Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-06-22 / 36. szám
mánnyal egyetértőig eszközlendő eligazítása után szinte ezen elvek szerint fognak elrendeztetni. Kelt Budapesten jun. 17-kén 1848. igazságügyi minister pénzügyminister Deák Ferencz. Kossuth Lajos. A pénzügyminister, a debreczeni sóhivatalnál megürült ellenőri állomásra Krácz János eddigi szatmári mázsamestert , — halmágyi ellenőrködő sómázsamesterré Kvastin Mihályt,’— eszéki mázsamesterré pedig Wachtel Ferencz eddigi újvidéki mázsáiét nevezte ki. (Közlöny), Pest, junius 20- án. Azon két erőteljes — a horvát és slavoniták és a határőrökhöz intézett királyi szózat kieszközléséért, melly mind a kettő f. évi junius lökén Insbruckban kelt, a magyar ministeriumnak, illetőleg ministerelnökünknek, hálás elismeréssel tartozunk.... . ilyen határozott értelmű, magyar érdekeinket és jogainkat támogató királyi rendeletet, nem hiszem hogy 300 év elforgása alatt kapott volna koronás királyától a hűségben meg nem törhető magyar... Ha az igy fog menni, szebb, alkotmányosabb jövőre számolhatunk ... és a dynastia meg fog győződni, hogy azon nemzet, melly Mária Therésia trónusát megmenté.. ha mindenkitől el fogna is hagyatni a királyi család, a magyar nemzettest, mint szikla fog mellette állani megtörhetlenül, a hűség ösvényéről eltántoríthatlanul. . . Azonban vizsgálva a lefolyt napok szivárványos eseményeit, midőn egy részről a királyi kegyelem jóságát dicsőítem, más részről, amennyiben ezen királyi intézkedés külső törvényes alakisága hiányos, elborulok.. Az 184 Vs. 3. sz. 3§a azt rendeli, hogy a király semminemű rendeletet, parancsolatot, határozatot, kinevezést, a magyar minister ellenjegyzése nélkül érvényesen nem adhat ki... Megvan-e a törvény jelen rendelete tartva a kérdéses kedvező királyi szózat, illetőleg rendeletben ? nincs , mert a király neve csak maga van aláírva, és a magyar ministeri ellenjegyzés elmaradt... Mondhatná valaki: az nem baj, hiszen javunkra szól; igen de azt felelem: jöhet egy más rendelet, amelly kárunkra fog szólani, és akkor mit csinálunk?.... Igaz, legjobb királyunkról föl nem teszem, hogy kárunkat akarja... de ollyan környezők, kik koronás királyunkat arra tanácsolták, hogy bevallott ellenségünket Jelasichoz bánnak, hogy a nyilvános lázítót Gál Lajost , királyi tanácsosnak kinevezze, ki áll érte jól, nem fogják-e más alkalommal tanácsolni, hogy a kérdésben levő reánk nézve kedvező parancsolattal ellenkezőt írjon alá és adjon ki.... Ajánljuk tehát figyelmébe a ministériumnak azt, hogy a törvény betűihez szigorúan tartsa magát, és soha semmi esetben, legyen az rész, legyen az jó, a törvény külső alakiságát megsértetni ne engedje, mert az alakiság sérelmén alapul mindig a nemzet jogának lényeges sérelme is.... Tehát ellenjegyzés mindenütt, mindig és örökké !... Ma Pestmegye részéről választmányi nagy gyűlés tartatott.... Legelőször gróf Károlyi István helytartó főispán ur igtattatott be hivatalába, kinevezési oklevele fölolvastatván, röviden föleskettetett,... és jólesett hallanunk az esküt, mellyben főispán ur hűséget fogadott az alkotmány, és királynak, s engedelmességet a törvénynek... Érkeztével valamint eskü után is ismételt szives éljenzések hirdetők a közönségnek főispán ur iránti bizodalmát és hajlandóságát. Eskü után helytartó főispán rövid beszédet tartott, mellyben ismét fogadást ten, hogy a törvények iránt engedelmes lesz,... s egyesülésre hívta föl polgártársait a haza illy komoly napjaiban. A megyei érzelmek tolmácsolója azután üdvözlé a főispánt, kinek akkor jutott alkalom Pestmegye főispánjává lehetni, midőn nemzeti kormány vagyon— s kivel talán különben soha illy szoros érintkezésbe nem jöttek volna... Üdvözli szónok, a főispánt 500,000 ember nevében mint ollyat, ki az uj állapotnak nem kénytelenségből hajolt meg, hanem maga is mindig azután törekedett... s a t. . reményét fejezé ki végre szónok a fölött, hogy helytartó főispán úr soha sem fog jönni olly állapotba, mikép Pest megyével ellenkező elveket hirdessen és dicsőítsen.... stb. Ennyiből állott a beiktatási ünnepély, mit ha ilyen egyszerűségében egy emeritus administrator látott volna lefolyni, önkénytelen fogott volna fölkiáltani, a sallangos reminiscentiák még mostan is buzgó visszahajlásában ! Ezek után Nyári Pál első alispán úr, a haza aggasztó állapotára hívta föl a közfigyelmet; nevezetesen megemlíti, hogy a sokféleképen szárnyaló hírek, s eltérő hivatalos tudósítások után sem lehet eligazodni, mert — így szóla — a ministérium egy részről fölhívja Pest megyét, hogy 3000 önkénytest állítson elő, az aldunai vidék védelmére, midőn más oldalról ismét azt írja a kormány, hogy csak két hét múlva leend szükség ezen önkénytesek leszállítására... Szónok ezen két tételt állítja föl: vagy veszedelemben van a haza, vagy nincs; ha igen, akkor háromezer ember nem elég, de keljünk föl tömegestül, menjünk az alvidékre, s mutassuk meg azon nyugtalankodó népnek, hogy mi, ha kell, tudunk harczolni is, s különben is már a népszám nagyságában imponáló erő van... ezen tömeges fölkelést valósítani bizonyára lehetene, mert Pest megye népsége így gondolkozik több helyen, menjünk mindnyájan, de a kormány által igénybe vett 3000 önkénytes kiállítása nehezebb feladat lesz, mert egyik is, másik is azt fogja mondani, hogy miért menjen épen ő, menjenek mindnyájan. ... Figyelmeztetett azután alispán úr azon körülményre, hogy tán a kormánynak nincsenek az alvidékekről ollyan tudósítói, akiknek tudósítását hitelesnek lehetne venni, így mond szónok a „Közlöny“ volna a kormány lapja, de ottan nincsen ezen viszonyokra vonatkozó eléggé kimentő értesítés: onnan ugyanis tudjuk, hogy Karlovicz öszszeágyaztatott, hogy számosan elestek, de más szinte hiteles kútfők után azt tudjuk, hogy csak néhány ház lövetett szét; ilyen állapotban tehát kinek higgjünk ? a kormány azt mondja, hogy várakozzunk még két hétig; Bácsvármegye pedig, melly színhelye a rácz lázadásnak, hivatalosan arról értesít bennüket, hogy Újvidék táján 40—50.000-re menő rácz és szerb rabló sereglett össze s igy bennünket rögtönös intézkedésre ii föl...... Hogy tehát — folytató szónok — tudjuk magunkat mihez tartani, az volna indítványom, küldjünk ki közülünk rögtön egy deputatiot a ministeriumhoz, és tőle a dolog miképeni állásáról felvilágosítást kérjünk. A deputatio kiküldetett, és elnöke Nyári Pál úrral azonnal eltávozott a ministeri felvilágosító választ azonnal meghozandó — Ezután helybeli dolgok kerültek szőnyegre, a többi közt egy ollyan megyei útra, mellybe már 10—50,000 ft ezüstben fektettetett be, kölcsön kéretni inditványoztatott, hogy a munka folytathassék, — egy rész pártolta az indítványt, másik rész ellene volt, mert igy mondanak, midőn a haza megmentésére szükségesek a költségek, akkor utakra nem kölcsönözhetünk... S miután egy közpolgártársunk kijelenté, hogy neki is szüksége lett volna tanyáján palánkokat állítatni és ottan egyéb javításokat tenni; s hogy ezt tehesse, kevés pénzét már erre rég tartogatta, mindazáltal megtudván, hogy a haza veszélyben van — a tanya felszerelésével felhagyott, és kevés pénzét a haza szükségei fedezésére szívesen ajánlotta fel... Tehát — igy végezé — azon pénzt, mit az utakra költenénk, most inkább a haza megmentésére fordítsuk... s ez határozat is jön... Visszaérkezvén a küldöttség, elnöke Nyári Pál jelenté, hogy a miniszerelnök úrral értekeztek, aki nekik azt válaszolá, hogy ha a Bács megye által irt események valók volnának, akkor ők az illető kir. biztos által már erről szinte hivatalosan voltak volna értesítve — tehát valószínűleg tévedés van a dologban....... s igy a választmány megnyugodott. Olvastatott Mármarosmegyének az ismeretes Würtemberg huszár századot érdeklő levele... erre nézve Nyári Pál igen jól fejezte ki magát... Elismerte az illető katonai erényben a fegyelem megszegését, de elismerte a polgári erényt is... és így erre nézve azon értelemben akarta a ministeriumot megyeileg megkeresni... miszerint a haza elvárja, hogy a miisterium ezen dologra nézve úgy jár el, hogy az ország eljárásával meg lesz elégedve... Fölhozta volt Nyári azt is, hogy az önkénytesek igen rosz fegyelem alatt vannak, mert éjszakákon keresztül a városon danolgatnak, és így a csendességet zavarják... tehát ez iránt is fölkéretni kívánta a ministériumot, hogy a hadi fegyelem szigoruabb megtartása iránt intézkedjék, mert botrányos dolog — igy szólt — épen akkor ujjongatva vigadni, midőn a hon aggasztó napjai, minden becsületes honfi keblét elborítják... Erre nézve azon ministeri megnyugtatást kapta Nyári — mikint jelenté — hogy a rendes besorolt önkénytesek rendes hadi fegyelem alatt vannak, hanem a vármegyék még mostan is küldnek naponkint önkényteseket föl Pestre besorozás végett, a kik aztán nincsenek kaszárnyákban, de ott, hol a város helyökre szállást kimutat... Tehát ezek vigadnak éjszakánkint__ Ezen előadás után megjegyzé Nyári, hogy bizony nagy hiba volt a kormánytól az "önkénytesek toborzására vonatkozó rendelkezét, úgy a mint szólott, kiadni... a megyék általános fölkelést értettek, s a nemzetben a lelkesedés nem hibázott, mostan pedig már nem kell az önkénytes nemzetőrség.... valóban ez, igen nagy hiba; a kormány kimondja, hogy veszélyben a haza... a magyar megérti a szót, s futva fut, hogy csatára kelhessen, és mikor helyre ér, azt mondják: „nincs már többre szükség. Emlékezem egy mesére homályosan, ezen mese szerint pásztorftó julmnyáját őrizvén, gyakran elkiáltá magát, hogy „itt a farkas“ és a többi kalibában levő bojtárok mindig kiszaladtak a farkas üldözésére, de utójára észrevették, hogy bojtártársuk csak kibolondítja őket... történik egyszer ismét, hogy a bojtárfa elkiáltja magát „itt a farkas“ de társai nem mozdultak... gondolván, hogy társuk most is tréfál... azonban a farkas az egyszer csakugyan megjelent... a juhnyájat összemocskolta, és a bojtársiát is megette... A tanúságot ezen meséből igen könnyű megérteni... Szellő. 139 "Vidéki mozgalmak. Kunság, jun. 15. A szabadszállás kerületbeli választás a mai napon tartatott meg. A polgárok nagy száma nem akarja a választást törvényesnek elismerni, miután az illetők részéről sok törvénytelen lépés követtetett el a végrehajtás előtt és alatt. A választók pedig csak akkor érdemlik meg valójában a szabad nevet, ha egyik a másik jogkörét megcsonkítani nem igyekszik, ha a többség legális uton alakul, s el nem zárja a tért a különböző véleményű és nézetűektől sem. A fülöp- szabadszállási, és kunszentmiklósi urak nagyrésze, miként azt 200 s néhány polgár panaszképen s a választás megsemmisítése végett is fölterjeszté a ministeriumnak, a kunszentmiklósiak és laczháziak követjelöltjéről Petőfi Sándorról minden kigondolható becstelemtő rágalmat terjesztettek a nép között, hogy P. lázitó, hazaáruló, oroszkém,de csak mégsem tabl a bíró ? ?) és a pokol „adná még mi nem, szóval hogy ő olly ember, kinek nemcsak megbuktatását hanem elfogatását és agyonveretését is jó néven venné a ministerium, s az egész nemzet. Szegény Petőfi! bezzeg ezek nem a képedet akasztanák föl----sok is a te bűnöd, míg hosszú télen át ujjaid a fagytól megdermedtek, forró dalokat írtál a népnek, de a nép, kit imádsz , hálátlansággal nem is keserít meg tégedet; de van egy faj, melly még most is minden perczen nyakára hág ármányaival ha akarja, eddig szíjat vágott a szegény pór házából, most már ostort fon belőle, s a nép ismét eszköz öntudatlanul, a jogérzet még’ nem emelhette föl őt annyira, hogy ezen néhány zsarnokocskát a régi posványba vissza ne sülyeszthessék. A ráborított vádakat Petőfi meg akarta cáfolni a szabadszállási és kunszentmiklósi nép előtt, de mindkét helyen a szabad fölszólalástól a helybeli tanács által elaltatott. Midőn a választás kitűzött napjára Petőfi Sándor a választókerület főhelyén a városházánál megjelent, az ellene fölbőszített nép is rögtön ott termett fölfegyverzetten, lépésük ingatag volt, mert a másik követjelölt által nappal és éjjel folyvást itattatott; a nép zúgva ugyanazon vádakkal tetézte el Pát, mivel az urak, hát még most sem tud a nép a maga szájával enni, agyonveréssel fenyegették, ha azonnal körükből el nem távozik. Petőfi a helybeli főbírót, mint a követválasztási bizottmány elnökét fölszólitá, hogy ő a történhető balesetért felelős; mire azt felelték, hogyha tüstént el nem takarodik, életéért sem felelnek! Népköltő! ez a kisértés nehéz órája volt, rád rohan a nép, mellynek szived véréből írtál dalokat; életedet akarja venni, mellyel egészen neki áldoztál, s Petőfinek szive majd meghasadt, de a haragnak árnyéka sem volt abban, mert hiszen ő a népet bűneiben is szereti! Petőfi elkeseredten elfogadá a távozási ajánlatot. A város kocsit rendelt számára, melly a nép emberét, a szabadság rettenthetlen bajnokát, elcsavarogva saját népe között, szabad hazában, dűlő tolvajutakon ragadt el a dühöngök elől. Midőn a kunszentmiklósi és laczházi polgárok Szabadszállására beértek, követjelöltük már nem volt ott többé, s az odavaló szabad választók által azzal fenyegettettek, hogy agyonverik, ha szavazni mernek menni; ezen fenyegetésekre Petőfinek mindenáron törvényesség s rendre intett pártja, egypár szitkot bajsza alatt elmormolván, visszafordult, kiváltképen midőn a bírák is akként nyilatkoztak, miszerint ők tárczáikat rögtön leteszik, ha egy is Petőfire mer szavazni. Biró uraimék! Így kell győzelmet szerezni a jó ügynek ? Újabban a törvénysértők azzal állnak elő, hogy a Petőfi párt úgyis világos kisebbségben volt, mirea a baslakodás ? Köszönjük igen szépen, midőn a főbíró parancsára a választásra indulni akaró laczháziaknak a kéz,s ménes helyett a sziláját terelik kocsija elébe, annyira hogy tömérdeken hon kényszerültek maradni. Illy eszközök és fortélyok a győzelemről minden dicset levonnak. A jogaiban megsértett párt petitiójában azt is kinyilatkoztatja, miszerint ha ők e részben orvoslatot nem nyerendenek, a nemzetőri szolgálatot mindannyian odahagyják. Már ez nem megy. A honpolgárjogainak csonkítása,bírói elégtételt követel, — de hazafiai kötelességétől azért senkit föl nem ment.'"') Vas. Jun. 13. Az áldozatok a haza oltárára nagy mennyiségben gyűlnek, azon reményben vagyunk, hogy a megye által ajánlott 4 ezer pengő forinton felül még 20 ezer pengő fog begyülni. Megyénk közbátorsága megnyugtató,horvát és vendus lakosainkon a szomszéd ibir izgatások mit sem fognak. Nagy Kanizsa. Jun. 15. A kapott rendelet szerint a pesti önkénytesek fele része a közli napokban hozzánk szállásoltatik, a másik fide pedig Szegedre. Minden készület meg van téve, hogy uj hadfiainkat illően fogadhassuk. Borsod. Jun. 14. Miskolcz éjszaki kerülete Szemere Bertalan belügyminiszert, aki e város fölvirágoztatására annyi gonddal s olly fáradhatlanul munkálkodott, követének elválasztá. Éljen. Szabolcsból junius 15-kén. Követválasztások. E megyében egy napon történtek a követválasztások. Nyíregyháza városa: közfelkiáltással Slatzel Mártont, e város lelkes, s szabadelvű polgármesterét választá meg. A rend s csendeség, az egyetértés a legpéldásabb — és e város józan szellemét tanúsító volt, e választásnál. . A löki kerületben, országosan ismert: Bónisz Samu választatott meg., kállóiban: Szúnyog Rudolf másod alispán; báthoriban Somossy Ignácz; bogdányiban: Elek Mihály; a nádudvari választást még nem tudjuk, ott Kállay Ödön, Nagy Istvánnal fog sorsot hozni; a kisvárdaiban pedig: Erős Lajos, Farkas Ignáczal lépett fel; és ez utasának szívünkből óhajtjuk, hogy a választáson keresztül esett légyen ... mert bizony még boldog emlékezetű táblabirói korában is sok emésztetleneket szokott összedictiózni. Megyénk csendes, gr. Degenfeld Imre főispánunk először leköszönt hivataláról, azután kérésünkre ismét elfogadta. Kár ez a sok czeremónia... a mostani egyszerű polgári világban. *) *) A választóknak jelen petitioja azon tényekkel, amelyeket IV tett .Sándor nyilatkozatában a „Martins tizenötödike"-ben közre bocsátott, tökéletesen megegyezvén, az ügyre nézve czélszerűbbnek tartottuk inkább a petitiot közleni kivonatban. sze rk.