Nemzeti Ujság, 1919. december (1. évfolyam, 56-80. szám)
1919-12-04 / 58. szám
Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. sz. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPI Telefon : József 63 és József 66. Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy utca 11. sz. Telefon: 107—37. Felelős szerkesztő: Túri Béla. Csütörtök, 1919. Dec. 4. * I. evf. 6s. szám. NEMZETI ÚJSÁG LiiiiiviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHRi Előfizetési ár: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor, negyedévre 56 kor., egy hónapra 20 kor. Egyes szám 80 fillér. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Magyarország és a világpolitika. Irta : Dr. Bogya János. Budapest, dec. 3. A világpolitika szempontjából a háború legfontosabb eredménye Anglia világuralma, mely részben az Egyesült Államokra támaszkodva egy oly gazdasági imperiumot képvisel, hogy ahhoz hasonló a világtörténelem folyamán nem fordult elő. E hatalom ma főleg a meleg égövi nyersanyagok birtoka, a tengeri hajózás és a különböző nyerstermékek piacának Angliában való megszervezése révén oly helyzetet teremtett, hogy béke idején is módjában áll bármely államot gazdaságilag annyira elszigetelni, hogy ez az elszigeteltség a blokáddal teljesen azonosnak tekinthető. Ennek jelentőségét a tapasztalatokon okulva, mi magyarok, kiknek helyzete a nyers termények, főleg élelmicikkek tekintetében a nyugati népeknél sokkal kedvezőbb, sem fogjuk félreismerhetni. Habár ezen uralom teljesen gazdasági jellegű, azt a katonai erények Anglia kiváló diplomáciája hozta létre, mely a tartalmi viszonyok érdekeinek megfeelő uralmi szempontjai szerint való alakulását tudta elérni. A diplomáciának feladata az állam legmagasabb politikai vezetése, ennek kell összhangba hoznia a nemzet céljait a külpolitikai konstelláció által nyújtott lehetőségekkel. Magyarország diplomáciájának ma legobb célja kell hogy legyen, keresni a bekapcsolódást ezen angol világuralomba, ami így a gazdasági haladásnak, mint a politikai■rvényesülésnek előfeltétele. Tárgyi lehetősége ennek a világpolitikai helyzetben van adva. Ennek röviden valósi képe az, hogy Németország, mely aengertől elzárva s a tengeri hatalom szerveitől megfosztva a kelet irányában való expansióra lesz utalva, expansiója irányában Oroszországgal találkozni fog. Ezt ugyanis az újabb politikai alakulatok geogófiailag igen súlyos helyzetbe hozták, úgyhogy Nagy Péter végrendeletének megelelően Konstantinápoly felé gravitálva ez kénytelen a szabad világba magának utat keresni. Az azonos irányú expansió ugyanazon hatalmakkal fogja őket ellenétbe hozni s igy közöttük a szövetség, mely az Anglia ellen irányult Rückveracherungsvertragnak II. Vilmos császár által történt felmondásáig már a múltban s fennállott, a jövőben is számításba veendő. Ez a szövetség természetszerűen egérülne ki Japán szövetségével, melybenzintén igen nagy expansiv erő halmozódott fel s mely annak kifejtésében ugyansak az angol világuralom által akadályoztatik meg. E szövetség jelentőségét első tekintetre kell, hogy fölismerje mindenki, s a párisi békekonferenciának legfőbb feladata kell, hogy legyen, úgy szervezni újra Európát, hogy az ennek lehetőségét kizárja. Ha e kérdést szorosabb vizsgálat tárgyává tesszük, akkor kitűnik Magyarország világpolitikai jelentősége. Németország és Japán egy ilyen világhatalmi törekvéseik megvalósítását ígérő szövetség jelentőségét már kétségtelenül felismerték, annál is inkább, mert ez expansív törekvéseik megvalósításának egyetlen eszköze. Ezért a német-orosz-japán szövetség létrejötte kizárólag Oroszország állásfoglalásától fog függni, mert számára más irányban is nyílhatnak politikai lehetőségek. Oroszország állásfoglalásánál pedig Európa hatalmi viszonyainak miként való kialakulása lesz irányadó. Oroszország európai politikájának exponensei mindenkor a csehek és szerbek voltak s kétségtelen, hogy ez a jövőben is így fog maradni. Ha tehát úgy alakulnak a viszonyok, hogy Közép-Európában nem lesz oly egységes hatalom, mely a szlávság, illetve, az ortodox világ expanzív törekvéseinek ellen tud állani, akkor a párisi békekonferencia mintegy tálcán prezentálja a majd kétségtelenül rövid időn belül reorganizálódó Oroszországnak Konstantinápolyt, melynek megszerzése diplomáciájának mindenkor legfőbb célját képezte s mert igy kétségtelenül a Konstantinápolyban érdekelt hatalmakkal, különösen pedigAngliával kerül ellentétbe s ezzel szükségképpen a német-orosz-japán szövetségbe viszi bele. Ennek megakadályozása csakis a szerbek, csehek és az ortodox románok visszaszorítása által s csak akkor lesz elérhető, ha Közép- Európában és a Balkánon úgy alakulnak a hatalmi viszonyok, hogy Oroszországnak Konstantinápoly felé való útjában egy oly számottevő hatalom lesz állítva, mely odavaló törekvését problematikussá teszi. Ennek pedig csak egy módja van s ez az, hogy valami formában azon történelmileg kialakult hatalmi szervezet hozatik ismét létre, melyet a régi Monarchia néven ismertünk s mely a háború elvesztése következtében azon népeknél beállott lelki krízis következtében omlott össze. A jelenlegi helyzet igazolja legfényesebben azon jelentőséget, mellyel a Habsburgok birodalma az európai, a világpolitikai egyensúly szempontjából birt s igazolja azt, hogy a történelmi fejlődés, az államokra tagozódott társadalom életének biológiai eredményeit ötletszerűen megváltoztatni nem lehet. A Monarchia valami formában való visszaállítása kell hogy legyen ma a vezető államok diplomáciájának legfontosabb feladata, ez azonban csakis a háború tanulságainak figyelembevételével s a világpolitikai helyzetnek megfelelően eszközölhető. Visszaállításánál mindenekelőtt a fenyegető német-orosz-japán hármas szövetség veendő tekintetbe, miért is nem szabad hogy az ismét német jellegűvé legyen s szükséges, hogy az a pánszlávizmusnak ellent tudjon állani. Ezért annak súlypontja azon nemzetre kell hogy essék, mel egy ezredév előtt alapítva itten államot az északi és déli szlávokat egymástól elválasztva, őket mind a mai napig az egyesülésben megakadályozta. Ennek következtében az elválasztott népek egy részének szellemi élete is más irány vett, mert felvéve a római katholikus hitet a nyugati civilizációba kapcsolódott bel» miáltal közöttük az erkölcs-világnéz« szempontjából oly áthidalhatatlan szakadás jött létre, mely őket egymástól politikailag is teljesen elválasztja. Ezen, a szláviát így elválasztó nemzet a magyar, mel keleti irányban a germán expanziónak útját tudta állani, miért is ez van hivató arra, hogy az újból visszaállítandó Monarchi gerince legyen. A szláv népek közül a horvát és szlové nemzetek azok, melyek magukat az oros pánszlávizmus uralma és az ortodoxia alá emancipálták s mely nemzeteknek a világpolitika jelenlegi helyzetében való nag jelentősége különösen kiemelendő, ők vonának hivatva arra, hogy a szerb né fölött a hegemóniát átvegyék s ezzel Balkánt az orosz befolyás szférájából kivonják. Magyarország a horvát, szlavón és szlovén nemzetekkel, valamint Német-Ausztriával egyesülve állíthatná vissza azon történelmileg indokolt politikai alakulatot, mel egyedül lehet hivatva arra, hogy a me£ bontott európai, helyesebben világhatarú egyensúlyt helyreállítsa s lehetővé tégy az angol diplomácia számára azt, hog Oroszország aktivitása majdan Kelet Ázsiában köttessék le. Ez a politikai alakulat azonban csak akko jöhet létre, ha Magyarország kellő vonzóan tud a nevezett népekre gyakorolni, miho úgy hazánknak, mint a világpolitikának is ! Habsburg név súlyára van szüksége a magija trónon s ezt úgy honfitársainkkal, mint külfölddel szemben is hangsúlyoznunk fölött fontos. Ma mindenki világosan láthatja azt hogy a világ legősibb dinasztiája, a Habsburg-ház tekintélye uralmával mily poziciót tudott Magyarországnak biztositai s hogy hazánk egy szorosabb szövetség kapcsolatban a volt Monarchia részein inkább képes oly önálló állami életet élni mely a komoly nemzeti reálpolitika igényeit kielégítheti. Az elmondottak azt mutatják, hogy Magyarországra világtörténelmi hivatás vár, mer a világpolitika súlypontja ma reánk esik , külpolitikánk legfőbb feladata kifejezni azt hogy e magasabb szempontok követésén képes, mert akkor bizalmat fog tud kelteni nemzetünk iránt s megértésre fel találni. Ezáltal vérszegény diplomácián életerőre tenne szert s megszűnne az a tehetetlenség, melyre mindeddig az ország legnagyobb kárára kárhoztatva volt-