Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-03-28 / 667. szám

667- szám 1848. Előfizetési ilij félévre helyben boriték nélkül házhoz kü­hlve 5 ft, boritekk.A 6 frt, postán hetenkint kétszer küllve 6 frt 21 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel at ezüst kr. számittatik Negyvenkettedik év. ŰZETI ÚJSÁG. Alapn­á KULTSÁR ISTVÁN, kiadja Özvegye. Kedd mart. 28. Előfizethetni minden es. ki­- postahi­vatalnál s helyijén a szerkesztőségnél Zoldkert utc­.a 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Borraentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat sen­mi esetre sem köz­lendőnk. T A R T­A­L­O­M. Magyarország és Erdély. Indítvány. — Az első magyar független felelős ministerium megalakult. — O­r­­sz­ág­gyű­lé­si közlemények (mart. 22. 23. s 21—ki ülések). — P­e­s­t­i m­o­z­ga­l­m­ak. — Törvényható­sági tudósítás. Abaujból (közgyűlés). • Kisk­öld. Bajor-, Porosz-, Olasz-, Francziaország, magyarország és erdély. Pest, mart. 27kén. S . (H­­­y­á n­y. Ama léteinek szentségétől áthatva, miszerint a dicső békés forradalom által kivívott elvek élet­beléptetésénél, semmi egyes osztályrész, de, sőt semmi egyes polgár se veszítsen , hanem a köz­igazság s méltányosság igényeihez képest mindenki nyerjen; áthatva egyszersmind a hálától, mellyre magát az országgyűlési testület a kölcsönös érde­kek kiegyenlítésére irányzott törvényczikkelyek bölcs és fáradhatlan szerkesztésénél az összes nem­zet részéröl olly annyira érdemessté; — bátrak vagyunk a törvényhozás ügyeimet az eddigi birtok­­talan, vagy igen csekély birtoku nemesség sorsá­­róli gondoskodásra is buzgó hazafi indulattal föl­hívni. — Csak egyedül ezek vannak a hazában vigasztalatlanul, csak egyedül ezek lennének, kiket az uj átalakulás rögtönösségének minden súlyai nyom­nának a nélkül, hogy akármelly részről könnyebbü­lést éreznének. Minden további motivatio nélkül tehát, a kö­­­­vetkezendő —­eszélyességtől s méltányosságtól pa­rancsolt — törvényjavaslatot bátorkodunk indít­ványozni. A birtoktalan vagy csekély birtokú nemesek, kiknek akár földből, akár más iparágból beveendő egy évi tiszta jövedelmük 50 pengő­úánál kevesebb, 6 —10 évig még tehermentesek maradnak, és a reájuk esendő adót ezen évek leforgásáig az 50 frt évi jövedelemnél vagyonosabb nemesség fogja fizetni. Pozsony, mártius 23-án. Az első független magyar felelős ministerium megalakult! Tagjai közt históriai nevek, s történeti ne­vekké váltandó kapacitások foglalnak helyet.... Úgy hisszük, hogy velünk együtt, minden pol­gárai hazánknak, most, midőn minden érdeknek e­­gyesü­lni, minden reminiscentiának száműzetni, s minden önzésnek háttérbe kell szorulni a szeren­csés forradalom óriási hatalma előtt — minden pol­gárai hazánknak — mondjuk —, e választással meg lesznek elégedve. — Szerencsésnek mondjuk a forradalmat , nem azért, mert hatalmat vivett ki; hanem azért, hogy hatalmát kivivhatá, s általa teljesedésbe mentek, mind azon polgároknak vágyai, kiknek kebelében a haza becsülete szentelni­, mint egynapos önző érdekük; a haza hatalma dicsőbb, mint saját pyg­­meusi befolyásuk.... s a nemzet függetlensége drá­gább , mint netalán megaranyozott szolgaságuk!.... Mi ugyan föntartjuk magunknak a ministerium jövő eljárásának olly szigorú bírálatát , mint a millyest szabad polgárok s szabad íróktól s szabad sajtó ernyőzete alatt a haza vár s követel, azon­ban jelenleg nem kétkedünk kimondani, hogy a nem­zet csak örömmel üdvözölheti e m­inistériumot, mert tagjainak mindegyike a honszabadság utáni küz­delmek egy egy megtestesült képviselője. .. Most, miután a küzdelem győzelemmé vált...gyáva kis­­lelkűség lenne , nem támogatni azokat a győzelem tartós és így üdvös megalapításában, s hazánk javárai fölhasználásában; kik legelöl küzdöttek, s legtöbbet tettek annak kivi­vására. — A nemzet, melly e pillanatban őket megtagad­ná, megtagadná józan ítéletét, megtagadná becsü­letét ! .. A magyar ezt tenni nem fogja. — Minden jó hazafinak , kinek a nemzet jóléte, sőt itt többről van kérdés, a nemzet fönmaradása, szívén fekszik s érdekében áll, — s kinek ne állna ez érdekében? — szent meggyőződésének kell lenni, hogy valamint egyrészről alkotási teendő­ink még bevégezve nincsenek , s előttünk az al­­kotandóknak még hosszu sora áll; úgy más rész­ről: a forradalmat csak vészes lehetne más for­radalommal fölváltanunk,s hogy ez ne történjék, mindent el kell követnünk. — Szabadságunknak, jólétünknek, s hatalmunknak , minden philosophiá­­ja ebben áll. Egy újabb forradalomnak — melly egyéb azonkívül sem lehetne mint polgárháború — más antidátuma nincs, mint a jelen ministerium. Mi erre már figyelmeztetünk, és nem fogunk megszűn­ni minden jó polgárt továbbá is figyelmeztetni..... Forradalmunknak isteni bélyege van.....szeb­bet, dicsőbbet, a világ soha nem látott.... ezt nem vad erőszak,hanem a humanitás, az értelem vivta ki... . egy csep ártatlan vér sem kiált általa bosszúért az ég felé.... Lehetetlen, hogy ne legyen rajta isten ál­dása!... Tisztelettel járuljunk tehát polgárszentsé­géhez.... őrizzük okos lelkesedéssel, szabadságunk e frigy szekrényét! De vessünk most egy pillanatot a ministerium egyes tagjaira. Batthyány Lajos gróf elnök-minister, szilárd akaratú, komoly jellemű férfiú; politikában még szenvedélyeit is higgadt számítással s nem csüggedő kitartással tudja párosítani. — Elhatáro­zásaiban hajthatlan; nem lángész — de éles eszű s tiszta felfogású. Külső magaviselete ha nem is számíthat nagy popularitásra, mennyiben komoly jelleménél fogva nem tud lenni leereszkedő... de politikai eljárása, mindenesetre megérdemli a nép­szerűség tiszteletét ... Mi ugyan a tárcza nélküli miniszerelnökségnek, rendes viszonyok közt, ked­velői nem vagyunk. Jelen kapcsolatainknál fogva azonban Batthyány Lajos gróf jól tette, hogy tár­­czát nem vállalt... erre több agilitás kívántatik. Egyénisége ép ott, a hol van, elkerülhetetlenül szük­séges; elnöki helyét tökéletesen, a magyar nemzet lovagiasságához s a mostani perczek roppant fon­tosságához képest, méltóan fogja betölteni. — Szemere Bertalan, b­elü­gyminis­t­e­r. Eszében többet bizunk, mint elhatározottságában. A jelen pillanatban egyik legnehezebb tárczáját vállalta el a ministeriumnak. Mint megyei tisztviselő jártas a közadministratioban, adja Isten, hogy az ország administratioját is szerencsével kezelhesse. — A parlamentáris kormányformákkal tökéletesen ismerős lévén, ez mindenesetre könnyíteni fogja nagy feladatát; szükséges azonban mindenek fölött, hogy őt a nemzet is segédkezeivel lehetőleg támogassa... A jelen körülmények közt ez polgári kötelesség. Szemere indulatain uralkodni annyira tud — ezt a jelen országgyűlés alatt több ízben megmutató — hogy szenvedélyes megrohanások helyett, a leg­hidegebb ész sarcasmusait tudja vegyíteni a lángoló szavak közé. Ő a legnagyobb szenvedélyesség közt képes a legszőrszálhasogatóbb analysisre is. Ez mindenesetre ministeriális képesség. Fejével több dolga van mint szívével. .. Innen figyelmeztetjük őt, vigyázzon, nehogy a doctrinair-politika csaló kerébe tévedjen........Miután azonban politikai el­vei a legszélesebb képviseleti alapig terjednek, re­­ménylhető, hogy meg fogja magát óvni a doctrinairek hibáitól. Eszterházy Pál herczeg, k­ü­l­ügy­mi­niste­r. Veterán és tiszteletre méltó diploma­­mata. — Élte legnagyobb részét Európa legal­kotmányosabb nemzetének kebelében élte le, s bár absolut hatalomnak volt képviselője, tettei azt mu­tatják, hogy nem hiában élt az alkotmányosság ha­zájában. .. . Bebizonyító ezt leginkább akkor, midőn jelenleg küldöttségünk Bécsben volt, hol nem cse­kély tevékenységet fejtett, ki függetlenségünk ki­vívásában. Ő volt az, kiről mondatik , hogy midőn egy igen magas állású személynél, kinek szava nagy fontosságú volt, óhajtásaink teljesülésének mérle­gében, bebocsátatását kérte, s azon okból, mi­vel azon igen magas személy épen ebédnél volt, elutasitatnák, azt válaszoló : „o­­­ly id­őb­e­n , mi­dőn a trón veszélyben van, e­g­y a s si­et­t­e­­ kevesebbet is lehet enn­i;”... E vá­laszra bebocsátatokt. — Helyét, a hol et a nemzet bizodalma környezendi, hazánk javára tökéletesen be fogja tölteni. Sőt ő az egyetlen magyar pol­gár, ki azt jelenleg ésszel, hatással és dísszel betöltheti. — Kossuth Lajos, financzminister. Csak olly lángész, olly fáradhatlan tevékenység és olly Patriotismus, mint az övé, vállalhatta el oly nehéz időkben e tárczát...... Az érdekek kiegyenlítése tár­ozójától függ, s az érdekek kiegyenlítésétől függ ha­zánk jövendője. Ha valaki, bizonyára csak ő az, ki a kérdések e legfényesbikét szerencsés megoldáshoz vezetheti. A­mi a pénz az állomány életében, az lesz , a ministériumban a mozgató a kivivő erő... Megvagyunk győződve, hogy állását jól fölfogta.. . . Ötét a szabadság igéje tette nagygyá, s csak ez tarthatja föl; a melly perezben e vonalról letér , óriási ereje törpévé válik, dicsősége szétpattan mint hitvány buborék.... Kossuth Lajos a milly Antheus volt a szabadság kivívásában, ollyannak kell lennie a szabadság föntartásában is. ... Ő a ma­gyar forradalomnak teremtője volt.... legyen je­lenleg vezére— Ura nem lehet — sem szolgá­ja... Első esetben ö... másodikban a szabadság lesz letiporva! Szenvedélyességét, reményijük, korlátozni fogja tározójának természete... és ez szükséges . . . mert az agitator már meg­halt, most csak a rendező él__ Az ő felelőssége mindenesetre legnagyobb ... az históriai felelősség ! ... — Hisszük, hogy öt, ki e nemzet becsületéért, és függetlenségéért annyi önföláldozással küzdött, a nemzet becsülete és függetlensége nem fogja tá­mogatás nélkül hagyni. — Gr. Széchenyi István közlekedési minister. A milly befolyása van tárczájának az állodalomra , épen ollyan befolyása lesz személyének a minis­teriumra.............A közlekedés a nemzetek ci­vilisatiojának és jólétének fötényezője. Az kényel­mesebbé tevén az emberek egybejövetelét, azt minél gyakrabban idézi elő. ... A ministériumokban szin­tén, sok göröngyös, kátyús, sőt gyakran járhat­­lan útjai szoktak lenni a szenvedélyeknek. ... Itt Széchenyinek mindannyiszor gyakorlatba kell ven­nie majdan tárczájának hatalmát, s a közlekedési teendőkbeni ügyességét; — egy szóval: neki kell lennie a ministerium szenvedélyes civilcsalójának s egyesülésében fekvő jóléte fönntartójának. . . . Egy emberről sem hoztak annyiféle ítéletet ha­zánkban, mint Széchenyiről , de nem is foglalkoztatta a magyart senki annyit magával , mint ő, s nem foglalkozott a magyarral annyit sen­ki , mint ö. A lángésztől és nagy hazafitól kezdve a középszerű tehetségen keresztül le egész a ko­médiásig, mindenféle czímekkel tiszteltetett meg... mellyek közül azonban egyik sem ártott annyit nép­szerűségének, mint a titkostanácsosság.­­ Ez na­gyon természetes, mert hogy is szívelhette volna azt a magyar, hogy Széchenyi, ki legelső volt, ki meg­mutatta neki a nyilvánosság tükörében (és pedig meglehetős pongyolában) hibáit, végtére titkosan a­­kar a nemzet sorsa fölött tanácskozni?... Azon­ban a mint a forradalom Széchenyi titkostaná­­csosságát a szegre akasztotta, eltűnt a varázs is, melly eddig fátyolt borított népszerűségére, s midőn az elnökminister által neve emlittetett, a legnagyobb lelkesüléssel fogadta az ország képviselő táblája s mind az, ki a teremben volt; s nem kétkedünk, hogy e lelkesedés az egész honban viszhangra talál__ Bátran állíthatjuk, hogy Széchenyi neve nélkül, nem lett volna e honban teljes bizodalma a minis­teriumnak. — Hogy Széchenyi tökéletesen merf

Next