Nemzeti Ujság, 1920. május (2. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-28 / 127. szám

Nem mondunk le! A nemzetgyűlésen ma tiltakozások hangzottak el a békeszerződés aláírása ellen. Hogy ezeket a tiltakozó beszédeket Friedrich István és Zákány Gyula ellenzéki képviselők mondották el, az már vele jár a parlamenti technikával. Maga a tilta­kozás azonban benne él az egész nemzet lelkében, azt a fiát sem véve ki, aki a kormány megbízásá­ból a formális aláírást eszközölni fogja. Nincs senki a hazában, aki azt hinné, hogy a magyar nemzet lemondott múltjáról és jövőjéről azért, mert a győztesek a diktált béke aláírására kényszerítik. Kifejezést ad ennek különben a nemzet lépten-nyomon, midőn társadalmi szerve­zetei felemelik szavukat Magyarország feldarabo­lása ellen és beidegzik minden magyar akarásába : a nem, nem sokát. A nemzetgyűlésen felhangzott tiltakozó szó tehát épp oly természetes, mint amily kikerülhe­tetlen kényszer diktálja, hogy nincs módunkban szembeszállni a vis majorral. Azonban a nemzet­nek a tragikumához méltó komoly magatartása, politikai belátása, de egyúttal dacos elszántsága nem követeli, hogy a tiltakozásba olyan momen­tumok is belekevertessenek, milyeneket Friedrich István ma meg-megemlített, mert ezzel veszélyez­tetjük azt az erkölcsi és egyúttal politikai tőkét, melyet a nemzet még szerencsétlenségében is meg­szerzett. Világos, hogy csak olyan külpolitikát csinálhatunk és olyant is fogunk csinálni, mely a magyar érdekeket szolgálja és a jövő Magyarország alapjait megvetheti. De épp ezért ma ennek­ a szem­pontnak mindent alá kell rendelni. Semmit se szabad kockáztatni, míg a nemzet sorsát tehetjük kockára még oly nagy és nemes indokokból ki­induló lépés által is. A szabad kéz politikája ma az egyetlen lehető­ség. És jóllehet paradoxonnak látszik, hogy akkor beszélünk szabad kéz politikájáról, mikor egy rabszolga-szerződéssel megkötik a kezünk, mégis hangosan hirdetjük, hogy igenis a szabad kéz politikájáról nem mondtunk le semmi irányban. De ez azt is jelenti, hogy nem vagyunk kötve se­merre és semmivel a múltból se. Ezt azoknak is mondjuk, kik a tiltakozás mellett vádat is emel­nek, mintha egyedül onnan várnák a megváltást, ahonnan eddig csak letiprás volt a részünk. De mondjuk azoknak is, kik azt hihetik, hogy a ma­gyar nemzetnek a kényszerhelyzetben való állás­­foglalása egyúttal akaratnélküliséget és a szabadsá­gáról való lemondást jelentene európai elhelyező­­dését és sorsának további intézését illetőleg. A korona javulása és a tőzsdei árzuhanás. A magyar korona árfolyama Zürichben tegnapi jelentés szerint 3,55-re emelkedett. Ez az emelke­désre előreláthatólag nem pillanatnyi, hanem tar­tós javulás bevezetése. A semleges külföldnek végre is rá kellett jönnie arra, hogy gazdasági erőink egyáltalában nem mutatják azt az elernye­dést, és elértéktelenedést, amit a koronának ősz óta tartott fokozatos esése és legutóbb hosszú ideig majdnem a jegyzésen kívül álló állapotnak megfelelő ponton való stagnációja kifejezett volna. Rá kellett jönniük arra is, hogy e valutaárfolya­mok mellett exportálni nem tudnak, teljesen kivi­teli blokád alatt állnak, s így saját érdekük, hogy az árfolyamokat a lefelé szorító spekuláció kizá­rásával arra a pontra engedjék emelkedni, amely gazdasági erőnknek és az előrelátható gyors gaz­dasági reorganizációnak megfelel. Nem szabad természetesen magunkat azzal ámítani, hogy most már belülről nincsen szükségünk a pénzértékeme­­lésre vonatkozó intézkedésekre. Pénzünk emel­kedni fog, de csak addig a határig, melyet minden körülmény helyes mérlegelése megállapít. A korona külföldi árfolyamjavulásával kapcso­latban árzuhanás következett be a bu­dapesti tőzsdén. Az árfolyamcsökkenés már teg­nap kezdődött, különösen a külföldi valutákban, ma pedig folytatódott az értékpapírokban. Voltak­ papírok, amelyek ezrekre menő árfolyamvesztesé­get szenvedtek. De nem egyéb ez, mint a pénz ja­vulására bekövetkezett refleksz. A spekuláció, mely­­nem teljesen fedezett értékpapírok mellett, dolgo­zott, kénytelen feladni pozícióját, s a papírok nagy ■C . r y Péntek, 1920. május 28. * XI. évf.1%7, sutáin. NEMZETI ÚJSÁG iniíiiiiiiiiiiiiiniiiiiminiHimiiiiiiniHHniiiwiiiiiniiiiiiniHiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiniiniiiiiHiiiiiiiiiiHiiiJinniiíiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiílűnHHimíliiiniiHHiiiiiiiiiuMinmtwifuiiiiiiiiiintiuiiniiHniniiiiiHiiiiniiiiiHiiuiifiiiiMmtiiiiniiiiiiiiiiiHiuiiiiiiiiaiiiiii Szerkesztőség Vl^Sxentklrályi-ntea 28. »- KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal; IV., Gerlóczy-utca H. az. Telefon: ISO—82. Felelős szerkesztő: Túri Béla. iiiiiiiiiiiiuiiiiuniuiiiiiiiiiiinniiuiiiiiiiiiiiimiiuiiuiiiiHniiniiiiiDininnHiiiiiiiinnuufliiiniiiniHiiinuiiuiiiiimiiiiiiHiiHiiiuiiiM Eloiizetési ár: Egész cvre 280 kor., félévre 140 kor. negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes szám 1 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint tömege piacra kerül. Különösen kifejeződött ez abban is, hogy elsősorban az ipari értékek estek óriási módon. Mindenki a pénz további elértékle­­nedésétől tartva, szerinte reálisabb s a spekuláció­tól túlságosan felbecsült értékekbe fektette pén­zét s igy állottak elő a túlemelkedett árfolyamok. De ha a pénz értékében emelkedik, az alapgondo­lat is helytelennek bizonyul és a közönség már nem menekül pénzétől, a másik rész pedig a papí­rokat sürgősen eladja, hogy a tovább várható vesz­teségektől megmeneküljön. Túlhajtott spekuláció mellett ez előrelátható volt, de remélni lehet, hogy a tőzsde ismét visszanyeri nyugalmát, és a közön­ség nagyobb károsodásoktól megmenekül. Azokat, kik készpénzzel vásároltak papírokat, óva intjük, hogy papírjaikat meggondolatlanul eladják. Szomszédaink a kórházi ágyon. Bomlás Jugoszláviában és cseh földön. Pasics volt miniszterelnök, a balkáni politika Nesz­tora, most már belátja, hogy a nagyszerb álomból nem lehet valóság. A Kölnische Zeitung belgrádi levelező­jének kijelentette, hogy a bolsevista agitáció Jugo­szláviában előkészíti a mezőgazdasági parasztforradal­mat. Arra a megjegyzésre, hogy az ország elég nagy a baj kiheverésére, lemondóan azt felelte : „Ha egy vízkóros beteg a kórházi ágyon fekszik, csak ostoba ember fogja a haldokló felpuffadtságát az életképes­ség jelének tekinteni.“ Soha igazabbat nem mondott Pasics, aki nem orvos­­tudor, de a politikai diagnózishoz jól ért. Csehországban is buzgón munkálkodnak a kommu­nisták. Tegnap Prágában tiltakozó gyűlést tartottak az új kormány politikája és programmja ellen, kö­vetelik a munkástanácsok felállítását és a bolsevista­kommunizmus bevezetését Csehországban. A képviselőház megnyitó ülésén, mint már tegnap említettük, a magyar és német képviselők szabadságot követeltek az elnyomottaknak. Az egyik magyar kép­viselő közjogi nyilatkozatot akart tenni, de az elnök nem adta meg neki a szót. Kavarodás van amiatt is, mert a magyar képviselők, hogy németül is felszólal­hassanak —­­ezt a nyelvet Prágában csaknem min­denki érti — német-magyar nemzetiségűnek jegyezték be magukat az anyakönyvbe. A pártelnökök konferen­­ciája tiltakozott ez ellen. _ , A magyar Felvidéken, hol a hazafias érzésű elemek egyre fokozódó rokonszenvvel figyelik a magyarországi eseményeket, a cseh bolsevista lapok a legképtele­nebb hazugságokat terjesztik a tótok és zsidók ellen irányuló „fehér terrorról". Szerencsére a zsidókon kí­vül senki nem ül fel a gyalázatos manővernek. Uj-Szeged kiürítése. Szegedről jelentik, hogy a szerbek — valószínűleg Párisból jött nyomásra — kiüríteni készülnek Uj-Sze­­gedet és a Tisza balpartján levő kilenc községet. Ez a terület legkésőbb június végéig végleg visszakerül a magyarság birtokába. Szabad forgalom a volt monarchia területén. A Budapesten időző angol munkásbizottság vezetője, Wedgwood ezredes, a Neue Freie Presseben egyetlen helyes megoldásnak azt mondja, ha a volt monarchia területén megalakult összes államok kölcsönösen meg­nyitják határaikat, beszüntetik a korlátozó rendsza­bályokat és az egyes államok közt szabad forgalmat teremtenek. Tiltakozások a béke aláírása ellen a nemzetgyűlésben. A parlament mai ülésén­­ a napirend előtt felszólalt Friedrich István és Zákány Gyula, akik már tegnap is szerettek volna hozzászólni a béke­kötés kérdéséhez. Ez a két felszólalás, mely tilta­kozott a béke aláírása ellen, újabb bizonyíték volt amellett, hogy a béke ügye még nincs lezárva és hogy ha Magyarország mégis megtette a nehéz első lépést, úgy joggal elvárhatja, hogy a másik oldal­ról is közeledés történik a mi igazságos álláspon­tunk felé. Rakovszky István elnök fél 11 órakor nyitja meg az ülést. Bejelentései után közli, hogy Friedrich Ist­vánnak és Zágány Gyulának napirend előtti felszóla­lásra adott engedélyt. Tiltakozás a béke aláírása ellen. Friedrich István: A békeszerződésről akarok be­szélni. Sajnálom, hogy régi politikusaink a likvidáló entente felé fordulnak jóakarat végett. Az entente le­­tűnőben van, mint új hatalom, a becsapott nemzetek szövetsége fog előtérbe jutni. Az ententenak számolni kell azzal, hogy a németektől az arabokig a 150—200 millió letiport ember dokumentálni fogja azt az aka­ratát, hogy élni akar. Egyszer már történt egy sze­rencsétlen orientáció az entente felé: Károlyi Mihály az ententetől várt mindent. Rupprecht Rezső: Friedrich Istvánnal együtt. Friedrich István: Minden lépésemért vállalom a fe­lelősséget. Az entente Kun Béla kormányával is tár­gyalt, sőt meg akarta hívni a békekonferenciára, ké­sőbb pedig az ő rendőrsége, a román sereg kirabolt bennünket. Mi most sem az entente-tal állunk szem­ben, az csak a háttér, hanem a csehekkel, oláhokkal, szerbekkel! Ezután a koncentrációs kormány megalakulásáról szól, majd így folytatja: A nemzet legnagyobb bűne a háború elhatározása volt. (Heves ellenmondások.) Báró Sztörényi József: A nemzet nem határozta el a háborút, csak tudomásul vette a kényszerhelyzetet. Friedrich István: Rosszul fejeztem ki magam és mindjárt másképp fogalmazom ezt a mondatot. A hibát akkor követte el a nemzet, mikor elfogadta a háborút. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök: Te is csinálsz fogalmazási hibát, a nemzet is csinálhatott. Friedrich István: Ezt a felfogást már nem helyes­lem. Ha 1917-ben befejezhetjük valahogy a háborút, mindenesetre jobb békét kaptunk volna. Huszár Károly: Kik csinálták az összeomlást? Friedrich István: Mindazokat felelősségre kell vonni és a legkisebb bűnért felakasztani. (Élénk helyeslés a Ház mindkét oldalán.) Hu­szár Károly: Ha mindegyiket felakasztják, akkor megnyugodtam. Friedrich István: Súlyos hiba volt szövetségeseink cserbenhagyása és most: a béke aláírása. A népszövet­ség csak újabb blöffl­es háború küszöbén állunk. (El­lenmondások.) A letiport nemzeteknek is joguk van véd- és dacszövetséghez, a béke revíziójakor együtt kell az entente elé állnunk. Ernszt Sándor: Vabankot nem játszhatik egy nem­zet! Friedrich István: Elragadtatással olvasom a török nacionalisták impozáns sikereit. Az ententenak csak a tényleges erő imponál. Meggyőződésem, hogy a békeszerződés aláírása még nem jelent háborút. Ve­lem együtt sok képviselő esküdött a nevülyi béke ellen, tiltakozom az aláírása ellen. Zákány Gyula: Helytelenítenie kell azt az enyelgő hangot, amely a nemzetgyűlésen e tragikus pillanatban megnyilvánul. Bevallja, hogy ő az utca tömege előtt megesküdött arra, hogy a békeszerződés aláírásához nem járul hozzá. Nem tudja, mire alapítja Apponyi az entente mentalitásának megváltozásáról tett kije­lentését. A nyilvánosságra került dokumentumok ezt a felfogást nem igazolják. Tiltakozik a békeszerződés aláírása ellen. Nem bízik az­ entente jóakaratában. Nem nyugodhatunk bele az ilyen sorsba, nemcsak a meg­csonkított Magyarország népe, hanem a megszállott területek lakosságának a fájdalmas felzúdulása is kí­sérné a békét. (Helyeslés a jobboldalon.) A fővárosi törvényjavaslat a Házban. Holnap folytatják a részletes vitát. A nemzetgyűlés ma megkezdte a fővárosi tör­vényjavaslat részletes vitáját. Az egyes paragrafu­sokhoz számos szónok szólott hozzá, köztük több­­izben a „demokraták“. Felszólalásaikat, mint az ál­talános tárgyalásnál, ma is túlzott önérzet jelle­mezte, fölényes negligálása mindannak az anomá­liának, ami a fővárosnál hosszú évtizedek alatt végre rendszerré kristályosodott. Mintha mindaz, ami a pesti városházán folyt, a legszebben és leg­jobban történt volna, olyan nyugodt flegmával kelt ma is a budapesti zsidó-szabadkőműves uralom vé­delmére a volt főpolgármester, Bárczy István. Ért­jük az urakat, jó taktikának gondolják ezt a fölé­nyességet, a hiba csak ott van, hogy a harcmodor­hoz rosszul választották meg az­­ ellenfeleket. A keresztény kurzus embereit sem a fölényeskedés, sem a hypokrízis nem téveszti meg, nyugodtan mennek kitűzött céljuk: a keresztény és nemzeti Budapest megalkotása felé. Részletes tudósításunk a következő: , A fővárosi javaslat részletes tárgyalása folyamán az első szakasznál Koppert Rezső szövegmódosítást ajánl, de a belügyminiszter ezt nem fogadta el. Haller

Next