Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-10 / 129. szám

Kedd ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfát kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 129 szám. POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 11 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt ; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. October 1 Okén 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­tőségnél Z­ö­l­d­k­e­r­t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. Pest, October 8. A főváros népe ma örvendetes napra viradt. A legújabb hírek leirhatlan örömre gerjesztenek mind­nyájunkat. A boszuló nemesis, istennek hála, már kinyujtá karját. — Nyomain az árulók vére sötétlik. Szabadság-gyil­kosok, itt az idő, hogy ocsmány tetteitek torkotokra forrjanak. Magatok estek a verembe, mellyel a sza­badság hőseinek számára ástatok. De térjünk a képviselőim ülésébe, s halljuk az eseményeket. Az elnök a csatatérről jelenti, hogy Roth tá­bornok 7,500 főnyi seregével, 12 ágyúval s minden hadi készületekkel együtt-a a mi­eink által elfogatott. ( . .!"' Ez örvendetes eseményt Perczel ezredes, de kü­lönösen Görgei őrnagy ügyességének köszönhetni, ki tegnap ezredesnek neveztetett ki. Ezenkívül különösen dicséretet érdemelnek a Mik­lós- huszárok. Egyes egyéneket — kik szinte kitüntették magukat — az elnök nem említ, míg a részletes tudó­sítás meg nem érkezendik. Hivatalos értesítés szerint, midőn az egész Roth­­éle sereg lefegyvereztetett, két generál s 50 tiszt fekete sárga öveiket azon kijelentéssel hányták el, s dobták el maguktól, miként ők illy­szín alatt többé harcis élni nem fognak. Minő intézkedések történtek arra nézve, hogy ho­va vonuljon seregeivel Görgei és hova Perczel, azt föltárni nem lehet. Egyébként jelenti az elnök, hogy az egész 7.500 főnyi lefegyverzett sereget — miután a jelen körülmé­nyek közt ennyi foglyot tartani nem lehet, s miután megesküdtek, hogy soha többé Magyarország ellen harczolni nem fognak, és miután különben is kénysze­rítve voltak a hadjáratra, Perczel Mór hazájukba visz­­szaindította. A mi Jelacsics ellen működő táborunk állását il­leti, mielőtt erről szólana, elmondja a bécsi legújabb eseményeket. Ez eseményeket Bécsből October aki délutáni 5 óráról érkezett, pedig hiteles és hivatalos tudósítás következőkben adja elő. Tegnapról mára éjszaka némellyek rábírták az a­zon olasz és német ajkú gránátosokat, kik — össze­sen négy zászlóalj — parancsot vőnek, hogy ma reg­gel Magyarországba menjenek az uj császári biztos Jelacsics tábornok rendelkezése alá; rábírták mon­dom , hogy a parancsnak ellenszegüljenek. Korán reggel, a­mint a sereg már felállítva volt, declarál­­ta, hogy Magyarország ellen nem harczol — s nem megy. A főparancsnokság elrendelő, hogy lovassággal escortíroztassanak a nem engedelmeskedők. Meglőn. A Tenger néptömeg csoportosult és éljenezte a vo­nakodó katonaságot. A­mint a Táborhídhoz érkeztek, a wiedeni nemzetőrök és az academiai légió már a hidakat lerombolta, és igy a Morvából oda érkezett nagy számú katonaságnak el­len az ide jöhetési út zárva. A hidak felállittatni parancsoltattak. Hidászok jelentek meg, a népre ágyúztak, végtelen sok áldo­zat esett, de a hid még­sem rakathatott meg. A nép győzött, a pionírok, nagy vesztességgel emberben és ágyukban, megadták magukat. A nép örömrivalgás közt hordta ide s­tova Bredy bécsi brigadiros holt­testét. Schlik és Frank generálisok el vannak fogva. Délben a nemzetőrök schwarzgelb része az Ist­ván templomba vonult, és midőn a győztes wiedeni osztály nemzetőrök arra vonultak, lőttek ezekre, és borzasztó egymásra tüzelés kerekedett; még az abla­kokból is történtek a wiedeniekre lődözések. Erre a nép be­tolult a házakba és a sárgafeketékre halált esküdt. Délután a Táborhídon hiába dolgozott pionírok a Grábenen átvonulva űzőbe vetettek a diákok által, és két ágyúval bíró egy batalliont száz diák borzasztóan űzött. Az ágyukat elvették tőlök. Sok lemészároltatott. Déltől fogva négy óráig kereste a nép Latourt a haditanács épületében, végre egy kályhafülében meg­lelték, agyon­verték, és a Hofra kihurczolták, és bor­zasztó ujjongás között egy lámpásra középen felakasz­tották. A nép borzalomig dühös. A jelszó „Hoch Ungarn!“ Most a fegyvertár töretett fel és a fegyverek mindenkinek kiosztattak.­­ A kapuk 12 óra óta el­­zárvák, a város telt torlaszokkal. Többre ez van fel­függesztve: „Ungarns Freiheit ist aller Freiheit.44 A katonaság közt , melly a várost körülveszi, nyilvános zendülés van, a német nyelvűek nem enge­delmeskednek. Ez éjjel mégis a város ostromlását várjuk. A Grabenen délután a bombászkar ágyúval ruk­kolt fel és ágyuzott a népre , de a nép ezeket is lefegyverezte , sokat tömlöczbe hurczoltak, a nép itt is győzött. A tüzérség nagy vesztességgel űzetett szét.-" A nép dühe leirhatlan. A magyarok iránti rokonszenv erős. Az ügy­­úgy mondják, a szabadság ügye a közös. Jelacsics itt semmi sympathiával sem bir, sőt i­­szonyu ellene a gyűlölség. Ez események hírére Győrnél állomásozó sere­geink Móga fővezér által rögtön útnak indíttattak Jela­csics további üldözésére. Mindezen híreket a képviselőház leirhatlan öröm­mel és a legriadóbb éljenzésekkel fogadta ,­ valamint Gáspár kapitányt — e percztől fogva őrnagyot­ a Perczel vezérlete alatt álló Miklóshuszároknál, ki az­ ülésben megjelenvén, Bogdánovits képviselő által ez al­kalommal a háznak bemutattatott. Ezután Kossuth Lajos lépett szószékre, s a hon­­védbizottmányra nézve indítványozta, hogy arra addig is, mig a ministerium megalakuland (de nem Récsei Ádámé) az ország minden ügyeinek kormányzata bi­­zassék. Illy formán Legyen a bizottmánynak egy el­nöke és két tagja, kik abban az intéző és rendező részt olly széles hatalommal vigyék, a mint azt a kö­rülmények kívánják. Azaz : e három tagnak legyen hatalma a többi bizottmányi tagok számára a kijelölt és megállapított elvek szerint a végzendőket kimutatni. A bizottmánynak ezen szerkezete s az előbbi közt csak az lévén a különbség, hogy eddig a bizott­mány kollegialiter­­tévé minden intézkedéseit, most pe­dig e háro­b tag intézkednék , a többi pedig csak végrehajtói tag’, volna. Indítványozta továbbá, hogy 3—4 napig, hacsak valami fontos nem adja elő magát, a képviselőház ne tartson üléseket, hanem­­minden, ki erőt érez ma­gában, menjen cselekedni és,betölteni a maga missióját. E missiók specialitásai, közöl többet említő szó­ló, miilyen például, hogy egy tekintélyes választmány menjen a táborba, és alakítsa át­­az egész sereget magyar lábra , mire nézve­ a hadseregben már rég­óta sok jó akarat és hajlam mutatkozik. Illyen specialis missio , hogy a követekből álló vadászcsapat Bécsbe menjen, mert szóló e nemzet kötelességének ismeri azt, hogy a bécsi népet cserbe ne hagyjuk. És azért azt mondja, hogy minél több erőt oda! De midőn azt mondja: előre Bécsig, nem azt akarja kifefejezni, hogy mi oda mint ellenségek megyünk, hanem mint barátok és testvérek, kik se­­­gélyt nyújtunk a bécsi népnek a szabadság ellensé­geinek elnyomására ! És itt felhívja szóló a házat, miszerint mondja ki határzatul, hogy valamint a camarillával alkudni sem­mi áron sem akar , úgy az austriai nép irányában a legbarátságosabb érzelmekkel viseltetve a találkozó ér­dekeket kiegyenlíteni kész. És azért azt akarná szóló, hogy Bécsbe menvén első szavunk legyen: „mi azért jövőnk, hogy a Ca­­marillát semmivé tegyük, s a háromszázados kapcsok következtében köztünk fenforgó érdekeket mint szabad népek egymás közt barátságosan el fogjuk végezni!“ Ez nyilatkozata a magyar nemzet képviselőinek, me­lly szavát meg nem szegte soha, melly háromszá­­zados elnyomatást tűrt és szenvedett,. de szavát meg nem szegte soha! Végül a honvéd bizottmányt illetőleg megemlitő szóló, miként az , ha jól kormányozta e vészes per­­ezekben az országot, a babérnak bokrait alázattal fo­­gadandja a nemzettől, de ha a körülmények úgy hoz­nák magukkal, a vérpadra is büszkén lépend. Ezután Z­á­k­ó szólalt fel, s kimondatni kívánta a ház által, hogy a honvédbizottmány elnöke Kos­­suht Lajos legyen. (Erre a képviselők mindnyájan fel­álltak, ebbeli közakaratukat ez által nyilvánítván.) A elnök Kossuth indítványait, a­­mellyeket a ház közakarattalt elfogadott, végzésül kimondja. Misze­rint t. i. a képviselő a ház a honvédbizottmányt­­a­­zon hatalommal felruházza, mellyel az ország kormá­nyának bírni kell; a honvéd bizottmány önmagát ren­dezi Kossuth elnöklete alatt. Továbbá a képviselőház kinyilatkoztatja, hogy a magyar nemzet nevében mindazon érdekeket, mely­­lyek köztünk és Austria közt három százados kapcsok következtében kifejlettek, barátságos után kiegyenlíte­ni fogja. — Kossuth ismét a szószékre lépvén következő­leg nyilatkozott: Megvallom szerettem volna, hogyha a ház a honvédelmi bizottmány elnökségével nálamnál érdemesebbet bízott volna meg. (Közbe­kiáltás: Nincs érdemesebb !) s kinek vállal e terhet jobban elbírták volna. — Azonban találkozva a nemzet parancsával mint honpolgárnak engedelmeskednem kell. Csak arra kérem a házat, hogy bármelly percz­­ben alkalmatlannak találand, csapjon el, ha pedig makacsság által veszélyt hoznék működésemmel a ha­zára, ültesse el fejemet! A bizottmány intéző tagjaink ajánlom Nyári Pált és Pázmándit. A ház közhelyesléssel fogadta az ajánlatot, a­­zonban Pázmándi kijelente, hogy ő kikérte magának a provincziát, hogy a vadászcsapattal a táborba men­sen, hol ő több hasznot reményt tehetni. Jelacsicscsai táborunk két három nap múlva meg­fog ütközni, ez alkalommal jelen akar lenni, s a végből a vadászcsapattal, az itt levő 400 huszárral, s 1,500 gömöri nemzetőrrel holnap gőzösön a táborba induland. — Ennélfogva kijelenti, hogy ő a tagságot el nem fogadja, s helyéről mindaddig nem távozik, míg a ház bizalmát el nem veszti. Egyébiránt helyébe a felsőház­ elnökét, Perényit ajánlja. * Nyári e vitatkozások végére jővén, csak arra kéri a házat, hogy választásokat ne tegyen, hanem csak azon elvet mondja ki: miként a ház kormányoz a maga küldöttei által. Az elnök megjegyzi, hogy a ház határzata már megvan , s arra nézve többé ne tétovázzanak. Nyári erre feleli, hogy a tagságot máskép el nem fogadja.

Next