Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)

1919-10-18 / 18. szám

“SJS jóSerefi Z'.,K­tkirályi'utca 28‘ KERESZTÉNY POLITIKAI NA­pl^AP ^^lefizetési ár: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor., telefon: József bo es József uo. negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy­ u. 11. Telefon: 75-09 és 107-37. felelős szerkesztő: Túri 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. (iltllflllll[||||l!ll!ll!flllllltlllllllllllll!llllllllllllltll|||||||j|||||lilllllllllllllllllllll|||||||||||ill!!llllll||||||||!l|j||||||||||l!ll|||!llll||llllllll|||||||||||||||||||!llll||||j||||||j|j|||tl||||||||||||lll|||j||||||||||||||||||||||||||||illllH Rendelet. Az engedélyezett gyűléseken a felvállalt köte­lességek nem teljesítése végett minden eddig már engedélyezett gyűléshez az engedélyt ezennel visszavonom. További intézkedésig semmiféle gyűlésekre enge­délyt nem fogok adni, tehát az ily irányú kérvé­nyek be nem nyújtandók. Felhívom a közönség figyelmét azon tilalomra, hogy az utcán minden csoportosulástól tartózkod­jék. Háromnál több személy az utcán együtt nem állhat. Az ezen rendelet ellen vétők két évig terjedő börtönnel vagy 10.000- lei pénzbírsággal vagy mindkettővel lesznek sújtva. Ezen rendelet folyó évi október hó 14-én lép érvénybe. Budapest, 1919 október hó 14-én. Mosom 8. k., tábornok, a budapesti román királyi csapatok parancsnoka. Város és falu. Budapest, okt. 17. A nagy magyar vidékekről üzenetek ér­keznek Budapestre. A magyar nép, a ma­gyar föld haragos keserűséggel mozdult meg a Budapestről irányított nemzetgyil­kos politika polypkarjai alatt. A keresztény milliók nemzeti életet, keresztény ural­mat akarnak az ország fővárosában. A tör­ténelmi erők elemi hatalmával vágják­­szét a nemzet testéről azokat a politikai és gazdasági bilincseket, melyek segítségével egy idegen faj uralmát, a destruktív szel­lem zsarnokságát akarták felépíteni Ma­gyarországon. A láncravert óriás a talpa alá gyúrja mindazokat, kik az életereit akarták elmetszeni az élethalál-küzdelem idején. A nagy magyar vidékeken ökölbe szo­rult az a kéz, mely az országnak a politikái látják most már, hogy Budapest milyen végzetes szerepet játszott a magyar tragé­diában. Ez az oka a nagy magyar vidékek erőt és a kenyeret adja. A magyar falu tetemrehívást követel Budapest bűnei miatt. Mikor a maga jogát érvényesíti a nemzet sorsának intézésében, Budapest po­litikai hegemóniáját akarja megdönteni. Ez az offenzíva nem a régi elméleti vita a vá­ros és falu között, nem a társadalmi osz­tályellentétek összeütközése, hanem a ma­gyar közélet pálfordulásának, a politikai erők új elhelyezkedésének a problémája. A magyar nemzet katasztrófájának első­sorban az a szerencsétlen helyzet volt az oka, hogy Budapest kerítette a hatalmába a politikai vezetést az egész vonalon. Év­tizedeken keresztül Budapest döntötte el a nemzet életkérdéseit. A budapesti va­kondokok munkája ásta alá a magyar állam évezredes pilléreit. A budapesti utca lett a fórum, mikor a nagy magyar vidékek jövője forgott a kockán. A budapesti sajtó lármáján, a budapesti összeesküvések szá­lain keresztül törtek hatalomra azok az elemek, melyek aztán katasztrófába vit­ték az országot, Budapest idegen szellemével, destruktív politikájával a nemzeti élet lelki­ közös­ségéből, politikai erővonzásából rég elsza­kadt. Csak külsőleg volt fővárosa az ország­nak, de valójában rákfenéje volt a nemzeti organizmusnak. Ezt a Végzetes események egész sora bizonyítja történelmi megvilágí­tásban. A magyar nép előtt ijesztő ará­nyokban tárult fel a magyar főváros he­­rosztrateszi dicsősége. A falvak milliói tisztán lázadásának Budapest politikai hegemó­niája ellen. Ebben a kapcsolatban emelkedik ki a magyar falu megmozdulásának politikai jelentősége is. Az ország jövője politikai téren azon fordul meg, hogy miképpen tudjuk a döntő szót biztosítani a magyar vidékek politikai befolyásának? A falvak magyar népének politikai és gazdasági szervezése­ szerezheti vissza a hegemóniát a nemzeti akaratnak. Budapest válsága annak az egészséges politikai fejlődésnek a nyitja, mely a nemzeti politika erőforrá­sait, a hatalmi egyensúlyt a falu politikai és gazdasági erősödésében keresi. A falu szociális megújhodása, a néppolitikai isko­lázottsága hozhat új erőket, új vérkerin­gést a nemzeti organizmusba. A keresztény politika ezen a feladaton dolgozik, miikor a falu felvirágzását szo­ciális reformokkal, gazdasági szervezéssel akarja biztosítani. A falu és a város vitájá­ban a megértés, a kiengesztelődés nemzeti szükségét képviseli. A Budapestre jövő szenetekre azt válaszoljuk hogy a nemzeti gondolat diadalmasan nyomul előre a buda­pesti fronton is. A polgárok és munkások ezrei nyújtanak testvéri jobbot a falvak millióinak a destruktív tábor és a nemzet­közi szélhámosok feje fölött. A régi Budapest elveszítette a csatát, de az új Budapest még nem tudott talpra­­állni. Itt erős keresztény tábor ostromolja az ellenség állásait. Mikor a keresztény politika győzelmesen bevonul az ország­­házába, rendet teremtünk majd a buda­pesti városházán is. A nagy magyar vidék | Joskó. átaiatér* — A ..Ittamzeti Újságé tárcája« — Irja: Tárcsánál István. Az iglói után, kegyetlen erővel söpört végig a szél, nagy hótömegeket dobott az útszéli árokba, belekapaszkodott a kopasz fákba s azok olyan szomorúan zörögtek, nyögtek, mintha lelkük lett volna. Farnyicsek Joskó mégis megindult Iglóról ebben a szörnyű időben. Mégivott egy kis pá­linkát, hogy fölmelegitse a testét, aztán keresz­tet vetett, kezébe vette botját, hátára a holmi­ját s elindult, be a hegyek közé. — Istentelen idő, azért mégis hazaérek ma este — gondolta és behúzott nyakkal sietett előre. Egy darabig a széles uton haladt, melyet eltakart a hó, aztán jobbra tért s az erdők felé tartott. Piszkos szürke volt az ég, sűrűn hullott a hó s a vihar eszeveszett erővel táncoltatta a hószemeket, mielőtt földet értek volna. Mintha kihűlt volna a föld s felszabadultak volna az ördögök, hogy pokoli zenét rendezze­nek a nagy temetésen, kacagott, nyögött, sivi­­tott minden. Ám Joskó mégsem félt, sőt mosoly­gott is magában, hogy annál nagyobb öröm lesz, ha megérkezik, mert ilyen időben senki sem hiszi, hogy után lehet valaki, hiszen még a farkasok is­­ elbújtak ... Dermedt lába olykor megbotlott a hóbuckákban, elesett, de fölkelt. Le sem rázta magáról a havat, hiszen hiába­való lett volna. — Majd otthon — gondolta — mekkora­ öröm lesz, ha beállít ilyen fehéren, vastag hó­bundával a vállán, talán meg sem ismerik eleinte, de majd ha lerázza magáról ezt a fehér takarót, annál nagyobb lesz az öröm. Ment, ment sietve , elesett, megint felkelt. Lassan, alig észrevehetően sötétedni kezdett. Egyforma szürkeségbe folyt körülötte minden, csak­ a hó világított a lába előtt. — Már nem lehetek messze — vigasztalta magát dobogó szívvel. — Már itt az erdő ... Csakugyan, az erdőben, a fehérbe öltözött fák között mégsem volt oly kellemetlen a szél, mint odakünn. Igaz, hogy óvatosabban kellett haladni, mert magas hó volt és vigyázni kel­lett, meg ne botoljék a behavazott fatönkök­ben, csonkokban és most már a farkasok is kö­zelebb voltak itt a fák között, de Farnyicsek Joskó csak arra gondolt, hogy egy óra­ múlva — akárhogy is — kiér az erdőből, az erdő túlsó szélén pedig ott van már a háza, a felesége, a gyermekei és boldogan mosolygott. Halkan énekelni is kezdett, bolondos tót nótát, de hir­telen abbahagyta. — Szűzanyám, még idecsalom a farkasokat. Hanem majd otthon ! .Vacsora után, a­ jó tö­­pörtyűs kása után ... A Jankót az ölébe ül­teti, az a legkisebb s úgy énekelnek majd mind­nyájan. És majd elfurulyázik, hiszen a hátán, hozza a furulyát, amit még az apja hagyott rája. Milyen édes, csendes hangja van.... . Marjucska majd énekel hozzá. Milyen szépen tudott a felesége énekelni...! Mikor még lány volt, mennyire szedette a hangját! A legszebben da­lolt a lányok között .7. És talán a Prutyka is tud már nótákat ... .Otyiska mag egészen bi­zonyos, hogy énekel, hiszen olyan eleven gye­rek volt mindig . .. Hajh, hajh, három esztendő is elmúlott már, hogy látta őket__No, majd annál nagyobb lesz az örömük, ha hazaérkezik. Majd ha előszedi az ajándékokat... Pisityká­­nak szép köténykét és kenődőcskét hozott Amerikából, Otyiskának bölényszarvból ké­szített dudát, amit egy indiánustól vásárolt Pittsburgben. A kis Jankónak meg ravasz ma­sinát hozott, amit csak fel kell csavarni s úgy elszalad a földön, hogy öröm nézni. Az asszony­nak, a Marjucskának pedig .. . Ó, nem mond­hatja rá senki, hogy nem volt takarékos. Most már megvehetik azt a kicsi erdőszegletet is, amire olyan régen áhítoztak. Egy-két kecskét is vesznek. Telik még. És javítanak a házon, itt is, ott is, ráfér , egy kicsi órt is építtet, meg kerítést a gyümölcsfák közé ... Ó, szent Iván, milyen öröm lesz, ha hazaérkezik ... Pici fényt vett észre a fák között. Ó, régen leste már,felvillan-e? És most már látja! Ki­csike fény csak, apró ablakon árad ki, de,milyen drága, milyen meleg fény ! Hogy ragyog, hogy melegít! ... Szinte futott gémberedett lábával, a szíve erősen dobogott, majd megpattant. Beront a házba. Megijednek, felsikoltanak, aztán ... a nyakába repülnek... De nem ... Lassan közelit s előbb elgyönyörködik az övéiben ... így lesz jó. Már ritkult az erdő, közel volt a széléhez s jól látta a kicsi, meleg fényt, mely apró ablakocs­kából világított ki az éjszakába s megfestette a havat, ahová lehullott... Itt már ismét tom­

Next