Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-27 / 144. szám

szerint a kikindai nagyrészint ráczokból álló kerület le­­fegyvereztetése megtörtént. írja továbbá, hogy a felkelő népet, mellyet 13 ve­zérlő, sokkal több feladatba került hazaküldeni, mint­sem hazulról kiindítani. írja, hogy csak egy szavába került volna, Ki­­kinda összes rácz népségét megsemmisítni, miután a népet az öldökléstől igen nehezen lehetett föltartóztatni. Hivatalos rovat. Miután a komáromi várerősség részint már eddig is elegendő eleséggel vagyon ellátva, részint a további beszerzés iránt a kellő intézkedések megtétettek, az országos honvédelmi bizottmány által ezennel közhírré tétetik, hogy a Dunán felfelé vonuló hajókban levő ga­bona letartóztattatni nem fog. Iveit Budapesten, oct. 25-én 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Nyári Pál elnök. A honvédelmi bizottmány elnöke, mostani úrában, kellemetlenül tapasztalt, hogy a honvéd zászlóaljak fő­tisztei még most sincsenek rendeltetésük helyén. Ezen­nel mindazok, kik még tova vannak, szigorúan felszólít­­tatnak, hogy zászlóaljaikhoz legnagyobb sietséggel utaz­zanak, ki ezt elmulasztja, mint engedetlen, tisztségé­től elmozdittatik; helyébe más ollyan neveztetik ki, ki a haza mostani perczeiben a harcztéren keresi élvezetét. Pesten, oct. 25. 1848. Nádosi Sándor, K. A már lapunkban is említett Latour papírjaiból a Pesti Hírlapban Tausenau Károly tanár által a következő érdekes­ levelek közöltetnek. (Vége.) — Cs. k. őrnagy Schönberger János urnak. 3,631. B. M. Miután ő felsége f. hé­b­éli legkegyesb határo­zatánál fogva önt alezredessé kinevezni méltóztatott, egyúttal ő felsége ajánlatomra megengedni méltóztatott, hogy ön azon időpontig, mellyben, egy az országgyű­lésről készítendő nemzetőrségi törvényben, a nemzetőr­ségvezérlő orgánumai kinevezése vagy választását ille­tőleg , egy maradandó törvényes norma megállapíttat­­nék, az alsó ausztriai tartományi nemzetőrségnél­ szol­gálat­teljesítést , még­pedig mint vezérkarának főnöke, katonai charactere megtartásával és az önt illető illet­ménnyel , azon különösebb rendeltetéssel vegye át, hogy a tartományi városokban és a síkföldön levő nemzet­őrsereget rendezendi és reá felügyelend, miről én önt azon felhívással értesítem, hogy ezen szolgálati állo­mását mielőbb foglalja el. Illetménye utalványozását illetőleg utólagosan fog ön ér­t­es­­­ít­e­­­ni. — Bécs, October 3-án 1848. Dobi­hoff. — — Tábornagy br. Bechtold urnak 2,634. B. M. Nitgu báró ur . cs. k. ap. felsége f. hó 1-rőli legfel­sőbb határozata által Schönberger Jázsos őrnagyot al­ezredesé kinevezni, és őt azon időpontig, mellyben az országgyűlés által készítendő nemzetőri törvényben, a nemzetőrség vezérlő orgánumainak jövőbeli kinevezése vagy választása felett egy állandó törvényes norma fog megállapittatni, az alsó-austriai tartományi nemzet­őrségnél, mint a vezéri kar főnökét, katonai characte­re megtartásával és az őt illető illetmény húzásával a­­zon különösebb rendeltetésssel , hogy a tartományi vá­rosokban és a síkföldöni nemzetőrség rendezését és a reá felügyelést átveendi, megbízni méltóztatott. Egyébiránt a nemzetőrség jelenlegi tábornok­­segéde, Streffleur őrnagy úr is, ki már a nemzetőrség bizalmát és tiszteletét magának megszerezte , továbbra is nmlgod oldalánál fog közvetlenül állani , és nmllgod­­nak távolléte vagy akadályozása esetében, helyét pó­­tolandja. Erről nyu­godat avval van szerencsém értesíteni, hogy egyúttal a kellő intézkedéseket a n­e­m­z­e­t­ő­r­ségi kormánytanácsnál, valamint Streffleur tábornoki segéd urnái , Schönberger alezredes urnái is megteszem. — A legmélyebb tisztelettel maradván, Bécsben, oct. 3kán 1848. D­ob­­­h­o­ff. — A nemzetőrség főparancsnoka tábornagy b. Bechtold ő nmligának 2,634. B. N. Nmlga ur, ő cs. k. ap. felsége f. hó 1-tőli legm­agasb határozata által nmltóságodat katonai chavecsere megtartásával és ez e­­setbeni illetményével, az alsó asztriai s Bécs székvá­­rosbarni nemzetőrség főparancsnokává kinevezni m­éltóz­tatott. —— A fenébb érintem illetmény és illő szálláspénz utalványozása iránti további értesítést is meg fogja kapni. Van szerencsém nmlgodat felkérni, hogy az ő felsége által nmlgodra bízott állomást mihelyt lehetsé­ges , azonnal foglalja el , de előbb arról engem ér­tesítsen, hogy én amagodat a nemzetőrség kormány­tanácsának és az eddigi főparancsnoki helyettesnek be­mutathassam. A legteljesb tisztelettel maradván, Bécsben oct. 3kán 1848. Doblhoff. Még több kevésb­bé fontos iratokat is találtam, például az ,,Allg. Oest. Zeitung“ oct. 4-diki számá­ban ezen szavakkal kezdődő czikk kéziratát. ,,Az allg. Oest. Zeit. o­ct. 3-kai számában van egy F. M. aláírással jelölt gyalázó czikk a hadügymi­­niister ellen“ stb. — Latour saját kezeivel, irva Az országos honvédelmi bizottmány­hoz Verbászról od­. 15 és 18káról érkezett tu­dósításokból következőket vélünk közlendőknek: folyó hó sokán reggeli 7 órakor, sűrű ágyúzás közt támadá meg az ellenség Franyovát és Török-Becsét, és Föld- Tárról Ó-Becse felé terjeszkedett, Franyovát meggyuj­­tá, melly sokáig égett, s végre sikerült nekie Török- Becsét is meggyujtani. A csata kimeneteléről Éder ge­nerál tudósítand. A csata alatt Bakonyi ezredes és al­ezredes Aulich parancsot kapott Verbászra vonulni, hogy netalán Verbász is megtámadtatván, a parancsnokságot vezessék. A Feketehegy felé vezető útón Jovics-szállásnál egy 250 — 300 főből álló két 3 fontos ágyúval bíró ellenséges csapat jól fedezetlen állt, a Jovich szállási csekély számú őrség, a 2dik honvéd zászlóaljból 40, s a Ferdinánd huszárokból 35 ember már szemben állt az ellenséggel: Bakonyi a nála levő 1 káplár és 10 embert a Scwarzenberg gyalog­ezredből a honvédekhez állítá és megtámadást parancsolt. A honvédi parancs­nok a legnagyobb elszántsággal vezete plenkereit előre, 1­5 huszár az ellenség hátszárnyába rontott, az ellen­ség ágyúival hátrálni kezdett, gyalogságát is jobbra oldalvást elvezető , csekély de bátor csapatunk az 5—6- szor annyi ellent­űzőbe vette, s a plenker sorok közt elkezdetett a tüzelés, s igy az ellenséget vissza­nyomó, a Feketehegy felé vezető út szabad maradván, ámbár az ellenség netaláni tartalékától tartani lehetett, a ne­vezett urak Verbászra siettek, Feketehegyről egy szá­zad székely huszárt kü­ldvén a jovicsszállási őrnagy se­gítségére , a csapatvezér erélyesen viselte magát. Azon napon báró Crueber őrnagy és báró Leutsch Kapitány a Ferdinánd huszárezrednél vizsgálhat (Recog­­nosch­ung) tevén Turia felé Ó-Kértől, s egy ágyulö­­vésnyire közeledvén a falu felé. 65 darab marhát és 150 db juhot hajtottak­­ estre Ó-Kérre, e napon a verbászi tábor is fegyverben állt, mellynek parancsnokságát Ba­konyi vévé által, de megtámadás nem történt. Ugyan­az­nap másik oldalról Csurogról Borja­­son keresztül reggeli 6 órakor mintegy 3000 emberrel s 9 ágyúval a Kumandi oldalról is megtámadtatott Tö­rök-Becse, valamint Földvár és Turia felől 3.000 emberrel s 8 ágyúval Ó-Becse. — De Fackh parancsnok, bár szám szerint az ellenséghez nem is ha­sonlítható erővel, a nemzetőrség, melly vitézségben vetekedett a sorkatonasággal és a katonaság kitűnő bá­torsága és jól irányzott rohanásaival, az ellenséget nagy veszteséggel visszanyomta sánczaiba 8 órai heves csa­ta után. K. Vidéki mozgalmak. Hátszeg, October 16-án. Ma harminczezer oláhból álló népcsorda volt ide beparancsolva a né­met császár hűségére esküt teendő s védelmére föl­­f­egyverkezendő. Itt a reachio hatalmasul működik, az oláhság a magyar ellen felbőszülve. Ila a magyarok istene nem segít rajtunk, nem képzelem, mi jövendőt érünk. Fejérvárról hoztak a napokban 1600 darab új katonafegyvert, mellyeket az oláhok között ki is osz­tottak már. October 16-án estve: A népcsorda még mind itten, rémitő bőgősekkel tölti a levegőt , mellynek le­szívására nem méltó; ezelőtt egy órával érkeztek meg Hányádról a rákosdi magyar szellemű határőrök felfegyverkeztetésére a napokban átment oláh kato­nák a csorda egy c­s­­­m­p­o­­­a­, és­ egy rongyos dobból álló bandájával élejükbe ment, i­­szonyú volt látni, lándzsával, kaszával, fegyverrel, vasvillával, dorongokkal, nyárssal fölfegyverkezve látni: 568 ezen több mint 20 ezerből álló elvetemült népet katonai ve­zérlet alatt rukkolni be; magam egy álló óráig voltam szemlélője, de úgy jól laktam látásukkal, hogy ha tudnám, hogy az isten országában illy népfaj leend, még oda sem kívánkoznám , csakhogy illy ronda né­pet ne lássak. Mit akarnak, nem képzelhetem, a Ho­­ra-zendülésre , melly csakugyan e tájékon vette ere­detét, aligha voltak illy készületek, minőket itten szemlélhetni; itten Biebel major, túl Urbán alezredes készülnek hazánk csendét s békességét földulni e há­­ládatlan s az emberi nevezetre valóban méltatlan nép­­fajjal ; s a magyarok istene büntetlen hagyná ez iszo­nyú vétket: nem hiszem. C s e­s­z t­v­é­n érzékeny leczkét kapott a szász masz­laggal elbolonditott oláh néptömeg. Oct. 19-kén ugyan­is a magyarok jószágaiban nagy dulást, pusztítást vivén véghez, e hirre fegyvert ragadtak a derék felvinczi nem­zetőrök s 20-kán Csesztvére szabván, a lázongó nép között Etele ivadékihoz méltólag, isten ostorakint gaz­­dálkodtanak. Mintegy 20 lázongó fekszik elesve. Nagyszeben­ből, folyó hó 19-ről kelt hiva­talos tudósítás szerint a legingerlőbb események, nem események , hanem számított gazságok estek érzésünk­re. Röviden szárazon adjuk azokat olvasóink elé, mert tartunk tőle, hogy ha megjegyzéseket ragasztanánk hoz­zájuk, talán véres jeleneteket idéznénk elő a Kolozsvárt lakó szászok irányában. Folyó hó so­kán a piszkos főhadvezérség a ha­zai főpénztárt, úgy a kamarai-, harminczadi-, bankói- és gyorsszekéri közpénztárakat mind lefoglalta, Bianchi ezredbeli és szebeni polgárőröket rendelve melléjük. A székely itt sem hazudtolta meg jellemét; Keresztes An­tal, hazai főpénztárnok ugyanis kinyilatkoztatá, mikép a kulcsokat csak holt­testétől rabolhatják el, így Czillich kamarai főüzelő hivatal elnöke, és Kovács Ferencz, az úgynevezett királyigyors-postakocsi kiadója, (expeditor), míg a gyalázatos Schobeln főpostamester minden kul­csokat a rabló főhadvezérségnek egész készséggel nyuj­­ta át. Ez országos gazság! Másik, mivel a magyar és székelyülj van meggya­lázva, az, miszerint minden ezen erdélyi Schönbrunnban (II.Szeben) tartózkodó magyarok összeiratván, asztali késükön kívül, legcsekélyebb fegyvereik is, mint az el­lennel szoktak tenni, elvétetett. A főhadvezérség a szászok­ és oláhokkal nyíltan egyesülve, a magyarok kiirtását elhatározta. Híre futván pedig, miként a barátok zárdájában a magyarok szá­mára fegyverek volnának letéve, ezen épületet tetejétől pinczéjéig czudarul feldúltak. Rieber őrnagy és Glantz hadi titkár, midőn a Jelacsics kir. biztossá lett kineveztetése iránti tudósí­tás megérkezett, a székelyek lefegyverzését vették mun­kába ; mi azonban egy lelkes pap (sajnáljuk hogy nevét nem tudjuk) ellenmunkálkodásán megtört. Dobokai József verestoronyi harminczados, b. Vaskorm. biztostól egy levelet vive hivatalosan Szebenbe, midőn ebbeli küldöttségét végezné , ugyancsak Szebenben be­fogatott , s úgy tartatik, mint a legbünösebb útonálló; szintúgy Buzgó és Somogyi a lelkes két gránátos had­nagy. — Ez utóbbiak rögtönitélő törvényszék elé szán­dékoltalak állitatni, — ha még ki nem végez­tettek. — Midőn Laureánut és Bal­esku­t a magy­yar biz­tos Szebenben, mint főbujtogatókat befogatta volt, 6,000 főből álló oláh küldöttség képes volt szabadon bocsátásukat eszközölni, és mi minden kigondolható csúfságokkal meggyalázott büntelen véreinket szenvedni hagyjuk! Gyalázat, sokszoros gyalázat! A főhadvezérség terve szerint a Szeben körül egybevont katonaság, megindulva Szászsebes felé, Ur­­bánnal fog csatlakozni , s magához csőditve mind azt az oláhságot, mit útjában lelketlenül elcsábitni sike­­rülenb, illy erővel szándékozik Kolozsvárt felprédálni. És ezek szerint, látható, hogy a veszély perczen­­kint nő. Isten átka fogja meg azon magyart, ki utósó erejét egybe nem szedve, bevárja e m­aiba csoportot. Hisszük, hogy részünkről nem lesz hiány bátor lelkek­ és sújtó karokban. E r, Szabolcsból, oct. 20-kan. Most okoskodni nincs idő, csak tényeket írjunk.. .

Next