Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-20 / 138. szám

tos által neveztetni, a kisebb helységek pedig egye­­sitendők. 13. Ezen biztosok és parancsnokok a népfelkelés rendezésében s vezérletében a fegyelemre szorosan fi­gyelve , helységeikre nézve mindazon teljes hatósággal felruházandók, mellyel a teljhatalmú országos biztos felruházva van. Az ö­nkénytesek és ujonczok kiállítása , a­meny­nyiben már munkában van, a népfelkelés miatt nem késleltetendő, különben magában a népfelkelési sereg­ben folytatandó és eszközlendő; minthogy hon fegyver­fogható, nép nem marad. 15. Valamint a teljhatalmú orsz. biztos a reá­­bizottakról a kormánynak felelős, úgy maga irányában mind a hadi, mind a polgári biztos a sikeres végre­hajtásról személyesen felelősökké teendi. Eljárásánál­ további szabályozását az illető biztos a körülményekből a veszély nagyságából s azon haza­fjai indulatából meritendi, mellytől várja a haza, hogy a hon megmentésének eszközlésére hivatása körében fáradhatlan buzgalommal közredolgozandik.—Pest, oct. 16-kán 1848. A honvédelmi bizottmány. Kossuth Lajos elnök. Bunyik József, ki magát az alkotmányos rend, csend és jó a fejedelem által szentesített törvények ellené­re az országot rabló csoportjaival megtámadt Jelas­csics pártos merényeinek alacson eszközéül adva, több bűnös tettein felül, folyó October hó 7-én és 8-án Eszék városában a törvényesen választott tanácsot el­­törlötte, új tanácsot választott, azt az említett Jela­­csics parancsai alá rendelte, s a postahivatalt is meg­támadta és azoknak hivatalnokait letette, — ezennel törvényenkivüli honárulónak nyilvánitatik, s mindenki által szabadon elfogathatik, — sőt ennek , élve vagy halva teljesítésére , minden igaz hazafi, a legszigorúbb felelet terhe alatt köteleztetik. Pest, October hó 17-én, 1848. Az orsz. honvé­delmi bizottmány. Kossuth Lajos elnök. A honvédelmi bizottmány részéről ezennel közhír­ré tétetik, hogy Hodzsa hivatalától elmozdított verbi­­cza- sz.-miklósi lelkész, mint bebizonyított bujtogató és nép­lázitó, czinkos társaival Sturral és Hurbánnal együtt mint honárulók, és a hazára, honpolgárokra, s közbátorságra nézve veszedelmes emberek, Magyaror­szág polgárainak sorából ezennel kitöröltetnek, s egyik­től ötven pengő forintnyi dij mellett, minden hatóságok­nak és egyes személynek is, ha magokat Magyarország határain belől mutatni merik, elfogatásuk, vagy akármi módoni kézrekeritésök szoros és polgári kötelességévé tétetik. Budapest, oct. 17-én 1848. Az országos hon­védelmi bizottmány. Kossut Lajos elnök. Vukovits Sebő korán, biztos folyó he­lykén­t kelt hivatalos tudósitásával jelenti, hogy gróf Latour, volt osztrák hadügyministernek Temesmegyében fekvő birtokait elfoglaltatni rendelte. Pesten, October 18-kán 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Nyári Pál helyettes elnök. Rendelet. Az eddigi herczeg Voronyeczky ne­vét viselő vadászcsapat 38dik számú zászlóaljjá alakitat­ván , ezen rendelet vétele után tüstént Pestre vonulni siessen. Ezen zászlóaljhoz tiszteknek kineveztetnek, kapi­tányokul : Kölgen Ferencz, volt főhadnagy a nemzető­röknél. Aufenberg József, volt főhadnagy. Véber Er­­neszt, volt főhadnagy segédtiszt a nemzetőröknél. Or­­seczki Antal, Markovics Dénes volt csapatbeli kapitá­nyok. Főhadnagyokul: Veseli Ede segédtiszt, Róth Már­ton, Forster Kálmán, Nagy Pál, Schluga Hugó, Böjtfalvi­ Ferencz, Petrovai Ákos. Alhadnagyokul: Meszterics Ber­ta, Bögöri Pál, Tóth István, Kukányi Alajos, Borsó György, Nehéz Károly, Szacsvai Jenő, Varga János, Ferenczi János, Fitos Sándor, Reisz Atilla Bódog, Kornis Pál. Számadóliszt főhadnagyi ranggal: Kont József, eddig a 2 dik székely ezrednél. Főorvos: Kunevalder Zsigmond. Alorvosok: Sztasinovics Ignácz,­ Mészáros Ferencz. Mindezen kinevezések s előléptetések rang- s ilel­­m­ényre nézve folyó octoberhu 1odik napjától számí­tandók. Pest, oct. 17. 1848. Mészáros Lázár, hadügyminnister. Kolosmegye gy. n. ő. őrnagy s parancsnokul: Ber­­zenczei Antal volt főhanagy. Honvédségi őrnagyul: gr. Károlyi Ede n. ő. s. őrnagy dij nélkül. A szegedi n. ő. s. lovassághoz parancsnokul és őrnagyul: Herczeg Voronyeczki eddigi önkény­es csapatbeli 548 vezér. A honvéd 38. zászlóaljhoz, melly Pesten ala­­kuland valóságos parancsnokul s őrnagyul : Plitz János 9. honvéd zászl százados. A honvéd 38. zászlóaljához számfeletti őrnagyul : Russenberg Norbert eddigi Vo­ronyeczki csapatbeli százados jelen alkalmazásában meg­hagyatván. Tolnamegyei n. ő. s. őrnagy s zászlóalji pa­rancsnokul : Nedeczki Károly 4. hv. z.-alji szds. A hon­véd tábori karhoz őrnagyul: Klapka György 6-ik számú zász. százados. Mindezen kinevezések s előléptetések, rango­s illetményre nézve folyó évi October 16tól szá­mítandók. Mészáros Lázár hadügyminiszer. K. Nemzetgyűlés. Ülés a képviselőházban October 14-én d. e. 1­. órakor. (Vége.) Tisztelt főispán s komáromi biztos úr! Mind szóbeli értekezésünk, mind írásbeli paran­csolata folytán jelentem, hogy én oct. 5-ént,000 em­berrel Ozoráról Kálózd felé indultam az ellenséget fel­keresni. —­ut­közben mivel Roth generális irányáról bizonyosat nem tudtam, Perczel István csapatvezér urat 1500 emberrel Szilasra küldöttem, nehogy az ellenség ez után Simontornya felé törhessen , Szeniczei csa­patvezért pedig sár­melléki országúton 3000 ember­rel Sz.­Miklósról Keresztúrnak Fejérvár felé előrenyo­mulni rendeltem, a­meddig az ellenséget nem találja. így biztos voltam, hogy az ellenség meg nem szökhetik, mert mind a három Fejérvárról megyénkbe vezető országutat elzártam, Simontornyán pedig ifjú Dóri Vincze csapatvezért hagytam 3000 emberrel, Perczel Gyula főbíró urat pedig Ozorán szinte 3000 emberrel, azon okból, ha netalán az ellenség még va­lahol keresztül törne, ők a Sión való átütkelést, melly­­nek hidait egészen felszedettem, az ellenségnek semmi áron ne engedjék. October 5-én Dégre érkeztem, és a falun kívül tábort ütöttem, kiküldött kémeim által már itt mind­járt megtudtam, hogy az ellenség e nap Táczon és Soponyán táboroz, és Perczel Móricz ezredes ur által megtámadtatott. — Azért Perczel István urat seregével Szilasról azonnal magamhoz Dégre rendeltem, hogy erősebb leven, másnap Kálózd felé előrenyomulva az ellenséget megtámadhassam. Szeniczei csapatvezérnek meghagytam , hogy szinte Kálózd felé nyomuljon és egyesüljön. October 6-án reggel Kálozdra indultam, de alig haladtam, már azon jelentést kaptam, hogy az ellen­ség Soponyáról visszavonul és már Kalozdon is volna, ezen jelentésre azonnal Ozorára visszavonultam, ott a kedvező erős helyemet elfoglalva, az ellenségnek Ozo­rán a Sión való átszökést semmi áron nem engedni. Délután 1 órakor Ozorára visszaérkeztem , a hi­dakat már lerombolva találtam, és magam a csapat előőreivel és egy osztállyal a Sión innen igen kedvező állást foglaltam. Délután 3 órakor az ellenség is mutatkozott, és a Dégről Ozorára vezető országúton a tóti erdőből ki­nyomulva a síkon magát csatarendbe helyeztette. Nyu­godtan vártam közeledését, és mihelyt előrevonult, e­­lőcsapataim által puskalövéssel fogadtatott. Észrevettem azonnal, hogy az ellenség ezen megtámadás által magát ille­­tődve látta, hogy Ozorán már keresztül nem mehet és véres harcz lesz , — ekkor egy tisztet küldött és velem alkudozni kívánt. Én magam mentem és mind a két vezérrel Roth és Filippovics generálisokkal értekez­vén , ők szabad átmeneteit kértek, mit kereken meg­tagadtam és Roth generális azon fenyegetésére, hogy Ozorát ágyaztatja, és magának erővel utat tör, azt vá­laszoltam , hogy ezen esetben egész seregét lekonczol­­tatom. Erre magának egy kis időt kívánt tisztjeivel ta­nácskozni. Később ismét alkudozni kívánt, és én akkor Per­czel István csapatvezér­, küldöttem olly meghagyással , hogy Roth generális­­magát megadja és fegyvereit le­rakja, 12 ágyúit átadja, éles embereim általa Drá­váig hazakisértetem. Ezen feltételeimet az ellenség nem akarta, és igy az éj bekövetkezvén, Roth generálisnak meghagytam, hogy azon seregével egész a tóti erdőszélig visszavo­nuljon, nehogy engem az éjjel megtámadhasson. Roth generális azt meg is lelte, és az éjszaka egy puskalö­vés nélkül folyt le.. Éjfélkor Görgei Arthur őrnagytól, ki october 5-kén Szilasra érkezett, kaptam azon örvendetes tudósítást, hogy ő segítségemre jön, és hogy az ellenségnek az átkelést Ozorán semmi áron ne engedjem. A rendes katonaság megérkezése bátorította népünket, és még azon éjjel egész seregemet Ozoráról kiparancsolva, azt csa­tarendben állítottam, úgy hogy reggelre az ellenség látta minő tekintélyes erővel rendelkezhetem. Újra alkudozni kívánt, és én magam mentem az értekezésre. Roth generális átlátván állását, hogy kö­rülvéve menekvése többé nincs, magát nekem feltétle­nül megadta, és épen vele indulni akarok táborába, midőn Kökényesi őrnagy mint Perczel Mór ezredes ur­nak küldötte megjelent Roth generalist szinte meg­adásra felszólítani. A megadás már megtörténvén, a töb­bi feltételeket Perczel Mór ezredes úr kötötte meg. Ez az egyszerű elősorolása az eseménynek , — a nagybecsű zsákmányon kívül, melly 12 jól felszerelt és előfogatokkal ellátott ágyúból, számos társzekerekből, sok töltényekből, és nagy mennyiségű fegyverekből áll, és a mellyeket Perczel Mór ezredes úr az álladómnak áltadand ; főtekintetnek tartom azon morális ered­ményt, mellyet az által édes hazánk nyer , mert az e­­rőszakkal kényszerűen horvátok szabadon bocsátása, mi­nekutána fegyvereiket lerakták, igen jó hatást szült. Meg­esküdtek soha Magyarország ellen nem szolgálni. Kötelességemnek tartom tisztelt főispán úrnak je­lenteni, hogy minden vezérletem alatt levő tisztek ha­­zanyi buzgósággal parancsolataimnak engedelmeskedtek és igy a szerencsés kimenetelhez segítettek, de külö­nösen megemlítem Perczel István csapatvezér urnak eré­lyes magaviseletét, és Orfi és Heribán uraknak fárad­hatlan és bátor működéseiket. Nem különben Csákány nyugalmazott kapitánynak bátorságát. Ozorai táborból October­ 10-kén 1848. Csapó Vilmos m. k. őrnagy. Elnök. Az itt megnevezett egyének u. m. Csapó, Perczel, Helibán, Orffi, Csákány sat. derék bátor el­járásukért a ház méltánylatát nyilvánítja. (Görgeit nem lehet kihagyni.) Kosuth Lajos: Gondolom a képviselők annál nagyobb méltányoltal és hálás köszönettel fogadják ezen értesítést, minthogy ennek nyomán kétségtelenné válik, hogy ritka, a hadi történetekben is ritka esemény az, miszerint tízezer főből álló hadsereg elfogatott. Ezt leg­nagyobb részben a tolnai nemzeti őrségnek és a nép­felkelésnek köszönhetni, miből az látszik, hogy egy ren­dezetlen seregnek, kellőleg lelkesítve, jól vezetve, milly hasznát lehet venni, és mennyi erőt lehet kifejteni a népfelkelés és nemzeti őrség által. Gondolom, hogy en­nek közhírrététele kétségtelenül az egész országbeli nem­zeti őrségnek igen buzdító például fog szolgálni arra, hogy hivatását felfogva, egyszersmind saját haszonve­­hetősége és ereje iránt is önmaga irányában bizodalmat tápláljon. Nekem átalában a nemzeti őrségről azon vé­leményem van, — mondottam is valahol egy kissé tri­viális hasonlatossággal— miszerint én egy nemzetet, mellynek jól rendezet nemzetőrsége van, olly állapot­ban vélek lenni, mint a minőbe tette a természet a tövises disznót; ez megkeresi a maga élelmét békén és nyugalmasan, de ha valahonnan megtámadtatik, ösz­­szehozza magát s nem árthat neki semmi. Ilyen egy nemzet nemzetőrségi institutióival, és nincs erő a vi­lágon , melly az illyen saját erejét magában érző nem­zetet megsemmisíthetné ; háborút lehet ugyan ellene viselni, de ha megtámadtatik, hozzá­férni semmi ol­dalról sem lehet. A­ honvédelmi bizottmány nevében azt gondolom a képviselőház akaratát fejezem ki, s reményiem meg­egyezésére számolhatok, midőn jelentem, hogy a bi­zottmány némelly hála- és köszönetkifejezési intézkedé­seket tett, némellyeket pedig tenni fog, meg lévén ar­ról győződve, miszerint az érdemeik által kitűnt derék hazafiaknak semmi sem lehet becsesebb , mintha ér­demeik köztudomásra juttatnak, ehhez csatoltatván ter­mészetesen a képviselőháznak köszönete; úgy hiszem a ház ezt helyeselni fogja. (Helyeslés.) Más részről, minthogy azon vidék azok közé tar­tozik , mellyel részint mind a Duna környékének őrét kell tekinteni, részint közel fekszik egy nem igen barát­ságos szellemű tartományhoz, igégyelheti tehát azt, hogy egy pár ágyúval elhitessék; s miután a tapasztalásból meg­tetszik, hogy ha azon ágyuk a tolnai nemzetőrségnek ke­zébe fognak adatni, jó közben lesznek, el­határozta a honvédelmi bizottmány, hogy oda 3 ágyú adassék, mellyre rá lesz irva: az ozorai győzelem em­lékére ; valamint megengedtetett a rolna nemzeti őrség-

Next