Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-09-19 / 112. szám

Kedd ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasab-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 112. szám. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. .. . Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a tőségnél Zöld kert utcza 488-dik szám alatt hivatalban. September 19-én 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. ■zerkeu­fóldszint a Pest, sept. 18. A múlt hét napjainak eseményeit nem a mai, vagy hol­napi nap írójának tolla alá való megítélni; legalább meg­győződésünk szerint e pillanatban nem tarthatjuk senki fel­adnának azon tért, mellyről egyesek vagy bár tömegek hibái rostáltassanak, inconsequentiák felett jajveszékel­­jünk, vagy épen saját egyéni meggyőződésünk mellett mind­annyian isolált állást vegyünk. Bajaink számtalanok, körül vagyunk véve látható és lát­­hatlan veszélyektől, az ellenség több oldalról nyakunkon, az árulás napi­renden saját soraink közt, s mi még csak most kezdjük rendezni erőnket, és mind­ezek mellett a ha­zát függetlenségünkkel s szabadságunkkal egyetemben még­is meg kell mentenünk. Illy körülmények közt tehát nem lehet azzal bíbelőd­nünk, kiknek kezében van nemzetünk kormányzásának ha­talma, elégedjünk meg most azzal, hogy akadtak férfiak, kik a veszély perezében elég becsületesek voltak a nem­zet törvényes kormányát s a haza megmentését elvál­lalni ... Feladatunk most az, hogy támogassuk e nehéz per­­ezekben a fenlevő hatalmat, tegyük mentül könyebbé ren­­­deleteiknek gyors és pontos teljesítése által kormányzási nehéz munkájukat, mert e pillanatban az a hazának leg­jobb fia, ki legtöbb önmegtagadással győzi le saját e­­gyéni ne talán a kormányától külön meggyőződését, s a törvényes hatalom rendeleteinek legpontosabban engedel­meskedik ... Hazafiak! nehéz napokat éltünk le a múlt héten, nagy küzdelmek fesziték és szaggaták minden becsületes honfi kebtét, a legerősebbek ingadoztak, a legelszántabbak meg­hajoltak az ocsmány árulásnak minden felől táruló óriási súlya alatt. A gálád ármány megnyitá mindenfelől sötét odúit, s felénk bocsátá mérges lehelletének szélvészeit, hogy szen­vedélyeink tüzét kitörő nyílt lángra lobbanthassa, s valóban csaknem túl emberi erő kellett hozzá, hogy körülményeink gyors balfordulatát, az elvesztett drága időt, s tevékeny­ségünknek perczekre szorított szűk határát számba vehes­­sük, s leküzdve méltó botiszankodásunk szenvedély­villá­mait, e haza megmentését a számitó ész ösvényére té­rítjük. Azonban ez megtörtént, s köszönet érte azoknak, kik által megtörtént.... Ha semmi egyebet nem, legalább időt nyertünk, s erősen hisszük, hogy be fog rajtunk teljesedni azon közmondás: „qui habet tempus, habet vitám.“ Csak gyorsan, bátran és okosan, ez legyen jelszavunk i­o­galommal, kellő képességgel, erős mellel, férfias elszánt­sággal , kitartó testi erővel, szilárd jellemmel és szónok­lati tehetséggel birtok, kiknek rendeltetésük szent, ala­kuljunk egy társasággá, forrjunk össze és egyesüljünk egy egyletté, melly a „honvéd papjaidnak czimét viselje és kinek mellőzhetetlen tisztük leend a nép ho­mályait, rettegését, kétkedéseit kellő felvilágosítás által szétoszlatni , a népet a haza ügye iránt szomorúan ta­pasztalt részvétlenség, háladatlanság s alattomos bujtoga­­tók ármányos cselszövényeiből kiszabadítva, közös véde­lemre, bátorságra, elszánt lelkületre ösztönözni, és főleg ott, hol a felizgatott nép kedélyének ellenkező iránya mu­tatkozni tapasztaltatik, erélydús nyilvános szónoklattal — egy kézben evangeliomot, másik kézben polgári törvé­nyeinket tartva — minden vallásu, avagy ajkú saját egy­leti lelkésze által, hova a kormány bölcs belátása szerint kiküldetni fog — a népet oktatni, felvilágosítani , taní­tani — mindenütt a templom előtt kitett portatilis szó­székről nyilvánosan, főleg ünnep- és vasárnapokon, dél­előtt és délután a népet a közbátorság, rend, béke, egyet­értés, közös védelem, mellyek létünk főtámaszai, Isten, vallás és trón iránti megfertőzhetlen hivségre, az elöljá­róság iránt engedelmességre, szeretetre, összetartásra, szomszédaim rögtöni segedelemre és az összes haza, mint közös anyánk épségbeni fentartására az Isten és haza sz. nevében oktatni, bátorítani, ösztönözni, és bizonyosak le­hetünk, hogy iparkodásunk ezer és ezer fegyvereseink ere­jével fölérend , egy szive és egy lelke leszen a népnek, a bátorság és elszántság sz. tüze meggyuland keblében, s mint nagy óriás fog emelkedni a restség, hanyagság, részvétlenség és kényelem átkos párnáiról. Mi ezáltal nem csak hogy némelly elkábult és té­vesztett irányú bajtársaink hibáit, de hazafius lelkesedésünk­ből eredő tisztünket is, Isten és világ előtt legszentebbül teljesitendjük s a haza véres oltárán is áldozunk. Például ment ebben elő első királyunk, például mind azok, kik azt óhajták, hogy tanításaiknak sikere legyen, mert a hallás által terjesztetetik az Isten igéje, példával megy most is elő a franczia clerus, és ennek feleljthetetlen tagja, a párisi utolsó júniusi forradalom alkalmával ilykép­pen kiküldött párisi érsek, Lacordiere hitszónok, az öszves olasz clerus civilizált elvű egyházfejével , Pius és P. Ven­tura hitszónokkal, Conte Boromeo majlandi érsek a megbu­kott milánói kormány belügyministerével, Boromeo szent Károly ivadékával, utoljára habár ellenkező irányban a horváthoni clerus, Jelacsics tábornok házi káplánjával pater Venantiussal, és a szerb nép rajoskodó rácz pópá­­kal és hitszegő Rajasidickal. Egyesüljünk tehát minden vallású, akár magyar, akár tót, német, görög, román, horvát, rácz, szerb ajkú alsó papság jeles férfiai! fogadják el kiküldetésünket a közok­tatási ministertől és a magyar kormánytól, és a hova leg­szükségesebb leend, még a legveszedelmesebb helyekre, táborokba, táborok körül a népek bátorítására, ösztönözé­sére áldozzuk föl magunkat. Van ennek psychológiai nagy hatása, mert védan­­gyalainak tekintene minket a rettegéstől szorongatott nép, holott most a mindennapisághoz és egyformasághoz meg­szokott nép, rendesen tartatni szokott predicatiók alatt, többnyire kényelmesen szundikál, mozdulatlanul marad, de valljuk meg őszintén, sok helyen még a kellő erélyen kívül a nélkülözhetlen képesség is hiányzik; Így pedig a velős, hatályos, publicus szónoklat nyilvános tisztelet­teljes helyeken uj lelket, uj szellemet önt a népbe, en­nek roppant hatását köszönettel veendi a haza. Illő világi ruhán kivül a szónoklatok knti és a nép­­gyűlésekben mindig az illető egyházi öltönyben , egész dísszel történjenek, nemzeti szalagon fefüggő kard, fe­kete kalpag nemzed czimerrel és koronával ékesítve le­gyenek ismertető jelei minden honvéd papnak, szerény fizetésseli kiküldetése alkalmával , egy szekérrel, hova a portatilis szószéket rakandja , láttassák el a kormány által —i távollétünkben helyünk a szomszéd lelkészek és segéd­­lelkészek által ideiglenesen pótoltassék, Ti lelkes egyházi férfiak, kikben még a lélek, haza­­fiaság csak egy szikrája is lebeg, kiknek polgári becsülete szent, ki hive honának és királyának, ki szereti alkotmá­nyos szabadságát, gyűljetek e lobogó alá, melly alatt szolgaság nem küzdend, melly akármelly fegyveres vész előtt meg nem hajoland, védelmezzük eltont, mely apáink vérével annyiszor áztatott és váltatott meg! A végső ve­szélyben levő haza segélykiáltása egyiránt szól a haza min­den fiaihoz, tegyük magunkat méltókká arra, hogy mi is egyszer mint szabad polgárok, a jogtalanság bilincseiből kiszabadultak, a­mit a martiusi forró napokban renyhe vi­seletünkkel elmulasztonni, pótoljuk ki most, Isten, haza és király láttára, tartsuk fel a hon szent kapcsait, egységét, függetlenségét, egyenlő szabadságunkat, és a magyar szent korona jogait, ne engedjük azokat megcsonkítani a bujdosó ármány által, toroljuk vissza férfias szónoklatunkkal és lel­kesedéssel,­­s e haza, melly bennünket táplál, ápol gyá­mom , még hamvaink iránt is háladatos reend, legyünk tehát népeinknek és nemzetünknek valódi apostolai. Alulírott csekély egyéniségem és nevem aláírásával kezdem meg az­­lvet a Nemzeti hírlap szerkesztőségénél és mint közlegény honvédpap három nyelven, magyar, tót, német nyelven kormányom rendeltetése esetében egész készséget és léleket szolgálni fogok e három ajkú kath. nép közt akárhol. Felkérem tehát tisztelt paptársaimat, hogy mind­azok, kik e szent hivatásnak magukat alávetni kívánják, magukat a nyilvánosság utján a hazának és kor­mányának jelentsék be. *) Imády Károly balassa­gyarmat­i plébános nógrádi nemz­­őrsereg egyik tábori főpapja. *) Kéretnek a többi hírlapok is ezen felhívásnak szives közlésére. Felhívás a magyar minden ajkú és val­lás­u alsó papsághoz.*) A szorongatott hazának, a nemzet minden morális és anyagi erejének megfeszített öszpontositására elkerülhetlen szüksége van, és azért nemcsak illő, sőt múlhatatlan sz. kötelességének ismeri a magyarországi minden vallásu és ajkú alsó clerus, miszerint e vészteljes perczekben , a régi tétlenség, puhaság, kényelem és tespedés gyáva öléből kibontakozva, a munkásság és cselekvés terére erélyesen lépjen, és a Ima védelmére minden hatalmában álló morális eszközökhez nyúljon, mellyeket Isten kezeibe letett, és mellyeket a nép vigasztalására, ébresztésére, bátorí­tására , közoltalomra gyorsan fordítani — isteni és pol­gári törvény — e hon minden fiának szent kötelességéül teszi. Azt mondja megváltónk : ,,Tüzet jöttem bocsátani e világra s mit akarok, minthogy meggyűljön“ (Luc. 38.). „Íme itt van két kard, ő pedig — mondá — elég.“ Mind a kettőt tehát, jelenleg Péter apostollal megtenni a min­den vallásu alsó papságnak, melly a nép élén áll, an­nak szükségeit legjobban ismeri és gyengeségeit támo­gatni tudja — legszentebb kötelessége. A gyávákra és tunyákra a haza úgy sem számolhat Soha. . . . Erély és munkásság jelszavunk! — illy példával men­tek elő erdődeink azon halhatatlan nagy lelkek, kik e haza iránt hivségüket önvérökkel pecsétlék fel — Hol vagy­tok ti vitéz Szálkán László, elszánt Tömöri Pál, lelkes Peréznyi Ferencz, Paksi Balázs, Cseholy Ferencz, Palinay György és bátor Móré Fülöp főpapok ? öntsétek szelleme­teket a hősiség és munkásság szent lelkét, az alsó papság fér­fiaiba! Ezek dicső példája villogjon, világosítson és melegítsen bennünket! és azért, a­kik hivatásuk iránt buz­dest. September 17. A keszthelyi táborban ma reggel érkezett hiteles tu­dósítás szerint, dolgaink jobb fordulatot kezdenek ven­ni. — A Miklós- és Sándor-huszárok tisztei egy aláírási íven becsületszavukat köték le, miként a magyar földet védtelenül nem hagyandják s Jelacsicscsal minél hamarébb megütközendnek. Az aláírási iv tartalma folyton szaporo­ Az említett tisztikar megegyezéséből Bubna őrnagy és Bárczi kapitány mint küldöttek elmentek Jelacsics táborába Kanizsára kijelentendők, miszerint a magyar sereg minden­esetre harczra szálland a horvátokkal, ha csak Jelacsics a felsége az iránti parancsát nem mutatja elő, hogy Ma­gyarországot megtámadja. Illy értelmű parancsot Jelacsics elő nem mutathat­ván, az ütközetre Teleky Ádám kényszerülve leend. A k* a hirt hozta, azt mondá, hogy az ütközet körülbelől ma fog ott megtörténni. E fordulat folytán C­s­á­n­y­i kir. biztos a hazabocsá­tott nemzetőrségért rögtön sürgönyt külde, mellyben őket a visszatérésre szólítja. Úgy szinte a Füredre elhelyezett honvédzászlóalj is visszahozatott a keszthelyi táborba. Mennyi erőt sikerülend e szerint Csányinak az üt­közetre összegyűjteni, nem bizonyos, s attól függ: valljon a vasmegyei nemzetőrséget az utána küldött futár elé­ri-e ? — A katonság közt átalában jó szellem uralkodik. A nép Jelacsicstól idegenkedik. A már elfoglalt Muraköz lakossága több ezer nemzetőr kiállítását ígérte. Jelacsics a birtokosokat igen zsákmányolja. Serege nem áll olly erőből mint hirlelik. Mi hisszük, hogy ha a nádor, kinek most szép és históriai szerepe nyílott, kellően fel tudandja használni azon lelkesedését a katonaságnak, mellyet a táborba megjele­nése előidézend, Jelacsics serege nem sokára kénytelen leend visszavonulni. A harczok véres drámáinak bonyolódásai azonban, nem mindig oldathatnak meg a képen, mint az kiszámítta­tott, és azért a fővárosiak erősen készülnek az ostrom el­leni védelemre. A mennyi fegyverfogható kar van Pesten, mind fegy­verhez nyúl. Önkénytes tüzércsapatok alakulnak, melyek­nek tagjai, többnyire tanulmányokkal foglalkozó emberek. A ministerelnök már kiadá a parancsot, hogy ezek a tüzérségben kellően beoktattassanak. Keblünk feldobog a gondolatnál, hogy a sánczokon mint fognak az ágyuk — ez isteni baritonok — kezeink közt az ellenségre bőgni. Egy pár hét alatt az ágyukezelésbe beokolunk­ jól, s akkor azt mondjuk mit Kossuth: „csak hadd jőjön az a Jelacsics.“ A toborzás nagyszerűen folytattatik. Pár nap alatt is­mét küldhetünk néhány ezer önkénytest Jelacsicsnak üd­­vözletére . A porosz herczeg nevet viselő gyalog­ezred egy zászlóalja, mintegy 750 ember, szintén mind átüljött a honvéd csapatba. Éljenek!.. —m— Örvendets kir. Csányi László kir. biztostól Keszthelyről folyó hó 15- ről vett örvendetes tudósítás szerint a Miklós huszárom lel­kes tisztikara gróf Bubna őrnagy vezetése alatt és a Sándor-huszároktól Bárczay százados a tisztikar nevé­ben gróf Teleky vezérőrnagyhoz mentek, és kinyilatkoztat. *) Óhajtanék hogy e lelkes felhívás figyelem és követés nélkül ne maradna. Szerk.

Next