Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-19 / 137. szám

Csütörtök ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, héttőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölveti; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boriték nélkül házhoz küldve 5 írt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben.­­ ' Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­tőségnél Z­ö­l­d k­e­r­t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. October 19km­ 1848- SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. POLITIKAI HÍRLAP. Pest, October 18. Ma délután 5 órakor ülést tartott a képviselőház. Az ülés a milly rövid, olly nevezetes volt. A hírek, mellyekről értesülünk, átalában meg­nyugtatók és örvendetesek valának. És nem kis fon­tosságnak. Legnevezetesebb ezek közt , hogy a bécsi ország­gyűlés megváltoztató eddigi politikáját, melly a magyar érdekekkel jóformán ellentétben állott. Szívből üdvözöljük őt e téren. Mert csak ezen ha­ladva tiporhatjuk el a közszabadság nyomorult ellensé­gét Jelacsicsot. Legutóbbi ülésében a bécsi kamra elhatárza, hogy a birodalmi főváros alatt létező ellenséget közösen ver­jük meg, kijelentvén, hogy Jelacsicsot nemcsak Magyar­­ország , de Austria, sőt a közszabadság ellenségének tekinti. Ennek következtében seregeink meghívást kapván az országgyűléstől, bevonultak Austriába, s jelenleg már a Lajthán túl Fishhament körül táboroznak. Seregeink Austriába vonulását azonban némelly levelezések előzték meg. Még a fővezér felszólita Auersperget, hogy midőn Jelacsics további üldözésére Austriába menendünk, ne­utrálisan viselje magát. Erre Auersperg válaszolt, hogy ő egyenesen a császár parancsaihoz alkalmazandja magát; addig azon­ban még ezt venné, a magyar sereget Austriában mint mint ellenséget fogja fogadni. E német nyelven irt válasz a honvédbizotmánynak elküldetvén, a mai ülésben felolvastatott. Úgy szinte az austriai országgyűlésnek egy levele, mellyben kijelentetik, hogy a hohe Versammlung ör­vendő közfelkiáltással fogadá sorainkat. — A honvédbizottmány hivatalos jelentése szerint vitéz seregünk a legnagyobb vigyázatra van utasítva. Mint látjuk, az ellenség megsemmisítését forrón óhajtó bécsiek is igy vélekednek. És azért a bécsiek fővezére Böhm móga fővezérünkkel a legszorosabb ösz­­szeköttetésben van. A Jelacsics hollétéről érkezett hírek különbözők. Madarász László a kép értesíté a házat, hogy Jelacsics most Schönbrunnban a királyi palotában szállásol. Ugyanazon helyen, hol egykor Napóleon. A vak sorsnak ez valódi satyrája. Kossuth ellenben, ki később jőve az ülésbe, be­széde közben e tekintetben úgy nyilatkozott, hogy leg­újabban a bizottmányhoz tudósítás jött a felől, misze­rint Jelacsics nem volna többé Bécs alatt. Austria azt nyilatkoztatá ki neki, hogy purepu­­tyostól takarodjék, mert különben tönkre teszik. Mire nézve Kossuth azon véleményét fejezé ki, miszerint mi az illy capitulatióhoz hozzá nem járulhatunk. Mert Jelacsics nem idegen ellenség, ki illy körül­mények közt saját honába takarodhatnék, hanem párt­ütő , ki ha meg nem semmisittetik, ismét visszajő az országba! De bárhol legyen s bármerre bujdokoljék e­­zen felbérlett aljas poroszló, a nemes is utol fogja őt érni! -------­Mert ezreknek átka kiséri őt, mellyek olly ma­gasan kiállnak, miként nincs föld, melly annyi bűnök­től feked­ő rabló zsiványnak nyugalmat adhasson! Mi nagyon valószínűnek hisszük, hogy a bécsiek fentebbi nyilatkozata után Jelacsics kipusztult hadával Bécs vidékéről-De mi illy alkuhoz parolánkat nem adhatjuk. Ne­künk követnünk kell őt.... ha a pokolba megy is! S e részben a bizottmány is megtevé a szüksé­ges intézkedéseket. A lajthai táborra vonatkozólag megemlítendő, taj­­szerint Kossuth holnap oda induland. A bizottmány tapasztalván, hogy 50 mértföldnyi­­ről a tábort intézni nem lehet, szükségesnek látta, hogy Kossuth személyesen ott legyen. Útjában a budapesti nemzetőrök fogják őt kisérni, kik nagy számmal önkénytesen ajánlkoztak e czélra. Ezenkívül útközben minden fenlevő honvéderő e kísérethez fog csatoltatni, mi által a tábor ismét új erősítést nyerene. Mire nézve a bizottmány folytonosan s minden mó­don működik, így a mai napon ismét 24 ágyú (köztük több 12­ fontos) mindennel felszerelve 300 lóval útnak indít­tatott.­­ Ezenfelül Kossuth nyilvánítá az ülésben, hogy October végéig 160,000 emberünk lesz készen a fegy­­verfoghatásra. E tekintélyes erő a nemzet részére biztosítja a győ­zelmet. Azért, kik vakmerően fellázadtak a magyar ko­rona ellen , térjenek meg, mert most van a kegyelet utolsó pillanata. Kossuth összetett kézzel kérte a képviselőket, hogy ezt adják tudtul mindenkinek.­­ A felvidéket illetőleg jelentetett, hogy Simonics rabló vezér visszavonult csapataival, s hogy Jeszenák, Irányi és Szintai kormánybiztosok ott olly sikerrel mű­ködnek, miként az ellenség betörése többé nem hihető. Szintai Bereg megyében minden szorosabb utakat s átjárásokat részint elvontatott, részint fegyveres erővel ellátott. Munkács várát pedig elfoglalván, nemzetőrséggel a megrakta és a nemzet részére biztosította. Jeszenák hasonlóan Leopold várát biztositá ré­szünkre. E vár olly pont a felvidéken, miképen egész tájak kulcsának tekinthető. A vár őrizetére eddig ottlevő oláh határőr­ez­red minthogy az alkotmányra megesküdni nem akart, a várból kimozdittatott s folyó hó­fokán érkezendik meg Váczra. Minthogy ezek Magyarország alattvalói, tartoznak az iránt hűséggel lenni. És azért a bizottmány úgy in­tézkedett, hogy az esküt letegyék. A tisztek, kik írásban nyilvánították ellenkező szán­dékukat, szükség esetében büntetésüket elveendik.­­ Az ülés egyéb részleteiből még csak a következő­ket említjük meg. Egy képviselő indítványozván, hogy az aradi ha­zaáruló várpancsnok Berger fejére dit­tétessék, a hon­védbizottmány részéről kijelentetett, miként Berger, Blom­berg és czimborái nem tekintetvén rablóknál egye­­beknek, bárki agyonverheti, vagy keresztül lőheti őket. Az erdélyi kis Jelacsicsnak, Urbánnak fejére, úgy szinte Hurbán, Stur, Hodzsa s több bujtogatók fejeikre jutalmak vannak kitéve. — Az alvidé­ki táborban a lázadókkal foly­tonos apróbb összeütközések történnek. Ó­ Becséről Oc­tober 15-ikéről a bizottmány egy nagyobbszerű ütkö­zetről tudósitatott. A nevezett napon ugyanis a mieink Törökbecse, s Csurogh tájékáról 8 ágyúval ellátott 3,000 főnyi el­lenség által megtámadtattak. A mieink noha tetemesen kisebb erővel harczol­­tak, — mert az ütközetben nem volt jelen több, mint 1­900 gyalog, két század Ferdinánd huszár és 4 ágyú ; ■—az ellenséget megverték, melly a csata­­ után nagy veszteséggel hátrált. Részünkről a veszteség ennyiből áll : a csatatéren halva maradt 7 ember. Megsebesült 7. Elveszett 8 ló, 15 megsebesült. A tudósítás folytán a vitézül harc­olók közt kü­lönösen megemlíttetnek : Krein kapitány, Ferencz Gá­bor és Vagyon századosok továbbá Vanner tüzérfő­hadnagy. pest, October 17. *** Tegnap a museum terén nagyszerű népgyü­­lés tartatott. Tausenau, ama derék német, ki lángszavak­kal s tetterővel egyiránt bővelkedik , s kit soha nem láttak bátor társai hiányzani onnan , hol a szabadság s a népért zászló festetett föl, — köztünk mulatván, el nem akará mulasztani az alkalmat, hogy a magyar népet színről szinte ne lássa s tiszta harczias lelkesültségé­­ben ne ölelhesse, — népgyülést hirdetett tehát, s nyitott lelkeinkbe hullatott egypárt ama jófajta magok­ból, mellyek a mennyben igért üdvet e földön már megtermik, s mellyekből a testvériség és sza­badság gyönyörű ikerpálmafája növekedik. A mintegy 10ezeret haladó néptömeg folytonos tetszéssel kisérte a szónoknak velőre és szívre ható be­szédét , melly minden ékessége mellett is olly világos volt, hogy minden meleg, minden nyílt kebeltől meg­értethetett. Szónok nem hozta el nekünk kedveskedésül Má­tyás pajzsát , nem rendezett czífra menetet és üres fegy­verjátékot, de meghozta bécsi szomszédunknak teljes ro­­konszenvét, kik szónoknak ebbeli kijelentését October Gikán s következő napjaiban a népdiadalomnak tettel s vérrel pecsételék, é s a népeknek illy szoros egybe­­forradása nagy királyunk pajzsánál erősb, mert nem szült asszony olly zsarnokot, mellynek csapásait e pajzs föl ne fogná; — ha ég és pokol reactionariusokká esküdné­nek és ellenünk küldenék minden tüzüket, törekvésük meghiúsulna. Beszéde végén segélyre hivá föl szónok a népet Bécs részére; nyújtsátok ki—úgymond egyik— kezeteket testvéri kézfogásra azon nép felé, melly legutóbbi vé­res küzdelmével érdemessé tette magát reátok, ős és jelenkori nemzedékben egyiránt dicső magyarokra, — a másik kezetek pedig legyen a boszu pallosa a go­noszok, az árulok nyakán, — mert ha szép fris­se­tést v­á­r­u­nk, irtani kell, — az emberiségnek azonnal valódi édenéve lesz a világ, mihelyt a kigyó megfojtatik­ — S mielőtt édenünk ajtaját kivül a törvény láncz­­pallosával értenek, használjuk előbb ben a fegyvert a mérges kigyófaj kiirtására! — A nép ezerszeres éljenek közt emelé őt le a tri­bünről, s kitörő öröm és lelkesedés közt kiséré el lakára. — Lássátok ki sárgafekete lelkű méregkeverők ! hogy nem gyilkolja azt, az ő általatok canibali vadnak ne­vezett nép, ki az igazság szavait hirdeti, ha mindjárt istenenkivül senki halandó e 11 e­nn­e­m j­e­g­y­e­z­­t­e is, de bizony olly árulók, kik sem isten, sem ember­nek nem tetsző küldetésben járnak, sorsukat a nép legigazságosabb tribunálja előtt el nem kerülik.­­ A népgyűlés végeztével egy kis furcsa történet adta elő magát, valami Bazi­lie­vics nevű rácz i­­nas, hiányos ésszel-e , vagy szemtelen vakmerősége következtében nem tudhatni, hangosan ordítozd, misze­rint az imént beszélő szónokot nem kár lenne fölakasz­tani! Erre a nép fölzúdult s már majdnem fölzi­­c­s­­­g­e­lt­ék, mi, ha az éber nemzetőrség közbe nem lép, bizonyosan meg is történt volna. Volt gazdája, egy izraelita illyképen adta ki mellette a recomen­­datiot: Ez is a hunzfut auf meine Verant­wortung. Ezen kívül számosan dicsértetnek meg, kik az ütközetben magukat kitüntetek. Örömmel értesültünk még a székelyeknek egy igen nemes tettéről, kik több száz forintokból álló hadi zsákmányt —a mellynek birtokába jutottak — a haza oltárára ajánlottak. Éljenek a lelkes hazafiak! —na­

Next