Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-04-20 / 681. szám

Negyvenkettedik ev. 681 szám 1848. Előfizetési díj félévre helyben boriték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 6 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz* egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik NEMZETI ÚJSÁG Alapitá KULTSÁR ISTVÁN, kiadja Özvegye, assraranarai^ ---------Csütörtök apr. 20. hlófizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendók. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Pest, ápril 19-kén Átvétel a Pesti Hírlapból. (Hivatalos rovat). — Pesti mozgalmak (iparosok népgyülése, polgársági gyűlés, macskazene, ismét polgársági ülés, nádor ő fönsége fogadtatása, petitiok, ingerültség, és april 13dikai választmányi gyűlés). — A hazai írókhoz. — Hit szerinti főispánok. — A társasági elemek s revolutiók. — Törvényhatósági tudósítások. Esztergom, Doboka, és Belső-Szolnok megyékből közgyűlések. — Külföld, Ausztria, Német-, Poroszország, Schleswig- Holstein. Anglia, Hollandia. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége Zákos Elek poroszlói sópénztárnokot számfölötti tartományi biztosnak Erdélyországban kegyesen kinevezni méltoztatott. Pest, april 19-én. Csak pár nap előtt mondok, hogy a bécsi bureaueratai absolutismus még nincs eltiporva, s miszerint még nincs itt az idő, hogy hazánk polgárait nyugodalomra s passivitásra intsük... E pár nap óta három újabb körülmény jött tudomásunkra, mellyek mondott szavainkat még inkább igazolják. E körülmények két elseje közvetlenül ugyan nem illet bennünket, de tagadhatatlan, hogy közvető hatása reánk is van. E két körülmények egyike az, hogy a galicziai küldöttség petitiójával, a bécsi kormány által egyszerűen elutasíttatott, még csak egy jobb jövő reményét sem vive magukkal hónukba — mint azt múlt számunk külföldi rovatában közlöttük. A második körülmény, melly az elsőt megelőzte, s melly, ha csakugyan igaz, az elsővel szoros összeköttetésben látszik lenni, sm következő: Galicziából. E napokban igen fontos események tudásába jutott a közönség, mellyekről sokat beszélt ugyan a világ az itteni 1846 évi lázadás után, de kétségen kívüli bizonyosság hiányzott. A párok, kik azon időtől földesuraikkal megbarátkoztak, nyíltan megvalták, hogy a kerületi hivatalnokoktól kapták az elkövetett mészárlásokra a parancsot. Most a párisi lázadás hírére hasonló rendeletek bocsátottak Wajda és Zabolcki bochinai, és Zminkowski, Lalitowszky , Naklech tarnowi kerületi biztosok által; mi a pároktól elárultatván, a tarnowi polgárság a Kreishauptmannhoz sietett, s neki kinyilatkoztatása aszerint ha a rendelet tüstént meg nem semmisíttetik, a bevádlott hivatalnokok életéért jót nem állanak. A Kreishauptmann mirül sem tudván, a rendeletet visszavonása az illetőket hivatalaiktól fölfüggeszté. Ezután Swecená bochniai és Cseszch tarnowi kerületi kapitányok Lembergbe siettek, Languszkoig pedig egy választmánnyal Bécsbe ment ő feleségének a történteket előadandó. A választmányban két falusi bíró is vagyon, kezükben az érdeklőt írott parancsot vive. Az eredményre a közönség nagy kíváncsisággal vár. E kebelrázó tényhez jelenleg nem írunk commentárt — de nem vetjük magunk elől félre a tiszta papirost, hogy azt annak idejében be ne írhassuk; annyit megjegyzünk mégis, hogy midőn szomszédunk háza illy módon fölgyújtatni szándékoltatik, a magunk házfedele sincsen biztosságban... A harmadik körülmény már egyenesen bennünket illet, s a bécsi kormány hivatalos lapjában szóról szóra így hangzik: Miután Magyarországban felelős ministerium alakíttatott, mellyre az országos pénzügy kezelése bízatott, szükségesnek találta a bécsi ministerium az átalános státusadósságnak egy részét Magyarországra utalni. Ő felsége ezen indítványt jóváhagyván, a magyarországi főherczeg-nádorhoz egy cabineti leírást intézett, melly igy hangzik: „Kedves öcsém, főherczeg István! E folyó 1848 évi márcziusban magyar felelős ministerium alakítása iránt összegyűlt magyar rendeimhez intézett királyi leiratom következtében, miután a magyar felelős ministerum és annak elfogadtatása felől nyilvános lapok útján, az én nem-magyar státusaimbeli felelős ministeriumom is értesítve jön, ez utóbbi mélhatlanul szükségesnek találta velem abbeli sürgetős indítványát közleni, miszerint a nagylelkű magyar nemzettel és képviselőivel ki kell mondatni, hogy az összes osztrák birodalmat nyomó átalános státusadósságnak egy része igazságos arányban a magyar korona alatti országokra is vettessék ki. Minthogy ezen királyi leiratom által Magyarországomnak egyéb tartományaimmak alaparányában, mint az a pragmatica sanctióban meghatároztatok, semmi változást nem tettem, s tenni nem is akartam, az én nem-magyar tartományaimbeli ministériumom méltó aggodalma pedig egy nyilvános, a nagylelkű magyar nemzet nemes gondolkozásmódjának megfelelő nyilatkozat által könnyen és tüstént megszüntettethetik; — minthogy továbbá ezt a legközelebb következő országgyűlés bevégzéséig törvényes úton kivinni nem lehet, azért ezennel sürgetve fölszólítom kedveltségedet, adja értésülkre Magyarország rendeinek, miszerint elkerülhetlenül szükség, hogy ők birodalmam hitelének föntartására nyilvános nyilatkozatot adjanak, hogy igy magyar tartományaimnak e köz státusadósságbani részvéte által a serdíthető aggályoknak eleje vétessék. A rendeknek illy nyilvános nyilatkozata által birodalmamnak védereje szerfölött gyarapodnék, pedig arra most van legnagyobb szükségünk, és megszilárdítaná azon ragaszkodó birodalmamat a magyar nemzethez, melly uj jelét adja ama dicső nagylelkűségének, mellyel irányomban még minden nehéz körülmények közt tanúsított. Illyképen az én hiv magyar nemzetem, mint szinte kedveltséged is, kiben a magyar nemzet méltán helyez annyi bizodalmat, az eddig olly testvériesen egyesült tartományaim drága és kívánatos békéjének megzavartatását kik erőltetné, s engem pedig igaz szívbeli óhajtásom szerint a legszorosabb kapcsolatba hozna magával, és igen nagyon lekötelezne. Személyes tudomásául megemlítem még azt is, hogy ha e státusadósság elvállalása szóvita alá kerülne, kedveltséged azon szempontból indulhat ki, hogy Magyarországra az összes birodalomhoz arányom az összes statusadósságnak mintegy egynegyedrésze , azaz évenkint 10 millió esik. Bécs, april 7. 1848. Ferdinand k.“ E leirat formájára tehetnénk színtén egy pár szót; miuután azonban, ama nagy fontosság mellett, mellyel lényege bír, a formája fölötti minden észrevétel kisszerűvé törpül . . . csak lényegéről fogunk szólani....... E leirat lényege semmi kevesebbet nem foglal magában, mint megsemmitését mind azon nyeremények lényegének, mellyel nemzetünk független felelős kormánya s ennek alapjául megvetett nemzeti szabadsága által elérni remény lett... Megmondjuk miért? ... Magyarország függetlenségeérti küzdelmének nem annyira ideális mint anyagi alapja volt... Az 1790: 10-ik t. czikk, melly soha életet nem nyert, nem annyira a magyar nemzeti büszkeség, mint Magyarország anyagi jóléte követeléseinek volt szüleménye... Már akkor érezte e nemzet gyalázatos gyarmati állapotát ... érezte Hogy hazánkat úgy tekinti a birodalmi kormány, mint részlelkü fukar haszonbérlő abé be vett földet, mellynek zsírját évenkint szívja a nélkül, hogy gyarapításáról csak legkevésbbé is gondoskodnék... Azonban a nemzet törekvése akkor füstbe ment— az 1790: 10. írott szó maradt__és e nemzet, áldozatokat hozott még is a franczia háborúra, a mihez semmi köze.... a miből semmi haszna nem volt.... De még is — volt haszna igen: mert kettős devalvatio súlyos csapásai könyeket sajtoltak a nemzet szemeiből, melylyek a hadban elestek özvegyeinek és árvának sírásával egyesülve, zsirozák a haza földét, hogy újabb zsákmányt teremjen az osztrák kormánynak !.... Haszna volt továbbá az, hogy újabb tapasztalást nyert, mint szokta megfizetni a bureaucratia a nemzeti hűséget!... Ezután 32 éves béke következett, mit azonban a magyar csak híréből ismert, mert reá nézve ezen idő 32 éves háború volt, mellyel az osztrák kormány vivett anyagi és szellemi érdekei ellen. — És élveztük e valósággal csak egy perczig is a béke malasztjait? A rendkívüli esetekre fölemelt sóár, mindig fölemelve maradt, mert hiszen a rendkívüli esetek soha meg nem szűntek ; s csak Isten csodája, hogy egy birodalom megmaradt, melly több mint félszázadig úgy a béke mint had idejében örökké rendkívüli esetekben volt!!! valóban csodálatos!... Arany és ezüst bányáink s kincstárunk minden jövedelme az országból kihurczoltatott, s a független magyar kamara a bécsinek pénzszállitmányozó bureaujává aljasult... Láttunk e ez idő alatt csak egy közvállalatot, mellyet a status hasznunkra tett?... Műiparunkon és kereskedésünkön, emelintett e a kormány ez idő alatt csak egy hajszálnyit is?... Semmit ...épen semmit!__mert hiszen azon csekélység , mit az utóbbi időkben , mint a hamis játékos, az általa kifosztott kétségbeesettnek, alamisnak épen ide lökött, számba sem vehető azon milliókhoz, mellyek tőlünk direct és indirect után kizsákmányoltatlak! •. • Mig a többi tartományok, a béke jóltevő ölében dús virágzásnak indultak, s a status kedvezményeinek minden jótékonyságát élvezve, anyagi jólétük által kaptak ösztönt szellemi nyeremények kivivására, addig mi, óriási lépésekkel sodortattunk a végelszegényedés felé, s anyagi szenvedéseink kétségbeesése korbácsolt függetlenségünk kivivására...... Rémitők lehetnénk, ha e vázolatot folytatni kivánnék ; de itt ismét tisztán hagyjuk előttünk a papirost..... s ha jönni fog, ha jönni kell.... lesz bátorságunk, hogy beírjuk azt.... Szabadságunkért! küzdelmünknek tehát egyik legfőbb indoka anyagi jólétünknek előmozdítása s ez által nemzeti létünknek megmentése volt.... És most mit akarnak e leiratban tőlünk?... Azt, hogy a miért szabadságunkat kivívtuk, s mi által egyedül tarthatjuk föl, csupa nagylelkűségből, csupa igazságos (?!.) arányban... anyagi jólétünk előmozdíthatásának eszközét kezünkből az osztrák kormány kezébe dobjuk!,... Valóban legális kívánság.... csak az kár, hogy az osztrák kormány gazda nélkül csinálta számadását!... Hányszor kell még, azon osztrák bureaucratiának — mert még csak névre felelős kormány — fülébe dörgeni, hogy a problematicus császárságért ne compromittálja a nem problematicus magyar királyságot!... A magyar szereti királyát, s ezt tűrni nem fogja!.... Boldog Isten.. . . milly csoda teremtményei vannak, kormány név alatt e földnek!... tőlünk, kik rá sem léptünk jóformán függetlenségünk küszöbére, hogy csak némileg is megenyhithetők vala több százados elnyomatásunkból eredt nyomorunkat.. . tőlünk, kiktől felelős ministeriumunk legelőbb is 10 millió pit kölcsönvételre kért fölhatalmazást, hogy azon sebet, mellyet rajtunk az osztrák kormány vasvesszeje ütött, némileg enyhíthesse; tőlünk mondjuk, kiket az elszegényedés szélére juttatott! — 10 millió évenkinti kamatot követelni, egy olly adósság kamatát, melly legfeljebb is elnyomatásunkra , kizsákmányoltatásunkra tétetett!!... Ő mily nagy a te hited emberi gyarlóság!... Váljon mivel érdemlette meg a magyar, hogy olly bárgyúnak tartsák?!. .. És mivel érdemtette meg, azon legatyaibb szivü jó király, hogy őt igy tanácsolják!!... Igen jól tudjuk mi, mely súly azon statusadósság; igen jól tudjuk, miszerint aligha olly erősek a birodalom kapcsai, hogy terhe alatt szét ne szakadjanak... De Isten látja lelkünket — bár mennyire sajnálnék is ezt, nem tehetünk róla— oka nem mi vagyunk........ Nemde jó volna most... ha a helyett, hogy életerőnket lassan kint kiszivált ... mint virágzó dús nemzet állhatnánk a sorompóba és segithetnék viselni azon terhet jó kedvvel, könnyedén, melly alatt most, ha vállainkra vennék, össze kellene roskadnunk?... Perse hogy jó volna... csak hogy... már késő... És most még egy pár sort, az osztrák kormányhoz: Egy nagy szó van tollunk hegyén, de nem akarjuk e nagy szót olly könnyedén oda vetni,mint a leiratban az osztrák kormány az „elkerülhetlenül“ szót oda vetette ........ és mi tiszta lélekkel mondjuk, miszerint nem óhajtjuk, hogy e nagy szót valaha leírni kényszerüljünk.... Ámde vigyázzanak ők is ... hogy oda ne kényszerítsenek, s gondolják meg... hogy bármilly sympathiákra számíthassanak is suttomban Magyarország s kapcsolt tartományai népei közt... e szó: statusadósság, gyökerestől kiirt minden sympathiát... s a nemzet, a 15 millió nép, mint egy ember talpra fog állani!... Átvétel a pesti hírlapból. Hivatalos rovat. I. Polgártársaink. Az országgyűlés eloszolván, a hazának közkormányzását, a törvények értelmében, általvettük. Midőn ezt a haza minden törvényhatóságaival s egyes polgáraival tudatjuk, fölhíva érezzük magunkat kinyilatkoztatni, miként nem csak közügyeinket igazgatni, hanem a további kifejlődést is előkészíteni s biztosítani tisztünk lévén, ennek érdekében a nemzetnek és minden egyes honpolgárnak törvényes szabadságát s a rendet, mint a szabadság föltételét, hatalmunkban álló minden eszközökkel védeni és föntartani kötelességünknek ismerjük. Minélfogva a törvény nevében, a hatóságoktól, egyes tisztviselőktől és a haza minden polgáraitól hazafias közremunkálást kívánunk, megvárva azon engedelmességet, melylyel a törvényeknek mindenki tartozik. Eljárásunkról annak idejében felelni úgy tartjuk kötelességünknek , mint dicsőségünknek. Pest, april 16. 1848. A magyar független ministerium. Gr. Batthyány Lajos, Deák Ferencz, b. Eötvös József, Klauzál Gábor, Kossuth Lajos, gr. Széchenyi István, Szemere Bertalan. II. Rendelet. Miután a megyék kormányzása főispánok helyett helytartókra alkotmányellenesen bízatott. Miután a megyei főkormányzóknak fizetéseik a törvényhozás mellőzésével emeltettek föl, és e fölemelt állapotban az országgyűlés kijelentett akarata ellen tartattak fen. Ezennel rendeltetik: 1) A megyék főispánhelyettesei hivatalaiktól fölmentetnek. 2) A megyei főispánok fizetései az 1845-ik év előtti állapotba helyeztetnek vissza. 3) Azon utasítás, melly a megyei főispánokra nézve 1845. aug. Vkéről adatott ki, megszüntetvén, kötelességüknek a törvények rendeletéhez képesti teljesítésre utasitatnak. 4) Melly megyékben jelenleg főispán nincsen, azokban, addig, mig főispán neveztetnék ki, törvény értelme szerint a kormányzás, az alispánt illeti. Pest, april 16. 1848. Belügyminister. Szemere Bertalan. Pest, april 18. Tegnap délutáni három órakor, miként előre megírtuk volt, iparospatalsági gyűlés tartatott a múzeum terén, az illető részvevők mintegy négyezeren lehettek.