Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-05-26 / 16. szám

Pénteken május ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. POLITIKAI HÍRLAP. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasár­nap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz, egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 frt; postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr., négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr. ezüst pénzben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szer­kesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hi­vatalban. Pest, május 25-én. Mint hivatalosan tudatva van, a nemzeti gyűlés 1. évi július 2-kán fog megnyílni. — Ideje tehát, hogy a sajtó szavát emelje s tisztán nyilatkozzék e nemzetgyűlés fő­­teendői felöl. Ha valaki, mi vagyunk azok, kik legkevesbbé tarto­zunk azok közé, kik megvetve minden stabilitást, az or­szágok állományát örökké a provisorium vonalán szeretik szemlélni. — Óhajtásaink legtöbbike , hogy Magyarország új alkotmánya minél előbb a lehető legállandóbb alapokon rendszeresítessék, s annak minden egyes részlete, az in­gatagság gyenge lábáról, az állandóság szikláira fektes­sék. — Alig van ország Európában, mellynek a gyökeres re­formra inkább lett volna szüksége mint hazánknak , de vi­szont ha e reformok egyszer megtörténtek, alig van ismét ország Európában, mellynek a stabilitásra nagyobb szük­sége volna mint hazánknak. Nem kell sok okoskodás ez állításunk megmutatására... Ám alig nyitottunk rész a régi rendszer korhadt sán­­czain , már is mozgásba jöttek mindenféle ellenséges ele­mek , s a helyett, hogy a nivellált téren kiki a maga he­lyén megmaradna, uj sánczokat kezdenek hányni maguk körül, mellyeknek védfalai megül, nemzetiségünket, le­­ágyazhassák! . . . A gyakori provisorium hazánkban, csak növelné ez ellenséges elemek számát; gyarapítaná erejét, élesztené vakmerőségüket s fegyvert adna ellenünk a rosz akarat kezébe. — Magyarországnak minél előbb állandó biztos alkotmány kell, melly, mig egy részt megfelel a szabadság és egyenlőség minden kellékeinek, úgy más részt legyen benne elég biztosítéka a magyar nemzetiségnek, a szilárd állandóságnak és a szigorú rendnek. — E nélkül nincs jövendőnk a függetlenség s önálló nemzetiséggel bíró népcsaládok sorában! . . . . Hazánk, Magyarország léte és nem létének koczka vetése azon férfiak kezébe lesz adva, kiket e nemzet a jövő hengyülésre képviselőiül megválaszt. . . . Ezeknek egy uj alkotmányt kell teremteni, a voltnak romjaira, hogy épít­hessenek le kell tisztitaniok a térről minden omladékot s a tabula rasa fölött, nem maradhat meg a régiből semmi más mint a magyar korona , melly büszke tetőkint, a nemzeti hűség oszlopain fog nyugodni addig is, mig az uj alkot­mány falai ernyözete alatt fölépülhetnek. — A föladat a milly nagy és dicső, épen olly terhes és felelősséggel járó is egyszersmind. Gondolja meg ezt min­den becsületes polgára e hazának, úgy a választók, mint a megválasztatni óhajtók. — A szilárd becsületességen kí­vül ismeretek és tiszta fölfogás is kívántatik e nagy mun­kához. Nem arról lesz itt többé szó, hogy pártokra szakadva vaktába opponáljunk vagy kormányt pártoljunk, a határo­zatot, ha rosszul üt ki úgy sem sanctionálják sat­­sat, ha­nem szó lesz arról, miszerint olly alkotmánynak tegyük le alapját s építsük föl védoldalait, melly a leromboltnak min­den hiányait nélkülözve, annak maradandósági szilárdsá­gával bírjon.­­ A népképviselők határozata egyszersmind törvény leend, miután lehetetlen a mostani körülmények közt még csak képzelni is, hogy bármilly kormány is , az összetöendő nemzetgyűlés föloszlatása következményeinek felelősségét magára vállalni merné! . . . . Istennek hála, elmúltak az idők, midőn azok tartattak legjobb hazafiaknak, kik elszánt megtámadással dörgő hangjuk szóbombáival, mentül nagyobb rést tudtak ütni, a régi alkotmány vastag, de szűk kerítésén. . . . E kerítés már nincs többé, s bombáinkat nem be­felé, de ki, elleneink felé kell fordítanunk. Kormányunkkal — melly ha nem akarja lába alul ellökni azon lajtorját, mellyen jelen hely­zetére hágott, tisztán democraticusnak kell lennie — aligha vitázhatunk jelenleg elvek fölött; legföljebb is az elvek alkalmazásának meg vagy meg nem felelő szemé­lyes képességükről lehet szó, mi azonban még most aligha szintén nem korai, s csak későbbi körülményekből ki­­fejthető. — Nem annyira szóbombákra leend tehát a jövő nem­zetgyűlésen szükségünk, mint átgondolt politikája a múlt­nak czafrangjait, s üres bőbeszédű táblabirói modort le­vetkezett miveit értelmű, kitartó, szorgalmas munkásságu, erélyes de higgadt jellemű s mindenek fölött magyar, de nemzetiségi ellenszenvektől ment férfiakra .... Férfi­akra, kik rendet szabadság nélkül, s szabadságot rend nélkül nem kivánnak; kik a magyar nagyságot nem a múlt, de a jövendő szemeivel nézik; kik a tiszta democratiában a monarchia legszilárdabb alapját, s a monarchiában a democratiának legbiztosabb támaszát látják; s kik vé­gül meggyőződésüknek a nép szivében hitelt, s a törvény­­hozás terén eredményt tudnak szerezni! — Csak ha illy férfiak egyesülete lesz a jövő nemzet­gyűlés, úgy várhatjuk, hogy működésüknek eredménye az állandóság jellegét fogja viselni, s ha így, akkor derült szemmel nézhetünk a jövőbe, mert ez állandóságban biz­tosítva lesz minden, mit kívánhatunk. Mig ellenkezőleg is­mét egy uj provisorium vonalára jutunk , mellynek romjai alatt — ha csak a véletlen ki nem segít — nemzeti önálló­ságunk sirja leend ! . . . Polgárok! legyetek lelkiismeretesek és vigyázók a választásoknál . . . úgy viszont ti képviselői aspiránsok le­gyetek lelkiismeretesek és becsületes meggyőződéssel bí­rók, mielőtt vállaltokra veszitek a kötelességek legsulyos­­bikát s legnagyobbikát, mellytöl gyermekeitek s e nemzet jövője függ ! . . . Következnék most a jövő nemzetgyűlés főteendői részleteinek fölmutatása; ezekről azonban jövő alka­lommal. Átvétel a „Pesti Hírlapból.“ Hivatalos rovat. Hivatalos közlemény a földmivelési,ipar és kereskedési m­i­n­i­s­t­e­r­i­u­m­b­ó­l. Királyunk ő felsége a helytartótanácsnak fölterjesz­tése következtében, az udv. kancellária utján, rendelést adott ki az iránt, hogy azon mezőgazdák közül, kik 1846- ban a szederfamivelés körül eredményesebb sikerrel buz­­gólkodtak, Békésben: b. Wenkheim Lászlónak, ki 100 holdnyi területet ültetett be szederfával; Csanádban : Ná­­vai Mihálynak, ki 5000 szederfát mutatott az évben; So­mogyban: marczali tiszttartó Hani Józsefnek, ki 9318 és Appel Józsefnek, uradalmi fölfigyelő, ki 20,400 darab fát nevelt; végre a sopronyi selyemtenyésztő társaságnak, melly 28 holdnyi területen 200,000 darab szeder-törpét ültetett ki, legfelsőbb tetszés jelentessék ki. E méltánylásnak az illetőkkel leendő közlése s továb­bi ösztönzésül, az egész lakosság közti kihirdetése iránt az illető hatóságoknál a rendeletek megtétettek. S lévén a selymészet olly forrás, mellyből honunkra a jólétnek még nagy áldásai fognak eredhetni, s ezért e ministeriumnak az iparnak ez ágára kiváló gondja leend­­vén: az ország minden hatóságai utasittattak, hogy a selymészetnek állapotairól, mostani selyemidőszak elmúltá­val, kimerítő jelentéseket adjanak. Budapesten, május 12-én 1848. Fölszólitás az orvosok­ és sebészekhez. A fölálitandó önkénytes honvédseregnél tiz főorvosi — 50 pft havi díj mellett — és harnincz alorvosi állomás — 30 pft havi dijjal — állapíttatván meg; fölszólittatnak általam, az orsz. hadi tanács megbízása nyomán, azon or­vossebész tudorok és sebészek, kik a fölnevezett állomá­sokra alkalmazást nyerni óhajtanának , hogy ebbeli bizo­nyítványaikkal ellátott folyamodványukat — mellyhez ed­digi működésükről szóló csatolványok, okleveleik s hogy minő nyelvekben jártasok, melléklendők— minél rövidebb idő alatt nálam kézbesítsék. Pesten, május 23-kán 1848. Sauer I­g­n­á­c­z , ország főorvosa. B. Baldacci ezredessel a honvédi őrsereg tárgyában értekezhetni, kedd és péntek kivételével, melly napokon a nemzetörségi országos haditanács ülései tartatnak, min­dennap délelőtti 11 és 1 óra közt lakásán. Hivatalos értesítések a pénzügyi minis­­tertől. 1. Tapasztaltatván, miként a bécsi nyugtalanságok hí­rére, a bécsi bankjegyek fölváltása végetti torlódás ismét megújulni kezd. Miután a bécsi bank állásáról magamnak hiteles tudo­mást szereztem, ezennel a közönség megnyugtatására köz­hírré teszem, miként — hacsak a közönség a bankjegyek iránti bizodalmatlanság által a bank ügyét zavarba nem hozza — még teljességgel nincs alapos ok, a bankjegyek értéke iránt kétségeskedni. A­minek tettleges bizonyságául ezennel közhírré teszem, hogy a bécsi bankjegyek — va­lamint eddig, úgy ezentúl is — minden közpénztárakban teljes név szerinti értékükben ezüst pénz gyanánt még folyvást elfogadtatnak. Óhajtom, hogy ezen nyilatkozat a közönségnek meg­nyugtatására szolgáljon, s minden jóakaratu hazafiak köz­redolgozzanak a közönség fölvilágosítására, mert, ha van , valami —, a­mi a forgásban levő bankjegyek értékét ve­szélyeztetheti , bizonyosan a túlzott bizalmatlanság fogná leginkább veszélyeztetni, mert miután a bank­rendszer természetében fekszik, hogy a bank pénztáraiban nem le­het annyi ezüst pénz készen, a­mennyi bankjegy forgás­ban van, minthogy ezek értékének fedezésére nem csak a bankban heverő ezüst, hanem másnemű javak is szolgálnak, mellyek azonban a mellett, hogy tökéletes fedezetet nyúj­tanak, mától holnapra ezüst pénzzé nem változtathatók, igen természetes, hogy a bankjegyek ezüst pénzzel bevál­tásának mértéktelenül sürgetése magát a beváltást tehetné lehetetlenné, s igy a közönség önmaga volna legfőképen oka, ha a beváltás olly gyorsan — mint kívántatik, a bank hivatalai által nem eszközöltethetvén, ez által a bécsi bank­jegyek, mellyek a múltak viszonyainál fogva a pénzforga­lomnak hazánkban is legnevezetesb eszközét képezik, hi­telükben megcsökkennének , s ez­által a bizalmatlankodók úgy önmaguknak, mint mindenkinek, akinek zsebében csak egyetlen bankjegy van is, kárt okoznának. Egyszersmind kellő tájékozás végett arra is figyel­meztetik a közönség, hogy a magyar kincstár a bécsi bankkal kötelezettségi solidárításban természetesen nem lévén, az ország kincstárának úgy központi, mint vidéki pénztáraiba befolyó érempénz a bécsi bankjegyek bevál­tására annál kevésbbé fordíttathatik, minthogy erre saját pénzügyi munkálatunk végett szükségünk van. — Kelt Budán, május 23-án 1848. II. Miután a forgalombani ezüst pénz elégtelensége mellett biztos fedezetű kisebb pénzjegyek szüksége mind­inkább érezhető, főherczeg István nádor királyi helytartó kegyelmes helybenhagyásával s az összes ministeri tanács megegyezésével ezennel közhírré tétetik, hogy tizenkét és fél millió pengő forint egyes és kettős magyar pénzjegyek kibocsátása immár mun­k­ábavétetett, s mint­egy hat hét alatt azoknak forgalomba tétele meg fog in­díttatni. Ezen pénzjegyek kibocsátására szükséges arany- és ezüst pénzalap a kamatos kincstár-utalványokért bejöven­dő arany- és ezüstpénzből, továbbá az ugyan ez után be­jövendő bécsi bankjegyek ezüstjel beváltásából , az ezüst és arany-készlet ajánlatok pénzzévezetéséből, nem kü­lönben a bányászati termelésből s a kincstárba egyéb jö­vedelmek utján befolyó érezpénzből állittatik ki. A pénzjegyek kibocsátása az ország kincstárának jót­állása mellett a közállomány által, a pesti kereskedelmi bank utján történik, melly a szoros számadás s felelősség mellett átadandó pénzjegyeket a status részéröli ellenőrség s felü­gyelés alatt kezelendő A kibocsátásra nézve azon arány jön megállapítva, hogy a kibocsátandó pénzjegy az alapul letett arany- és ezüstpénzhez soha nagyobb arányban ne legyen, mint 211­ : 1-hez. E szerint a bankba leteendő 5 millió ezüstpénz alap­ján 12­2 millió, egyes és kettős jegyek fogván kibocsát­tatni; ezekből az ország kincstára saját szükségeire csak annyi pénzjegyet veszen át, a m­ennyi arany- és ezüstpénzt alapul átadott 4 millió ft. kölcsönképeni hovafordításának czéljait, hasonlókép a finanszminister jelölendi ki; ezen czéloknak azonban ollyanoknak kell lenni, hogy közhasz­núságok s országos érdekek mellett, egyszersmind a köl­csönért tökéletes fedezetet nyújtsanak, s úgy a kamatnak, mint a törlesztési részleteknek rendes fizetését is teljesen biztosítsák. (Ilyen például a középponti magyar vasút­társaságnak a vasút tökéletes kiépítése végett adandó köl­csön, melly vagy a társaság összes vagyonára s jövedel­meire leend hypothecálva, vagy pedig a pest-szolnoki vo­nalnak az ország saját tulajdonául átvételével fedezve.) Az utósó 37a millió ft. pedig a banknak kereskedelmi for­galom előmozdítására kölcsön adatik, és pedig egy millió a kezelési költségek kármentesítése tekintetéből, kamatla­­nul, 27a milió pedig 3% kamatra, s mindkettő törlesztés mellett. Mi, hogy az e végre czélszerűen módosítandó szabályok értelmében kellő biztossággal s óvatossággal a kitűzött czélra fordíttassék , a ministérium ellenőrzőleg föl fog ügyelni. Ezen fölügyelet egyszersmind azt is biztosítandja, hogy az alapul leteendő arany- ezüst pénz nem másra, mint a kibocsátandó pénzjegyeknek ezüst pénzzel fölvál­tására használtassák. A pesti magyar kereskedelmi bank ellenben, az együtt felelősség s egész vagyonávali jótállás kötelezet­­sége és a bankkormányzónak személyes felelőssége alatt tartozik, beleegyezésének megtagadásával akadályozni, hogy a kitett maximum, a kibocsátásban túl ne haladhassék.

Next