Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-05-28 / 17. szám

viselő eszköz, a valóságos forgó pénz t. i. csak annyi ma­rad mint az előtt, mi — könnyen átláthatóig — a föld­­mivelő, iparűző­s kereskedő rovására, egyedül a börzenye­­részkedőknek hajthat hasznot. Mert hogy a hitlevél valóságos forgó pénzzé váljék, vagy hogy az bár­mi sűrűn s szü­kségképen eladassék is, mégis alpárin felül vagy csak alpárin fog elkelni, azon ok­ból, mert biztos ingatlan javakon alapul, mig a bankje­gyek csak V3 résznyiben biztositvák, csak az hiheti, ki a financz tudomány, mint egyike az emberi ész legjelesebb s leghasznosabb találmányainak, alpháját sem tudja, s annak történetével, mint a világ története legfontosabb részeinek egyikével, soha sem bajlódott. Pedig a pénzügy rész el­rendezése mindenkor főleg volt az, mi az állodalmat zavarba ejte, sőt végszétbomlásra is vezető. A N. U. 687 számában terjedelmesen megfejtéüi, hogy valóságos pénzzé, vagy­is biztos, forgó, soha árcsökkenést vulgo cursust nem szenvedő csereeszközzé, a papíros csak olly operatio által lehet, minélfogva az intézet a beváltásra mindenkor képes. Ilyen pedig egyedül a jól elrendezett nemzeti jegy­bank lehet, melly minden pénzügyi czéloknak megfelelhet, s a miilyent a N. U. 687-dik s az e lapok 8-dik számában javaslom. Mi egészen máskint állana a szerint az egész ügy. A nagyszerű jegybank létre jővén, nem egy, sem belérték­­kel, sem képviselő tehetséggel nem biró haszontalan sőt káros papiros szaporitatnék , hanem a bankbeváltási ké­pességénél fogva valóságos teljes értékű forgó pénz jönne létre, melly minden ingatlan valamint ingó, de nem forgó savat forgóvá tehet. Mellette az urbért vesztett földbirtokosok azonnal ki­­elégitelnének, részint valóságos pénzben , azaz bankje­gyekben, részint" statuskötelezvényekkel, mellyektöl nem hogy a tulajdonos, mint a hitlevelektől kamatozna, hanem inkább hozna évenkinti kamatot; minélfogva azokat eladni a nagy többség nem kényszerülene, s az állodalmi javakra inhypothecálva lévén, s évente törlesztetvén, árcsökkenést soha sem szenvednének, s a börzejáték soha föl nem kap­hatna. Ezzel nem mint a hiteltárral csak néhány választot­takon , hanem a földbirtokosok többségén segítve volna a nélkül, hogy ama kellemetlen s költséges összeirási, föl­mérési, megbecsülési, telekkönyvbe iktatási s betáblázta­­tási operatióknak magokat alávetnék, s fölmaradna még számukra takarék, alapítványi s magány­pénztárak, honnét elegendő biztosság mellett vagy a státuskötelezvények be­­zálogosítására kölcsönt kaphatnak ; holott az idézett hiva­talos jelentésben kifejezett vérmes remény, miszerint a hi­teltárnak lekötelezettek is, azonkívül még efféle pénztárak­ból 6­0/ére kölcsönt fognak kapni, csak mosolygást érde­mel. Sőt valamennyi félbirtokosokon volna így segítve, tetemesen leszólván az által a kamatláb. A kormány érdekelvén magát mint a részvényes a bankban, s ezek rendes ülésbe lépvén, évi jövedelmeit előre ingyen mobilizálhatja s nem szorul az illy criticus időben fölötte veszélyes, hitelt igénylő különféle működé­sekre, nem sért semmi érdeket, megváltja a nemzet becsü­letszavát , nem hagy rést megtámadtatására, s a nemzet fölszabadul a bécsi bank alól, s nem jó azon szomorú al­ternatívába, vagy az állodalmi javakat eladni, vagy idege­nektől kölcsön venni; holott mind a kettő jelenleg képte­lenség; mig a mostani crisisben csak olly dús pénzforrás mentheti meg a kormányt s a nemzetet, mellyet egyedül egy jól elrendezett jegybank képezhet. Csak hogy ehez nem csak belátás, hanem még erős akarat s erélyes eljárás is szükséges. — Cassandra szerepe szomorú egy szerep, s annál szo­morúbb, ha jóslata beteljesedik. Szomorú sejtelemmel kérem tehát azokat, kiket ezen ügy érdekel: méltóztassanak a N. U. 677, 687 s e lapok 8. s jelen számait eltenni; s a hiteltár, a kincstári utalvá­nyok, az állodalmi jószágok eladási szándék s mit én tudom még miféle táblabirói financzoperatiók létrejövése után kis idővel szíveskedjenek azokat elővenni, s akkor fájdalmasan meg vagyok róla győződve, hogy jóslataim beteljesedve lesznek. Dixi et salvavi animam. Erdei F­ü­l­ö­p. Átvétel a „Pesti Hirlapból.“ Hivatalos rovat. Polgártásak! Midőn forrón szeretett hazámba megérkeztem, ezennel mindenekelött ajánlom magamat azon nagy nemzetnek, mellynek királya által szentesített közbirodalma emelt fényes hadügyministeri polczára. Átlátom állásom és teendőimnek e haza jövendőjére fontosságát, s bár igénytelen személyem mélyen érzi, hogy e nagy várakozásnak talán nem fog tudni minden te­kintetben megfelelni, de legyenek meggyőződve a felől, hog­y én minden tehetségeimet és perczeimet szeretett ha­zám boldogságára fogom szentelni, fölhívom egyszersmind e hazának minden polgárait, hogy engem nehéz föladatom­ban bölcs belátásaikkal elősegíteni tartózkodás nélkül szí­veskedjenek. Pest, május 24-én 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. Az igazságügyi minister a királyi c­u­­­r­i­á­n­a k. I. Az igazság gyorsabb kiszolgáltatása tekintetéből, a kir. curiánál következőket láttam szükségesnek. A hétszemélyes tábla váltó-osztálya ezentúl napon­kint tartson üléseket. A váltó-osztályon kívül, a­mennyire csak lehet, még két tanácsban üljön össze a hétszemélyes tábla, polgári s büntető ügyek fölött ítélendő,­­ és pedig mindaddig, míg szükséges leend, különösen a büntető perekben törvény­szünetek alatt is. A királyi tábla ezentúl az úrbéri perekben is felebb­­viteli bíróság leendvén, ott egy állandó s rendes úrbéri osztály alakíttassák, mellynek külön állandó előadói lesz­nek, s ezen előadókhoz, mind a számvevői hivatalból, mind pedig a volt helytartó-tanácsnak eddig úrbéri dolgokkal foglalkozott némelly egyéneiből, ha szükséges leend, újak­ból is, segélyszemélyzet fog adatni. Ezen úrbéri osztályon kívül a kir. tábla mindenesetre még két, sőt — ha a szükség úgy hozza magával — há­rom tanácsban üljön össze, s foglalkozását különösen a bűnvádi perekben, valamint szintén az úrbéri osztály is az úrbériekben törvényszünetek alatt is folytassa. A váltófeltörvényszék hasonlóul két tanácsban fog ezentúl folyvást összeülni. — Magától a törvényszéktől vé­leményt kívánok az iránt: nem volna-e czélszerűe két ta­nácsra nézve, hogy az egyik folyvást s kizárólag váltói — a másik pedig csak csődperekkel foglalkozzék. Hogy pedig a k. cur­a ekképen több tanácsokra oszol­hassák, szükséges, hogy annak állandó rendes tagjai meg­­szaporitassanak. Ugyanazért: A hétszemélyes táblának, — mellynél a főherczeg ná­dor, mint ő fölségének az országbéli távollétében teljha­talmú királyi helytartója, semmi esetben nem elnökölhet, — rendes elnöke az országbirája leend. — ezen elnökön kívül, az ország prímásával együtt, kit, ha a most üres pri­­mási szék betöltetik is, egyéb foglalatoskodásai ritkán en­gednek a bíráskodásban résztvenni, — harminczhárom egyházi s világi tagokból álland, kik között öt váltói elő­adó leend. A kir. tábla fog állani, elnökén a kir. személynökön kívül, szintén harminczhárom egyházi s világi tagból; ezek között négy tag állandóul és rendesen az úrbéri pereket fogja előadni. Az úrbéri osztályhoz kir. személynök úr nevezzen ki a tábla tagjai közül egy állandó elnököt, és az általam alább kijelölendő előadókon felül még két köz­­bírót. A váltójeltörvényszék állani fog az elnökön felül még egy rendes alelnökből és tizenegy tagból. A hétszemélyes táblához, kir. táblához és váltójeltör­vényszékhez f. hó 21-én történt kinevezéseket azon meg­jegyzéssel küldöm át a kir. curiának, hogy e hétszemé­lyes táblánál eddig volt számfeletti három közbíró: Vági Ferencz, Széll Imre és Bai György urak — valamint szintén a most kinevezettek és a közelebb kinevezendők is — egyiránt rendes tagoknak tekintendők. A hétszemé­lyes táblához még hiányzó egy ország zászlósa, az egyhá­zi rendből hiányzó egy tag és a világiakból hiányzó négy tag s ezek között különösen két váltói előadó, — vala­mint szintén a kir. táblánál hiányzó egy papi s három vi­lági tagok, közelebb fognak előterjesztésemre ö fönséges nádor s kir. helytartó által kineveztetni; — ugyanakkor a most ürességben levő itélőmesteri hivatal is betöltetik. — Az úrbéri osztályban előadók leendenek; Olgyai Titus, Balla Endre, Toperczer Ödön urak, a negyedik még ki­nevezendő. Az 1807: 10-ik czikkelynek rendelete, melly szerint a kir. curiánál minden oda felebbvitt s ott folyamatban le­vő perek szigorán megtartandó sorozat szerint volnának elítélendők, már hosszabb idő óta meg nem tartatott. Leg­egyszerűbb volna ugyan a pereket mostantól kezdve az említett törvényben kijelölt sor szerint venni vizsgálat alá , de mivel a vizsgálandó perek száma fölötte nagy, s azok között számos olly per van, mellynek fölvételét a felek csak azért nem sürgetik, mert már magok közt rég meg­egyeztek, és igy az illy pereket is sorszerint vizsgálat alá venni nemcsak szükségtelen idővesztés volna, hanem az egyesség által már megnyugtatott felek között könnyen újabb zavart s egyenetlenséget is támaszthatna : fölszólí­tom ezennel a kir. cur­at, terjesszen elömbe javaslatot az iránt, mikép lehetne, a most említett bajt is elkerülve, a sorozatra nézve úgy intézkedni, hogy minden kedvezés vagy megkülönböztetés nélkül a perlekedők a felhiva­t 1807: 10-ik t. ez. értelmében sor szerint nyernék el az igazságkiszolgáltatást. Addig is pedig szükségesnek tar­tom azt, hogy azon sorozat, melly minden törvényfolyam idejére megállapíttatik, nyilván kifüggesztessék és szigo­rúan megtartassák. Ezen felül pedig naponként kifüggesz­­tessék azon perek sora is, mellyek következő napon a ki­rályi vagy hétszemélyes táblánál megvizsgáltatnak. Azon szokást sem tartom czélszerű­nek, hogy a kir. táblánál minden előadónak külön pertára van, s azt min­­deniket az előadó által megbízott egyének kezelik, kik minduntalan változnak, s minden illyen pertárban külön folyó száma van a pereknek, s midőn magok az előadók is változnak, s egyik vagy másik per az előbbi pertárból elvéve, más előadónak adatik át, a zavart elkerülni gyak­ran alig lehet. Szükségesnek tartom tehát, hogy egy ösz­­szes nagy pertár alakittassék, mellyben minden, akár fe­­lebbvitt, akár a kir. tábla előtt folyamatba lett polgári s bűnvádi perek egyesiltessenek. Úgy mindazáltal, hogy kü­lön helye, osztálya és folyó­száma legyen a táblai perek­nek, külön a felebbvitteknek s ezek közt ismét külön a polgáriaknak, külön a bűnvádiaknak. Az egész pertárra egy állandó, rendes fizetéssel ellátott, hites főpertárnok, s a 64 szükséghez képest több , szintén állandó s fizetéses per­­tárnokok viselnének gondot; ezek volnának felelősök az egész kezelésről, ők adnák ki az illető feleknek vagy ügy­védeiknek térirvény mellett a pereket, mindenről rendes jegyzőkönyvet vezetnének ; az ítélet alá bocsátott pereket is ők adnák az elnök rendeletére az előadókhoz. — Intéz­kedjék a királyi curia e szabálynak czélszerű végrehajtása módjáról, s nekem az iránt tegyen tudósítást, Pesten, május 25-én 1848. Deák Ferencz, igazságügyi minister.­­­H. A helybeli fötörvényszékekhez, az igazságügyi minister előterjesztésére, következő egyének neveztettek ki a nádor kir. helytartó ő fönsége által: A hétszemélyes táblához közbirákká: N­o­s­z­­­o p i Ign­ácz , eddig sopronyi váltótörvényszéki elnök s Csá­szár Sándor; váltói előadóvá: Laczkovics Já­nos, váltófeltörv, ülnök. A királyi táblához: Olgyai Titus, Toperczer Ödön, Tolnai Károly, Balla Endre, Kende­­lényi Károly, Nagy Lajos (Kecskemét város fő­bírája), kik közül Olgyai Titus, Toperczer Ödön s Balla Endre úrbéri perekben lesznek előadók. A váltófeltörvényszékhez előadó közbírákká: Stett­­ner György, Katinek­ Károly, Zlinszki Já­nos és Joannovics Döme. III. Az eperjesi kerülő táblához, az igazságügyi mini­ster előterjesztésére, Bükk Zsigmond elnökké, T­u­­­ránszki Péter pedig ülnökké neveztetett. Ministerelnöki hivatalos közlés. Kinevezések a ministerelnöki hivatalhoz. Ministerelnöki titoknokká, a főherczeg nádor királyi helytartó által a ministerelnök előterjesztésére kinevezte­tett­­ Jászai Pál. Iroda-igazgatóvá: Kuthi Lajos, fogalmazóvá: Térei Ignácz. A kereskedés-, ipar-és földmívelés minis­­terétől. illető helyekről érkezett hivatalos közlemények sze­rint az oláh fejedelemségben, jelesül Braila és Galaczban, legújabban járványos cholera ütött ki, és noha ez az 1831- ks évben uralkodott járványnyal egybehasonlitva, eddig jel­lemére nézve állítólag szelidebbnek találtatik — mi abból kitetszik, hogy Galaczban 40,000 lakosból nyolcz nap alatt csak 30 egyén esett áldozatul, — mindazáltal, hogy e be­tegség, ha honunkban is megjelennek, az országot készü­letlenül ne érje: olly orvosi egyének, kik már az 1831 —ik évben uralkodott cholera alkalmával is tapasztalatokat sze­reztek, jelesül Eckstein Frigyes, Tormai Károly egészség­­ügyi tanácsnokok és Plósz Lajos budapesti gyakorló orvos, a hely­színére kiküldettek olly utasítással, hogy a mostani járvány tüneményeit az 1831-ik évben uralkodott járvány jelenségeivel egybehasonlitva, e részben ismereteket gyűjt­senek, egyszersmind a használt gyógymódok sikeréről tu­domást szerezzenek s a tapasztaltakról folytonosan jelen­tést tegyenek. A törvényhatóságok pedig, a kellő orvosi és ápolási segély iránti gondoskodásra eleve figyelmeztettek.­­ Egyébiránt kijelentetik, hogy ha a cholera hazánk ha­tárain belül mutatkoznék, minden olly sikernélküli intéz­kedések, mellyek a betegségnek múlt izbeni megjelente­kor csak rémülést okoztak, a kedélyeket fölingerlették, és az országban a közlekedést gátolták, kerültetni fognak. Budapesten, 1848-ik évi május 24-én, Kik a honvédi nemzetörseregben leendő alkalmazás végett l. Baldacci ezredeshez imák, leveleiket bérmentesí­teni szíveskedjenek."”­­ •" Igazítás. A „kamatos kincstár-utalványok ügyé­ben“ közrebocsátott pénzügyminiszeri rendelet azon sza­kaszában, hol a készpénz és bankjegyek átvételére kijelölt sóhivatalok foglaltatnak, a debreczeni sóhivatal té­vedésből kimaradván — azt a készpénz és bankjegyek át­vételére kijelöl­tek közé kérjük soroztatni. — Május 25-én. Petőfi Sándor ismert költőnk, könyv­tárának fölöslegét a „Radical körben“ árverés utján ela­­data. A bejött pénzösszeget Petőfi a haza szükségeire aján­lotta. Szép tőle! Némelly könyvek megvásárlásán vetélkedett a kö­zönség, így például Thiers „Histoire du Consulat“ja 13 pengő fton kelt el, melly munkát könyvárusi utón 6 pengő ftért lehet megszerezni. Én is vettem egy kis könyvet 10 kongó garasért. Czime: „A nemességről.“ a Xh* Nyilatkozat. Aljasságok ellen azon fegyverrel, mellyre különben a lovagiasság az embert jogosítja, önmeggyalázás nélkül él­ni nem lehetvén. — Miután Töltényi Miklós, Bécsben Jasper Hügel és Manznál legújabban e czim alatt — „Hű tükre a megbukott kancellária, helytartótanács és kamara hivatalnokainak —“ megjelent gunyiratában személyeink ellen méltatlan rá­galmakat szórt, mi becsületességünk érzetében s azon biztos reményben, hogy a törvény előtt mindenki bármelly oldalról jöhető megtámadások ellen kellő orvoslatot talál, a tárgyat az illető eskü­­tszéki bíróság elibe v­endjük. Pest, május 26-án 1848. Kendelényi Ferencz, igazságügyi osztálytitoknok. Jászai Pál, minister­elnöki titoknok.

Next