Nemzeti Ujság, 1920. március (2. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-27 / 75. szám

..." '■|rr........^ 1 1SZ0BMÁR 26 . V _ Bot büntetés és a kéréskor. Budapest, márc .26. JSem tudjuk... a Liftpfélemény hány százaléka bálmi.JWtfs főleg, vagy üt lelkesen a tenyerébe a 'botot nekik« kiáltásra. Tény, hogy ez a kiáltás mind sűrűbben hallható s a felülbélyegzéssel kapcsolatban a nemzetgyűlésen is szóba került. A «bol és pellengér« követelésével kapcsolatban néhány társadalmi és gazdasági kérdésnek ezzel a problémával való összefüggését akarjuk ,kimutatni , így egy egészséges közvélemény kialakulásának segítségére sietni. Annál szükségesebb ez, minél inkább előnyomul a mozgalom tisztán erkölcsi oldala. Erkölcsi szempontból ugyanis, feltétlenül igazuk van azoknak, akik az elrejtők, láncolok, áruuzsorások számára, botot és pellengért követelnek. De hogy ez használ-e nekik és főleg segít-e rajtunk, ez az a kérdés, melynek igenlő megoldása nélkül hiába hozunk botot és pellengért, sőt merjük mondani: akasztófát is. Minden bővebb megokolás nélkül állítható, hogy az elrejtés, uzsora és táncolás mai állapota a liberális gazdasági rendszer egyenes következménye. Négy varázsigéje van ennek, a rendszernek : kereslet, kínálat, verseny, szabadkereskedelem. Normális időkben, mikor a kereslet és kínálat körülbelül úgyis egyensúlyban van és verseny nem a fogyasztók között fejlődik ki, hanem a termelők és közvetítők között, több-kevesebb zökkenővel ez a rendszer is beválik. Azonban a lilás szűkös, sőt nyomorgó, világbanmindezek a tényezők nem az áruelosztás egyenletességére és az árak normális kialakítására, hanem éppen el lenkező irányban hatnak. A szabadkereskedelem elve pedig a morálisan selejtes elemeket tömegesen rászabadítja a létfentartásra nélkülözhetetlen cikkekre, úgy hogy a gazdasági liberalizmus a jelenlegi helyzetben gazdasági anarchiát teremt. Ezt az anarchiát bottal és pellengérrel megkoronázni symbolumnak igen beválna, azonban, sajnos, költői igazságszolgáltatásnál nem sokkal többet jelentene. A helyzet ez . A kiutalt mennyiség a létfentartásra korántsem elegendő. Meg kell tehát szereznem bármi áron. A láncoló megszerzi. A láncoló tehát föltevem. Dehogy jelentem fel. Sőt iparkodom kegyében járni, hogy tovább láncoljon nekem. A láncolót tehát általában szidjuk és botoztatjuk, a mi speciális láncolónkat azonban megkínáljuk az utolsó kabukónkkal és a legpuhább divánra ültetjük- Anti a deresre tapasztalt, Öreg láncoló sohasem fog ráfeküdni, mert oda csak a más .áncolóját szánjuk, akit nem ismerünk. Legyen hát szabad a kereskedelem, érvényesüljön a kereslet és kínálat, törvényesít mondják mások. Sajnos, ez sem segít. A valutánk olyan rossz, hogy pénzünk vásárlóképessége a belföldön még mindig nagyobb, sint frankban kifejezett ellenértékéé a külföldön. Ha a kereskedelmet szabaddá tesszük, akkor jön a külföldi, átváltja pénzét a mi vattánkra, bevásárol nálunk és a meglevő kevés sinyag is külföldre vándorol — ahogy Bécsben történik is. Érzi mindenki ezt a pirculus vitiosust s tánt azért lett oly népszerű a bot, mint arkánum, mi irt nem látják a kiutat. Valahogy él az emberek kollektiv emlékezetében a tudat, hogy a középkor ilyen, sőt még nagyobb nyomoruságon is át, tudott gázolni s mivel a középkor intézményeiről való tudásunk —, s hála a «magyar» sajtónak — az inkvrziesótfajté a cellebérben és a mogyorófapálcában merül ki, hát merész logikával azt hisszük, hogy a bot és pellengér volt az, mely akkor ezeket a problémákat megoldotta. Tévedés. A bot és pellengér igenis, szerepet játszott, de csak másodlagosat. Amivel a középkor ezeken a bajokon segített, az a gazdasági berendezés volt. Ebben a berendezésben, igaz, liberalizmusnak nyoma sincs. Aki az összesség javára vagy szükségletére szánt cikkek birtokában volt, azt a törvény annyira összekötötte, hogy eme helyzeti energiáját az összesség károivá fel nem használhatta. Szankcionálta pedig ezeket a törvényeket a pellengérés, a deres, sőt a megbillogozás, a sitt és orr levágása is. A középkorban tehát a köz érdeke a döntő és aki a közérdek ellen vét, a legnagyobb bűnös. Csak egészen röviden említünk meg néhány intézményt, melyek a mi esetünkre vonatkoznak. Szabadkereskedelem nem volt A kereskedők céhébe csak képzett, hozzáértő, megbízható embert vettek fel, akinek cselekedeteiért az egész céh anyagilag volt felelős. Kereskedés céljából eladni és venni csak céhbeli kereskedő volt jogosult. A haszon csak tisztességes haszon lehetett, melynek mértékét a déli a városi hatósággal együttesen állapította meg. Elsőrendű élelmi és ruházati Budapest, márc. 26. A nemzetgyűlés mai ülése ismét a munka jegyé' ben folyt le. A' pénz felülbélyegzéséül szóló törvényjavaslat tárgyalása fejeződött'be, amelynek folyamán számos felszólaló adott hangot, gazdasági és grimpális természetű sürgős és közérdekű kivánalmaknak.^-— "» '' .... A képviselők között mozgalom indult meg aziránt, hogy a Ház üléseit kombiján kezdjék. Az idéa meleg pártolásra talált Rakovszky elnöknél, aki minden erejével azon van, hogy a szőnyegre kerülő törvényjavaslatokat minél gyorsabban letárgyalhassák. A vita szónokai között elsőnek Rangier Béla beszélt, aki szakszerű, de egyúttal praktikus szempontból bírálta a javaslat intézkedéseit s nagy tetszés közben erélyesen állást foglalt, amellett, hogy különleges intézkedésekkel sújtsák azokat a destruktív, elemeket, melyek a háború s a forradalmak folyamán az ország vérző és áldozó néprétegeinek kárára aránytalanul meggazdagodtak. A szigorú bírálat elevenre talált Sándor Pálnál, aki a Lipótváros védelmében sietett, közbeszólni: I — Maga sem hiszi, amit mond ! Ám Tangier Béla nem zavartatta magát s a spekulánsokra még botbüntetések kiszabását is követelte, ami ellen azután már Sándor Pál sem mert tiltakozni. A Ház egyre fokozódó érdeklődéssel hallgatta végig Tangier rendkívül sok praktikus érzékre valló szakszerű beszédét, amelynek tartalmi gazdagsága általános elismerést szerzett. Különösen a magyar jegybank valutaalapjáról és az amerikai dolláros értékpapírakcióról voltak olyan közlései, amelyek irányító hatással lehetnek a jövő pénzpolitikájára. Kiemelkedő része volt a vitának Fass József magas nívójú beszéde, amely erős szociális bázisról vizsgálta a kormány intézkedését s mondott bírálatot a nemzetgyűlés eddigi működéséről. Szavai, melyeknek az ihletett szónok lendülete adott magas szár- s nyalást , egy komoly munkában megedzett, a tudási cikkeket venni és eladni csak a piacon lehetett, általában mindenki köteles volt eladnivalóját a piacra vinni. A piac megnyitása előtt a vásárlás tilos volt. Harangzúgás jelezte a piac végét, mikor is a kereskedők megkezdhették a vásárlást. Ámde még akkor is joga volt a fogyasztónak a saját, szükségletét a kereskedő által kialkudott árban igényelni, ha a kereskedő az árát még ki nem fizette. Nem folytatjuk tovább, hiszen nem lehet célja ennek a cikknek a részletekbe menni. De azt hisszük, sokan vannak olvasóink közül, akik az előbbi mondatok elolvasása után felkiáltottak : igen, ez az, ez kell nekünk ! Ilyen intézmények, ilyen törvények védelmére aztán oda lehetett — sőt úgy látszik, kellett — állítani a kalodát és a derest. Ámde ez a mi helyzetünkben, a gazdasági liberalizmus és a szabad kereskedelének órában anachronizmus volna. Ám hozzák vissza a középkort radikális fenyítő szabályaival. De akkor hozzák vissza mély erkölcsi tartalmával és toldásos szociális törvényeivel együtt. A bérkaszárnya tetejére ne rakjunk kupolát. Az a bot olyan bot legyen, mely valóban, alapjában intézi el a kérdést. A más, széles mezőin otthonos lélek ereje kölcsönzött súlyt, mély hatást tettek a nemzetgyűlés mindkét oldalán s beszéde végeztével lelkesen ünnepelték a szónokot. .A keresztény munkáspolitika nagy elveivel tudta érzékeltetni, hogy a keresztény kurzus távol áll a munkásság elnyomásától vagy öntudatának az elhátrányosítasától. A pénzfelülbélyegzési törvényjavaslat megjavítására is tett indítványt, fizessék vissza a kisemberek filléreit, amelyeket most kényszertől csőkképpen kap az állam. Reischl Richard a vidék szenvedő népét állította szembe a főváros mulatozóival nagy hatás mellett, majd áttérve a javaslat konkrét, bírálatára, a valutacsempészek üzelmeire hívta fel az illetékes körök figyelmét s kilátásba helyezte, hogy a negyedik szakasznál módosító indítványt fog benyújtani, mely a lebélyegzés hiénáinak drákói büntetését kívánja statuálni. Az ülés végén Korányi pénzügyminiszter válaszolt a felszólalóknak hosszabb beszédben, amely pénzügyi és gazdasági helyzetünk részleteit is kellő megvilágításba iparkodott helyezni. A pénzügyminiszter helyesléssel fogadott felszólalása után a vitát befejezték. A déli órákban a folyosó figyelmét a belügyi tárca kérdése kötötte le. Majd itt, majd ott alakultak kisebb-nagyobb csoportok, amelyek megbeszélték a helyzetet, miután a miniszterelnök a miniszterelnökséget és még két tárcát ellátni fizikailag is képtelen, szükséges, hogy a belügyminiszterség arra alkalmas politikussal betöltessék, mégpedig, miután a kormányzó döntése a tárcát a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának biztosította, ebből a pártból. A párt újból Beniczky Ödönt kívánja belügyminiszternek. A nemzetgyűlés mai ülését Rakovszky István elnök nyitotta, meg. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök benyújtotta az Országos Iparegyesületnek Sándor Pál képviselő útján beterjesztett kérvényét a kékpénz felülbélyegzéséről szóló törvény módosítása tárgyában. Ezután Huber János, a gazdasági bizottság előadója jelentést tett a nemzetgyűlési képviselők gazdasági ellátásáról és beszerzési csoportjáról. A napi miben levő fe- Komoly kérdések. A felülbélyegzés vitája. Kvass József szociális beszéde. J — A „Nemzeti Újság”,tüdős főjárék — / Szombat, 1920. március 27. * 11. évf. 75. szám. X ^£EfT£■ NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség : Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. sz. ¥FRkSZTIlTY POTITIFAI lláPIf iP Előfizetési árs Egész évre 220 kor, félévre l16 kor. Telefon: József 65 és József 66. «USALOi; 1 En I rULflllHAI nArlLar negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal, IV.,Gerlóczy-utca 11. sz.Telefon: 150-82. Felelős szerkesztő:•Piri Béla. 80 fillér. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. n .