Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-01 / 3. szám
/ NEMZET! ÚJSÁG'2 1919. október 1 Clemenceau távozik. Skand al előtérben. I Budapest, szept. 30. ? A Nemzeti Újság egy Svájcból most érkezett ^bizalmi emberétől kapjuk-' 'áY-ér tesitést, hogy ^Clemenceau uralma vége felé jár. Az októberi y képviselőválasztás Után vagy bukik, vagy önként ■ távozik. A Bourbon-palota üléstermében most aolyó vita nem hagy kétséget a francia nemzethangulata és felfogása iránt. Clemenceau ma is még kezében tartja a kamarát és a szerződést ratifikálva lesz. Clemenceau távozása a hatalomról, melyet ráz utolsó három év alatt diktátorként kezelt, kihatással lesz egész Európára. A háború okozta feszültségnek engednie kell. Kis népek torzsalkodhatnak egymással, nagy nemzetek ]közt létre kell jönnie a megegyezésnek az [egész emberiség nyugalma és fejlődése érdekében. Clemenceau utódjául, párisi forrásunk Briland-ot nevezi meg. Neve nemjelent irány- és rendszerváltozást, de megnyugtató abban a ttekintetben, hogy múltja tanúsága szerint ■ nem a hajlíthatatlanságot képviseli, mint a gránitsziklás Vendée nagy szülöttje. Valamikor Isáurés oldalán küzdött, de miként Viviani és Millerand, a barrikád-harcos öltönyét kellő időben felcserélte a hímzett miniszteri uniformissal. Biztosít bennünket párisi informátorunk, ahogy Briand Arisztid, kivel a legutóbbi hetekben néhány magyar embernek alkalma volt érintkeznie, nincs elfogultsággal hazánk és nemzetünk iránt. Megért sok olyast, amit Clemenceau nem akart, vagy egész mostanáig nem vehetett figyelembe. Párisban alig van kétség aziránt is, hogy Caillaux, ha a kamaraválasztások után végre , bíróság elé kerül, tisztázza magát a hazaárulás vádja alól, újból tényezője lesz a francia politikának. Briand és Caillaux, ha nem is egymás mellett, rá fogják vezetni Franciaországot a kiengesztelődés útjára, nyomáiig Erdélyé és Felső-Magyarországé,holott a 19-ik az Alföld szellemi befolyását uralta. Úgy gondolom, hogy csak az utolsó tételem szorul némi igazolásra kivált, ha ezt annak az ellentétnek viszonyába állítom, ahogy az alföldi magyarság függetlenségi érzelmei és a kormányzatnak hatvanhét óta megnyilatkozó opportunizmusa közt nyilatkozik meg. Tudni kell, hogy az 1848—49. szabadságharcot jóformán a Tiszántúl magyarsága vívta meg : azok a tradíciók, amelyek ezt a fajtát Kossuth óta áthatották, 1867 után nemcsak arra serkentettek, hogy 48-as politikát támogassanak, hanem arra is, hogy a kormányzatnak u. n. szabadelvű irányaa végsőkig érvényesüljön. A fél-zsidó Budapest az összes magyar vidékek közt leginkább az Alföldetöntötte el szellemi és gazdasági iszapjával. Az Alföld ellenzékisége hatvanhét után látszólagos, illetve felületes. A Tiszántúl kálvinista magyarja sokkal könnyebben volt felhúrozható a zsidó lélek közéleti jelszavaira, mint a Dunántúlnak felekezetiig kevertebb, de bizonyára gyökeresebben keresztény népe. Az Alföld még javában kuruckodott Béccsel szemben egy régi politika rozzant a fegyverzetéhert, mikor a magyarság helyes életösztöne már a budapesti frontra parancsolta volna, Magyarország nemzeti rekrisztianizációjárnak folyamata most megint Dunántúlt teszi az ország súlypontjává. A Dunántúl adta a nagy reformereket, akik a nemzetnevelés tudatos programrajával léptek fel s a progresszió gondoatát képviselték a vesztegléssel szemben : Szent István, Martinuzzi,a költő Zrínyi, Széchenyi. A császári és pápai Róma ezzel a magyar vidékkel állott legtovábbtartó, legszorosabb ölelkezésben: Róma történeti ujjlenyomatát láthatod Aquincum romjain, Pannon hegyének ősi apátságán, Pécs ókeresztény bazilikáján, Esztergom tornyain, Fraknó bástyáin, Zirc völgye fölött, a Bakony misztikus zúgásában, a Balaton vizének tükrén, Prohászka városának házain. Innen indult hódító útjára a diadalmas világnézet, az új keresztény renaissance, a zsidó térfoglalás első hatalmas reakciója , a keresztény politikai szervezkedés, a keresztény fogyasztási és hitelszövetekzetek sűrű hálózatával. Itt építette be magát legmélyebben a magyar az ősi földbe, itt vonaglottak végig a magyarság keserves feltántorgásai a zsidó rénmalom ellen. Uh©! már t*éhe van. ’ Hírek Nim^'csrsxáaréS, Dár'árdi. A szélsőséges Lipcse. — Bősig Berlinben. — A német valuta-politika. — A dán Eldorád*' — Saját tudósitónktól. — Budapest, szept. 80. Németország hallgat. Németország — dolgozik; ennyit tudunk róla. Am a nagy nyugalom és a néma csönd, mely Németországra borult, csak innen távolból látszik olyan mozdulatlannak. Valójában még ott,sem konszolidálódtak teljesen az állapotok, s bár Németország már rálépett a békés újrafejlődés útjára, ipara, kereskedelme fellendülőben van és győzedelmesen bírja a roppant entente-konkurrenciát, de azért a háborító őrület okozta izgalmak mégse simultak el egészen. Nincs minden a régi mederben, és a katonai háborút követő szociális küzködés a folyton kiújuló sztrájkmozgalmakban nyilvánul meg. Villamosok és kőszénbányászok sztrájkja váltogatja egymást, legutóbb pedig a lipcsei nagyarányú könyvkiadó-vállalatok munkássága lépett sztrájkba, ami nagy kárt okozott, mert egy hónap hosszat pangott a kifejlett iparág. Bréma, Hamburg, Berlin, Drezda és München után most Lipcse van soron, amely különben is mindig szélsőbal szocialista város volt. Lipcsét erős Áoste-csapatok tartják megszállva, rohamsisakos, kézigránátos katonák cirkálnak az utcán. A Hotel Kaiserhofot nemrégiben is még drótsövények zárták körül, mert itt lakik a rendfentartó csapatok parancsnoka. A szélső-bali spartakusok az intelligencia köréből kerülnek ki, a tanult munkások hirdetik Lipcsében a szélsőséges nézeteket, a tudósok és művészek majdnem kivétel nélkül a szélső-bal párthoz tartoznak. A magyar kommunizmusról lenézően és haraggal beszélnek, azt mondják, hogy Kunék kompromitálták a szocializmust; ők csak Németországot tartják egyedül érettnek a kommunizmusra. Érdekes, hogy ámbár a zsidóságot nem szeretik valami túlságosan, azért a magyar események híre mégis tompítva érkezik a külföldre. Németországban tulajdonképen senki sincs megelégedve a mai helyzettel, mely a szocialistáknak túlmérsékelt, a polgárságnak ellenben túlságosan szocialista. A németek különben megadták magukat sorsuknak, a háborún már egészen túltették magukat és nagy fontosságot tulajdonítanak a béke-revíziónak. Németországban erős a köztársasági szellem. Vilmost nem nagyon kívánják vissza, bár nem beszélnek róla gyűlölettel, csak a tanácsadóit szidják. De politika helyett a németek mindennek elébe helyezik a gazdasági élet kiépítését, a nagyarányú export föllendítését. Lipcsében nemrégiben tartották meg a Leipzige Herbst-Messet, a századok óta szokásos őszi vásárt, melyen az idén százötvenezer idegen vett részt. Egyes ágakban hallatlan rendeléseket kaptak, főleg a kémiai cikkeknek volt eddig sose látott keresetük. Míg ellenben más ipari termékek, nyersanyag híján, teljesen elmaradtak, például a szűcsáruk, pedig ennek azelőtt Lipcsében volt a világpiaca. Berlin túlzsúfolt, tele menekültekkel, akik Possenből, Danzigból és más városokból érkeztek annak idején. A hotelekben alig lehet szobához jutni és annyira teli van a város, hogy mint,akárcsak nálunk, lakásrekvirálási rendeletekért dolgoznak ott is. Ugyancsak Budapestre emlékeztet a rend és az erkölcsök meglazulása is; gorombák lettek a kocsisok, a taxi, mint fi,-iinersten, ott *e Számit. Ezerszámra ácsorognak az utcai árusok, minden utcasarok tele van velük, a nálunk is jól ismert cigarettával és csokoládéval uzsoráskodnak. De az üzletek is teli vannak. Csak az áru minősége silány. Az árak aránylag olcsók : készen vett, kivágott cipő 62 márka, magas cipőt 80 márkáért lehet kapni, közepes minőségű rend ruha 800 márka. Csakhogy a kereslet nem nagy, mert drága a pin, és a fizetések kicsinyek. Az éhség megszűnt, élelem bőségesen van, hallatlan méretű a krumpli-termelés , ez a berliniek főeledele és hém a kenyér. ... élelmicikkek is olcsók. Egy hónap leforgása mint a ekkor kilója 7 márkára esett. Berlinben teljes a békehangulat és táncdan tomból a városban. Egyedül a várható adók aggasztják a könnyelműbb szellemű várost. Erzberger pénzügyminiszter áll a pártharcok fókuszában, őt támadják, vagy védik a legelkeseredettebben. Nemrégiben ugyanis egy beszédében kijelentette, hogy vagyonleadás van küszöbön, mert sokan külföldre csempészték a pénzüket. Az adóbevallás elől mentik a vagyonokat , a detektívek majdnem kizárólag ennek a megakadályozásával foglalkoznak, így a rendőrség tudomására jutott, hogy 60 millió van útban Svájc felé. Három repülőgép indult a vonat után, melyet München előtt szerencsésen elfogtak. Útközben csípték el Wied herceg több millióra rugó értékeit is. Az ingatlanok értékét állami becslőbizottság állapítja meg és mi sem bizonyítja jobban a közerkölcsök züllését, hogy az állam nem bízik saját becsüleiben sem, mert azt fűzték a törvényhez, hogy az államnak joga van az ingatlant a fölbecsült f lebecsült áron kisajátítani, így aztán nem merik nagyon az értéken alul becsülni az ingatlanokat. Egyébként a német pénz állandóan romlik , és az állam mintha nem is óhajtaná, hogy valutája javuljon, mert ez a legjobb exporttámogató. Koppenhágai kereskedőemberek mondják, hogy rengeteg német áru van a skandináv államokban, a német győzedelmesen veri a konkurrenciát és nekik is csak az kellemetlen, hogy sok millió márka van Dániában, de a németek ezt nem fogadják el fizetési eszközül, hanem a szállított áru értéke dán valutában fizetendő. Valószínűnek látszik az, hogy félhivatalos intelem ment a német gyárakhoz, hogy külföldi valutát iparkodjanak beszerezni. Az élelmiszerszállítmányokat pedig vagy arannyal, vagy pedig a német cégek birtokában lévő idegen valutával fizessék meg. Ezáltal azonban Dániában a márka holt tőke lett, amit piacra vetni se lehet, mert ezáltal a német márka értéke még alábbszállna. Szóval: a valuta rosszasága előnyös a dolgozó és a termelő államnak, általa külkereskedelmi mérlegét aktívvá tudja tenni, többet exportál, mint importál és szinte a pénzátutalás elkerülésével. A német valutapolitika további előnye még az is, hogy a skandináv államokban lévő mintegy tízmilliárd márkája így kamatnélküli, olcsó adóssággá vált. Németország és Dánia között a határzár a veszedelmes üzletfél miatt rendkívül szigorú. Dániában, Koppenhágában káprázatos a bőség. A háború megkímélte, agrikultúrája élénk kereskedelemel párosul. Koppenhága természetesen színültig tele. Szoba nincs. Legnagyobb számmal orosz menekültek tanyáznak már ott évek óta, köztük Galizia herceg családjával. Az élet azonban igen megdrágult, mert túl nagy a pénzbőség. Például egy padlásszoba napi ára : 5 dán korona, a mi pénzünkben 62 korona. Az osztrák-magyar bank pénze, a cseh pénz nincs forgalomban, a tőzsdén nem jegyzik, sőt tilos az elfogadása. Állítólag a német márkát is törölni fogják, mert nincs belőle kereslet, hanem csak kínálat. A bankok kirakatának a felét lebélyegezetlen ezreseink borítják, de ez is az egyedüli, ami Magyarországra emlékeztet. Koppenhága kikötője tele entente-páncélosokkal, angol, francia, olasz, amerikai tengerészek ezerszámra háborognak az utcán : pár hónap előtt 6500 entente-katonát koncentráltak Koppenhágába , Németország sakkbantartására. Az amerikai, olasz és francia matrózok rendesen viselkednek, hanem az angol tengerészek részegeskednek, inzultálják a járókelőket és naponta botrányos jelenetek fordulnak elő. Esténkint összefogdossák az utcalányokat, harmicat-negyvenet egy-egy hajóra, ezért a dánok, akik nagyon respektálják az angolokat s nem mernek szólni, egyszerűen elzárták a civilek elől a kikötőt. Az angol matrózoknál különben sem valami nagy a fegyelem, mert a legénység altiszteinek nem engedelmeskedik és az altisztek nem is ütköznek meg rajta. Magyarországról szólig esik külföldön.