Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-10-27 / 144. szám
Péntek 144 szám October 27kén 1848 SZABADSÁG, ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG EGYENLŐSÉG. Megjelenik minden nap, hétjét kivéve, egy egy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egy egy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt ; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. . . Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. SSS3SSSOBB Szabolcs, oct. 20. Egymásra rohan az események folyama; míg ezek felett elmélkedünk , megvénül a gondolat fejünkben és combinátiónk minden szálait széttépi az újabb esemény. Csak hagyjuk rohanni a dolgokat; régen szükségünk volt reá.... Ezen időre, ezen alkalomra háromszáz esztendeje hogy várakoztunk. Az absolutismusnak szorongató vas abroncsa — majd aszkárrá téve nemzetünket, de meg nem ölt, ki nem irthatott... Most tehát itt a pillanat — hogy önsorsunk felett rendelkezzünk. Csak két szó között választhatunk : engesztelődés, vagy leszámolás! De e két eszme közt nagy örvény tátong, — akár az első , akár a másiknak partjához kívánunk érni, útja véres lesz , holt tetemeken fogunk haladni... E nemzet 300 év alatt mindig hitt s csalódott, mindig kecsegtettetett s elámiltatott, mindig lovagias volt — a pokoli ármány ellenében. Tehát engesztelődni nehéz lesz. Dőljön a koczka! Számoljunk tehát? De miként... ezt csak Austria segélyével baráti kézszorítással tehetendjük. Sokan azt mondják, hogy Éjszakamerikát vegyük példányul, és a nagy austriai monarchia jövőben lehetne nagy köztársasági szövetség... Nagy eszme, igen nagy eszme... De ezt ellenzeni fogja Csehország,Austria s Tirol irányában : Németország; (?); a türelem részéről ; az orosz — és a magyar nemzetiség jövendőjét — halotti lepelbe burkolnék .. . Milly iszonyú, hogy az austriai dynastia egyetlen tagjában sem lehet bízni, milly nagy fatalitás, hogy e monarchicus érzelmű nép undorodással telt el anyngi esküszegés után — a királyi név iránt... De a koronás fők maguk kergetik a népeket a köztársasági formák felé; mert a népek érdekét nem képviselik, mert csak családuk boldogitására hiszik születve országaik népmillióit.. A koronás főkre ítéletnap közelget; egy kószajövendölés jár az emberiségben, hogy : 1850-ben Európában egy koronás fejedelem sem lesz. Mi nem tagadjuk ezt , mi nem is bizonyítjuk, de a férfelétti keblünkben is kezd erősödni eziránt. Legalább , hogy mostani tetteikért a fejdelmeknek elegendő ok van már : hogy lehulljon fejeikről a Korona , és a nép egyetemére visszatétessék, a honnan a nép azt önakaratából — hajdanra egy kiválasztott főre tette. És a maga hatalmát s fölségét egy emberre ruházta .. De roszul sáfárkodtak a koronás fők; ők a koronát s országot, a népet s kincseit — sőt még életét : maguk örökjének hitték.. Nem úgy van, nem úgy van ; a nép a birtokos, ti csak bizományosai voltatok... Most tehát számoljunk. Fegyverünk élén van jövendőnk sorsa; ok ne kíméljétek a vágást ti a világnak legelső lovasai : huszárok! ti rendithetlen komor arczu sorkatonaság, és a nemzet első szülötte : honvéd, mellyet a szabadság napjai hoztak életbe.. Legyen a seb, mellyet vágtok, mély és begyógyithatlan az ellenség fején . ... tanulják meg, hogy a magyart nem jó bántani... A magyarok istene verje meg általatok minden ellenségeinket! Az már világossá jön, hogy a magyar alkotmány, a magyar szabadság egy napig sincs biztosítva, ha királya külföldön lakik.. Tehát nem kell külföldön lakó király. Ez legyen fegyverünk, ez táborunk jelszava. Még egyet kell megtennie a magyar népnek. Bocsássa útjára a különböző cultusokat, mint Éjszakamerikában, ne űzesse egyikét sem, ne üldözze egyikét sem, s csak mint societásokat védje. Szabad cultusok alapítotják a szabad népeket! Hagyjátok békében minden cultus alapítványait, ne sértsetek cédeket, és akkor megnyertétek — a mindig , bármilly politicai formák alatt — befolyásos cultusszolgákat. Az absolutismus a katholica egyház főpásztoraiban nagy támaszra talál, mert ő nevezte őket, mert adományozta az egyházi főméltóságokat. Mi örülünk a mozgalomnak , melly ezen egyházban alulról felfelé törve a függetlenség s szabad választás ügyében mutatkozik , pártoljuk azt, ne akadályozzuk, — és ez országban azonnal szabad szellemű clerussal találkozandunk. Higyjük el, hogy a vallásérdekü sérelmek gyengítik legerősebben a státusok existentiáját. Egyenlő szabadság mindnyájuknak, egyenlő birtokbiztositás, alapítványaik védelme; adjátok ki a kath. statusnak a fundus religioniss studiorum tömegét, s ne háborgassuk a tengert fenekében, mert még az occupatio szabadságunkba is kerülne ; adjuk át egyházi elöljáróik szabad választását nekik, ■— ezt ők követelhetik olly alapon, mint ahogy a más vallásúak már bírják, ne illessük iskoláikat — úgy mint a protestánsokét nem bántjuk... Mert különben — egy nagy erőt veszítünk el szabadsági harczunkból; mert különben — érdeksértés alapján állandó bázisra politicai szabadságunkat soha nem fogjuk fektethetni. Szabadság minden állapotnak s védelem a jognak, — s akkor a camarilla pokoli ármánya csak pókháló lesz.... Átok reá s tagjaira! mindörökkön örökké! Pest, October 26. *** Tegnap estre érkezett meg mintegy 60 főből álló előcsapata az Ígért lengyel seregnek, melly öszvesen 1,500 emberből áll. Mintha egy mély sírnak nagy halottai kelnének föl egy szabad nemzet segedelmére, úgy néztük e derék harczias férfiakat, kik Kosciusko szent halmától ide zarándokoltak, hogy karddal kezükben magyar testvéreik szabadságharczában részt vegyenek. A százados szövetség megújul. Előttünk áll e férfiak szomorú arczában a nagyszerű lengyel história. Mennyi vért áldoztak ők függetlenségükért, de elbukának, mert még akkor sötét idők jártak és a gonosznak hatalma nagy vala. Küzdöttek, — csonthalom csonthalomra emelkedett, ezerek holt testei borultak sirba, — de ez vissza nem rettentő az élve maradtakat, — ezek is küzdöttek, az utolsó lengyelig, mind vivőit a hazáért, — de nem is halt el Lengyelország, Lengyelország csak aluszik , s a népek győzelmében uj föltámadásra vár. Hazájuk gyilkosai ellen bosszú forralja e vitézeket. Rettenetes leend a lerovás, melly e két megbántott nemzet annyi bűnéért a közös ellenséget számoltatni fogja. ***** A honvédelmi bizottmány a legnagyobb eréllyel működik a honvéd zászlóaljak mielőbbi kiállításán és felszerelésén, melly végre kerület- , megye- és városonkint, a hol már alakult zászlóaljak tanyáznak, kormányi biztosokat nevezett ki , kik a fölszerelés munkáját pár napok alatt elvégezni kötelesek. Nagy akadály, hogy, kivált az egyenruházatra szükséges posztómennyiség csak nagy ügygyel bajjal szerezhető meg. A gyárak és boltok kimerítvek, szállítók és alkuszok lassan bánnak a dologgal. Nem jó lenne-e , ha a honvédelmi bizottmány, vagy a honvédi tanács oda terjesztené ki figyelmét, miszerint az illető kormánybiztosok ne magános szállítók által kénytelnének az anyagot kézhez venni, hanem oda utasítatnának az eredeti forrásra, hol a szükséges kelmék és anyagok elegendő mennyiségben feltalálhatók? Mennyivel gyorsabban történhetnék ekkor a zászlóaljak fölszerelése, mellyeknek rögtöni kiállását, a haza veszélye igényeli. 1 *** A nagylelkű magyar nemzet képviselőházában elhatározta, miszerint azon vezérek, vagy vezénylők , kik valamelly csatában vagy csatári szolgálatban magukat kitüntetik, a nemzet hálás elismeréséül bizonyos státusajándékot nyerendenek. Vezéri jutalmazásra még nem került a sor, miután a harcz bevégezve nincsen. Érdem utáni előléptetések azonban már történtek, s ez is egy igen kiemelt jele az érdem elismerésének. De hány száz meg száz ollg kissebb és nagyobb érdemek forognak fen, mellyeket sem státusjavadalmakkal, sem előléptetéssel jutalmazni nem lehet, ez utóbbit nem azért, mert gyakran kitűnő lehet valaki a maga megszokott hatáskörében, de már ebből kiemelve, tehetségei elvesztik az alapot, ügyessége megszakad. S mégis a demoratiának elve szerint, a status minden polgár érdemét osztálykülönbség nélkül elismerni s ez által őt a további cselekvésre buzdítani tartozik. Czélszerű lenne tehát, ha valami külső jelzője lenne a statusnak olly érdemekre, miket még sem javadalmakkal , sem a felérintett oknál fogva előléptetéssel jutalmazni nem lehet. Legyen e jel egyszerű, s habár belértékre semmi becse nem leend is, az igazságos kiosztás olly benső értékre emelendi, melly egyenmértékü leend a valódi érdemmel , s minden polgár bizonyosan törekedni fog e jelt kiérdemelni, s büszke leend reá, ha elnyerte. Ne hozzuk a becsületszalagot, mit a status ad, hasonlatba azon aranycsillagokkal, kulcsokkal, keresztekkel, miket egy császár, vagy király osztogatott, — mert ezek cabinetekben kovácsoltalak, s méltán megérdemlik megvetésünket, ritkán viselte népszerető, becsületes ember Gonoszságot vagy ármányt, vagy ostobaságot, de nagy sophismust jutalmaztak vele. A keresztet oda nyomták egy megölt lélek felé. A csillag alatt iszonyú sötétség terjengett. Az aranykulcs tökéletesen generális kulcs volt, — ennek pedig jó tulajdonait minden ember ismeri, s tudja is, kik szokták a lakatosokon kívül magukkal hordani. --------* Az aranygyapjút az érdemelte ki, ki legjobban tudott nyírni és nyúzni, — egyébiránt azt sem mondom, hogy nem hajókázott érte az illető valami schönbruni tóban, mint lázon á la mode. Az aranysarkantyut a szegény nép vérig érezte oldalában; rendesen olly lovagok nyerték el, kiknek már gyakran maguknak is jó taréjuk volt. A vaskoronákat széltére osztották, míg ingatlanul állt az arany, most könnyen változást szenvedhet mindkettő. Egy franczia iró e kérdésre: mire van szükség revolutiókor ? ezzel felelt: guillotínre és pénzre. Abecsület szalag, a nyerőt, ha leköti is, de a becsületnek köti le, s ha szolgává teszi is, nem becstelenség, mert a statust szolgálni mindenki — ki jogokat élvez — köteles. —ki— Szintai kormánybiztos October 23dikáról kelt levelében értesíti a honvédbizottmányt, miszerint Munkács vára részünkre már teljesen biztosítva van. A várparancsnok Laube őrnagy a várt megszállott Hartmann-gyalogságot onnét kiutasította s helyükbe nemzetőröket bocsátott be a várba. Laube őrnagy azon hazafias tettéért, miszerint a várat úgyszólván kezünkre játszotta, a honvédbizottmány által ezredesnek neveztetett ki, és a házasodtatásra — melly fő kívánsága volt — engedélyt kaptt. Egressi Gábor kormánybiztos írja, mi