tudom, hogy azon többség, mellyhez magam is tartozni szeren­csés vagyok, épen mert többségben van, az érdemleges vitatásnál, kötelességének fogja tartani, a kisebbség ag­godalmát mérséklettel, méltányoltul megvitatni, de ad­dig bocsánat, ha feleletekkel adósok maradunk. A megyei rendszerre nézve — mellyet most sem védeni, sem kárhoztatni nem kívánok — csak egy csekély észrevételem van. Több érd. szónokok egész álalánosságban álliják, milly resensust okozott ez az országban, és milly zavarokat idézett elő még olly megyékben is, hol előbb rend uralkodott; magos urak m illy átalános elveket föl­állítani igen könnyű, és nem is merek itt ezeknek me­rően ellenmondani, habár az 1843-as véres választások, és ama sok embervér irányában, mellyel megfertőztettek, azt tudtam róla következtetni, hogy a választások most rendesebbek valának, mégis az álalánosság ellenében, hivatkozom egy ellenzéki hírlapra és ebben említett me­gyei jegyzőkönyvre, olly megyére, melly nem az én né­zeteimet osztja, mellynek Rendei a főispánt még most is igen tisztelik, és mint hallám, főkép lelépése után vonzódásukat iránta tanúsították. Marmarosm. rendei jegy­zőkönyvileg kimondják: „hogy az administrator a meg­testesült loyalitás, hogy Marmaros 1845-dik évtől repesni érzi jobb jövőjét egy olly kormányzó alatt, kinek pártok fölötti állása és tisztasága hasonlít a megye havasaiból eredő forrásvízhez; hogy ő tanusstá, mikép Marmarosban nem elkerü­lhessenek az 1843-ks véres események“; én ezekből, ismervén a megyei kegyek változékonyságát, következtetést vonni nem akarok, de az csakugyan vilá­gos, hogy Marmarosban most kezd repesni a szebb jövő, és hogy csakugyan Marmarosban most uralkodik a béke, és elébb volt ott a zavar; egy másik magos úr azt állítja, hogy mi más utasítások reményében kerüljük a vitatko­zást; ezen állítást részemről el nem fogadom, és bár ez okoskodást megfordítva elleneink ellen használhatnám, mégis ezzel nem élek; miért illy okoskodás? csak ügyet gyengít , mert a meggyőződés ezen ügy iránt csakugyan nem igen erős lehet a honban, ha magok elleneink is megvallják, hogy pár nap alatt az ország meggyőződése megváltozhat. —­ Egy másik magos ur szemünkre rob­­bantja, hogy mi törvényadta jogunknál fogva néze­teinknek e teremben diadalt kívánunk kivívni; már kérdem a magos urakat: kik az ellenzékhez tartoznak, kik elveinket gyengéknek tartják és meggyőződéseinket is,megtámadják — mit méltóztatnának rólunk tartani, ha mi még azon elégtételt is nyújtanánk méltóságuoknak, hogy bennünket, a többséget, leszavaztassuk? — bizony még roszabb véleményben lennének rólunk — azért e tekintetben is többségünknek jó véleményt kívánván ki­vívni — most is a többséggel szavazok, és a pohárnok mester ő excja indítványát egész kiterjedésében pár­tolom. Gr. Feskelics Géza ő exclja a k. főpohárnokra, indít­ványában a t. Kft. által javaslati fölírásnak, első részét elfogadja, második részét pedig módosítani akarja, mert nem akarja, az édeset keserűvel keverni, nem tart­ja maga helyén aggodalmunkat nyilvánilni ott, hol há­lánkat, hol örömünket a fölség elejébe terjesztjük, az 856

Next