Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-10-27 / 144. szám

Péntek 144 szám October 27k­én 1848 SZABADSÁG, ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG EGYENLŐSÉG. Megjelenik minden nap, hétjét kivéve, egy egy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egy egy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt ; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. . . Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­tőségnél Z­ö­l­d­k­e­r­t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. SSS3SSSOBB Szabolcs, o­c­t. 20. Egymásra rohan az események folyama; míg e­­zek felett elmélkedünk , megvénül a gondolat fejünk­ben és combinátiónk minden szálait széttépi az újabb esemény. Csak hagyjuk rohanni a dolgokat; régen szük­ségünk volt reá.... Ezen időre, ezen alkalomra há­romszáz esztendeje hogy várakoztunk. Az absolutismus­­nak szorongató vas abroncsa — majd aszkárrá téve nemzetünket, de meg nem ölt, ki nem irthatott... Most tehát itt a pillanat — hogy önsorsunk fe­lett rendelkezzünk. Csak két szó között választhatunk : engeszte­lőd­és, vagy leszámolás! De e két eszme közt nagy örvény tátong, — akár az első , akár a másik­nak partjához kívánunk érni, útja véres lesz , holt tetemeken fogunk haladni... E nemzet 300 év alatt mindig hitt s csalódott, mindig kecsegtettetett s elámiltatott, mindig lovagias volt — a pokoli ármány ellenében. Tehát engesztelődni nehéz lesz. Dőljön a koczka! Számoljunk tehát? De miként... ezt csak Austria segélyével baráti kézszorítással tehetendjük. Sokan azt mondják, hogy Éjszakamerikát vegyük példányul, és­ a nagy austriai monarchia jövőben lehetne nagy köz­­társasági szövetség... Nagy eszme, igen nagy eszme... De ezt ellenzeni fogja Csehország,Austria s Tirol irá­nyában : Németország; (?); a türelem részéről ; az orosz­ — és a magyar nemzetiség jövendőjét — ha­lotti lepelbe burkolnék .. . Milly iszonyú, hogy az austriai dynastia egyetlen tagjában sem lehet bízni, milly nagy fatalitás, hogy e monarchicus érzelmű nép undorodással telt el any­­ngi esküszegés után — a királyi név iránt... De a koronás fők maguk kergetik a népeket a köztársasági formák felé; mert a népek érdekét nem képviselik, mert csak családuk boldogitására hiszik szü­letve országaik népmillióit.. A koronás főkre ítéletnap közelget; egy kósza­­jövendölés jár az emberiségben, hogy : 1850-ben Eu­rópában egy koronás fejedelem sem lesz. Mi nem tagadjuk ezt , mi nem is bizonyítjuk, de a férfelétti keblünkben is kezd erősödni eziránt. Leg­alább , hogy mostani tetteikért a fejdelmeknek elegen­dő ok van már : hogy lehulljon fejeikről a Korona , és a nép egyetemére visszatétessék, a honnan a nép azt önakaratából — hajdanra egy kiválasztott főre tette. És a maga hatalmát s fölségét egy emberre ruházta .. De roszul sáfárkodtak a koronás fők; ők a ko­ronát s országot, a népet s kincseit — sőt még éle­tét : maguk örökjének hitték.. Nem úgy van, nem úgy van ; a nép a birtokos, ti csak bizományosai voltatok... Most tehát számoljunk. Fegyverünk élén van jövendőnk sorsa; ok ne kí­méljétek a vágást ti a világnak legelső lovasai : hu­szárok! ti rendithetlen komor arczu sorkatonaság, és a nemzet első szülötte : honvéd, mellyet a szabadság napjai hoztak életbe.. Legyen a seb, mellyet vágtok, mély és begyógyithatlan az ellenség fején . ... tanulják meg, hogy a magyart nem jó bántani... A magyarok istene verje meg általatok minden ellenségeinket! Az már világossá jön, hogy a magyar alkotmány, a magyar szabadság egy napig sincs biztosítva, ha királya külföldön lakik.. Tehát nem kell külföldön lakó király. Ez legyen fegyverünk, ez táborunk jelszava. Még egyet kell megtenni­e a magyar népnek. Bo­csássa útjára a különböző cultusokat, mint Éjszakame­­rikában, ne űzesse egyikét sem, ne üldözze egyikét sem, s csak mint societásokat védje. Szabad cultusok alapíto­t­ják a szabad népeket! Hagyjátok békében minden cul­­tus alapítványait, ne sértsetek cédeket, és akkor meg­nyertétek — a mindig , bármilly politicai formák alatt — befolyásos cultusszolgákat. Az absolutismus a katholica egyház főpásztoraiban nagy támaszra talál, mert ő nevezte őket, mert ado­mányozta az egyházi főméltóságokat. Mi örülünk a moz­galomnak , melly ezen egyházban alulról felfelé törve a függetlenség s szabad választás ügyében mutatkozik­ , pártoljuk azt, ne akadályozzuk, — és ez országban a­­zonnal szabad szellemű clerussal találkozandunk. Higyjük el, hogy a vallásérdekü sérelmek gyen­gítik legerősebben a státusok existentiáját. Egyenlő sza­badság mindnyájuknak, egyenlő birtokbiztositás, ala­pítványaik védelme; adjátok ki a kath. statusnak a fun­dus religionis­s studiorum tömegét, s ne háborgassuk a tengert fenekében, mert még az occupatio szabadsá­gunkba is kerülne ; adjuk át egyházi elöljáróik szabad választását nekik, ■— ezt ők követelhetik olly alapon, mint a­hogy a más vallásúak már bírják, ne illessük isko­láikat — úgy mint a protestánsokét nem bántjuk... Mert különben — egy nagy erőt veszítünk el sza­badsági harczunkból; mert különben — érdeksértés alap­ján állandó bázisra politicai szabadságunkat soha nem fogjuk fektethetni. Szabadság minden állapotnak s védelem a jognak, — s akkor a camarilla pokoli ármánya csak pókháló lesz.... Átok reá s tagjaira! mindörökkön örökké! Pes­t, October 26. *** Tegnap estre érkezett meg mintegy 60 fő­ből álló előcsapata az Ígért lengyel seregnek, melly öszvesen 1,500 emberből áll. Mintha egy mély sírnak nagy halottai kelnének föl egy szabad nemzet segedelmé­re, úgy néztük e derék harczias férfiakat, kik Kosci­usko szent halmától ide zarándokoltak, hogy karddal ke­zükben magyar testvéreik szabadságharczában részt vegyenek. A százados szövetség megújul. Előttünk áll e férfiak szomorú arczában a nagysze­rű lengyel história. Mennyi vért áldoztak ők független­ségükért, de elbukának, mert még akkor sötét idők jártak és a gonosznak hatalma nagy vala. Küzdöttek, — csonthalom csonthalomra emelke­­dett, ezerek holt testei borultak sirba, — de ez vissza nem rettentő az élve maradtakat, — ezek is küzdöttek, az utolsó lengyelig, mind vivőit a hazáért, — de nem is halt el Lengyelország, Lengyelország csak aluszik , s a népek győzelmében uj föltámadásra vár. Hazájuk gyilkosai ellen bosszú forralja e vitézeket. Rettenetes leend a lerovás, melly e két megbántott nem­zet annyi bűnéért a közös ellenséget számoltatni fogja. ***** A honvédelmi bizottmány a legnagyobb e­­réllyel működik a honvéd zászlóaljak mielőbbi kiállítá­sán és felszerelésén, melly végre kerület- , megye- és városonkint, a hol már alakult zászlóaljak tanyáznak, kormányi biztosokat nevezett ki , kik a fölszerelés mun­káját pár napok alatt elvégezni kötelesek. Nagy akadály, hogy, kivált az egyenruházatra szükséges posztómennyiség csak nagy ügygyel bajjal szerezhető meg. A gyárak és boltok kimerítvek, szállítók és alku­szok lassan bánnak a dologgal. Nem jó lenne-e , ha a honvédelmi bizottmány, vagy a honvédi tanács oda terjesztené ki figyelmét, mi­szerint az illető kormánybiztosok ne magános szállítók által kénytelnének az anyagot kézhez venni, hanem oda utasítatnának az eredeti forrásra, hol a szükséges kel­mék és anyagok elegendő mennyiségben feltalálhatók? Mennyivel gyorsabban történhetnék ekkor a zász­lóaljak fölszerelése, mellyeknek rögtöni kiállását, a haza veszélye igényeli. 1­­ *** A nagylelkű magyar nemzet képviselőházá­ban elhatározta, miszerint azon vezérek, vagy vezény­lők , kik valamelly csatában vagy csatári szolgálatban magukat kitüntetik, a nemzet hálás elismeréséül bizo­nyos státusajándékot nyerendenek. Vezéri jutalmazásra még nem került a sor, miu­tán a harcz bevégezve nincsen. Érdem utáni előléptetések azonban már történtek, s ez is egy igen kiemelt jele az érdem elis­merésének. De hány száz meg száz ollg kissebb és nagyobb érdemek forognak fen, mellyeket sem státusjavadalmakkal, sem előléptetéssel jutalmazni nem lehet, ez utóbbit nem azért, mert gyakran kitűnő lehet valaki a maga meg­szokott hatáskörében, de már ebből kiemelve, tehetsé­gei elvesztik az alapot, ügyessége megszakad. S még­is a demoratiának elve szerint, a status minden­­ polgár érdemét osztálykülönbség nélkül elismerni s ez által őt a további cselekvésre buzdítani tartozik. Czélszerű lenne tehát, ha valami külső jelzője lenne a statusnak olly érdemekre, miket még sem ja­vadalmakkal , sem a felérintett oknál fogva előlépte­téssel jutalmazni nem lehet. Legyen e jel egyszerű, s habár belértékre semmi becse nem leend is, az igaz­ságos kiosztás olly benső értékre emelendi, melly egyenmértékü leend a valódi érdemmel , s minden polgár bizonyosan törekedni fog e jelt kiérdemelni, s büszke leend reá, ha elnyerte. Ne hozzuk a becsületszalagot, mit a sta­tus ad, hasonlatba azon aranycsillagokkal, kulcsokkal, keresztekkel, miket egy császár, vagy király osztoga­tott, — mert ezek cabinetekben kovácsoltalak, s mél­tán megérdemlik megvetésünket, ritkán viselte népsze­rető, becsületes ember Gonoszságot vagy ármányt, vagy ostobaságot, de nagy sophismust jutalmaztak vele. A keresztet oda nyomták egy megölt lélek felé. A csillag alatt iszonyú sötétség terjengett. Az aranykulcs tökéletesen generális­ kulcs volt, — ennek pedig jó tulajdonait minden ember ismeri, s tud­ja is, kik szokták a lakatosokon kívül magukkal hor­dani. --------* Az aranygyapjút az érdemelte ki, ki legjobban tudott nyírni és nyúzni, — egyébiránt azt sem mon­dom, hogy nem hajókázott érte az illető valami schön­­bruni tóban, mint lázon á la mode. Az aranysarkantyut a szegény nép vérig érezte oldalában; rendesen olly lovagok nyerték el, kiknek már gyakran maguknak is jó taréjuk volt. A vaskoronákat széltére osztották, míg ingatlanul állt az arany,­­ most könnyen változást szenvedhet mindkettő. Egy franczia iró e kérdésre: mire van szükség revolutiókor ? ezzel felelt: guillotínre és pénzre. A­­becsület szalag, a nyerőt, ha leköti is, de a becsületnek köti le, s ha szol­gává teszi is, nem becstelenség, mert a statust szol­gálni mindenki — ki jogokat élvez — köteles. —ki— Szintai kormánybiztos October 23dikáról kelt levelében értesíti a honvédbizottmányt, miszerint Munkács vára részünkre már teljesen biztosítva van. A várparancsnok Laube őrnagy a várt megszál­lott Hartmann-gyalogságot onnét kiutasította s helyük­be nemzetőröket bocsátott be a várba. Laube őrnagy azon hazafias tettéért, miszerint a várat úgyszólván kezünkre játszotta, a honvédbizott­mány által ezredesnek neveztetett ki, és a házasodta­­tásra — melly fő kívánsága volt — engedélyt kaptt. Egressi Gábor kormánybiztos írja, mi­

Next