Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-18 / 18. szám
“SJS jóSerefi Z'.,Ktkirályi'utca 28‘ KERESZTÉNY POLITIKAI NApl^AP ^^lefizetési ár: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor., telefon: József bo es József uo. negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy u. 11. Telefon: 75-09 és 107-37. felelős szerkesztő: Túri 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. (iltllflllll[||||l!ll!ll!flllllltlllllllllllll!llllllllllllltll|||||||j|||||lilllllllllllllllllllll|||||||||||ill!!llllll||||||||!l|j||||||||||l!ll|||!llll||llllllll|||||||||||||||||||!llll||||j||||||j|j|||tl||||||||||||lll|||j||||||||||||||||||||||||||||illllH Rendelet. Az engedélyezett gyűléseken a felvállalt kötelességek nem teljesítése végett minden eddig már engedélyezett gyűléshez az engedélyt ezennel visszavonom. További intézkedésig semmiféle gyűlésekre engedélyt nem fogok adni, tehát az ily irányú kérvények be nem nyújtandók. Felhívom a közönség figyelmét azon tilalomra, hogy az utcán minden csoportosulástól tartózkodjék. Háromnál több személy az utcán együtt nem állhat. Az ezen rendelet ellen vétők két évig terjedő börtönnel vagy 10.000- lei pénzbírsággal vagy mindkettővel lesznek sújtva. Ezen rendelet folyó évi október hó 14-én lép érvénybe. Budapest, 1919 október hó 14-én. Mosom 8. k., tábornok, a budapesti román királyi csapatok parancsnoka. Város és falu. Budapest, okt. 17. A nagy magyar vidékekről üzenetek érkeznek Budapestre. A magyar nép, a magyar föld haragos keserűséggel mozdult meg a Budapestről irányított nemzetgyilkos politika polypkarjai alatt. A keresztény milliók nemzeti életet, keresztény uralmat akarnak az ország fővárosában. A történelmi erők elemi hatalmával vágjákszét a nemzet testéről azokat a politikai és gazdasági bilincseket, melyek segítségével egy idegen faj uralmát, a destruktív szellem zsarnokságát akarták felépíteni Magyarországon. A láncravert óriás a talpa alá gyúrja mindazokat, kik az életereit akarták elmetszeni az élethalál-küzdelem idején. A nagy magyar vidékeken ökölbe szorult az a kéz, mely az országnak a politikái látják most már, hogy Budapest milyen végzetes szerepet játszott a magyar tragédiában. Ez az oka a nagy magyar vidékek erőt és a kenyeret adja. A magyar falu tetemrehívást követel Budapest bűnei miatt. Mikor a maga jogát érvényesíti a nemzet sorsának intézésében, Budapest politikai hegemóniáját akarja megdönteni. Ez az offenzíva nem a régi elméleti vita a város és falu között, nem a társadalmi osztályellentétek összeütközése, hanem a magyar közélet pálfordulásának, a politikai erők új elhelyezkedésének a problémája. A magyar nemzet katasztrófájának elsősorban az a szerencsétlen helyzet volt az oka, hogy Budapest kerítette a hatalmába a politikai vezetést az egész vonalon. Évtizedeken keresztül Budapest döntötte el a nemzet életkérdéseit. A budapesti vakondokok munkája ásta alá a magyar állam évezredes pilléreit. A budapesti utca lett a fórum, mikor a nagy magyar vidékek jövője forgott a kockán. A budapesti sajtó lármáján, a budapesti összeesküvések szálain keresztül törtek hatalomra azok az elemek, melyek aztán katasztrófába vitték az országot, Budapest idegen szellemével, destruktív politikájával a nemzeti élet lelki közösségéből, politikai erővonzásából rég elszakadt. Csak külsőleg volt fővárosa az országnak, de valójában rákfenéje volt a nemzeti organizmusnak. Ezt a Végzetes események egész sora bizonyítja történelmi megvilágításban. A magyar nép előtt ijesztő arányokban tárult fel a magyar főváros herosztrateszi dicsősége. A falvak milliói tisztán lázadásának Budapest politikai hegemóniája ellen. Ebben a kapcsolatban emelkedik ki a magyar falu megmozdulásának politikai jelentősége is. Az ország jövője politikai téren azon fordul meg, hogy miképpen tudjuk a döntő szót biztosítani a magyar vidékek politikai befolyásának? A falvak magyar népének politikai és gazdasági szervezése szerezheti vissza a hegemóniát a nemzeti akaratnak. Budapest válsága annak az egészséges politikai fejlődésnek a nyitja, mely a nemzeti politika erőforrásait, a hatalmi egyensúlyt a falu politikai és gazdasági erősödésében keresi. A falu szociális megújhodása, a néppolitikai iskolázottsága hozhat új erőket, új vérkeringést a nemzeti organizmusba. A keresztény politika ezen a feladaton dolgozik, miikor a falu felvirágzását szociális reformokkal, gazdasági szervezéssel akarja biztosítani. A falu és a város vitájában a megértés, a kiengesztelődés nemzeti szükségét képviseli. A Budapestre jövő szenetekre azt válaszoljuk hogy a nemzeti gondolat diadalmasan nyomul előre a budapesti fronton is. A polgárok és munkások ezrei nyújtanak testvéri jobbot a falvak millióinak a destruktív tábor és a nemzetközi szélhámosok feje fölött. A régi Budapest elveszítette a csatát, de az új Budapest még nem tudott talpraállni. Itt erős keresztény tábor ostromolja az ellenség állásait. Mikor a keresztény politika győzelmesen bevonul az országházába, rendet teremtünk majd a budapesti városházán is. A nagy magyar vidék | Joskó. átaiatér* — A ..Ittamzeti Újságé tárcája« — Irja: Tárcsánál István. Az iglói után, kegyetlen erővel söpört végig a szél, nagy hótömegeket dobott az útszéli árokba, belekapaszkodott a kopasz fákba s azok olyan szomorúan zörögtek, nyögtek, mintha lelkük lett volna. Farnyicsek Joskó mégis megindult Iglóról ebben a szörnyű időben. Mégivott egy kis pálinkát, hogy fölmelegitse a testét, aztán keresztet vetett, kezébe vette botját, hátára a holmiját s elindult, be a hegyek közé. — Istentelen idő, azért mégis hazaérek ma este — gondolta és behúzott nyakkal sietett előre. Egy darabig a széles uton haladt, melyet eltakart a hó, aztán jobbra tért s az erdők felé tartott. Piszkos szürke volt az ég, sűrűn hullott a hó s a vihar eszeveszett erővel táncoltatta a hószemeket, mielőtt földet értek volna. Mintha kihűlt volna a föld s felszabadultak volna az ördögök, hogy pokoli zenét rendezzenek a nagy temetésen, kacagott, nyögött, sivitott minden. Ám Joskó mégsem félt, sőt mosolygott is magában, hogy annál nagyobb öröm lesz, ha megérkezik, mert ilyen időben senki sem hiszi, hogy után lehet valaki, hiszen még a farkasok is elbújtak ... Dermedt lába olykor megbotlott a hóbuckákban, elesett, de fölkelt. Le sem rázta magáról a havat, hiszen hiábavaló lett volna. — Majd otthon — gondolta — mekkora öröm lesz, ha beállít ilyen fehéren, vastag hóbundával a vállán, talán meg sem ismerik eleinte, de majd ha lerázza magáról ezt a fehér takarót, annál nagyobb lesz az öröm. Ment, ment sietve , elesett, megint felkelt. Lassan, alig észrevehetően sötétedni kezdett. Egyforma szürkeségbe folyt körülötte minden, csak a hó világított a lába előtt. — Már nem lehetek messze — vigasztalta magát dobogó szívvel. — Már itt az erdő ... Csakugyan, az erdőben, a fehérbe öltözött fák között mégsem volt oly kellemetlen a szél, mint odakünn. Igaz, hogy óvatosabban kellett haladni, mert magas hó volt és vigyázni kellett, meg ne botoljék a behavazott fatönkökben, csonkokban és most már a farkasok is közelebb voltak itt a fák között, de Farnyicsek Joskó csak arra gondolt, hogy egy óra múlva — akárhogy is — kiér az erdőből, az erdő túlsó szélén pedig ott van már a háza, a felesége, a gyermekei és boldogan mosolygott. Halkan énekelni is kezdett, bolondos tót nótát, de hirtelen abbahagyta. — Szűzanyám, még idecsalom a farkasokat. Hanem majd otthon ! .Vacsora után, a jó töpörtyűs kása után ... A Jankót az ölébe ülteti, az a legkisebb s úgy énekelnek majd mindnyájan. És majd elfurulyázik, hiszen a hátán, hozza a furulyát, amit még az apja hagyott rája. Milyen édes, csendes hangja van.... . Marjucska majd énekel hozzá. Milyen szépen tudott a felesége énekelni...! Mikor még lány volt, mennyire szedette a hangját! A legszebben dalolt a lányok között .7. És talán a Prutyka is tud már nótákat ... .Otyiska mag egészen bizonyos, hogy énekel, hiszen olyan eleven gyerek volt mindig . .. Hajh, hajh, három esztendő is elmúlott már, hogy látta őket__No, majd annál nagyobb lesz az örömük, ha hazaérkezik. Majd ha előszedi az ajándékokat... Pisitykának szép köténykét és kenődőcskét hozott Amerikából, Otyiskának bölényszarvból készített dudát, amit egy indiánustól vásárolt Pittsburgben. A kis Jankónak meg ravasz masinát hozott, amit csak fel kell csavarni s úgy elszalad a földön, hogy öröm nézni. Az asszonynak, a Marjucskának pedig .. . Ó, nem mondhatja rá senki, hogy nem volt takarékos. Most már megvehetik azt a kicsi erdőszegletet is, amire olyan régen áhítoztak. Egy-két kecskét is vesznek. Telik még. És javítanak a házon, itt is, ott is, ráfér , egy kicsi órt is építtet, meg kerítést a gyümölcsfák közé ... Ó, szent Iván, milyen öröm lesz, ha hazaérkezik ... Pici fényt vett észre a fák között. Ó, régen leste már,felvillan-e? És most már látja! Kicsike fény csak, apró ablakon árad ki, de,milyen drága, milyen meleg fény ! Hogy ragyog, hogy melegít! ... Szinte futott gémberedett lábával, a szíve erősen dobogott, majd megpattant. Beront a házba. Megijednek, felsikoltanak, aztán ... a nyakába repülnek... De nem ... Lassan közelit s előbb elgyönyörködik az övéiben ... így lesz jó. Már ritkult az erdő, közel volt a széléhez s jól látta a kicsi, meleg fényt, mely apró ablakocskából világított ki az éjszakába s megfestette a havat, ahová lehullott... Itt már ismét tom