Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)

1919-11-08 / 36. szám

Censurai: Cefan. Szombat, 1919. november 8. * 1. évf. 36. szám. llllll[||inilllllllllllllllllllllllllllll!!lllllll!l!lllll|||||||!IIUIIIIIIIII||(ll!lllllll||||||||J||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||!|!||||!|||!|||||!i!II|||||||||||||||||||l|||||i|||||||||||||!|||||||||||l||||||!|l||||||||||ll||||in Szerkesztőség: Budapest, Vill., szentkirályi­ utca 28. sz. KFRFRZTFNY PflI ITI IT A I NAPIT­AP _ Előfizetési ár : Egész évre 220 kor., Telefon: József 65 és József 66. ..... " Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy­ utca 11. sz. Telefon: 107—37. Felelős szerkesztő: Túri Bé KERESZTÉNY POLITIKAI NAPIL.____ . ^g^Sne^edevre 56 kor., egy hónapra 20 kor. félévre 110 kor. Egyes szám k­itér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint nifiiimnninniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii,<iiiiiii|iimiiiiiij(iiiiii,i]iiiiiiiiiii,mi,limn,ni,mi,iiiHiiHiijiiiii initiljitiiÍHiftMH Publicatiune. In urma hotararei Marelui cuartier general roman si a avisului Comisiunei militare interaliate, Comman­­damentul roman in dorinta de a in­lesma reintoarcerea cat mai grabnica la casele lor, va proceda in curand la predarea prigonelilor de nationalitatea ungara (originar din teritoriul ce revine ungariei) ministe­­rului rasboiu ungar, care, din acel moment va deveni responzabil de soarte lor, sub controlul misiunei mili­tare interaliate. Commandamentul in­formeaza popu­­latiunea pentru ca, pe viitor toate chestiunile referi­­toare la prizioneri sa nu mai fie indreptate autorita­­tilor militare romane. Commandamentul Trupelor Inait Roman din Transylvania Comisar­ul Guvernului General Mardarescu. Ministru Diamandi, Hirdetmény. A román főparancsnokság, a román főhadiszállás határozata és a szövetséges katonai tanács értesítése alapján elősegíteni kívánván a magyar nemzetiségű (a Magyarországhoz tartozandó területekről valók) hadifoglyok mielőbbi hazatérését, el fog járni mielőbb ezen foglyoknak a magyar hadügyminisztériumban való átadása ügyében, amelyik ezen pillanattól kezdve felelős lesz a sorsukért a­ szövetséges katonai küldöttség ellenőrzése alatt. A parancsnokság értesíti a közönséget, hogy a jövő­ben a hadifoglyokat érdeklő ügyek ne intéztessenek már a román katonai hatóságokhoz. Az Erdélyi Román Csapat A román kormány leg­­tob Parancsnoka , felsőbb megbízottja : Mardarescu tábornok, Diamandi miniszter. Spre complectarea avizului dat, se face cunoscut, ce in total vor sosi din Romania 75 sistem­a ce se vor di­stribui sub controlul Ministerului de Finante ungar prin Federatia uleiculior minerale. Pretul de desfacere fixat este de 7.40 koroane benzina grea si 8.20 koroane benzine usoara, preturi calculate d­­a preturile Minis­terului de Industrie roman, care sunt 1 leu 50 si 1 leu 70 franco. Campina la care s-a adagoat spesele de transport, manipulate sin distributie. Fabricele, care doresc a trate chestiunea in legatura cu colaborarea industriei din Romania, se pot adrese del­egatului Ministerului de industriei Hotel Astoria. * A már kiadott hirdetmény kiegészítésére közhírré tétetik, hogy Romániából összesen 75 ciszterna benzin fog Budapestre érkezni, amelyet a magyar pénzügy­minisztérium fog kiosztani az Ásványolajközpont út­ján. A könnyű benzin ára 8.20 korona, a nehéz benzin ára 7.40 korona. Ez az ár a román ipari minisztérium által megállapított árak alapján van kiszámítva, amely­­eiben 1.50 és 1.70 árnak felel meg, franco Campina állomás, ehhez hozzá lesz számítva a szállítási, kezelési és szétosztási költség. Azok a gyárak, amelyek a román ipari körökkel érintkezésbe lépni óhajtanak, forduljanak a román ipari minisztérium megbízottjához (Budapest, Astória­­szálló). Válságban a szociális kérdés? Irta: dr. Vass József, egyetemi tanár. Budapest, nov. 7. A polgári, de különösen a szociális de­mokrácia elve súlyos katasztrófákon ment keresztül. Az egyik elv nálunk új volt, a másik közel félszázados munka eredménye. Sem egyik, sem másik nem tudott a ma­gyar lélek integráns részévé fejlődni. A szociáldemokrata eszmét s egész ideológiá­ját idegenből hozták s át sem csomagolva, csak úgy en block belekényszeritették ezt a nyugati nagy iparállamokban természetes, mert fejlődésbeli küzdőelvet az agrikultur magyar gazdasági és politikai életbe. A polgári demokráciát sem termette magyar lélek; nem az volt azonban a két irány főbaja, hogy a zsidóság monopóliumaként szerepeltek, hanem az, hogy egyik sem tudott beágyazódni az egyetemes magyar fejlődésbe, mikor saját külön céljaikat a polgárság és munkásság zászlajára írták. Az orosz, német és magyar kommuniz­mus, mint a szociális irányzat szélsőséges kilengései nagy próbatétek voltak s teljes etikai és gazdasági összeomlással végződtek. A magyar közvélemény a diktatúra ke­gyetlen nyűge alól felegyenesedve, elke­seredett haraggal követeli mindenekelőtt a bűnösök megbüntetését, de intézményes biztosítékokat is akar látni arra, hogy hasonló szerencsétlenség soha többé ránk ne szakadhasson. Kétségtelen, hogy ez a keserű harag a szociális gondolatnak nem jó talaja. A szociális szóhoz temérdek sóhaj, könny és ártatlan vér tapad s a politikai pártok vezetőségei megmondhatnák, mily nehéz a közép-intelligencia s a nép egyes részei­nél a jövő szociálpolitikája részére meg­értést találni. Ami azonban egyeseknél s itt-ott a vidéki tömegekben becsületes és őszinte érzés, ugyanaz takaró köpenye másoknál a ravasz politikai számításnak és zavarcsinál­ásnak. Mindenuntalan fel­hangzik a vészkürtjei: veszélyben a szo­ciális gondolat! És roppant tanácskozások folynak a szegény kinullázott árva érde­kében azzal a megokolással, hogy a keresz­tény pártok erősen jobbra kanyarodván, a középkori keresztes lovagok pallosával ír­nak majd feudális rendet a remegő, de felvilágosodott polgárok és munkások bő­rére. E rosszhiszemű, mert egészen más okok­ból lármázó egyének és csoportok ellenében állapítsuk meg mindenekelőtt azt, hogy az a szegény kitaszított árva, a szociális gondolat, egyike a világ és fejlődés leg­nagyobb hatalmasságainak. Tényező, amely nélkül háborús gúnyait el nem vetheti az élet s újakba sem öltözködhetik; tényező, elsőrangú együtthatója egy új történelmi korszakra való berendezkedésünknek. A szociális irányban való fejlődés világáram­lat. Értjük, helyeseljük és teljes erőnkkel belehelyezkedünk. Úgy látszik azonban,­­hogy a magyar közvélemény egész szociális ideológiáját revízió alá kell venni. Ezt az ideológiát ugyanis nem az arányosan és minden irány­ban fejleszthető nemzeti gondolat hozta létre. Türelmetlen és mohó importőrök gyúrták bele a köztudatba, a zsidó lélek sajátos egyoldalúságával egyetemes magyar szociális problémává avatták az ipari mun­káskérdést, ami pedig nálunk, bár igen fontos, de csak részletkérdés. Felfedezték az ipari munkást, nem tudták felfedezni a «parasztot». S mivel nálunk minden poli­tika, politikai szervezetekké alakított­ák át a tisztán gazdasági rendeltetésű szak­­szervezeteket, kivitték a tömegeket az utcára s mig egyrészt diktátorokká tor­názták fel magukat az ipari munkások hátán, sajtójuk és terrorjuk ezernyi har­sonáján keresztül sikerült a gyámoltalan magyar és keresztény intelligencia elől el­sikkasztani az igazi nemzeti problémát: az agrár­kérdést s az igazi nemzeti erő­forrást : a népet, a vidéket, a «parasztot». Lelketlen volt ez a játék, véget kell neki vetnünk örökre. A keresztényszociális irány kérlelhetetlen elszántsággal áll neki az ipari munkáskérdés megoldásának, a gya­lázatba és kétségbeesésbe hajszolt mun­kásság érdekeit a szervezett erő hatalmával és modern szociálpolitikai törvényhozással akarja megvédeni, nincs tehát válságban a szociális kérdés — de sohasem fogja tűrni, hogy akár az ipari munkásság, akár más gazdasági rész­érdekeltség előnyomulása megkárosíthassa és kisemmizhesse, egyen­lően fontos, vagy sokkal fontosabb nemzeti erőtényezőinket. Válságba van tehát a zsidó­­szociális kérdés, válságban a zsidó polgári demokrácia; az Anker-köztől nem tanu­lunk többé szociológiát, az uszításnak vége. Elkövetkezett a nemzeti gazdasági és politikai erők arányos érvényesítésének korszaka. S ha ezt szenjük kifelé, van szennivalónk befelé is. 1514 óta négy század telt el anélkül, hogy a magyar állam fel tudta volna fedezni a magyar föld röghöztapadt sokmilliós népét. 1514 óta hallgatnak ezek a milliók, hallgatnak és dolgoznak. Ha vér kellett, ők véreztek legtöbbet, ha halni kellett, ők haltak legtöbben. Mikor minden magyar mivoltunk megtagadásának szim­bólumául a proletárdiktatúra felállította a kalapácsos Vörös Ember óriás gipsz­szobrát, remegve bújt előle vagy hódolt neki minden, egyedül a magyar paraszt rettentő érc­alakja mert egyenesen meg­állni előtte, merte túlnőni s tudta lesújtani. Tanultak-e magyarjaink és intelligenciánk annyit négy hónap alatt, amennyit kellett volna tanulniok négy század alatt? Meg­értik-e, hol van a nemzeti erő főforrása, jövőnk alapja? Nekünk nem kell a föld­osztók szédelgése, de a feudális valutát is, még a tehetetlen liberalizmust is forgalmon kívül helyezzük. Keresztény öntudat, gaz­dasági ránevelés, kultúra és politikai érvé­nyesülés kell a falunak, ez a mi mindeneket meghaladó szociális problémánk, ez a ma­gyar szociális kérdés legveleje. S lesz rá gondunk, hogy harmónia létesüljön a kü­lönböző, sőt ellentétes gazdasági érdekek között — de nem azon a réven, hogy az elhanyagolt falu némán tűr és lomposodik. A mi zászlónk mindenekelőtt a szociális igazság és erkölcs zászlaja. Válságban van a szociális kérdés? Nin­csen. A szociális uszítás stréberei vannak válságban.

Next