Nemzeti Ujság, 1920. május (2. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-01 / 105. szám
9 — •* Szombat, 1920. május 1. * 11. évf.108. szám. nemzet újság Szerkesztőség : Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal s IV. Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon 1150—82. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Túri Béla. Előfizetési ár: Egész évre 280 kor. félévre 140 kor. negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Május elsején. írta: Töri Béla. A múltat mindig csak a jövő érdekében okulás szempontjából érdemes emlegetni. A puszta rekriminációk rendesen igazságtalanok is, mert kiszakítják a tényt az idők folyamából. E tekintetből hagyjuk tehát az egy év előtti május emlegetését is, amikor a proletárforradalom vörös tüze lángolt szerteszét a hazában, mert a munkásság nagy része akkor is félrevezetve, terrorizálva nézte a vörös lángtengert, azóta pedig tudja, hogy romboló, pusztító tűz volt az, hogy a gyújtogatók gonoszlelkű Nérők voltak, kik a Rómát elhamvasztó lángokban gyönyörködtek. A marxizmus ez őrjöngői szemében a keresztény kultúra és a nemzeti társadalom volt az epusztítandó Róma. Ezt akkor is gyűlölték, mikor már látták, hogy a gazdasági rendszer megváltoztatása nincs hatalmukban és amikor kitűnt, hogy a proletárságnak forradalom útján uralkodó osztállyá válása nemcsak nem eredményez semmiféle demokráciát, de diktátorok rémuralmává leszen. A bilincsek, melyek elvesztése helyébe cseréül egy egész világot ígértek, még elviselhetetlenebbek lettek és soha gyorsabban nem keletkezett egy uj uralkodó osztály, egy uj „felső tízezer“, mely uralmában hitványabb, önzőbb, despotább és romlottabb lett volna. Magyarországon mindez a sötét múlté. Nem is hisszük, hogy a vörös május tüze hamu alatt lappangna. De akkor szűnjék is meg végleg a május elsejének — a munka ünnepéül választott napnak — lefoglalása a vörös Internationale számára. Erre nézve pedig még mindig kisérleteket látunk. És itt kezdődik az új bűn elsősorban a munkásság, de az egész nemzeti társadalom ellen. A szociáldemokráciának", ha becsületesen őszinte akar lenni a munkásosztállyal szemben, először is be kellene vallania, hogy az Internationale voltaképp halott. Halálosan megsebezte már a világháború. A kegyelemdöfést pedig éppen a kommunista forradalom adta meg neki. Az orosz és a belőle kifiladzott magyarországi proletárdiktatúra — a maga gazdasági és társadalmi következményeivel — minden vitáknál és könyvharcoknál jobban kivégezte a kommunista kiáltványban lefektetett marxizmust. Internacionale nélkül marxizmus nincs. Ezt tudják azok, kik szeretnék tetszhalottnak tartani az Internacionalét és most abban reménykednek, hogy Genfben a júliusi kongresszuson életre támasztják. Ellenben munkáskérdés és egyenesen a munkásságnak mint osztálynak küzdelme megvan és meglesz Internationale nélkül is. A szociális haladás és társadalmi problémák e lényeges szinte sarkpontjai kell, hogy a nemzeti élet kérdéseivé váljanak. És ma éppen itt a szocializmus ugrópontja : tudjuk-e az internacionalizmus gondolatköréből és még inkább az internacionalista vezetők kezéből kivenni a munkásságnak jobb társadalmi létért való küzdelmét. Az Internacionale úgy látszik nem hajlandó arra a revízióra, mely a szociáldemokrácia kötelessége lett volna a világháború és a kommunista forradalmak tanulságai folytán. A nemzeti életbe bekapcsolódó munkásság kötelessége tehát, hogy e lépést megtegye Ez ma Európaszerte egyformán áll. Magyar földön annál inkább, mert itt ma minden a nemzeti lét vagy nem lét kérdésévé vált. Május elsején is, mikor a munka még mindig internacionális ideák hatása alatt szünetel, sőt mikor még azok a munkáskezek és karok sem tud nak dolgozni, melyek szerettek volna, erről gondolkozzunk. Az Internacionale ünnepétől a magyar munkásságnak már a lelke is elfordult. De a tulajdon hazájában való boldogulása kell, hogy lelkéhez nőtt gondja és törekvése legyen. A magyar munkásnak e gondja és törekvése mindnyájunké is. Május elsején a munka olyan ünneplésében, melyből a nemzet minden rétegének jóléte, kulturális haladása és erkölcsi emelkedése fakad, mindnyájan szolidárisak vagyunk. Amerikai magyarok tüntetése az integritás mellett. Colby külügyi Államtitkár és Gillet, a képviselőkég elnöke a magyar kérdésről. — A Nemzeti Újság new-yorki levelezőjétől. — Newyork, márc. 30. Néhány hét előtt az amerikai magyarok nagyszabású propagandát indítottak meg a magyar területi integritás mellett, amely mozgalom állandó agitáció és a szervezés kiválósága mellett hatalmas, sőt amerikai szempontból történelmi jelentőségű, mozgalommá nőtt. A rendezők hívószavára nagy Amerika minden részéből összesereglettek az amerikai magyar egyesületek, a testületek, a katholikus és református hitközségek képviselői és megbízott delegátusai Washingtonban, ahol a letiport és darabokra szakított Magyarország részére igazságos és becsületes bánásmódot követeltek. Amerika fővárosában végigmenetelt a magyarok lelkes csapata zeneszó mellett, majd hatalmas népgyűlést tartottak egy e célra kibérelt teremben és a gyűlésen határozati javaslatot fogadtak el, mely a nemzetek önrendelkezési jogának, valamint a plebiscitumnak Magyarországgal szemben való alkalmazását sürgette. Különböző bizottságok átnyújtották a Fehér Házban a betegen fekvő Wilson elnök titkárának, az amerikai külügyminiszternek, a képviselőház elnökének, a szenátusnak és különböző nagybefolyású politikusoknak a magyarság követeléseit tartalmazó határozatot. Óriási sikere volt ennek a demonstrációnak, mert rokonszenves formában az amerikai közvélemény elé vitték Magyarország igazát. Otthon levő testvéreink tudomásul vehetik az amerikai magyarság fajszeretetének és a szülőhazához való ragaszkodásnak bizonyságát. Különösen ki kell emelnem azt a tényt, hogy Magyarország formailag még háborúban áll ugyan az Egyesült Államokkal, de eme döntő körülmény dacára is az amerikai legilletékesebb körök nemcsak hogy nem gördítettek akadályt a mozgalom elé, hanem ezt rokonszenvesen is fogadták. A mozgalom sikere elé különösen a cseho-slovákok gördítettek akadályokat, de sikertelenül. A magyarok washingtoni zarándokútjáról az alábbi rövid összefoglalást adhatom: Március 29-én reggel kilenc órakor hatalmas tömegekben feketéit sok ezer amerikai magyar a washingtoni vasúti állomás környékén. Connecticut, New Jersey, West Virginia, Kentucky Pennsylvania, Indiana, Ohio, Phoenixville és Steve küldöttségei, továbbá Maryland állam magyarjai sereglettek össze, hogy menetben induljanak végig a városon. Egynegyed 11 órakor indult meg a menet és egy órai idő múlva ért a nagygyűlés színhelyére, ahol Csernitzky István bridgeporti plébános mondotta el az intézőbizottság nevében a megnyitó beszédet, amely után egyik hatalmas beszéd a másik után hangzott el Magyarország kétségtelen igaza mellett. A magyarság képviselőin kívül Rév. Dr. Roderick Mac Eachen, a Catolic University tudós tanára emelkedett szólásra, aki angol nyelven a tiszteletet érdemlő magyar nép mellett foglalt állást és kijelentette, hogy a versaillesi béke kegyetlen és kapzsi, a magyarság kívánságai jogosak és igazságosak. Utána az ősz Souders presbiteriánus püspök, az amerikai magyarság régi érdemes jóakarója mondott beszédet és kijelentette, hogy ha a világ annyit tudna a magyar népről, mint ő, akkor természetes dolognak tartanák a magyarok iránti jóindulatot. Ha majd megismerik a magyar nép történetét, jellemét, lassanként meg lehet győzni a világot a magyar nemzet értékéről. Azután Rec. J. F. Huenegardt amerikai missziós lelkész beszélt, aki 21 évig élt Magyarországon. Lelkes hangon foglalt állást Magyarország területi integritása mellett és fejtette "ki a történelmi Magyarország visszaállításának szükségességét. Végül Berkó D. Géza lelkes beszédet mondott és felolvasta Boldholz tábornok üzenetét, melyben az amerikai magyarokat hazájuk nélkülözőinek segítségére buzdította. Az amerikai magyar népgyűlés határozatát küldöttség vitte a Fehér Házba, ahol azt Tumulty elnöki titkár vette át és kijelentette, hogy a hivatalos körök már kellően informálva vannak a dolgokról. Coldy külügyi államtitkár, akinek szintén küldöttség adta át a határozatot, a következőket mondotta : — Rendkívül örvendek, hogy láthatom az urakat. Biztosíthatom önöket, hogy a magyar kérdést nagy figyelemmel fogom tanulmány tárgyává tenni. Nagyjában ismerem ugyan már, de amint azt önök is jól tudják, a magyar kérdés egyike a legnehezebb kérdéseknek. Az amerikai kormány azonban nyílt szemmel, élénk rokonszenvvel figyeli az eseményeket és el vagyunk lökésve arra, hogy olyan helyzetet fogunk teremteni Magyarországon is, amely igazolni fogja majd azokat az elveket, melyeket ez az ország magának vallott és amelyeknek elfogadását sürgeti. Frederick H. Gillett, a képviselőház elnöke kijelentette, hogy visszaemlékezik Kossuthra, tehát nem is lehet elképzelni, hogy ne legyen igazságos és jóakarata Kossuth népével szemben. A bizottság tagjai hálásan köszönték meg az elnöknek jóakarata nyilatkozatát s miután még néhány percig beszélgettek, távoztak az elnöki teremből. Brandegee Connecticut szenátor, a külügyi bizottság egyik vezető tagja megígérte, hogy a határozatot a szenátus elé viszi és gondoskodni fog arról, hogy az a kongresszusi naplóban is megörökíttessék. A határozat sürgeti a Magyarországtól elszakított területeken a népszavazást és hogy ennek keresztülvitelére az Amerikai Egyesült Államok tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a szavazás szabadon és minden idegen befolyás nélkül történhessék meg. —rtő. Erőszakosságok a Felvidéken. Az ungvári rushén direktórium lemondott. A Felsőmagyarországon megejtett választásoknál a csehek már megmutatták, hogyan értelmezik a politikai szabadvélemény-nyilvánítást és a polgári jogokat. Most előttünk van egy ukáz, mely rávilágít arra, milyenek a kisebbségi jogok a cseh uralom alatt ? Az ukázt a komárommegyei zsupánkormánybiztos intézte dr. Aranyossy Lászlóhoz, a felvidéki magyarság tömörítésére alakult Magyar Nemzeti Párt elnökéhez. Ebben a prágai minisztérium döntésére hivatkozva tudatja, hogy a Magyar Nemzeti Párt semmiféle nyilvános vagy nem nyilvános működést nem fejthet ki és megszűntnek tekintendő. A magyarság tehát még Komáromban, a színtiszta magyar városban sem alakíthat pártot! A zsidók ellenben, mint külön nemzetiség, szabadon szervezkedhetnek, mert bennük buzgó hívekre találtak a prágai zsarnokok. Reméljük, hogy a magyarság elnyomatását végre az entente is meg fogja sokalni. Miként a magyarok, úgy a ruthének is torkig vannak a cseh uralommal. Ungváron székelő direktóriumuk vezetősége — Zalkovics Gergely elnök, dr. Toronszky Emil, Hadzsega Bazil és dr. Brascsajko Gyula — beadta lemondását, melyet Massaryk köztársasági elnök elfogadott. Valcsin Ágoston tanítóképezdei igazgatót figyelmeztették, hogy Ungvárt elhagynia nem szabad és ha ezt megkísérelné, úgy őt, mint az egész direktóriumot a püspökkel együtt internálni fogják. Bukarest, ápr. 30. A Renastenza Romana egy cikkében hevesen támadja azt az álláspontot, amely a kisebbségek teljes nemzeti szabadságát képviseli. A románság —úgymond — kényszerhelyzetben megadta a maroknyi (?) magyarságnak a nemzeti jogok bizonyos részét, de e tekintetben senkitől sem fogad el parancsokat. Jó lesz — úgymond — ha a kisebbségek nem hivatkoznak a békeszerződésre, mert ha külső hatalomra támaszkodnak, kevesebbre számíthatnak, mintha feltétlenül csatlakoznának Nagyromániához.