Nemzeti Ujság, 1920. május (2. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-01 / 105. szám

9 — •* Szombat, 1920. május 1. * 11. évf.108. szám. nemzet­ újság Szerkesztőség : Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal s IV. Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon 1150—82. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Túri Béla. Előfizetési ár: Egész évre 280 kor. félévre 140 kor. negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Május elsején. írta: Töri Béla. A múltat mindig csak a jövő érdekében oku­lás szempontjából érdemes emlegetni. A puszta rekriminációk rendesen igazságtalanok is, mert kiszakítják a tényt az idők folyamából. E tekintetből hagyjuk tehát az egy év előtti május emlegetését is, amikor a proletárforra­dalom vörös tüze lángolt szerteszét a hazá­ban, mert a munkásság nagy része akkor is félrevezetve, terrorizálva nézte a vörös láng­tengert, azóta pedig tudja, hogy romboló, pusztító tűz volt az, hogy a gyújtogatók go­­noszlelkű Nérők voltak, kik a Rómát elham­vasztó lángokban gyönyörködtek. A marxizmus ez őrjöngői szemében a ke­resztény kultúra és a nemzeti társadalom volt az epusztítandó Róma. Ezt akkor is gyűlöl­ték, mikor már látták, hogy a gazdasági rend­szer megváltoztatása­­ nincs hatalmuk­ban és amikor kitűnt, hogy a proletárságnak forradalom útján uralkodó osztállyá válása nemcsak nem eredményez semmiféle de­mokráciát, de diktátorok rémuralmává le­szen. A bilincsek, melyek elvesztése helyébe cseréül egy egész világot ígértek, még elvisel­hetetlenebbek lettek és soha gyorsabban nem keletkezett egy uj uralkodó osztály, egy uj „felső tízezer“, mely uralmában hitványabb, önzőbb, despotább és romlottabb lett volna. Magyarországon mindez a sötét múlté. Nem is hisszük, hogy a vörös május tüze hamu alatt lappangna. De akkor szűnjék is meg vég­leg a május elsejének — a munka ünnepéül választott napnak —­ lefoglalása a vörös Inter­nationale számára. Erre nézve pedig még mindig kisérleteket látunk. És itt kezdődik az új bűn elsősorban a munkásság, de az egész nemzeti társadalom ellen. A szociáldemokráciának", ha becsületesen őszinte akar lenni a munkásosztállyal szem­ben, először is be kellene vallania, hogy az Internationale voltaképp halott. Halálosan megsebezte már a világháború. A kegyelem­döfést pedig éppen a kommunista forradalom adta meg neki. Az orosz és a belőle kifiladzott magyarországi proletárdiktatúra — a maga gazdasági és társadalmi következményeivel — minden vitáknál és könyvharcoknál jobban kivégezte a kommunista kiáltványban lefek­tetett marxizmust. Internacionale nélkül marxizmus nincs. Ezt tudják azok, kik szeretnék tetszhalottnak tar­tani az Internacionalét és most abban remény­kednek, hogy Genfben a júliusi kongresszuson életre támasztják. Ellenben munkás­kérdés és egyenesen a munkásságnak mint osztálynak küzdelme megvan és meglesz Internationale nélkül is. A szociális haladás és társadalmi problémák e lényeges szinte sarkpontjai kell, hogy a nemzeti élet kérdéseivé váljanak. És ma éppen itt a szocializmus ugrópontja : tud­juk-e az internacionalizmus gondolatköréből és még inkább az internacionalista vezetők ke­zéből kivenni a munkásságnak jobb társa­dalmi létért való küzdelmét. Az Internacionale úgy látszik nem hajlandó arra a revízióra, mely a szociáldemokrácia kö­telessége lett volna a világháború és a kom­munista forradalmak tanulságai folytán. A nemzeti életbe bekapcsolódó munkásság köte­lessége tehát, hogy e lépést megtegye Ez ma Európaszerte egyformán áll. Magyar földön annál inkább, mert itt ma minden a nemzeti lét vagy nem lét kérdésévé vált. Május else­jén is, mikor a munka még mindig internacio­­nális ideák hatása alatt szünetel, sőt mikor még azok a munkáskezek és karok sem tud­ nak dolgozni, melyek szerettek volna, erről gondolkozzunk. Az Internacionale ünnepétől a magyar mun­kásságnak már a lelke is elfordult. De a tulaj­don hazájában való boldogulása kell, hogy lel­kéhez nőtt gondja és törekvése legyen. A ma­gyar munkásnak e gondja és törekvése mind­nyájunké is. Május elsején a munka olyan ün­neplésében, melyből a nemzet minden rétegé­nek jóléte, kulturális haladása és erkölcsi emelkedése fakad, mindnyájan szolidárisak­ vagyunk. Amerikai magyarok tüntetése az integritás mellett. Colby külügyi Államtitkár és Gillet, a képviselőkég elnöke a magyar kérdésről. — A Nemzeti Újság new-yorki levelezőjétől. — Newyork, márc. 30. Néhány hét előtt az amerikai magyarok nagy­szabású propagandát indítottak meg a magyar területi integritás mellett, amely mozgalom állandó agitáció és a szervezés kiválósága mellett hatalmas, sőt amerikai szempontból történelmi jelentőségű, mozgalommá nőtt. A rendezők hívószavára nagy Amerika minden részéből összesereglettek az ame­rikai magyar egyesületek, a testületek, a katho­­likus és református hitközségek képviselői és meg­bízott delegátusai Washingtonban, ahol a letiport és darabokra szakított Magyarország részére igazsá­gos és becsületes bánásmódot követeltek. Amerika fővárosában végigmenetelt a magya­rok lelkes csapata zeneszó mellett, majd hatalmas népgyűlést tartottak egy e célra kibérelt teremben és a gyűlésen határozati javaslatot fogadtak el, mely a nem­zetek önrendelkezési jogának, valamint a ple­­biscitumnak Magyarországgal szemben való al­kalmazását sürgette. Különböző bizottságok átnyújtották a Fehér Házban a betegen fekvő Wilson elnök titkárának, az amerikai külügyminiszternek, a képviselőház elnökének, a szenátusnak és különböző nagybefo­­lyású politikusoknak a magyarság követeléseit tartalmazó határozatot. Óriási sikere volt ennek a demonstrációnak, mert rokonszenves formában az amerikai közvélemény elé vitték Magyarország igazát. Otthon levő testvéreink tudomásul vehetik az amerikai magyarság fajszeretetének és a szülő­hazához való ragaszkodásnak bizonyságát. Külö­nösen ki kell emelnem azt a tényt, hogy Magyar­­ország formailag még háborúban áll ugyan az Egye­sült Államokkal, de eme döntő körülmény dacára is az amerikai legilletékesebb körök nemcsak hogy nem gördítettek akadályt a mozgalom elé, hanem ezt rokonszenvesen is fogadták. A mozgalom sikere elé különösen a cseho-slovákok gördítettek akadályo­kat, de sikertelenül. A magyarok washingtoni zarándokútjáról az alábbi rövid összefoglalást adhatom: Március 29-én reggel kilenc órakor hatalmas tömegekben feketéit sok ezer amerikai magyar a washingtoni vasúti állomás környékén. Connecticut, New Jersey, West Virginia, Kentucky Pennsylvania, Indiana, Ohio, Phoenixville és Steve küldöttségei, továbbá Maryland állam magyarjai sereglettek össze, hogy menetben induljanak végig a városon. Egynegyed 11 órakor indult meg a menet és egy órai idő múlva ért a nagygyűlés színhelyére, ahol Csernitzky István bridgeporti plébános mondotta el az intézőbizottság nevében a megnyitó beszé­det, amely után egyik hatalmas beszéd a másik után hangzott el Magyarország kétségtelen igaza mellett. A magyarság képviselőin kívül Rév. Dr. Roderick Mac Eachen, a Catolic University tudós tanára emelkedett szólásra, aki angol nyelven a tiszteletet érdemlő magyar nép mellett foglalt állást és kijelentette, hogy a versaillesi béke kegyetlen és kapzsi, a magyarság kívánságai jogosak és igazságo­sak. Utána az ősz Souders presbiteriánus püspök, az amerikai magyarság régi érdemes jóakarója mondott beszédet és kijelentette, hogy ha a világ annyit tudna a magyar népről, mint ő, akkor természetes dolognak tartanák a magyarok iránti jóindulatot. Ha majd megismerik a magyar nép történetét, jellemét, lassanként meg lehet győzni a világot a magyar nemzet értékéről. Azután Rec. J. F. Huenegardt amerikai missziós lelkész beszélt, aki 21 évig élt Magyarországon. Lelkes hangon foglalt állást Magyarország területi integritása mellett és fejtette "ki a történelmi Magyarország visszaállításának szükségességét. Vé­gül Berkó D. Géza lelkes beszédet mondott és fel­olvasta Boldholz tábornok üzenetét, melyben az amerikai magyarokat hazájuk nélkülözőinek segít­ségére buzdította. Az amerikai magyar népgyűlés határozatát kül­döttség vitte a Fehér Házba, ahol azt Tumulty elnöki titkár vette át és kijelentette, hogy a hiva­talos körök már kellően informálva vannak a dol­gokról. Coldy külügyi államtitkár, akinek szintén kül­döttség adta át a határozatot, a következőket mon­dotta : — Rendkívül örvendek, hogy láthatom az urakat. Biztosíthatom önöket, hogy a magyar kérdést nagy figyelemmel fogom tanulmány tár­gyává tenni. Nagyjában ismerem ugyan már, de amint azt önök is jól tudják, a magyar kérdés egyike a legnehezebb kérdéseknek. Az amerikai kormány azonban nyílt szemmel, élénk rokonszenv­­vel figyeli az eseményeket és el vagyunk lökésve arra, hogy olyan helyzetet fogunk teremteni Magyar­­országon is, amely igazolni fogja majd azokat az elveket, melyeket ez az ország magának vallott és amelyeknek elfogadását sürgeti. Frederick H. Gillett, a képviselőház elnöke kije­lentette, hogy visszaemlékezik Kossuthra, tehát nem is lehet elképzelni, hogy ne legyen igazságos és jóaka­­rata Kossuth népével szemben. A bizottság tag­jai hálásan köszönték meg az elnöknek jóaka­rata nyilatkozatát s miután még néhány percig beszélgettek, távoztak az elnöki teremből. Brandegee Connecticut­ szenátor, a külügyi bizottság egyik vezető tagja megígérte, hogy a határozatot a szenátus elé viszi és gondoskodni fog arról, hogy az a kongresszusi naplóban is megörökít­­tessék. A határozat sürgeti a Magyarországtól elszakított területeken a népszavazást és hogy ennek keresztül­vitelére az Amerikai Egyesült Államok tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a szavazás szabadon és min­den idegen befolyás nélkül történhessék meg. —r­tő. Erőszakosságok a Felvidéken. Az ungvári rushén direktórium lemondott. A Felsőmagyarországon megejtett választásoknál a csehek már megmutatták, hogyan értelmezik a politikai szabadvélemény-nyilvánítást és a polgári jogokat. Most előttünk van egy ukáz, mely rávilá­gít arra, milyenek a kisebbségi jogok a cseh ura­lom alatt ? Az ukázt a komárommegyei zsupán­kormánybiztos intézte dr. Aranyossy Lászlóhoz, a felvidéki magyarság tömörítésére alakult Magyar Nemzeti Párt elnökéhez. Ebben a prágai miniszté­rium döntésére hivatkozva tudatja, hogy a Magyar Nemzeti Párt semmiféle nyilvános vagy nem nyilvá­nos működést nem fejthet ki és megszűntnek tekin­tendő. A magyarság tehát még Komáromban, a szín­tiszta magyar városban sem alakíthat pártot! A zsidók ellenben, mint külön nemzetiség, szabadon szervezkedhetnek, mert bennük buzgó hívekre ta­láltak a prágai zsarnokok. Reméljük, hogy a ma­gyarság elnyomatását végre az entente is meg fogja sokalni. Miként a magyarok, úgy a ruthének is torkig vannak a cseh uralommal. Ungváron székelő di­rektóriumuk vezetősége — Zalkovics Gergely el­nök, dr. Toronszky Emil, Hadzsega Bazil és dr. Brascsajko Gyula — beadta lemondását, melyet Massaryk köztársasági elnök elfogadott. Valcsin Ágoston tanítóképezdei igazgatót figyel­meztették, hogy Ungvárt elhagynia nem szabad és ha ezt megkísérelné, úgy őt, mint az egész direktó­riumot a püspökkel együtt internálni fogják. Bukarest, ápr. 30. A Renastenza Romana egy cikkében hevesen támadja azt az álláspontot, amely a kisebbségek teljes nemzeti szabadságát képviseli. A románság —úgymond — kény­szerhelyzetben megadta a maroknyi (?) magyarságnak a nemzeti jogok bizonyos részét, de e tekintetben senki­től sem fogad el parancsokat. Jó lesz — úgymond — ha a kisebbségek nem hivatkoznak a békeszerződésre, mert ha külső hatalomra támaszkodnak, kevesebbre számí­thatnak, mintha feltétlenül csatlakoznának Nagy­­romániához.

Next