Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-17 / 111. szám

Vasárnap ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt ; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. tóségnél "zöld k­ertben S hölyi)111­. a*.zfrke8z­hivatalban. ^Bö-dik szám alatt földszint a ttaa%nmr.ymvBB. September 17kén 1848. 111. szám. Pest, September 16. Nézzünk körül a hazában Borzasztó tekintet. Ha a dolgok tovább is igy fognak folyni, ha még ovább is csak ölbe sü­lyesztett kezekkel kiabál­juk, hogy a hazát meg kell menteni. — Ránk alkalmazhatók leendnek Kölesei szavai: Szerte nézett s nem lelé honát a hazában. A felpattant szikrák immár mindenfelől vésztüzekké növekedőnek. Mint a kézrekerült scorpiót — egy lángkör fog körül bennünket, s menekvésünkhöz olig parányi a remény, hogy maholnap a becsületes halált — nyereség­nek nevezhetjük. Mondtuk volna legagyarkodóbb ellenségünknek azt, hogy a magyar nemzet erejében desperál, hogy a ma­gyar nemzet ha kenyértörésre kerül a dolog, gyönge ma­gát megmenteni, s bizonyosan őrülteknek tartott volna. És ime hova jutottunk? — A nagy, a dicső magyar nemzet halványan néz a holnapnak elébe. Azon nemzet, mellynek ősei a Kárpátoktól Adriáig, Bécs falától a fekete tengerig vívtak országot maguknak, s szereztek hódolókat a magyar névnek, ime már ma remeg­ni kénytelen, hogy hatalmi köre, territóriuma annyira ös­szeszorul, hogy bizonyos kocsiskodni szerető­ nagy ur kie­resztve négy lovas suhogójának nem jelend rajta helyet. S mért? — mert e nemzetnek elszánt vezetői nincse­nek... Imádkozni tudunk kegyeletes szavakban, — de a a jó honfi tettben imádja a hazát! Már hónapokkal ezelőtt minden ember, kinek isten szájat és szivet és kart adott — fegyverért ordítozott, ha­tárzott cselekvést követelt. S mivel elhoztak mindég vissza erőteljes kiáltásaik­ra : — Ah, haszontalanság, a marcziusi gyerkőezék lármáz­nak ! — Nyitottak toborzást, s midőn lelkesü­ltségében omlott az ember a haza mentésére kitűzött zászlók alá — a to­borzást felfüggesztették. Tüzérkar kell! — s jött özönével a tanult fia­tal ember, s ezeknek számát is csakhamar megsokal­ták. — Seregeket küldtek Szent-Tamás alá s a Dráva partjai­ra, s a sereg bátor , kitartó volt mint az aracovai görög katonák, — de nem vált-e az egész holt erővé élettelen vezérek kezében? — A nemzetgyűlést egybehívták fagylaltozni, szivarozni, napi dijakat hozni, — s első teendőit, hogy a theater­­coup csattanósabb teend­ő napról napra halasztgatjuk. Katona, pénz, hogy a dráma hatásosabb legyen, a legvégire hagyatott. No hiszen a dráma elsült. Adja isten, hogy borzasztóan szomorú ne legyen! Tanításról, nevelésről tartottunk heteken keresztül pe­dáns ezopfos dictiokat, s refrainül rábőgtük mindennap: a hazát meg kell menteni! S tényleg a veszély napról napra nagyobbodott. A jobblelknek intő szavai, ösztökélései pusztában hang­zottak el, s lemenydörögtük az éretlennek nevezett politi­kát , — túlzó handabandáknak neveztük az okos szót — exiláltuk a hazáját féltő hazafit, lenevettük aggodalmait. S ime az örvény oroszlántorokként nyílik meg s mi itt állunk mintegy vénasszony türelemimádsága! A magyarok Istenét jobbra balra rángattuk. A magyarok Istene adott időt. S hogy használtuk mi a hosszú hónapokat? Egy darabig feszelegtünk, süllyesztettük a mellünket. Ránk ijesztettek. Ekkor az egyezkedés terére léptünk. Meg nem hallgattak . Koldultunk deputatiókkal ajtóküszöbökön. Elrúgtak . S most?-----------* karddal jövő ellenségünket, sa­ját földünkön nyomor szavakkal próbáljuk megkérlel­ni. — Mindezt tesszük --az imádott hazáért! A Kossuth hirlapja mai számában figyelmeztetik a pes­tieket, hogy 16-án jönnek a porosz berez­eg gya­­logok, kik közt sok rosz szellemű tiszt van, stb. S e figyelmeztetésre akadt néhány lelkes egyén, kik eljártak vagy tiz képviselőt, hogy indítványozzák, miszerint e katonák, kikre városunk utalma bízva van, eskedtetné­­nek fel az alkotmányra. Kértek, könyörögtek,— hasztalan. Val­loritás volt a felelet — s a dologban nem történik semmi. Jellasich fővárosunktól 30 mértföldre van. S mi a nyert védelmi erőt még most sem igyekszünk feszü­lt akarattal részünkre vonni. Bizony csak deputatiónak való vagyunk mi ma­gyar képviselők Szörnyen meglátsuk rajtunk, hogy gyám­kodás alatt növekedtünk föl, s a másokra a támaszkodás már vérré vált bennünk. Olly annyira hozzászoktunk a gyermeki ve­­zényévhez, hogy magunktól lépni egy tapod­tat is alig merünk. És mégis mennyit botlottunk! Ha mind felprotocolizálnám eddigi ernyedt tetteinket, s botlásunkat, nem hiszem hogy akadna honfi e kes­keny ülő házában, ki aláírni merészelné. De félre toll ... minden keserű csepp­ed szí­vemre foly vissza. —k— A törvényhatóságok elnökeihez. Addig is, míg a katonállitás iránti törvényczikk ő felsége által szentesittetnék, a veszélyben levő hont vé­delmi eszközök nélkül hagyni nem lehetvén, az alsóház határozata nyomán felhívom önt, hogy a honvédsereg szaporítására e rendeletem vételével rögtön toborzást in­dítson , s a beállottak száma felől engem mielőbb értesít­sen. Az ekként kiállítandó sereg egyenesen a már felállít­­tatni kezdett honvédzászlóaljak szaporítására lesz fordítan­dó, s uj honvédzászlóaljakká alakítandó, mellyeknél az ügyvezetési s vezérleti nyelv, zászló, ruha és jel magyar leend. Az ekkép kiáll­­andó honvédsereg az ország békéjé­nek tökéletes helyreállítására szolgáland, s ha ezen idő nem tenne annyit, mint a­mennyi rendes katonáskodási idő gyanánt törvény által meg fog állapíttatni, a kitöl­tött honvédi szolgálat be fog számíttatni. Igyekezzék ön czélszerű rendeletek által oda­munkál­ni, hogy a veszélyben forgó haza mentő károk után soká várakozni kénytelen ne legyen. A toborzás megkezdéséről rögtön, haladásáról időről időre elvárom a tudósítást, s később a részletesebb felté­telekkel azon számot is tudatandom önnel, melly a kor­mánya alá­­bízott hatóságra népessége arányához képest háruland. Budapest, sept. 14. 1848.­­Ministerelnök Gr. Batthyány Laj­o­s. Hivatalos rovat. Rendeletek. Ministeri előterjesztésre ezennel kinevezem I. a honvédsereghez, a 3-dik zászlóaljhoz számfeletti századosul: Tabán András volt főhadnagyot; a 6-dik zász­lóaljhoz számfeletti századosul: Meszlényi Ödön volt főhad­nagyot; a 9-dik zászlóaljhoz főhadnagyul: Horvát János ugyanottani hadnagyot; hadnagyokul: Csicseri Ágoston volt­ őrmestert, Puky Ignácz, Fáy János, Csikó Boldizsár tiszt, őrmestereket ugyanezen zászlóaljnál. A honvédtüzérséghez hadnagyul: Fribisz Ferencz, 12 sz. gy. ezredi hadnagyot. II. a nemzetőrsereghez parancsnoki segédül: Zemp­lén megyében őrnagy Bellosics Ignácz mellé, Somossy Imrét hadnagyi ranggal. Királyhágón túl alakuló önkényteslovassághoz hadnagy­ul : Török János székely lovasezrednél szolgált hadfit. Bu­dapest, September 13-kán 1848. István nádor s kir. helytartó. Gr. Batthyány Lajos. Miniszteri előterjesztésre ezennel kineveztfi A) a moz­gó önkénytes nemzetőrsereghez a dunáninneni kerületbe őr­nagy Ivánka Imre vezér mellé segédtisztül Kazinczi Lajos volt­ főhadnagyot századosi ranggal Élelmezési tisztté Ri­­manóczy Károly volt­ őrmestert hadnagyi ranggal. B) A honvédsereghez számfeletti főhadnagyul Windisch Sándort, 22-ik sorezredbeli hadnagyot a IV. zászlóaljhoz. A hon­­védi tüzérséghez hadnagyokut: Turcsányi János, Gruber Fülöp tűzmestereket. Budapesten, sept. 13-án 1848. István nádor s kir. helytartó. Gr. B­atth­yán­y Laj­os. Ministerelnöki felhívás Zala- Somogy- Veszprém-, Sopron-, Komárom-, Fejér-, Gy ór­fásm­­egyékhez, Győr-, Székesfej­érvár-, Ko­m­­á­r­o­m-, Pécsvárosokhoz. Azon rész, melly a Magyarhazára és különösen a magyar nemzetre az alkotmányos szabadság ujabb kivívása óta perczről perezre nehezedet, ime egész erejében kitört. A drávai vonalt az ellenség három hülyén nyíltan megtá­madván , hazánknak a Duna-Dráva közti részeit fegyveres erővel elfoglalni, azon földet, a mellyért őseinknek anny vére omlott, tőlünk, hű maradékoktól, jogtalanul eltulaj­donítani s a magyar nemzetet szolgává alázni törekszik. Azon kötelességnél fogva tehát, melly, mint e házának minister­­elnökét, engemet a honhoz, a nemzethez csatol, felszól­ítani sietek e közönséget, miszerint a lakosságot a haza szent szeretőtére s a századok óta fenállott alkotmányos szabadság nemes érzetére emlékeztetve s buzdítva, azon­nal tömeges felkelést rendelni, minden fegyverfogható em­bert kiállítani, ott, honnan az előre nyomuló ellenség ré­széről a veszély leginkább fenyeget, öszpontositani, az igy felkelő sereget alkalmas vezető egyénekkel, élelemmel s szükséges védeszközökkel ellátni, s azzal az ellenséget, míg élőiről a rendes hadsereg által megtámadtatik, min­den oldalról, nyugtalanitalanítani, pusztítani, az ellenség­től elzárni, egyszóval: mindent elkövetni szoros, egyszer­smind hazafiai szép kötelességének tartja, mi a felbőszült s bennünket igazságtalanul megtámadott ellenségnek visz­­szaverésére, visszatartására s megalázására szolgálhat, — és mi azt, hogy a magyar nemzet megsértett jogait fegy­verrel is kivívni, megóvni még mindig elég erős, elég hatalmas, a művelt világ előtt bebizonyíthatja. Pest, sept. 13. 1848. Gr. Battyány Lajos. Tolna, Baranya, Bács, Zala, Vas, Somogy, Vesz­prém, Fejér vármegyék egyetemének, Zombor, Szabadka, Székesfejérvár, Pécs város közönségeinek. Hazánk földét nemzetiségünk s békés nyugalmunk el­lenei­­megrohanással fenyegetik, elég ezen szó, hogy e drága honnak minden polgára kötelesség érzetében fellel­kesüljön, s elhatározza áldozni mindent anyaföldünk meg­mentésére. A veszélyben levő haza követeli is, hogy érte nyu­galmunkat , tehetségünket, sőt életünket is feláldozva, a magyar név dicsőségéhez illően szembeszálljunk elleneink­kel, — hogy küzdő vitézeinket minden tehetségeinkkel tá­mogassuk és segítsük. — Ilonunkat dúló ellenségeinknek minden lépteit nehezítsük, annál fogva: rendelem 1- er Ellenség előtt álló táborunk számára a szüksé­ges fuvarokat, kézi vagy szekeres munkákat kiszolgáltat­ni, s annak mindenben segédkezet nyújtani, minden pol­gár szoros kötelességének ismerje. 2- ér Ha pedig találkoznék e honban valaki olly elve­temült, ki az ellenségnek szállításokkal, munkával, tanács­osai, s életad szerek kiszolgátatásával önkénytesen segéd­kezet nyújtana, honárulónak fog tekintetni s rögtön­izéld­­szék elébe állittatni. Kelt Budapesten, septemb. 14. 1848.­­ Ministerelnök Gr. Batthány Lajos. Részint a már felállított 10 honvéd zászlóaljak hiánya, kipótlása, részint uj honvéd zászlóaljak alakítására a to­borzásom, a már fent nevezett honvédsereg számára kia­dott toborzási utasítás szerint, minden kivétel nélkül a következendő hadfogadó és azok fiók-parancsnokságainál tüstént erélyesen megkezdessenek úgymint: Pesten, Győrött, Egerben, Miskolczon, Balassa-Gyarma­ton, Jászb­erényben,Kecskeméten, ezeknek ujonczai Pestre szállitandók. Debreczenben,Nagy-Károlyban,Nagy-Váradon,ezeknek ujonczai Debreczenbe szállitandók. Szegeden, Békésen, Csabán, ezeknek ujonczai Szegedre szállitandók. Pécsen, Kaposváron, Szegszárdon, ezek ujonczai Pécs­re szállitandók; a bárhol másutt beállandó ujonczok a szük­séges vizsgálatra a fentnevezett helyek bármelyikére szállitandók, a­hol rendes felvételük eszközöltetik. A h­ofogadó parancsnokságok különös rendeleteiket a nevezetőrségi tanácstól veendik; e végre felszólitatik minden hazafi a honnak veszélyes állapotát tekintve, mi­hamarább a legközelebbi hadfogadó parancsnokságnál honi zászlóink alá seregleni. Budapest, sept. 13-án 1848 Gr. B­atth­yán­y L­aj­o­s.

Next