Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-06-07 / 24. szám

A vallás- és közoktatási ministertől. I. A karloviczi érsek s metropolitának. Midőn nagyméltóságod engemet az Újvidéken tartandó értekezletről tudósita, nem máskép tünteté elő azt, mint a vélemények központosításának, a bekövetkező egyházi gyülekezet előkészítésének békés eszközét. E helyett azonban, miként közönségesen tudva van, s maga nagyméltóságod i. e. 405—ik sz. alatt kelt levelében, előadja, amaz értekezlet a magyarföldi gör. n. egyesültek nagy részének részvéte nélkül, idegenekből is szerkeződve, Karloviczon akkép és olly dolgokba vegyült, a mikép s a mellyeket sem törvényeink, sem az 1779. évi julius 16-án kiadott szabályok, sőt magának a keleti egyháznak elvei sem engednek meg, a minthogy az ellen magának ezen egyháznak magyarföldi hívei nem szűnnek meg folytonosan nyilatkozni. Minélfogva mind a patriarcha választás, mind a mód, mellyel az létetett, törvénytelennek és érvénytelennek e­­zennel kimondatván, nagyméltóságodnak rendelem, a mint következik: 1) Hahogy az egyházi gyülekezetek Temesvárra jú­niusnak eszerinti 15-ére történt áttételét, a nádor királyi helytartó ő fönsége által, az én előterjesztésemre 1. évi május 15-ről kiadott rendelet értelmében még ki nem hir­dette, azt haladéktalanul 24 óra alatt, a legszorosabb fe­lelet terhe alatt, saját költségén küldendő sürgönyök által hirdesse ki. És e szerint 2) Nagyméltóságod azon kivánatának, hogy az egyház­­gyülekezet még junius 15-ről is elhalasztassék, és Temes­várról Karloviczra visszatétessék, hely nem adatik, annyi­val inkább, mivel a karloviczi törvénytelenségek még sza­porították azon okokat, mellyek az egyházi gyülekezet át­tételét kívánták. 3) Ő felsége, a magyar­ és kapcsolt országok ki­rálya, már az 1779. julius 16-án a keleti egyházhoz tar­tozó magyarföldiek biztositására kiadott nyilatkozványában is, kiszabta azon formákat, mellyek szerint ezen egyház kivánatai előterjesztessenek; midőn pedig a legújabb tör­vényeket szentesítette, sanctiókép kimondotta — a mit nagyméltóságod tudtál adand híveinek, — hogy ő felsé­gének rendeleteit mindenkoron és minden kivánataik iránt a ministerium utján veendik. 4) Miután az országgyűlése­z. évi julis 2-ára ki van hirdetve, egygyel több az ok, miszerint az egyházi gyüle­kezetet — a már kijelölt helyen és időben — megtartani kell;­­ minthogy az valósággal is meg fog tartatni azok által, kiknek ottan törvényesen helyök van, s kell, hogy jelen legyenek. Minden más törekvések, mellyek e con­­gressus kebelén kívül keresnek léteit, törvényteleneknek s a rendbontás fokozatához képest megbüntetendőknek nyilváníttatnak, és ollyanoknak ki is hirdettessenek. A kormány minden, a koronához tartozó népfajnak s igy a szerbajkuaknak is jogait őrizni fogja, de nem fogja tűrni, hogy a magyar földön egyik nép faj a másik fölött, sőt ugyanazon fajnak egy része a másik rész felett, mint Karloviczon történt, ugyanazon egyházban előnyökkel él­jen; a kormány igyen elnyomatottnak pártjára kél, és minden engedetlenség ellen tudand a maga rendelvényei­nek foganatot szerezni. Budapest, junius 3-án 1848. II. A miskolczi tanítóképző intézetnél, Mester István le­mondásával megürült egyik tanszék szabályszerű betölté­séül, a kassai tan. főigazgatóság előtt tartandó pályázat f. é. szentmihályhó 1-jére fűzetett. A honvéd zászlóaljak elrendezési tanácsából ezennel köztudomásul adatik, hogy a honvéd öltözetéhez megkí­­vántató posztó, vászon, bőr, sinórzat és paklonynemű kelmék szállítása végett, csütörtökön, azaz f. hó 8-án a nevezett tanács ügyteremében szabadsajtó utczai szabad­­sajtóudvar házban, árverés útján szerződés fog köttetni; ennélfogva mindazok, kik a felemlített kelmék szállítását felvállalni akarják, a kitűzött hely­ és időben személyesen vagy megbízottaik által jelenjenek meg. Egyébiránt szük­ségesnek tartom megjegyezni, hogy e szállítási szerződés és árverés csupán a két pesti honvéd-zászlóalj szükségeire szorítkozik, a többi­­ zászlóaljakra nézve pedig, hogy a Pesten kül lakó kereskedők és gyárosok is résztvehesse­­nek benne, f. hó 15-kén fog tartatni. Pest, junius 5-kén 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. Föl­s­zó­li­t­á­s. Az önkénytes magyar honvédsereg számvevői hiva­talához a hazai nyelvben tökéletesen jártas és gyakorlott, jóviseletű­ több egyének kivántatván, kik számvevői segéd­minőségben havonkénti 30 pft díjjal és téli hónapokban 3-4 öl tüzifa illetménnyel; ezenfölül érdemeik szerint egye­nesen a haditanácsban is alkalmaztatni, s illő pótlék­díjjal jutalmaztatni, fognak. Mindazok, kik a felérintett tulajdonokkal ellátva, ezen hivatalba lépni kívánnak, ezennel fölszólíttatnak , hogy ma­gukat, bizonyítványaik előmutatása s lakásuk följegyzése mellett, az országos haditanács gazdasági osztályánál, sze­mélyesen vagy írásban mielőbb jelentsék. Budapest, junius 4-én 1848. Gr. Széchenyi István, Baldacci helyettes ministerelnök. Badaccs. 9. A pénzügyminister P­r­­­k halála által megüresedett rónaszéki sóbánya-tiszti állomásról Mark­us Ágoston se­­gélydijas bányászati gyakornokot nevezte ki.­­ A pénzügyminister Gáspár József sóhivatali gya­kornokot aradi Írnoknak nevezé ki. Vidéki mozgalmak. To­ront­ál. Jun. 5. Mint bizonyost írhatjuk, hogy O­­brenovics Mihál Karloviczra érkezett. Jöttének igen fontos okai lehetnek, mellyeket talán a következményekből hova­­hamarébb ki fogunk tudhatni. Az emberek hosszú képekkel beszélgetnek s tanácskoznak után útfélen. — És csak egy pár óvatos körülnézés után, susogják el e nevet: Obren­o­­v i­c­s M i­h á 1! — Újra mennyi gyönyörű remény támad­hat, szerbjeinkben egy iszonyú nagy s Kecskemétig terjedendő Szebország iránt; vagy nincs e már e névben magában egy szerb birodalom, benne Obrenovics Mi­hály? V e r­ő c­z­e­, Eszék és Sze­rémben, hű magyar­jaink mindinkább emelik fölfelé fejeiket, — az ilirek pedig foguk közt csikoritván el a D­avo­r­­­át, mindinkább húzód­nak az­­ asztalaié. Varasdon a kamarai tisztek Je­­lasichnak tettleg ellenszegültek, midőn ismét magas báni kezeinek hosszú ujj­ait a pénztárba meritni akarná. Azt mondják, — Je­lasi­eh ez óráig meredt szemekkel bámul, hogy miként lehetett az, hogy ő, ki aze­lőtt való éjszaka egy félvilágnak gondol, parancsolhat­ni— álmában, — most egypár kamarai tisztecske ma­kacs ellenszegülését nem tudta megtörni. Megfejtjük: a ka­marai tiszteknek Jellasich ellenébeni óvása egypárezer szuronnyal volt megspékelve. Zágráb megye határvonalán a Zanini ezredbeli ola­szok a határőri polgárkatonákkal patrouillirozás közben tettleg összeütköztek. G­a­­­i­c­z i­á­b a midőn elhatott kongása a vészharang­nak : „Magyarhon veszélyben van, megrendült bele Wür­­temberg huszáraink férfias melle is, vészreedzett keblei­ket honvágy lepte meg , s ők siettek segélykart nyújtani az édes hazának, tiszteiket erőszakkal hurczolták a határokig. Nem sokára megérkezendenek. Egy zalai polgártársunk czikket külde be hozzánk, mellyben javasolja , hogy az önkénytes sereg szaporításá­ra igen czélszerű intézkedés lenne a zárdákban levő frá­tereket a klastromi élettől — akarva nem akarva — föl­menteni. A czikkíró biztosít bennünket, hogy ezen fráterekből kikerülne 1000 főnyi sereg. Ezer önkénytes, igaz, hogy nye­reség , főleg olly egészséges népből, mint a zárdas lak­osok, kikben a lencse rögtön vérré válik, de ne feledjük azt is, hogy illy kényszeritett önkénytes bajnokban nincs köszönet. Emlékszik e ön Győr ostromára a francziák alatt, a midőn a várparancsnok a zárdák lakóinak is puskát a­­dott erővel kezükbe, hogy lőjjenek. A vallás szelíd szolgái hasztalan igyekeztek minden á­­ron kapacitálni a commendanst annak lehetetlensége felől, hogy ők vért ontsanak. Végre mégis csak engedniük kell, a parancsnok hajthatlan akaratának. Midőn tehát a puskát kezekbe adák, hogy lőjjenek az ellenségre, a szelíd páterek behunyván szemeiket, puskáikat levegőbe emelék, s midőn kisüték, áhitatosan éneklék utána: „requiescnt in pace!! —axb. Czegléd. Junius 4. Egy szivet emelő jelenetnek va­­lánk szemtanúi: az úgy nevezett újvárosi pár százat ha­ladó őrsereg, a városház udvarán a nemzet zászlója alatt ünnepélyesen letévé esküjét, melly alkalommal tisztjeiket is összes fölkiáltással megválasztván, derék kapitányuk Réz Ignácz ur által a kat. helv. és evang. lelkészek lakjuk elébe vezettettek. A szeretetben s testvériségben valláskü­lönbséget nem ismerő lelkes polgársereg igy nyilvánitó egy­­házférfiai iránti vonzalmát. Mind a három helyen az ille­tő lelkészek meleg szavakkal tolmácsolák megtisztelteté­sük szülte hálaérzelmüket, s viszont szívből üdvözlők. Szózat a falusi lelkészekhez. A népszabad­ság korszaka—hála a magyarok istenének — felderült, sigya mienk is. A segédlelkész már nem mostoha fia e szép honnak; leomlottak a válaszfalak, mellyek őt sok helyről kiszob­ták; nincsenek már tevékenységét gátló castok. Föl hát ti is utonszülött szabad polgárai e szép honnak ! föl a tevékenység színhelyére! A szabadság édenében teremnek az élet rózsái, de annak félreértéséből sarjadznak a burjánok is. Érettek vagyunk a szabadságra, igen, de vannak, nem tagadhatjuk, honunkban éretlen részlelkűek is; bizonyítják ezt mindennapi sajnos tapasztalásaink. A nép keble­ ollyan mint a termékeny föld: jót vagy roszat vess bele, nőlni fog. Legyetek ti a jó magok hintői. Hisz kitől hallgatja szívesebben a jámbor nép az oktatást, mint lelkiatyjától, kinek szavait követi inkább—úgy­szól­ván vakon— mint a nép bizalmával boldogított lelkipász­toréit ? Azért, mint mindenkor, úgy most is főtörekvé­sünk legyen erkölcsös magaviselet, szeretet s atyásko­dó tettek által a reánk bizott nép bizalmát megnyerni; fő óvakodásunk pedig a politikai pártoskodástól.. A legújab­ban lefolyt időkben mi lökte úgy­szólván a sír szélére a főrendű és kevés kivétellel az alrendű papság tekintélyét, s ezereknek irántuk a bizalmát ? mi más, minthogy az, a megbukott conservativ párt rabszolgaságába szegődni nem átallott. Mások s egyrészt önmagunk példáján okuljunk. Ne legyen a pap párt- hanem egyház embere; ne hódoljon vakon egy vagy más osztály nézetének, hanem a keble sugalla igazságnak; ne legyen a nemzet egy részének, hanem a közös hazának hű fia,­fáradhatlan polgára. Tanítsuk a népet ismerni hazáját, ne sajnáljunk he­­tenkint pár órát a nép ismeretének tágítására szentelni. Gyűjtsük magunk köré híveink öregeit s ifjait, hagyját s apraját, s adjuk elő hathatósan honszerelem és nemes tettek­re gyújtó történetünk példáit; mert a papban a nép nem csak a jövő, de mint a jelen élet boldogítóját, vezérlőjét és oktatóját is akarja látni, s méltán.. Addig is tehát, mig a falusi iskolák kellőleg rendezve nem lesznek, pótoljuk mi ki a hiányt, nem fogja azt föltolakodásnak senki is te­kinteni. Hazánk ezernyi falvaiban a pap , tanító és jegyző — sokhelyt a két utósó hivatal egy személyben öszponto­­sulva — teszik a helység fölvilágosultabbjait. A tanítók eddigi nyomorult fizetése hány tudományos férfiút volt ké­pes néptanítóságra édesgetni? az 1836-iki hongyülésben hozott népjog hány széles ismereti­ férfiút csalt a nép­jegyzői hivatalra ? . . . . sok hely egyedül a pap tehát az, ki legalább a 12 iskolán átment, s méltán fel lehet róla tenni, hogy a nép fölvilágosítására szükséges isme­retekkel bír. Hol a körülmények megkívánják, legyünk mi a népnek tanítói a legtágabb értelemben, ismertessük meg a nép­pel a magyarok történetét, hogy tanulja tisztelni nemze­tét; ismertessük meg vele honunk földet, hogy tandíja be­csülni és szeretni hazáját; ismertessük meg vele földünk termékeit, s azzal a bánásmódját, hogy tudhasson javulni anyagi sorsán, s annál többet rakhasson le a közboldog­ság oltárára. Szóval, tanítsuk a népet a történet- földle­írás és természettan legalább főbb vonalaira. A melly köz­ségben értelmes a jegyző és tanító, bízzuk a két utósót azokra; de mi mindenesetre ismertessük meg a néppel nemzetünk múltját. Sok függ ennek tudásától. Lelkemből meg vagyok győződve, hogy a rácz nép , ha tudná a ma­gyar múltját, legalább a többség borzadással fordulna el az alávaló izgatóktól, s nem forralna boszut azon nemzet ellen, melly neki soha sem ártott; sőt midőn a török őt üldöző, ven­­dégszeretőleg kebelébe fogadó, még birtokokkal, és olly kiváltságokkal ajándékozá meg, millyekkel sok magyar sem birt. •­ Tanítsuk különösen a német ajkú népet is hazánk történetére, hogy hazudtolhassa meg azon gyalázatos hirű madarakat, kik onnan az összeroskadt zsarnok palotájá­nak romjai közöl, azt akarják elhitetni a jámbor néppel, hogy a magyar, a horvát s más népre tulajdon nyelvek elnyomásával rá akarta tukmálni nyelvét, mit ők soha sem tettek (?!) Mit mond erre a történet? — Vigyázók le­gyünk ! A német elemet is ránk akarják uszitni. Adja az ég hogy csalatkozzam. Azonban sikert úgy is, alig ha érnek. Talpra tehát honom lelkészei, tegyünk minden jót, mit csak tehetünk, mert honunk szüksége­­s! Talpra mig időnk engedi! Egyházunk jelszava : a béke és szeretet le­gyen vezércsillagunk; honszerelem ösztönünk ; öntudat — a pályabér. Berecz Imre: Következő irodalmi újdonságokkal szolgálhatunk,­ mely­­lyek legközelebbről Budapesten megjelentek s országszerte minden hiteles könyvárusoknál kaphatók, u. m. „Kölcsey Ferencz Naplója 1832—1833.“Bu­dapest. Dobrossinál. Ára 1 ft 20 kr. pp. — E munka aján­latául elég legyen megemlitenünk, miként eddigelé a cen­­sura nyomasztó bilincsei miatt meg nem jelenhetett. „A magyar korona országainak statusjogi és monar­chiai állása a pragmatica sanctio szerint“. Irta Szabó Béla. Finom verv­en Pozsonyban nyomtatva. Ára­­­ft pp. Pes­ten kapható Emiclinél. „Garay János újabb versei. 1843—1847“. Kiadta a magyar irodalomterjesztő társulat. Irodalmunkban Garay neve sokkal ismeretest), mintsem említését ajánla­tul ne elégelnék. „Shakspeare összes színművei. I. Coriolanus“ An­golból fordította P­e­t­ő­fi Sándor. Ára­­­ft pp. „Kis Természet“ írta Lukács Pál. Szülőknek s nevelőknek ajánljuk. „Tanoda és egyház“, Tanítanak levelei egy pap­hoz. Kiadja dr. Tavasi Lajos. Ára 20 kr. pp. „Tárnokszék és tárnoki törvényczikke­­lyek.“ Irta Kassai Adolf. Kiadta a magyar irodalomter­jesztő társulat. „Eszmék a magyar tudományosság, academia és is­kolaügy körül.“ Irta Tóth Lőrincz. „Magyarország 1848-ban.“ Irta Elefánty. E röp­­iratot, melly egyedül a nép számára népiesen íratott, a községek s népbarátok pártfogásába ajánljuk. „Anti-magy­ar.“ Irta Lanszják András. Június 4-én jelent meg a „Népbarátja“ czímű néplap első száma. Szerkesztők Vas Gereben (Radákovics) és Arany János. Kiadja a pesti központi választmány. A választmány e czélra két ügyesebb szerkesztőt nem igen találhatott volna. Arany mint népköltő is bebizonyitá azt, hogy tud szólni a nép egyszerű nyelvén; Vas Gere­ben pedig „Öreg A. B. C.“ czim alatt a törvényeknek nép­szerű magyarázatát írta meg, melly népies és eredeti mo­dorával közkedvességet nyert a közönség előtt. E lapot olcsósága lehetővé teszi, hogy a szegények gunyhóiban és meghonosuljon, s mi kívánjuk is, hogy minél előbb meg­­honosuljon. Aid mn­a­­ tar­t­ományo­k. Az Oest. Zeit.-nak Jas­­syból május 26-ról következőleg írnak: Azon orosz emis­­sariusokon kívül, kik 3—4 hét előtt itt mutatkoztak s a nélkül hogy itt huzamos­ ideig tartózkodtak volna, rög­tön eltűntek. Duhamel tábornok, a czár tábori segé­de, mintegy kétheti i­tmulatása után, két hét előtt Buka­restbe utazott, honnét Serbiába kelle vala vonulnia.—Egy idevaló orosz tiszttől, ki három hét előtt érkezett meg

Next