Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-19 / 112. szám

ják, hogy hátrálni többé nem fognak, hanem a királyért harczolni s halni kívánnak, minek folytán ez egész tiszti­kar nevében egy levél szerkesztetett, melly gróf B­u­b­n­a őrnagy és Barczay százados által folyó hód­t6án Jela­­chichhoz küldetett; ezen levélben felhívják őt, ő felsége aláírása alatt kelt abbeli parancsának eldmutatására, mi­szerint Magyarországnak megtámadása világosan s ha­tározottan megrendeltetik, különben be fogják a seregek és ezeknek tisztjei fegyverük becsületét szilárd elhatározott­sággal bizonyítani. Pest, sept. 17. 1848. Gr. Batt­hyány Lajos. Pest, September 18. A tegnapi nap ismét egyike vola derültebb napjaink­nak. Politicai láthatárunkat egy pár vigasztaló reménysu­gár derité föl, é­s földerité nemzeti lelkesedésünk azon tiszta vesztatüze, melly immár az imádott haza oltárán tel­jes erejében lobog. Az aprólékos súrlódások a különböző véleményüek között megszűntek. A nemzet egy szívvel érez, egy karral cselekszik. Ott áll a hontvédő phalanxban minden magyar, kinek tes­te , érzése ép, — és ezen hatalmas egybeforradás biztosítja a diadalt — mellyet közös ellenségünkön kivívni — az imádott haza hivott föl mindnyájunkat. A drávai sereg ütközésre kényszerité áruló vezérét Te­leki Ádámot. És e sereg vérrel mosandja le a szégyenfol­tot, melly dicső nevét a magyarnak gazul elhomályosítani igyekezett. A tábor élén lsván nádor áll és mint d­erult lángkard­dal védendi meg az árulók ellen szűz becsületünket. Városunk védelmére önkéntes tüzérkar alakult, s alig nyílt meg az iv . Budapest minden épkorú férfia azonnal fölajánló szolgálatát. Kossuth is ott áll, ki a sorokban lángoló szívvel, égő kanóccsal kezében.......és olly igaz, mint egy Isten él felettünk, hogy az általa irányzott golyó t­a lárn­i fog! A reactio gaztettei utálattal töltenek el mindenkit, s igaz ügyünkhöz térítik még azt is, ki perczekkel ezelőtt kevésbbé volt jóakarónk. Legújabban Komárom lángjain­ál*) még inkább felismertük a bécsi Versailles ördögeit! A nemzeti crisis pillanatai súlyosak, de csak egyetértés, s miénk a diadal. ..Becskerek, sept. 13-án. Míg önt holnap bőveb­ben értesítném, azon örömhírt sietek tudatni, hogy Ara­­dácz­i Elemérnél, Becskerekhez félállomásra fekvő helyek­nél, Kiss főparancsnokunk a római sánczokból s Tittelről átjött ráczokon, valamint ismét Periasz s Tomasovácznál fényes győzelmeket vívott ki. A hihetetlenséggel határos az, hogy az első két helyen a mi, alig 300-ra menő kis had­erőnk 5000 ráczot megfutamított, Aradáczból s Elemérből hova már bevonultak volt, s az utóbbi helyen a főparancs­nok kastélyát vadul feldúlták, s mindent összevissza törtek, kiűzte, 50et elejtett, 73at elfogott, és 5 ágyusokat s két lőpor szekeret hatalmába kerített. A veszteség részünkről egy Don Miguel-ezredi őrvezető, egy huszár közvitéz, há­rom sebzett, és 7 ló. A Don Miguel gyalogok csodát tő­nek. Nemzetgyűlés. Rövid közlés a képviselőház sept. 16-kán este 6 órakor tartott üléséről. Az ülés megnyittatván , R­e­p­e­c­z­k­i Ferencz a tör­vényhatóságokra kivetett ujonczállításra nézve hozott ha­­tárzatot azon bővebb értelmezéssel megtoldatni indítvá­nyozta, miszerint a törvényhatóságok által eddig kiállított önkénytesek a kivetett számba az illetőknek betudassanak. — Elfogadtatott. Gr. Bath­yány L. jelenti, miszerint a miniszerel­­nökség elvállalása, s igy a m­inisterium alakításához kö­tött feltételeinek egyike sem teljesittetvén ő felsége által, megszűnt ministerelnök lenni s megszűnt ideiglenes mi­­nisterelnöki kormányzata. E lemondási nyilatkozat után, melly közaggodalmat idézett elő, felolvastatott ő felségének Schönbrunnban sept. 15-én kelt, a nádorhoz intézett s gr. Batthyány által a háznak bemutatott levele. Ebben ő felsége nyilvánítja, hogy elfogadván a ma­gyar m­inisterium lemondását, gr. Bathyány ajánlatát a m­inisterium ideiglenes vezetése iránt megelégedéssel jóvá­hagyja. A mi a feltételeket illeti, mellyeket gr. Batthyány egy új, az ő elnöksége alatt alakítandó m­inisterium ösz­­szeállítására elkerü­lhetlennek tart, ő felsége e pillanatban határozott végzést hozni nem­ képes , mert miután az előbbi m­inisterium több tagjai a legújabb törvényeket olly érte­lemben kezelték, mellyhez megegyezését nem adhatja (bo­­szankodás s közmegilletődés) e baj ismétlése ellen csu­pán az ajánlandó egyéniségekben találhatna biztosítékot. Nagy­bátyja János főherczeg — szól a levél — ő felsége meghagyásából foganat nélkül kisérlé meg a hor­­vát bonyodalmak kiegyenlítését, s a magyar országgyűlés már két hónapnál tovább együtt ü­l, a nélkül, hogy ez ügyre nézve csak egy lépést is tett volna; ellenben olly határozatokat hozott, m­ellyek sem Magyarország érdekei­nek (??) sem pedig a Magyarország, Ausztria közt tör­vényesen fenálló kapcsolat fentartásának meg nem felel­nek; sőt a képviselőház sept. 11-én elhagyta a törvényes tért, midőn a ministériumot felhatalmazta az 5 po­ntos magyar bankjegyeket — a­nélkül hogy az illető törvény­­javaslat szentesítését elvárta volna — azonnal kibocsátani, szintúgy az ujonczkatonák toborzását és felállítását egy szinte nem szentesített törvény értelmében foganatosítni. Nem elégelvén meg ezen az újonan hozott törvények által behozott rend világos felforgatását (közbaszankodás!) a képviselő­ház ő felségének Magyarországban állomáso­zó katonai seregét zászlóaljaktóli hűtlen eltávozásra, és a törvényes rendszabályok félrevetésével a honvédsereghez­ átmeneteire felszólítani, és ez­által minden fegyelem és rend megsértésére okot adni bátorkodom. (Ingerültség.) Ezen előzmények és a kapcsolt országokba keletkezett ellenelőzmények egy egészet képeznek, melly ő felségét a legmélyebb aggodalommal tölti el, s csak az ország­gyülekezetre bizhatja a horvát bonyodalmak békés utáni kiegyenlítésére azon utakat követni, mellyek neki e czél­­ra alkalmasaknak látszanak. Azért tehát elvárja ő felsége azon egyének megvá­lasztásáról — kikből gr. Battyhány egy ministeriumot al­kotni lehetségesnek tart, ő fenségének (a nádornak) to­vábbi feljelentését. Eddig a levél. (Aláirva: Ferdinand s. k.) E leirat folytán Nyári Pál inditványozta, hogy miután gr. Battyh­ány egyik feltétele — miszerint a fejedelem bi­torolt nevében az országba fegyveres erővel történt be­nyomulás szüntettessék meg, — Bécsben megtagadtatok az által, hogy nádor ő fensége a hadserereg vezérletét átvette és a táborba már el is indult, kitünőleg teljesül, gr. Battyhány Lajos a minister­elnökség megtartására a ház által keressék fel. A dolgok illy tömkelegében — úgymond az indítvá­nyozó — lehet-e mást tennünk, mint megragadni azon fonalat, mellyet ez irat nyújt, azaz megkérni gr. Bat­­hyányt, hogy — miután ő ministerelnöknek helybenhagya­­tik a felség által — vállalja el a miniszerelnökséget. Bat­­tyhánynak ez hazafi kötelessége, s reményű szóló, hogy azt teljesitni is fogja. Mi bízunk benne. A képviselők felállással Battyhánynak bizalmukat nyilvánítják.) Gr. Batthyány a szószékre lépve e felhívásnak en­gedni vonakodik. Miután azt hiszi, hogy az általa kineve­zendő miniszerek ha Bécsben possibilisek lennének, itt nem lennének azok és viszont. Madarász László szinte felkéri Battyhányt, hogy teljesítse hazafiai kötelességét s foglalja el helyét. Részé­ről és pártja részéről ígéri, hogy támogatni és istápol­­ni fogja a kormányt. (Felkiáltás: mindnyájan! Ezután Kossuth szólt s constatirozta az állásokat. Előadása folytán megmutatta, miként az ellenünk ármány­­kodó reactio kijátszására, — melly elég erősnek érezvén magát a koczkának Olaszországban jobbrafordultával ál­­arczát levetni, immár nyíltan jelenik meg — a képviselő­ház nem tehet egyebet, mintha a legalitás terén ma­rad. — Mert e perczben ott állunk, hogy elleneink csak azt várják, hogy a ministeriális formáktól eltérvén a ház, azt mondhassák: „a magyarok ellentétbe helyezik magukat királylyal.“ Minek az lenne a következése, hogy a nádorban constitution­ális erőnknek főmomentumát elvesztenék. Előttünk — úgymond — a kelepcze, azért se men­jünk bele. Távoztassunk el minden ürügyet, mellyre a re­actio támaszkodhatnék. Azért tehát kérjük meg gr. Batthyányt , kiről jót állhat, hogy a nemzet megmentésére mindent el fog kö­vetni, miszerint alakítsa meg a ministeriumot. A képviselők Batthyányt zajosan éljenezve irántai bizalmukat isméti fel­állással nyilvánítják. Erre gr.B a­tt h­y­á­n­y következőleg nyilatkozott: Kö­telességemnek tartom a képviselőház egyhangú felhívá­sának engedni. A ministeriumot tehát alakitni fogom s a miniszerek neveit holnap a ház elé terjesztendem. De kötelességemnek tartom­ politikám­ egy részét fel­tárni, melly ebből áll. Mindent el fogok követni, hogy Jelacsics egy talpalatnyi magyar földet se nyer­jen védtelenül, s ha ez az országból eltávolítai nem sike­rülne, ontsa a magyar vért. Budapestet a beütés ellen minden eszközökkel megerősittetni s védetni fogom, s mindenesetre ostromoltatni hagyandom. — (Közhelyes­lés). — Kossuth. Helyesli a ministerelnök políticáját s né­zeteit alá rendeli; megakarja mutatni annak ellenkezőjét, hogy a magyar a lelkesülés perczében feledni tudja a részt. Megfogjuk a fővárost védeni. Szóló itt fog maradni , s mindent elkövetni a lakosságnak a védelemre, fellelkesítésére nézve. Várja a mi­nisterelnök rendeletét a főváros elsánczoltatása iránt, s szóló tüszint részt veend a munkában, s maga is fog ásni. (Lelkesedés). Bark­adokat fogunk védelmünkre emelni, s nőink ke­zéből nem fog hiányzani a forró víz és olaj. S most már csak azt­ mondja: ,íradd jőjön az a Je­lacsics.!1 (Zajos éljenzés és fokozott lelkesedés). Ezek végeztével néhány követnek indokolt kérelmei következtében a távozásra engedelem adatván, az ülés el­oszlott­ — —r— **) Mint értesültünk tegnap Komáromban borzasztó láz du­­­honított. A nagy része a láng martaléka len, —­ 442 Rövid közlés a képviselőház sept. 17-én déli V-­ 12-kor tar­tott ü­­léséről. , A jegyzőkönyv hitelesítetvén, felolvastatott Komárom­­város közönségének a képviselő­házhoz intézett követke­ző levele: „Komárom vára mindamellett, hogy benne M­a­j­t­h­é­­nyi alezredes úrral 246 önkénytes van, hazaáruló Mezős parancsnok kezében van; haza áruló, mert tagadja hogy a miniszerelnöknek becsületszóval engedelmességet. Ígért volna, s több napok óta alattomos fortéllyal rendelet magya­rázgatása ürügye alatt csukva tartja a vár kapuit s os­tromvédő helyzetben van. punt’ s és Ma a gőzösön érkezett Vilmos-ezred zászlóalját tiszt­jeivel hoszasan beszélgetve nappal, mindnyájunk szeme lát­­tára gőzösen Gönyőre küldötte, és tulajdon azt ma éjjelre titkon a komár­omi várban visszarendelte, jóllehet Majthényi al­ezredesnek becsületszóval fogadá, hogy tudta nélkül semmi katonát a várba nem bocsátand, és nála nélkül semmi intézkedéseket nem teend. Hitelesen értesittetvén este e felől a tanács, rögtön közgyűlést hívott összeg Majhényi alezredes, Besze János őrnagy, Csépi János, és Csúzi János őrnagyokkal éle­temben elhatároztuk a dolgok mibenlétét a várparancsnok­tól küldöttség által kitudni, tudatván vele egyszersmind gyűlésünk azon határozatát is, miszerint az érintett katona­ság tettleges bejövetelét tettleg meggátolandjuk. Ennek következtében a parancsnok nyíltan bevallá hogy e katonaság rendeletére lő vissza, s minthogy a hí­don , melly úgy is kinyittaték, át nem jöhet, a túl parton lévő, s e napokban 6 ágyúval megerősített Ó-Szőny fe­letti erősségbe helyezé őket további rendelkezéséig. J Árulás az egész — a parancsnok senkit, sőt, a köz­tünk létező Majthényi alezredest sem bocsátá be eddig a várba. Schauroth mérnök-alezredes rendelkezik rész aka­ratával. A vár ha rögtön nádori aláírással, s ministeri el­látott szigorú parancs Merczhez nem érkezik, részünkről veszve van, mert nemzetőri erő a vár ellen soha sem győzhet,­­ csak nádori, s nemzeti parancs nyitandja meg a kapukat, de ez is csak úgy, ha egy órát sem mulaszt el a nemzet. Ezen aggodalom szülte levelünket mind ő fenségének a nádornak, mind a ministerelnöknek futár által megkül­deni hazanyi szent kötelességünknek tartottuk. _ Kelt Komáromban, sept. 15-én 1848 éjfélkor tartott közgyü­­lésünkből.“ (Aláírva: Komárom városa közön­sége.) E tudósítás folytán gr. Batthyány ministerelnök je­lenti, hogy mind a nádor ő fenségétől, mind a minister­elnök, és hadügyi kormánytól a parancsnokhoz a szüksé­ges rendeletek elküldettek, s azért a házat az okvetlen megérkezendő válaszig várakozásra szólítja. Ezután a ministerelnök felolvasá az általa alakított uj ministerium tagjainak neveit Ministereknek ezek vannak kinevezve: Ghiczi Kál­mán, Szentkirályi Móricz, E­r­d­ősd­i Sándor, V­a­y Miklós, Kemény Dénes,Ötvös József,Mészáros Lá­zár. A tárczák még elosztva nincsenek. Madarász László kérdi a ministerelnököt miért van a ministeriumnak csak 7 tagja, midőn vény azt 8 tagból alaki­tandónak rendeli. Batthyány feleli: A 8-ik egyén iránt még nem vagyok tisztában. Madarász László a komáromi esetre visszatérve indítványozza, hogy a hazaáruló parancsnok Mercz perbe fogatván hadi tanács elé állíttassák A minis­­teriumot pedig eziránt teendő lépéseiben a ház támo­gassa. Batthyány kéri a házt mindaddig felhagyni támo­gatásával, míg arra fel nem szóllittatik. Kubinyi Ferencz indítványozta, miszerint a honvé­delmi erő kiállítása végett nemzeti biztosok neveztessenek ki. A ház esti 6 órakor titkos comitét tartana, a­midőn e biztosok kiküldetése iránt a ministeriummal egyetértőleg intézkedik. Nyári Pál az általa beadott, s kivetési alapul el­fogadott statisticai adatok nyomán készített ujonczkivetést benyújtja. E szerint a megyékre csendít­. 150,870 ujoncz. A ki­rályi városokra: 10,441. Napi­renden volt az úrbéri veszteségek kárpótlása iránti törvényjavaslat §-onkinti tárgyalása, melly a mai ü­­lésben be nem végeztetvén, holnap folytattatik. Az ülés 112­2-kor eloszlott, hogy a tör­ é­s Rövid köz a képviselő­ház sept. 18-i­k­i üléséről. A ministerelnök megbízása következtében Szentki­rályi minister megkérte a házat, miképen a napi­ren­den lévő kárpótlási javaslathoz egy­­­alkoztassák, melly­­ben a ház megbízza a ministeriumot, hogy a jövő or­szággyűlés elé a kárpótlási összeg kamatai és törlesztési módjára nézve javaslatot terjeszen elő. Lukács Sándor a magyar nemzet népeihez kibo­csátani fó proclamatióra hívta fel a ház figyelmét, s indít­ványozta, hogy e proclamatióval, m­ellyben Jelasics gaz­ságairól a nép felvilágosittatik, a ház tovább egy perczig se késsen. Ez indítványra Nyári megjegyzé, miként ha azt akarja a ház, hogy e proclamatio valóság legyen, szük­ség előbb a hűbéri viszonyok tárgyalásán átmenni.­ Az elnök kijelentvén, miként e proclamatio szerkesz­tése a­, arra megbízott válaszmány collegialis szerkezeténél fogva késleltetik, a ház­i szerkesztéssel közakarattal Kos­suth Lajost bizta meg. —

Next