Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-09-19 / 112. szám
Kedd ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasab-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 112. szám. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. .. . Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a tőségnél Zöld kert utcza 488-dik szám alatt hivatalban. September 19-én 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. ■zerkeufóldszint a Pest, sept. 18. A múlt hét napjainak eseményeit nem a mai, vagy holnapi nap írójának tolla alá való megítélni; legalább meggyőződésünk szerint e pillanatban nem tarthatjuk senki feladnának azon tért, mellyről egyesek vagy bár tömegek hibái rostáltassanak, inconsequentiák felett jajveszékeljünk, vagy épen saját egyéni meggyőződésünk mellett mindannyian isolált állást vegyünk. Bajaink számtalanok, körül vagyunk véve látható és láthatlan veszélyektől, az ellenség több oldalról nyakunkon, az árulás napirenden saját soraink közt, s mi még csak most kezdjük rendezni erőnket, és mindezek mellett a hazát függetlenségünkkel s szabadságunkkal egyetemben mégis meg kell mentenünk. Illy körülmények közt tehát nem lehet azzal bíbelődnünk, kiknek kezében van nemzetünk kormányzásának hatalma, elégedjünk meg most azzal, hogy akadtak férfiak, kik a veszély perezében elég becsületesek voltak a nemzet törvényes kormányát s a haza megmentését elvállalni ... Feladatunk most az, hogy támogassuk e nehéz perezekben a fenlevő hatalmat, tegyük mentül könyebbé rendeleteiknek gyors és pontos teljesítése által kormányzási nehéz munkájukat, mert e pillanatban az a hazának legjobb fia, ki legtöbb önmegtagadással győzi le saját egyéni ne talán a kormányától külön meggyőződését, s a törvényes hatalom rendeleteinek legpontosabban engedelmeskedik ... Hazafiak! nehéz napokat éltünk le a múlt héten, nagy küzdelmek fesziték és szaggaták minden becsületes honfi kebtét, a legerősebbek ingadoztak, a legelszántabbak meghajoltak az ocsmány árulásnak minden felől táruló óriási súlya alatt. A gálád ármány megnyitá mindenfelől sötét odúit, s felénk bocsátá mérges lehelletének szélvészeit, hogy szenvedélyeink tüzét kitörő nyílt lángra lobbanthassa, s valóban csaknem túl emberi erő kellett hozzá, hogy körülményeink gyors balfordulatát, az elvesztett drága időt, s tevékenységünknek perczekre szorított szűk határát számba vehessük, s leküzdve méltó botiszankodásunk szenvedélyvillámait, e haza megmentését a számitó ész ösvényére térítjük. Azonban ez megtörtént, s köszönet érte azoknak, kik által megtörtént.... Ha semmi egyebet nem, legalább időt nyertünk, s erősen hisszük, hogy be fog rajtunk teljesedni azon közmondás: „qui habet tempus, habet vitám.“ Csak gyorsan, bátran és okosan, ez legyen jelszavunk iogalommal, kellő képességgel, erős mellel, férfias elszántsággal , kitartó testi erővel, szilárd jellemmel és szónoklati tehetséggel birtok, kiknek rendeltetésük szent, alakuljunk egy társasággá, forrjunk össze és egyesüljünk egy egyletté, melly a „honvéd papjaidnak czimét viselje és kinek mellőzhetetlen tisztük leend a nép homályait, rettegését, kétkedéseit kellő felvilágosítás által szétoszlatni , a népet a haza ügye iránt szomorúan tapasztalt részvétlenség, háladatlanság s alattomos bujtogatók ármányos cselszövényeiből kiszabadítva, közös védelemre, bátorságra, elszánt lelkületre ösztönözni, és főleg ott, hol a felizgatott nép kedélyének ellenkező iránya mutatkozni tapasztaltatik, erélydús nyilvános szónoklattal — egy kézben evangeliomot, másik kézben polgári törvényeinket tartva — minden vallásu, avagy ajkú saját egyleti lelkésze által, hova a kormány bölcs belátása szerint kiküldetni fog — a népet oktatni, felvilágosítani , tanítani — mindenütt a templom előtt kitett portatilis szószékről nyilvánosan, főleg ünnep- és vasárnapokon, délelőtt és délután a népet a közbátorság, rend, béke, egyetértés, közös védelem, mellyek létünk főtámaszai, Isten, vallás és trón iránti megfertőzhetlen hivségre, az elöljáróság iránt engedelmességre, szeretetre, összetartásra, szomszédaim rögtöni segedelemre és az összes haza, mint közös anyánk épségbeni fentartására az Isten és haza sz. nevében oktatni, bátorítani, ösztönözni, és bizonyosak lehetünk, hogy iparkodásunk ezer és ezer fegyvereseink erejével fölérend , egy szive és egy lelke leszen a népnek, a bátorság és elszántság sz. tüze meggyuland keblében, s mint nagy óriás fog emelkedni a restség, hanyagság, részvétlenség és kényelem átkos párnáiról. Mi ezáltal nem csak hogy némelly elkábult és tévesztett irányú bajtársaink hibáit, de hazafius lelkesedésünkből eredő tisztünket is, Isten és világ előtt legszentebbül teljesitendjük s a haza véres oltárán is áldozunk. Például ment ebben elő első királyunk, például mind azok, kik azt óhajták, hogy tanításaiknak sikere legyen, mert a hallás által terjesztetetik az Isten igéje, példával megy most is elő a franczia clerus, és ennek feleljthetetlen tagja, a párisi utolsó júniusi forradalom alkalmával ilyképpen kiküldött párisi érsek, Lacordiere hitszónok, az öszves olasz clerus civilizált elvű egyházfejével , Pius és P. Ventura hitszónokkal, Conte Boromeo majlandi érsek a megbukott milánói kormány belügyministerével, Boromeo szent Károly ivadékával, utoljára habár ellenkező irányban a horváthoni clerus, Jelacsics tábornok házi káplánjával pater Venantiussal, és a szerb nép rajoskodó rácz pópákal és hitszegő Rajasidickal. Egyesüljünk tehát minden vallású, akár magyar, akár tót, német, görög, román, horvát, rácz, szerb ajkú alsó papság jeles férfiai! fogadják el kiküldetésünket a közoktatási ministertől és a magyar kormánytól, és a hova legszükségesebb leend, még a legveszedelmesebb helyekre, táborokba, táborok körül a népek bátorítására, ösztönözésére áldozzuk föl magunkat. Van ennek psychológiai nagy hatása, mert védangyalainak tekintene minket a rettegéstől szorongatott nép, holott most a mindennapisághoz és egyformasághoz megszokott nép, rendesen tartatni szokott predicatiók alatt, többnyire kényelmesen szundikál, mozdulatlanul marad, de valljuk meg őszintén, sok helyen még a kellő erélyen kívül a nélkülözhetlen képesség is hiányzik; Így pedig a velős, hatályos, publicus szónoklat nyilvános tiszteletteljes helyeken uj lelket, uj szellemet önt a népbe, ennek roppant hatását köszönettel veendi a haza. Illő világi ruhán kivül a szónoklatok knti és a népgyűlésekben mindig az illető egyházi öltönyben , egész dísszel történjenek, nemzeti szalagon fefüggő kard, fekete kalpag nemzed czimerrel és koronával ékesítve legyenek ismertető jelei minden honvéd papnak, szerény fizetésseli kiküldetése alkalmával , egy szekérrel, hova a portatilis szószéket rakandja , láttassák el a kormány által —i távollétünkben helyünk a szomszéd lelkészek és segédlelkészek által ideiglenesen pótoltassék, Ti lelkes egyházi férfiak, kikben még a lélek, hazafiaság csak egy szikrája is lebeg, kiknek polgári becsülete szent, ki hive honának és királyának, ki szereti alkotmányos szabadságát, gyűljetek e lobogó alá, melly alatt szolgaság nem küzdend, melly akármelly fegyveres vész előtt meg nem hajoland, védelmezzük eltont, mely apáink vérével annyiszor áztatott és váltatott meg! A végső veszélyben levő haza segélykiáltása egyiránt szól a haza minden fiaihoz, tegyük magunkat méltókká arra, hogy mi is egyszer mint szabad polgárok, a jogtalanság bilincseiből kiszabadultak, amit a martiusi forró napokban renyhe viseletünkkel elmulasztonni, pótoljuk ki most, Isten, haza és király láttára, tartsuk fel a hon szent kapcsait, egységét, függetlenségét, egyenlő szabadságunkat, és a magyar szent korona jogait, ne engedjük azokat megcsonkítani a bujdosó ármány által, toroljuk vissza férfias szónoklatunkkal és lelkesedéssel,s e haza, melly bennünket táplál, ápol gyámom , még hamvaink iránt is háladatos reend, legyünk tehát népeinknek és nemzetünknek valódi apostolai. Alulírott csekély egyéniségem és nevem aláírásával kezdem meg azlvet a Nemzeti hírlap szerkesztőségénél és mint közlegény honvédpap három nyelven, magyar, tót, német nyelven kormányom rendeltetése esetében egész készséget és léleket szolgálni fogok e három ajkú kath. nép közt akárhol. Felkérem tehát tisztelt paptársaimat, hogy mindazok, kik e szent hivatásnak magukat alávetni kívánják, magukat a nyilvánosság utján a hazának és kormányának jelentsék be. *) Imády Károly balassagyarmati plébános nógrádi nemzőrsereg egyik tábori főpapja. *) Kéretnek a többi hírlapok is ezen felhívásnak szives közlésére. Felhívás a magyar minden ajkú és vallásu alsó papsághoz.*) A szorongatott hazának, a nemzet minden morális és anyagi erejének megfeszített öszpontositására elkerülhetlen szüksége van, és azért nemcsak illő, sőt múlhatatlan sz. kötelességének ismeri a magyarországi minden vallásu és ajkú alsó clerus, miszerint e vészteljes perczekben , a régi tétlenség, puhaság, kényelem és tespedés gyáva öléből kibontakozva, a munkásság és cselekvés terére erélyesen lépjen, és a Ima védelmére minden hatalmában álló morális eszközökhez nyúljon, mellyeket Isten kezeibe letett, és mellyeket a nép vigasztalására, ébresztésére, bátorítására , közoltalomra gyorsan fordítani — isteni és polgári törvény — e hon minden fiának szent kötelességéül teszi. Azt mondja megváltónk : ,,Tüzet jöttem bocsátani e világra s mit akarok, minthogy meggyűljön“ (Luc. 38.). „Íme itt van két kard, ő pedig — mondá — elég.“ Mind a kettőt tehát, jelenleg Péter apostollal megtenni a minden vallásu alsó papságnak, melly a nép élén áll, annak szükségeit legjobban ismeri és gyengeségeit támogatni tudja — legszentebb kötelessége. A gyávákra és tunyákra a haza úgy sem számolhat Soha. . . . Erély és munkásság jelszavunk! — illy példával mentek elő erdődeink azon halhatatlan nagy lelkek, kik e haza iránt hivségüket önvérökkel pecsétlék fel — Hol vagytok ti vitéz Szálkán László, elszánt Tömöri Pál, lelkes Peréznyi Ferencz, Paksi Balázs, Cseholy Ferencz, Palinay György és bátor Móré Fülöp főpapok ? öntsétek szellemeteket a hősiség és munkásság szent lelkét, az alsó papság férfiaiba! Ezek dicső példája villogjon, világosítson és melegítsen bennünket! és azért, akik hivatásuk iránt buzdest. September 17. A keszthelyi táborban ma reggel érkezett hiteles tudósítás szerint, dolgaink jobb fordulatot kezdenek venni. — A Miklós- és Sándor-huszárok tisztei egy aláírási íven becsületszavukat köték le, miként a magyar földet védtelenül nem hagyandják s Jelacsicscsal minél hamarébb megütközendnek. Az aláírási iv tartalma folyton szaporo Az említett tisztikar megegyezéséből Bubna őrnagy és Bárczi kapitány mint küldöttek elmentek Jelacsics táborába Kanizsára kijelentendők, miszerint a magyar sereg mindenesetre harczra szálland a horvátokkal, ha csak Jelacsics a felsége az iránti parancsát nem mutatja elő, hogy Magyarországot megtámadja. Illy értelmű parancsot Jelacsics elő nem mutathatván, az ütközetre Teleky Ádám kényszerülve leend. A k* a hirt hozta, azt mondá, hogy az ütközet körülbelől ma fog ott megtörténni. E fordulat folytán Csányi kir. biztos a hazabocsátott nemzetőrségért rögtön sürgönyt külde, mellyben őket a visszatérésre szólítja. Úgy szinte a Füredre elhelyezett honvédzászlóalj is visszahozatott a keszthelyi táborba. Mennyi erőt sikerülend e szerint Csányinak az ütközetre összegyűjteni, nem bizonyos, s attól függ: valljon a vasmegyei nemzetőrséget az utána küldött futár eléri-e ? — A katonság közt átalában jó szellem uralkodik. A nép Jelacsicstól idegenkedik. A már elfoglalt Muraköz lakossága több ezer nemzetőr kiállítását ígérte. Jelacsics a birtokosokat igen zsákmányolja. Serege nem áll olly erőből mint hirlelik. Mi hisszük, hogy ha a nádor, kinek most szép és históriai szerepe nyílott, kellően fel tudandja használni azon lelkesedését a katonaságnak, mellyet a táborba megjelenése előidézend, Jelacsics serege nem sokára kénytelen leend visszavonulni. A harczok véres drámáinak bonyolódásai azonban, nem mindig oldathatnak meg a képen, mint az kiszámíttatott, és azért a fővárosiak erősen készülnek az ostrom elleni védelemre. A mennyi fegyverfogható kar van Pesten, mind fegyverhez nyúl. Önkénytes tüzércsapatok alakulnak, melyeknek tagjai, többnyire tanulmányokkal foglalkozó emberek. A ministerelnök már kiadá a parancsot, hogy ezek a tüzérségben kellően beoktattassanak. Keblünk feldobog a gondolatnál, hogy a sánczokon mint fognak az ágyuk — ez isteni baritonok — kezeink közt az ellenségre bőgni. Egy pár hét alatt az ágyukezelésbe beokolunk jól, s akkor azt mondjuk mit Kossuth: „csak hadd jőjön az a Jelacsics.“ A toborzás nagyszerűen folytattatik. Pár nap alatt ismét küldhetünk néhány ezer önkénytest Jelacsicsnak üdvözletére . A porosz herczeg nevet viselő gyalogezred egy zászlóalja, mintegy 750 ember, szintén mind átüljött a honvéd csapatba. Éljenek!.. —m— Örvendets kir. Csányi László kir. biztostól Keszthelyről folyó hó 15- ről vett örvendetes tudósítás szerint a Miklós huszárom lelkes tisztikara gróf Bubna őrnagy vezetése alatt és a Sándor-huszároktól Bárczay százados a tisztikar nevében gróf Teleky vezérőrnagyhoz mentek, és kinyilatkoztat. *) Óhajtanék hogy e lelkes felhívás figyelem és követés nélkül ne maradna. Szerk.