Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-06-22 / 36. szám

mánnyal egyetértőig eszközlendő eligazítása után szinte e­­zen elvek szerint fognak elrendeztetni. Kelt Budapesten jun. 17-kén 1848. igazságügyi minister pénzügyminister Deák Ferencz. Kossuth Lajos. A pénzügyminister, a debreczeni sóhivatalnál megü­rült ellenőri állomásra Krácz János eddigi szatmári mázsa­mestert , — halmágyi ellenőrködő sómázsamesterré Kvas­­tin Mihályt,’— eszéki mázsamesterré pedig Wachtel Fe­rencz eddigi újvidéki mázsáiét nevezte ki. (Közlöny), P­est, j­unius 20- án. Azon két erőteljes — a horvát és slavoniták és a határőrökhöz intézett királyi szózat kieszközléséért, melly mind a kettő f. évi junius lökén Insbruckban kelt, a ma­gyar ministeriumnak, illetőleg ministerelnökü­nknek, há­lás elismeréssel tartozunk.... . ilyen határozott értelmű, magyar érdekeinket és jo­gainkat támogató királyi rendeletet, nem hiszem hogy 300 év elforgása alatt kapott volna koronás királyától a hűségben meg nem törhető magyar... Ha az igy fog menni, szebb, alkotmányosabb jövőre számolhatunk ... és a dynastia meg fog győződni, hogy azon nemzet, melly Mária Therésia trónusát megmenté.. ha mindenkitől el fogna is hagyatni a királyi család, a magyar nemzettest, mint szikla fog mellette állani meg­­törhetlenül, a hűség ösvényéről eltántoríthatlanul. . . Azonban vizsgálva a lefolyt napok szivárványos­ e­­seményeit, midőn egy részről a királyi kegyelem jóságát dicsőítem, más részről, a­mennyiben ezen királyi intézke­dés külső törvényes alakisága hiányos, elborulok.. Az 184 Vs. 3­­. sz. 3§a azt rendeli, hogy a király semminemű rendeletet, parancsolatot, határozatot, kineve­zést, a magyar minister ellenjegyzése nélkül érvényesen nem adhat ki... Megvan-e a törvény jelen rendelete tartva a kérdé­ses kedvező királyi szózat, illetőleg rendeletben ? nincs , mert a király neve csak maga van aláírva­, és a magyar ministeri ellenjegyzés elmaradt... Mondhatná valaki: az nem baj, hiszen javunkra szól; igen de azt felelem: jöhet egy más rendelet, a­melly kárunkra fog szólani, és akkor mit csinálunk?.... Igaz, legjobb királyunkról föl nem teszem, hogy ká­runkat akarja... de ollyan környezők, kik koronás kirá­lyunkat arra tanácsolták, hogy bevallott ellenségünket Je­­lasichoz bánnak, hogy a nyilvános lázítót Gál Lajost , ki­rályi tanácsosnak kinevezze, ki áll érte jól, nem fogják-e más alkalommal tanácsolni, hogy a kérdésben levő reánk nézve kedvező parancsolattal ellenkezőt írjon alá és adjon ki.... Ajánljuk tehát figyelmébe a ministériumnak azt, hogy a törvény betűihez szigorúan tartsa magát, és soha sem­mi esetben, legyen az rész, legyen az jó, a törvény külső alakiságát megsértetni ne engedje, mert az­ alaki­ság sérelmén alapul mindig a nemzet jogának lényeges sérelme is.... Tehát ellenjegyzés mindenütt, mindig és örökké !... Ma Pestmegye részéről választmányi nagy gyűlés tar­tatott.... Legelőször gróf Károlyi István helytartó főispán ur igtattatott be hivatalába, kinevezési oklevele fölolvas­tatván, röviden föleskettetett,... és jólesett hallanunk az esküt, mellyben főispán ur hűséget fogadott az alkot­mány, és királynak, s engedelmességet a törvénynek... Érkeztével valamint eskü után is ismételt szives éljen­zések hirdetők a közönségnek főispán ur iránti bizodalmát és hajlandóságát. Eskü után helytartó főispán rövid beszédet tartott, mellyben ismét fogadást ten, hogy a törvények iránt enge­delmes lesz,... s egyesülésre hívta föl polgártársait a haza illy komoly napjaiban. A megyei érzelmek tolmácsolója azután üdvözlé a fő­ispánt, kinek akkor jutott alkalom Pestmegye főispánjává lehetni, midőn nemzeti kormány vagyon— s kivel ta­lán különben soha illy szoros érintkezésbe nem jöttek volna... Üdvözli szónok, a főispánt 500,000 ember nevében mint ollyat, ki az uj állapotnak nem kénytelenségből hajolt meg, hanem maga is mindig azután törekedett... s a t. . reményét fejezé ki végre szónok a fölött, hogy helytartó főispán úr soha sem fog jönni olly állapotba, mikép Pest megyével ellenkező elveket hirdessen és dicső­ítsen.... stb. Ennyiből állott a beiktatási ünnepély, mit ha i­lyen egyszerűségében egy emeritus administrator látott volna lefolyni, önkénytelen fogott volna fölkiáltani, a sallan­­gos reminiscentiák még mostan is buzgó vissza­hajlásában ! Ezek után Nyári Pál első alispán úr, a haza aggasztó ál­lapotára hívta föl a közfigyelmet; nevezetesen megemlíti, hogy a sokféleképen szárnyaló hírek, s eltérő hivatalos tu­dósítások után sem lehet eligazodni, mert — így szóla — a ministérium egy részről fölhívja Pest megyét, hogy 3000 önkénytest állítson elő, az aldunai vidék védelmére, midőn más oldalról ismét azt írja a kormány, hogy csak két hét múlva leend szükség ezen önkénytesek leszállítására... Szó­nok ezen két tételt állítja föl: vagy veszedelemben van a haza, vagy nincs; ha igen, akkor három­ezer ember nem elég, de keljünk föl tömegestül, menjünk az alvidékre, s mutassuk meg azon nyugtalankodó népnek, hogy mi, ha kell, tudunk harczolni is, s különben is már a népszám nagy­ságában imponáló erő van... ezen tömeges fölkelést va­lósítani bizonyára lehetene, mert Pest megye népsége így gondolkozik több helyen, menjünk mindnyájan, de a kor­mány által igénybe vett 3000 önkénytes kiállítása nehe­zebb feladat lesz, mert egyik is, másik is azt fogja mondani, hogy miért menjen épen ő, menjenek mind­nyájan. ... Figyelmeztetett azután alispán úr azon körülményre,­­ hogy tán a kormánynak nincsenek az alvidékekről ollyan­­ tudósítói, a­kiknek tudósítását hitelesnek lehetne venni, így mond szónok a „Közlöny“ volna a kormány lapja, de ottan nin­csen ezen viszonyokra vonatkozó eléggé kimentő értesítés: on­nan ugyanis tudjuk, hogy Karlovicz öszszeágyaztatott, hogy szá­mosan elestek, de más szinte hiteles kútfők után azt tud­juk, hogy csak néhány ház lövetett szét; i­lyen állapotban tehát kinek higgjünk ? a kormány azt mondja, hogy várakozzunk még két hétig; Bácsvármegye pedig, melly színhelye a rácz lázadásnak, hivatalosan arról értesít bennüket, hogy Újvi­dék táján 40—50.000-re menő rácz és szerb rabló sereg­lett össze s igy bennünket rögtönös intézkedésre ii föl...... Hogy tehát — folytató szónok — tudjuk magunkat mi­hez tartani, az volna indítványom, küldjünk ki közülünk rögtön egy deputatiot a ministeriumhoz, és tőle a dolog miképeni állásáról felvilágosítást kérjünk. A deputatio kiküldetett, és elnöke Nyári Pál úrral azon­nal eltávozott a ministeri felvilágosító választ azonnal meg­hozandó — Ezután helybeli dolgok kerültek szőnyegre, a többi közt egy ollyan megyei útra, mellybe már 10—­50,000 ft ezüstben fektettetett be, kölcsön kéretni inditványoztatott, hogy a munka folytathassék, — egy rész pártolta az indít­ványt, másik rész ellene volt, mert igy­­ mondanak, mi­dőn a haza megmentésére szükségesek a költségek, akkor utakra nem kölcsönözhetünk... S miután egy közpolgár­társunk kijelenté, hogy neki is szüksége lett volna tanyá­ján palánkokat állítatni és ottan egyéb javításokat tenni; s hogy ezt tehesse, kevés pénzét már erre rég tartogatta, mindazáltal megtudván, hogy a haza veszélyben van — a tanya felszerelésével felhagyott, és kevés pénzét a haza szükségei fedezésére szívesen ajánlotta fel... Tehát — igy végezé — azon pénzt, mit az utakra költenénk, most in­kább a haza megmentésére fordítsuk... s ez határozat is jön... Visszaérkezvén a küldöttség, elnöke Nyári Pál jelenté, hogy a miniszerelnök úrral értekeztek, a­ki nekik azt vála­­szolá, hogy ha a Bács megye által irt események valók vol­nának, akkor ők az illető kir. biztos által már erről szinte hivatalosan voltak volna értesítve — tehát valószínűleg té­vedés van a dologban....... s igy a választmány megnyu­godott. Olvastatott Mármarosmegyének az ismeretes Würtem­­berg huszár századot érdeklő levele... erre nézve Nyári Pál igen jól fejezte ki magát... Elismerte az illető katonai erényben a fegyelem megszegését, de elismerte a polgári erényt is... és így erre nézve azon értelemben akarta a ministeriumot megyeileg megkeresni... miszerint a haza el­várja, hogy a m­iisterium ezen dologra nézve úgy jár el, hogy az ország eljárásával meg lesz elégedve... Fölhozta volt Nyári azt is, hogy az önkénytesek igen rosz fegyelem alatt vannak, mert éjszakákon keresztül a vá­roson danolgatnak, és így a csendességet zavarják... te­hát ez iránt is fölkéretni kívánta a ministériumot, hogy a hadi fegyelem szigoruabb megtartása iránt intézkedjék, mert botrányos dolog — igy szólt — épen akkor ujjongatva vigadni, midőn a hon aggasztó napjai, minden becsületes honfi keblét elborítják... Erre nézve azon ministeri megnyugtatást kapta Nyá­ri — mikint jelenté — hogy a rendes besorolt önkénytesek rendes hadi fegyelem alatt vannak, hanem a vármegyék még mostan is küldnek naponkint önkényteseket föl Pestre be­­sorozás végett, a kik aztán nincsenek kaszárnyákban, de ott, hol a város helyökre szállást kimutat... Tehát ezek vi­gadnak éjszakánkint__ Ezen előadás után megjegyzé Nyári, hogy bizony nagy hiba volt a kormánytól az "önkénytesek toborzására vonat­kozó rendelkezé­t, úgy a mint szólott, kiadni... a megyék általános fölkelést értettek, s a nemzetben a lelkesedés nem hibázott, mostan pedig már nem kell az önkénytes nem­zetőrség.... valóban ez, igen nagy hiba; a kormány kimond­ja, hogy veszélyben a haza... a magyar megérti a szót, s futva fut, hogy csatára kelhessen, és mikor helyre ér, azt mondják: „nincs már többre szükség. Emlékezem egy mesére homályosan, ezen mese sze­rint pásztorftó julmnyáját őrizvén, gyakran elkiáltá magát, hogy „itt a farkas“ és a többi kalibában levő bojtárok mindig kiszaladtak a farkas üldözésére, de utójára észre­vették, hogy bojtártársuk csak kibolondítja őket... történik egyszer ismét, hogy a bojtárfa elkiáltja magát „itt a­ far­kas“ de társai nem mozdultak... gondolván, hogy társuk most is tréfál... azonban a farkas az egyszer csakugyan megjelent... a juhnyájat összemocskolta, és a bojtársiát is megette... A tanúságot ezen meséből igen könnyű megér­teni... Szellő. 139 "Vidéki mozgalmak. K­unság, jun. 15. A szabadszállás kerületbeli választás a mai napon tartatott meg. A polgárok nagy száma nem akarja a választást törvényesnek elismerni, miután az illetők részéről sok törvénytelen lépés követtetett el a végrehajtás előtt és alatt.­ A választók pedig csak akkor érdemlik meg valójá­ban a szabad nevet, ha egyik a másik jogkörét megcson­kítani nem igyekszik, ha a többség legális uton alakul, s el nem zárja a tért a különböző véleményű és nézetűek­­től sem. A fülöp- szabadszállási, és kunszentm­iklósi urak nagy­­része, miként azt 200 s néhány polgár panaszképen s a választás megsemmisítése végett is fölterjeszté a ministe­riumnak, a kunszentmiklósiak és laczháziak követjelöltjéről Petőfi Sándorról minden kigondolható becstelemtő rá­galmat terjesztettek a nép között, hogy P. lázitó, haza­áruló, oroszkém,­­de csak mégsem t­a­b­l a b­í­r­ó ? ?) és a pokol „adná még mi nem, szóval hogy ő olly ember, kinek nemcsak megbuktatását hanem elfogatását és agyonvere­­tését is jó néven venné a ministerium, s az egész nem­­zet. Szegény Petőfi! bezzeg ezek nem a képedet akaszta­nák föl----sok is a te bűnöd, míg hosszú télen át ujjaid a fagytól megdermedtek, forró dalokat írtál a népnek, de a nép, kit imádsz , hálátlansággal nem is keserít meg tégedet; de van egy faj, melly még most is minden per­czen nyakára hág ármányaival ha akarja, eddig szíjat vá­gott a szegény pór házából, most már ostort fon belőle, s a nép ismét eszköz öntudatlanul, a jogérzet még’ nem emelhette föl őt annyira, hogy ezen néhány zsarnokocs­­kát a régi posványba vissza ne sülyeszthessék. A ráborított vádakat Petőfi meg akarta c­áfolni a sza­badszállási és kunszentmiklósi nép előtt, de mindkét he­lyen a szabad fölszólalástól a helybeli tanács által elal­tatott. Midőn a választás kitűzött napjára Petőfi Sándor a választó­kerület főhelyén a városházánál megjelent, az ellene fölbőszített nép is rögtön ott termett fölfegyverzet­­ten, lépésük ingatag volt, mert a másik követjelölt által nappal és éjjel folyvást itattatott; a nép zúgva ugyanazon vádakkal tetézte el Pát, mivel az urak, hát még most sem tud a nép a maga szájával enni, agyonveréssel fenyegették, ha azonnal körükből el nem távozik. Petőfi a helybeli főbírót, mint a követválasztási bi­zottmány elnökét fölszólitá, hogy ő a történhető balesetért felelős; mire azt felelték, hogyha tüstént el nem takarodik, életéért sem felelnek! Népköltő! ez a kisértés nehéz órája volt, rád rohan a nép, mellynek szived véréből írtál dalokat; életedet akarja venni, mellyel egészen neki áldoztál, s Petőfinek szive majd meghasadt, de a haragnak árnyéka sem volt abban, mert hiszen ő a népet bűneiben is szereti! Petőfi elkeseredten elfogadá a távozási ajánlatot. A város kocsit rendelt számára, melly a nép emberét, a sza­badság rettenthetlen bajnokát, elcsavarogva saját népe kö­zött, szabad hazában, dűlő tolvajutakon ragadt el a dü­höngök elől. Midőn a kunszentmiklósi és laczházi polgárok Szabad­­szállására beértek, követjelöltük már nem volt ott többé, s az odavaló szabad választók által azzal fenyegettettek, hogy agyonverik, ha szavazni mernek menni; ezen fenye­getésekre Petőfinek mindenáron törvényesség s rendre intett pártja, egypár szitkot bajsza alatt elmormolván, visszafordult, kiváltképen midőn a bírák is akként nyilatkoztak, miszerint ők tárczáikat rögtön leteszik, ha egy is Petőfire mer sza­vazni. Biró uraimék! Így kell győzelmet szerezni a jó ügynek ? Újabban a törvénysértők azzal állnak elő, hogy a Pe­tőfi párt úgyis világos kisebbségben volt, mirea a baslako­­dás ? Köszönjük igen szépen, midőn a főbíró parancsára a választásra indulni akaró laczháziaknak a kéz,s ménes helyett a sziláját terelik kocsija elébe, annyira hogy tö­mérdeken hon kényszerültek maradni. Illy eszközök és fortélyok a győzelemről minden di­cset levonnak. A jogaiban megsértett párt petitiójában azt is kinyi­latkoztatja, miszerint ha ők e részben orvoslatot nem nye­­rendenek, a nemzetőri szolgálatot mindannyian odahagyják. Már ez nem megy. A honpolgárjogainak csonkítása,bírói elég­tételt követel, — de hazafiai kötelességétől azért senkit föl nem ment.'"') Vas. Jun. 13. Az áldozatok a haza oltárára nagy mennyiségben gyűlnek,­­ azon reményben vagyunk, hogy a megye által ajánlott 4 ezer pengő forinton felül még 20 ezer pengő fog begyülni. Megyénk közbátorsága megnyugtató,horvát és vendus lakosainkon a szomszéd ibir izgatások mit sem fognak. Nagy Kanizsa. Jun. 15. A kapott rendelet sze­rint a pesti önkénytesek fele része a közli napokban hoz­zánk szállásoltatik, a másik fide pedig Szegedre. Minden készület meg van téve, hogy uj had­fiainkat illően fogad­hassuk. Borsod. Jun. 14. Miskolcz éjszaki kerülete Szemere Bertalan belügyminiszert, a­ki e város fölvirágoztatására annyi gonddal s olly fáradhatlanul munkálkodott, követének elválasztá. Éljen. Szabolcsból junius 15-kén. Követválasz­tások. E megyében egy napon történtek a követválasz­tások. Nyíregyháza városa: közfelkiáltással Slatzel Mártont, e város lelkes, s szabadelvű polgármesterét választá meg. A rend s csendeség, az egyetértés a legpéldásabb — és e város józan szellemét tanúsító volt, e választásnál. . A löki kerületben, országosan ismert: Bónisz Samu vá­lasztatott meg., kállóiban: Szúnyog Rudolf másod alispán; báthoriban Somossy Ignácz; bogdányiban: Elek Mihály; a nádudvari választást még nem tudjuk, ott Kállay Ödön, Nagy Istvánnal fog sorsot hozni; a kis­várdaiban pedig: Erős Lajos, Farkas Ignáczal lépett fel; és ez utasának szí­vünkből óhajtjuk, hogy a választáson keresztül esett lé­gyen ... mert bizony még boldog emlékezetű táblabirói korában is sok emésztetleneket szokott összedictiózni. Megyénk csendes, gr. Degenfeld Imre főispánunk elő­ször leköszönt hivataláról, azután kérésünkre ismét el­fogadta. Kár ez a sok czeremónia... a mostani egyszerű polgári világban. *) *) A választóknak jelen petitioja azon tényekkel, amelyeket IV tett .Sándor nyilatkozatában a „Martins tizenötödike"-ben közre bo­csátott, tökéletesen megegyezvén, az ügyre nézve czélszerűbbnek tartottuk inkább a petitiot közleni kivonatban. s­z­e r­k.

Next